Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-11-15 / 44. szám
I 3Jí ag y b anyai JEEtrlap Jelenleg a munkazaj a hazaszeretetnek legszebb hymnusa. Dolgozzunk! Vessük meg szilárd alapját minden téren a jövendő boldog Magyarországnak, hogy méltók legyünk az ő hófehér, az ő nagy emlékéhez! Bizzunk a jövőben, bizzunk jobb sorsunkban, bár keserű az a tapasztalati tény, hogy mind meghalnak azok, a kik a magyart szerették. Becsüljük meg szivünk legféltettebb rejtekén drága emlékét és csepegtessük be gyermekeink kicsiny szivébe, hogy volt egyszer egy királyasszony, ki egészen a miénk volt, kit szivünkbe zártunk kitéphetetlenül, ki meghalt orgyilkos bűnös kezétől, örökre gyászba borítva nemzetét! A községi jegyzők mozgalma. Közelről érdekel bennünket a községi jegyzők küzdelme a létért, a jobb sorsért. Ilyen végvidéki megyében, mint a miénk, nagy és szép feladatot teljesithetnek, ha hivatások magaslatán állanak. Politikai faktorok, kiknek haza- íiságára mindig számíthatunk. Az erkölcsi s anyagi függetlenség azonban az a vértezet, melynek fedezni kell őket a mindenkori idegen befolyás, esetleg erőszakos nyomás ellenében. Rokonszenvvel kisértük törekvéseiket, hogy most lezajlott gyűlésük szerint is mostoha sorsukon javitani iparkodtak, feltárták sérelmeiket s orvoslás végett bizalommal járulnak a kormány elé. Memorandumba foglalták azokat a pontozatokat, melyeket szükségesnek tartanak megvalósítani. Emlékiratuk felöleli mindazokat az eszméket és kívánságokat, melyek a jegyzői és községi közigazgatás életében az utóbbi évtizedekben felmerültek. Nagy érdeklődéssel vitatták meg a jegyzőképesités reformját. E kérdésben i a jegyzők, nagy része dicséretes szigorúságot tanúsít. Minden más tekintetben a jegyzői állással járó terhek és kötelozettségek könnyítése a jelszó, de ebben az egy dologban a jegyzők a I jelenlegi állapotot tulliczitálják, miért az a sarkalatos óhajtásuk, hogy a közigazgatási pálya általában a jegyzői irodában kezdődjék és pedig vagy úgy, hogy minden közigazgatási tisztviselő mint segédjegyző vagy gyakornok két ! évet ott töltsön, vagy úgy, hogy a közigazgatást ! egységesítsék az egész vonalon és módot | nyújtsanak arra, hogy a megfelelő előképzettségre szorított jegyző végigmehessen a köz- igazgatási fokozatok egész vonalán. A községi jegyzőknek most az az álláspontjuk nyilatkozott meg, hogy a jegyzőképzést mentül szigorúbban kell venni es mindinkább közeledni kell az előbb körülirt ideális állapothoz. Tehát véget kell vetni a mai kedvezményeknek, nem szabad engedni, hogy az érettségi vizsga elől megugrott, nyolczadik osztályt végzettek mehessenek a közigazgatási tanfolyamokra, követeljék meg tőlük az érettségit. A tanfolyamokat pedig egészítsék ki két évre, de úgy, hogy ezek a jogakadémiákon négy félévet számítsanak, mint önálló fakultás. Éz által le fog dőlni a kínai válaszfal, mely a jegyzőket a közigazgatás többi tisztviselőitől elkülöníti. A memorandumban van egy másik fontos | kívánság is, mely ugyanazon fogalomkörbe tar- ! tozik. Azt kívánják tudniillik a jegyzők, hogy I jövőre ne a községi képviselet válassza őket, j hanem mint a megyei közigazgatási tisztviselőket, a törvényhatósági bizottság. Voltak, kik a régi rendszer mellett foglaltak állást azzal ér- : vetve, hogy eddig csak 30-40 képviseleti tagot ! kellett végig kilincselni, jövőre majd 200 — 300 í törvényhatósági tagnál járhatja majd a kálváriát j a jelölt. A többség azonban nagy jelentőségű vívmánynak tartja a törvényhatósági választást, ha megvalósítani lehetne. Szó volt még arról, | hogy a községi elöljáróságot fel kell hatalmazni, az első fokú hatósági jogkörrel. Tárgyalták i még a szervezeti kérdéseket, jegyzői nevelő- j intézetek és árvaházak létesítését, továbbá a I fizetésrendezésre és az előléptetésre vonatkozó I