Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-03-29 / 11. szám
2 Nagybányai Hírlap 1908. raárczius 29. egy separe sincs elhelyezve, pedig e nélkül egy modern kávéház el sem képzelhető. Az étterem fekvésének helyzete megfelel, de a kávéház, étterem és konyha egymáshoz való viszonya lehetetlenség, mert mig egy pohár sört bevisznek, egész labirintust kell megtenni. Végül a színpad ellen szólunk nehány szót. A színház czéljaira szolgáló helyiség vagy legyen színház, mint pl. a Vígszínház vagy pedig ha az egyúttal táncz- terem is, akkor teljesen megfelel egy nagy terem a nézőközönségnek és egy kisebb terem a színpadnak, a nézőterem 2 oldalán páholyokkal. Ezen és egyéb átalakítások által legalább 150,000 koronával kevesebbithető a költségösszeg s igy a város — daczára, hogy monumentális és mindennek megfelelő épületet épit, amellett jövedelme is van és megszabadul az esetleges ráfizetéstől. | Dr. Schönherr Gyula. | Nagybánya büszkén vallotta szülöttének, tudományos működésében hirneves fiának! S kedden este elvesztette. Innen indult nemesen s dicsőséggel betöltött pályájára s idetért vissza az örök pihenésre! Beh hamar is szét forgácsolódott terjedelmes elméje, lázasan lüktető szorgalma, mély értelme és szakképzett tudása a gyenge porhüvelyben! Azért mégis résztvevő megnyugvással állottunk ravatala körül. Fenséges megille- tődést kelt, midőn a nyugtalan lélek elszáll a végtelenségbe s belevegyül abba a nagy min- denségbe, hol nagyméretű vágyainak, kutatásainak, csapongásának nincs határa, nincs vége, csak kezdete! Minden érző szív, sajogó kebelnek nyújt majd az idő vigasztalást, csak a hideg tudomány nem ocsudák fel keserves zokogásából! Az apát a gyermek, a nagynevű férfiút a megtört kértem mellettem álló barátomat, hogy fordítsa le az elmondottakat. A kis leány arról beszélt, hogy minden bajnak, minden rossznak a férfiak kicsapongó élete az oka. A férfiak nem rosszak, csak a kicsapongó élet teszi őket azzá. Kérve kéri tehát, hagyják abba kicsapongásaikat, folytassanak mértékletes életet. A kis szónok tehát engem azon kicsapongó életet folytató, rósz férfiak közé sorozott, akiken még javítani lehet. Az egyszeri látásra keltett azon véleményt, hogy rajtam még javítani lehet s különösen hogy fiatal leánykák is javitani képesek, nagyou hízelgőnek tartottam magamra nézve. Ám az impresszió első részét, hogy én kicsapongó, rossz ember vagyok, akihez könyörögni kell, hogy mértékletes életet folytasson, nemcsak hogy éppenséggel nem hízelgő reám, de azt egyenest igazságtalannak is tartottam. S miután tiltakozni nem tudtam, már csak azért sem, mert nem rendelkezem az apostolok azon tehetségével, hogy bármely nyelven megértessem magam, feltűnés nélkül tovább sompolyogtam. A következő gyűlésen a szónok a dolog- talan főurakat ostorozta. Ezek a „dologtalan főurak“ ott hajtattak el közvetlen a szónok és hívei előtt. Nyugodtan lehettek, nem érte őket semmi bántódás. A szónok is, hívei is valószínűleg úgy gondolkoztak, hogy nekik igazuk van s ahhoz, hogy az igazság diadalmaskodjék, nem szükséges, hogy inzultálják azokat, akikkel szemben, akik ellen ezen igazságot érvényesíteni és diadalra emelni fogják. Elhagyva a gyűlések helyét a kérdések egész özönével ostromoltam meg barátaimat. 