kívánságokat. lettünk volna; hangjának olvadékony csengése, tekintetének tüze oly igéretteijes volt. Csodálkozással néztem ez ismeretlen leányra s nekem mégis úgy tetszett, mintha az arczát már láttam volna valahol. Talán valami festményen, — mit tudom én! De annyi bizonyos, hogy felséges klassikus vonásai régmúlt időkre emlékezte tek. Üléssel kínáltam meg. Nem fogadta el; megállt közvetlen velem szemben s beszélni kezdett. Jaj, ha én azt letudnám írni! Olyan volt az, mint mikor egy költő az ő tárgyát a képzelő erő szivárvány színeivel bevonja. S az alatt, mig beszélt, szemében lobogott állandóan a törhetetlen akarat. Nem. Meg se’ próbálom szavait hűen vissza adni! Csak összeszedem emlékezeteim tárházából azt, a mi megragadta lelkemet, s ami elhódította, mámorba szédített. Ifjú olvasóim előzetes megnyugtatására ki kell jelentenem, hogy beszédjének tárgya nem a szerelem volt. Vén ember vagyok. Az utolsó parazsak pislákolnak csak bennem; vastag hamu réteg borítja a kialvó tüzet. És mégis, a leányka szója oly mámoritó, fenséges volt, hogy még az én vén szivemet is dobogásba hozta. Lázas lelkesedéssel beszélt:- Hozzád jöttem ! Kizárólag, egyedül téged kereslek! Mindnyájunk gondviselője küldött! Egyszer te azzal a gondolattal foglalkoztál, hogy az ember vájjon hol, melyik csillagzatban talál biztosítékot a síron túli életre ! Most megfogod tudni. Készülj, velem fogsz jönni! Szeretnéd tudni ki vagyok ! Be se’ mutatom magamat; láthatod, hogy fiatal leány vagyok. Majd az utón közelebbről megismerkedünk. Azt hiszem, bátor szívvel áldott meg a Mindenható, s nem rettensz vissza egy légi utazástól. A „Szárnyaló“ föl fog minket röpíteni a csillagok közé. De előre is megnyugtatlak: még ma visszaszállítalak a földre. Az egész kirándulás em lesz egyébb, mint: bepillantás a Jövőbe. Nagy kegyesség a Mindenhatótól, hogy téged 1 szemelt ki e czélra. Ki látott valaha a jövőbe ? A próféták és jósok mondásai csak gyönge tapogatózások. A Jövő oly mélységes titok, mit emberi ész meg nem fejthet. Ki tudná előre megmondani, hogy a tojásból milyen csirke fog életre kelni ?__ Ki mondhat bizonyosat a siron túli életről? Üres fecsegés, alaktalan következtetés minden, mit ; eddig a tudósok erről Írtak. Te leszel az egyedüli, ki a jövőt megismeri ! Rajta ! Készülj ! Indulunk ! Megbabonázva, elszéditve néztem a leányra, kinek olyan szeme volt, mintha abból soha még köny nem fakadt vlna. Szeme mélyén a lelkesült- ség fátyolozott lángja izzott; finom orra a virág szirom üdeségével hatott reám. E pillanatban éreztem, hogy ez ifjú szívvel való érintkezés varázsa átformálta egész lényemet. — Készen vagyok! - feleltem lelkesült határozottsággal, a félelmet nem ismerem; lelkem tiszta, ment minden aljas bűntől. A nyugodt lelkiismeret nem retteg semmitől, csak a gonosznak van titokszerü gyötrelme. Indulhatunk! Azzal megindultam a szép leány nyomán. | Künn elfeküdt a téli vihar; a hó nagy pelyhek- | ben hullott alá, mik úgy néztek ki, mintha milliónyi fekete pillangó röpködött volna. A ház előtt állott az a különös alkotmány, mit a szép lányka „Szárnyaló“-nak nevezett. Égy teljesen zárt üveg hintóhoz hasonlított, melynek két oldalán hatalmas sas szárnyak terjeszkedtek vízszintesen, repülésre készen. Egy üveg ajtón beléptünk, melyet a leányka gondosan bezárt ; aztán rózsás ujjával egy rugót érintett, mire a két szárny erős suhogással verte a léget, s mi egy szempillantás alatt fölemelkedtünk a felegek közé. Mélységes csönd veit oda fönn. Kissé meg is borzadtam a csöndességtől. Az éj némasága irtóztatóbb a beszédességnél. Körül sötét volt minden, csak fejünk fölöt láttam az ezüst csillá- mos kék szőnyeget: a csillagos eget. Szorosan oldalom mellett ült az ifjú leányka; bájos testének melege jóleső mámorba ringatott, 1908. november 15. Harcz a választójogért. Az uj