4 anya majd viszontlátja, a testvéri fájdalom könnye a babér koszorúkon gyémánttá nemesül - csak a rideg tudománynak nincs vigasztalása. Mily sokat alkothatott volna még! Csak egy önzés szent a világon: a tudomány önzése! Hisz a ki 44 éves koráig oly előkelő nevet és tiszteletet vívott ki a tudomány terén magának, a hazai közkincset oly mértékben gyarapította, mennyi jelentékeny müvvel ajándékozhatta volna még m;g igazi tudósokban szűkén élő hazánkat! Meghalt. Életrajzi adatait és tudományos működését alant közöljük. Exegit monumentum! Lesz majd a szaktudományoknak nem egy avatott mestere, a ki történetírói, heraldikai s más specziális tudománykörben alkotott müveit, a tudományos és közművelődési életben kifejtett tevékenységét a maga nagy értékben méltatni fogja. Ez is, de minket különösen az a ragaszkodás s az aprólékosságig kiterjedő figyelem ejt bámulatba, melylyel szülővárosa iránt viseltetett. A városunkból Budapestre felkerült ifjúságnak valóságos patronusa volt s végtelen szerénységével és lebilincselő szolgálatkészségével e környezetben is páratlan népszerűségre tett szert. Semmi sem volt benne a tudós rideg elzárkozottságából, ellenkezőleg emberbaráti érzelemmel telt szive minden jóságát azonnal megnyilatkoztatta. Szülővárosa iránt mindvégig elfogult sze- setet táplált. Szakemberek meggyőződése szerint Nagybánya monographiájának anyagát oly apparátussal gyűjtögette, egyes fejezeteit oly lelki- ismeretes gonddal és óvatos kritikával dolgozta ki, hogy teljes befejezés esetén egyik legértékesebb müvével gazdagította volna városunkat. E mellett örök érdeme a városi muzeum egylet megalakítása, melynek számára államsegélyt is kieszközölt. Temetése csütörtökön, márcz. 26-án d. u. 5 órakor ment végbe a részvét megható megnyilatkozása mellett. Se szeri, se száma a temérdek és szebbnél szebb koszorúnak, melyek a koporsót borították s melyeket a tudományos intézetek, nagynevű tudóstársai, tisztviselői, barátai s rokonsága küldöttek. A szertartást Szőke Béla h. plébános végezte nagy segédlettel. A gyöHol és kinél kell bejelenteni az ilyen gyűléseket? Tudomásul vesznek oly gyűléseket is, a melyeknek programmja a főurak ellen való állásfoglalás, nálunk ezt osztály elleni izgatásnak minősítenék? Hol foglalt helyt a hatóság képviselője? Kik a szónokok, a parlamenti pártok megbízottjai, képviselők? Megkaptam a felvilágosításokat. Angliában nem kell a gyűléseket bejelenteni, tarthatnak azok, akik akarnak, ott és akkor, ahol és a mikor akarnak, olyan programmal, a milyennel nekik tetszik. Támadhatják a királyt, a kormányt, az ország legszentebb intézményeit, nem zavarják meg őket. Nem féltik a népet, a lelketlen izgatásokkal szemben a legbiztosabb fegyver a nép fölényes józansága. Beszélhet akárki, mindenkit meghallgatnak. Ott nem azt nézik, hogy ki beszél, hanem azt, hogy mit beszél. A beszédek horderejét annak tartalma s az abban foglalt érvek súlya szerint ítélik meg. Mindezeket hallva önkéntelenül is az a gondolat támadt fel bennem, hogy minket Angliától, nemcsak a tenger, nemcsak a mérföldek sokasága választ el, hanem elválaszt egy még nagyobb távolság, amely fennáll a közszabadság, a polgári jogok, a nemzeti öntudat hatályossága, ereje, a politikai érettség terén. Mikor jutunk el már annak tudatára, hogy a szabadságnak, a jogoknak minden kiterjesztése erősiti a népet és vele együtt a nemzetet? i. — r. nyörü halotti énekek mély hatást keltettek. A ravatal körül állott a gyászoló család, a megtört anya, két testvér, sógor, özv. Novák Ferenczné, özv. dr. Csiky Józsefné, dr. Csiky József, Áchácz Imre és neje, Thiry Jolánka. A Nemzeti Muzeum- mot Szalay Imre min. tanácsos, igazgató képviselte, ki a gyászszertartás végeztével őszinte részvéttel bucsuzótt nagynevű collegájától. Közvetlen, egyszerű szavaiból mély meghatottság, igaz barátság és szeretet érzett ki. A M. Tudományos Akadémia s más társaságok nevében dr. Fehérpatalcy László udv. tanácsos, nemzeti múzeumi igazgatóőr búcsúztatta az elhunytat, kinek egész pályafutását összefoglalva a tudomány gyászát vigasztalhatatlannak tüntette fel. A temetésen résztvettek a gróf Teleki családból Sándor, László Gyula, János, Pál és Jenő grófok; Sebestyén Gyula dr. nemzett múzeumi igazgató-őr és Kovács László segédőr, ott volt Sztancsek János táblabiró, Korponay Kornél, továbbá Nagybánya város összes közhivatalai, előkelő társadalma s a kiváncsi néptömeg ezerje. A búcsúztató beszédek s gyászdal után a résztvevő közönség a temetőbe sereglett, hol a nagybányai Muzeum-Egylet képviseletében dr. Rencz János íőgymn. igazgató ecsetelte az egylet, a város s a tudomány nagy veszteségét. A Magyar Nemzeti Mqzeum, a nagybányai Muzeumegyesület külön gyászlevelet adtak ki. Schönherr Gyula 1864. szeptember 26-án Nagybányán született. Budapesten és Pécsben járt egyetemet és Bécsben avatták államtudományi doktorrá. 1889-ik évben a Nemzeti Muzeum könyvtárában kapott alkalmazást. Pályája ezentúl a kedvező körülmények hatása alatt^ külsőleg nyugodalmas és mindvégig emelkedő volt. 1894-ben segédőr lett és a levéltári osztály élére került 1896-ban a magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai közé választotta. 1902-ben Őfelsége igazgatóőrré nevezte ki. 1902-ben az egyetemen a középkori történelem előadására nyert jogosítást magántanári minőségben. 1892. óta a magyar heraldikai társaság jegyzője s a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelőségének előadó titkára volt s a múzeumok és könyvtárak országos tanácsának tagja, a magy. történelmi társulat választmányi tagja. A Szilágyi Sándor szerkesztette Milléniumi Magyar Történelemnek is munkatársa volt. Ő maga szerkesztett két szakfolyóiratot, a Magyar Könyvszemlét és a Turul czimü heraldikai közlönyt. Rómában a Vatikáni könyvtárban szerzett tapasztalatait „Mátyás király levelezése a római pápákkal.“ (Momumenta Vaticana) czimü művében örökítette meg s ezen művét Fraknói Vilmossal szerkesztette. Olasz és Németország nevezetesebb levéltáraiban eszközölt kutatásáért az Akadémia a Forsterter-Szitovszky jutalmat neki Ítélte oda. Mint iró a politikai történetíráson kívül czimer- tannal, családtörténettel, középkori magyar bibliográfiával és levéltári források ismertetésével foglalkozott. A helyi lapokban is, valamint a „Nagybánya és Környéke“ ez. műben sok értékes s különösen localis vonatkozású, valamint Nagybánya történelméből merített részleteket ismertető dolgozata jelent meg. Ugyancsak ő irta az Osztrák magyar. monarchia írásban és képben czimü vállalat 17. kötetében a városunk és vidéke leírására vonatkozó részt. A városi czimer és középkori pecsétek ismertetése tárgyában is kiváló tudományos szolgálatot tett, sőt Nagybánya régi pecsétéiről önálló dolgozatot is adott ki, úgyszintén a Szent István ^templom maradványairól. Az Archeológiái Értesítőben, a Vasárnapi Újságban, ,az Athéneum kézi Lexikonában, az Akadémiai Értesítőben, a M. Szalonban számos tudományos értekezést és ismertetést közölt. Kiváló nagyobb munkái: Hunyadi Korvin János életrajza, Tököly Imre és Wesselényi Pál mint vetélytársak, Az Anjou ház örökösei, Nápolyi László, mely akadémiai székfoglalója is volt. Hosszú sora még a műveknek és alkotásoknak, melyekkel a magyar kultúrát gazdagította s a magyár tudománynak újabb elismerést szerzett.