választási törvény tervezete olyan kavarodást idéz elő, aminőt eddig semmiféle ] törvényjavaslat nem szült. Akár titkos, akár nyilvános, akár singuláris, akár plurális alapon építtetik fel a választói jog uj kondifikácziója, akár az urnához bocsájtják az analfabétákat és a magyarul nem tudókat, akár nem, mindenképen hatalmas ellenzéki pártok kerülnek szembe a törvénytervezettel. Mindenki tudja, hogy minő motívumok rejlenek a népjogot, az egyenlőséget, a magyarság szupremáczióját, a nemzetiségek megrendszabályozását hangoztató jelszavak mögött, melyekkel az osztályérdek, a hatalomra jutás, főleg azonban a mandátumra való vágyás takaródznak és nincs az országban egyetlen párt sem, mely a kérdést tisztán az ország érdekei szempontjából kezelné. Nagy mértékben eltereli a kérdést a helyes iránytól különösen az, hogy a választójog kondiíikálását minden párt, kizárólag politikai kérdésnek tekinti és párt politikai alapon kívánja megoldani. Mintha bizony az ország népe politikával és nem kenyérrel táplálkoznék, mintha bizony emelkednék a közjóiét azáltal, ha a választók száma numerice emelkedik, de ugyanazon arányban az értelmi súly csökken. Senkitől sem hallottuk eddig, hogy a választási reformhoz a gazdasági érdekeknek is van valamelyes közük és hogy csak azok a választók küldhetnek a parlamentbe a legvitá- lisabb érdeket, a kenyérkérdést kellő szakava- tottsággal kezelő képviselőket, a kik maguk is át vannak hatva a gazdasági munka fontosságától. Vájjon mit nyerünk azzal, ha néhány százezer analfabétát a választási urnához terelünk? Mit nyerünk azzal, ha négy gimnáziumi osztályt végzett és semmi produktiv munkát nem teljesítő, leha életet folytató sihedereket két szavazattal, pénzét a külföldön pazaroló mágnásokat pedig három szavazattal ruháznak fel. De vájjon csak egyetlen egy oly képviselővel többet hoz-e be az országgyűlésre az ekként kiczirkalmázott választójog, a ki a gazdasági érdekeknek hivatott, elfogulatlan szószólója ? Nem, sőt minél nagyobb serege vonul az urnához az értelmetlen választóknak, a demagógia * s kezdte forralni véremet. De nem azt a kéjes mámort éreztem, mit hajdanta ifjú koromban, hanem azt a csodálatos megnyugtató zsongást, mit a lelki boldogság idéz elő. Egy üde, fiatal leánynyal való érintkezésben megtisztul a lélek ! Hangját akartam hallani, s szörnyen kezdett bántani a némaság. Ki vagy te szép leány ? Szólj ! megigérted, hogy megismerteted magadat. Ne hagyj tovább e kétségben! — Ha meg is mondom nevemet, — felelte mosolyogva, — nem leszel okosabb belőle; nevem „Gyöngyike.“ Tetszik? szépnek találod? — Imádom! — Ki van elégítve kíváncsiságod ? — Nem egészen ! Kik voltak szülőid ? — Apám „Sugár,“ anyám „Harmat,“ most is élnek, s élni fognak örökkön-örökké. De csitt! Most hallgass, mert a „Hold“ mellett haladunk el, s az érdekelni fog téged. Hallod minő zsibon- gás van ott ? S valóban pár perez múlva a „Hold“ közelébe értünk. Ismerős hangok zsibongása szállt felém. De , 'm volt abban egyetlen magyar szó sem. Olyan . vélvén beszéltek, melyet magam is tökéletesen értek. Gyűlöletes vad zsongás mindenfelé, melyből érthetően kilehetett venni a magyar nemzet elleni tomboló átkot. A nyüzsgő alakok pálinkától elbutulva támolyogtak, s vad fenyegető szókat hangoztattak. Itt-ott ismert arezok tűntek fel, melyekhez hasonlókat bérezés hazánkban láttam. Szerencsére pár perez múlva már elhaladtunk a „Hold“ mellet, s újra a sötét végtelenségben lebegtünk. — Látod, hallottad ? - kérdé Gyöngyike vigatott hangon. — Láttam, hallottam ! De szólj, mi volt ez? Hiszen a pokolban sem lehot rémesebb őrjöngést képzelni! — Ez a Hold! Itt lakik egy nemzet, mely a magyarnak legnagyobb ellensége! — Hogyan lehet az! Azok a földön laknak? — Igen, ott is laknak, de onnan költöznek ide. Tudd meg: minden nemzetnek van egy
