Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-03-29 / 11. szám
L TÁRSADALMI ÉS S25ÉPIHODALMX HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vár-utcza 15. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában is Rákóczi-tér. A nagy vendéglő ügye. A város képviselőtestülete ma népes rendkívüli közgyűlést tartott, melynek egyetlen pontja a vendéglő sürgős felépítése tárgyában benyújtott s dr. Vass Gyula nyagyszabásu és meggyőző érvekben gazdag beszéde által minden irányban megindokolt indítvány volt, melyet a közgyűlés Stoll Béla, Révész János hozzászólása és dr. Makray Mihály polgármester felvilágosító jelentése után az általa ajánlott módosítássá! fogadta el, mely szerint a tanács utasittatik, hogy az építési kölcsön effectuálhatása czélja- ból szerezzen be a magyar földhitelintézettől ajánlatot s az adhoc bizottságnak az építési tervre vonatkozó véleménye kikérése után legfeljebb 14 napra uj közgyűlést hívjon össze a végleges döntés czéljából. Az adhoc bizottság tanácskozásainak nem akarunk elébe vágni, azonban a város financziáliá érdekeinek mogóvása czéljából már most leadjuk egyik kiváló szakemberünk hozzánk beküldött véleményét, mely érdemes a megszivlelésre. Az építésnél első és főszükséglet az építkezéshez szükséges tégla előállítása. A város kiadta a téglaégetési jogot potom 600 korona évi bérért és megkötötte a tégla eladási árát. Ezen ár ezrenkint 24 utóbb 28 koronában állapíttatott meg. Ezért az árért jó téglát készíteni lehetetlenség. Ezen állítás igazolására felhozom a tégla eladási árt a környéken. Felsőbányán, az ottani lakosoknak 34 koronában, vidékinek pedig 36—40 koronában van megállapítva. Fernezelyen az ára 35 korona ezrenkint, Szatmáron szintén 35 korona, egyedül Nagybányán 28 korona. Ezer tégla készítése belekerül 27 koronába. Marad tehát a bérlő számára ezrenkint 1 korona haszon a papiroson; éven- kint 600.000 darabot gyártva a tiszta jövedelem 600 korona, melylyel épen hogy kitudja fizetni az évi bért. Ilyen viszonyok mellett nem lehet csodálkozni, hogy a téglagyáros a föld kirakását elhagyja, nem ad annyi fát az égetéshez, amennyi szükséges és munkásoknak czigányokat alkalmazva, a gyártott tégla oly rossz és gyenge, hogy az elemi iskolákhoz a miniszter beépíteni nem engedte, ámbár teljesen felesleges volt a kikötés, mert tégla nem volt. Ilyen tégla mizériák mellett a város tavaly megtartotta az elemi iskolák árlejtését és az eredmény az volt, hogy 23 % felülfizetéssel 80.000 koronával az előirányzottnál drágábban kellett kiadni az építést annak, kinek téglagyára és téglagyári igazgatósági állása folytán volt téglája. Ezen fent előadott esetből kifolyólag feltéve, hogy megtartva • az árlejtést a vendéglőre nem elég azzal törődni, hogy szerezzen téglát vállalkozó ott, ahol tud, mert abban az esetben ki lenne téve a város azon vállalkozó önkényes felülfize- j tésének, akinek sikerül összeköttetése folytán máshol téglát beszerezni. Úgy a nagyvendéglő, a kereszthegyi iskola, valamint a többi építkezések ré- ! szére szükséges téglát biztosítani akarta a városi tanács, e végből árlejtést hirdetett a tégla égetésre; a jelenlegi tégla bérlő ajánlatot be sem adott, mert azon feltételt nem akarta acceptálni, hogy a tégla minőségét az építési vezetőség szabja meg. E végből kénytelen volt a város a kereszíhegyi iskola czéljaira szegedi munkásokat fogadni, kik 77-en itt is vannak és jövő hó elején kezdenek a vetéshez. Ezeket előre bocsájtva és különösen azt, hogy a város az építkezés terén ne mintegy monopóliumot gyakoroljon egyes vállalkozók részére, az építéshez az ősz előtt hozzá nem foghat. Közben az előkészítő munkálatok, valamint a terv czélszerü változtatása foganatositandók. Az elfogadott terven a kávéház elhelyezése egyáltalán meg nem tűrhető, mert az az udvarba van beékelve s az utczára csak 2 asztal tehető; egyetlenig nagybányai Hírlap tárczája. A Hyde-park szónokai. A londoniak egyik legnagyobb büszkesége, Londonnak egyik legérdekesebb látványossága a Hyde-park. Területre ^ világnak egyik legnagyobb parkja, szépség tekintetében pedig a legszebbek közül is az elsők között foglal helyet. Gyönyörű fasorai, páratlan pázsitos területei, példásan jó karban tartott sétányai, festői tavai — amilyeneket csak angol parkokban láthatni — mindenkire megkapok, kitörölhetlen benyomást gyakorolnak. A tavaszszal és nyár elején, amig az idény tart, mozgalmas, nyüzsgő élet uralkodik itt a déli és esti órákban. Aki látni akarja Londonnak magas termetű, ábrándos kék szemű, szép angol hölgyeit s a még náluk is szebb toalettjeiket, ékszereiket, aki gyönyörködni szeret a telivér tüzes lovakban, a fényes, elegáns fogatokban, a gazdag szerszámokban, mindazt megtalálja itt. A szokottnál is fényesebb a kép vasárnaponként a déli órákban. A templomból kijövő gentleman-ek és ladyk itt találkoznak, itt mutatják be egymásnak legszebb toalettjeiket, íogatjaikat, lovaikat. Százával robognak el mellettünk a szebbnel-szebb fogatok, gyors, sűrű egymásutánban vágtatnak a délezeg lovasnők és lovasok s ezrével haladnak el a szegény gyalogjárók, mert Angliában vasárnap mindenki szabad, ott a munkaszünet teljes és tökéletes, ilyenkor gazdag és szegény egyaránt élvezni akarja a Hyde-park szépségeit. Egy ilyen szép, napsugaras vasárnapnak déli óráiban vezettek el minket is a mi Londonban élő kedves honfitársaink a Hyda-parkba. Az elénk táruló fényes látványtól megkapva perczekig elragadtatva gyönyörködtünk abban.. Egyszerre egy különös jelenség kötötte le figyelmünket. Az Oxford-Street melletti bejárónál a pázsiton sürü, nagy embertömeget vettünk észre; az a tömeg szorosan egymás mellett, több kört képezve állott. Kérdéseinkre azt a felvilágosítást kaptuk, hogy ott tartják most a vasárnapi meetingeket (népgyüléseket.) Kiváncsian mentem oda. Az első körben, ahová ■ értem, a középen felállított kis szónoki emelvényen egy idősebb, már őszbe csavarodó férfiú állott, aki minden pátosz nélkül, mosolyogva, diskuráló hangon beszélt, közönsége pedig nyugodtan, figyelmesen hallgatta. — Barátom megmagyarázta, hogy a kormánynak tárgyalás alatt levő-népoktatási javaslatáról beszélt ez az ur, aki a liberális kormány hive volt, annak liberális javaslatát, amelylyel az anglikán egyháznak az iskolai ügyekben fenálló nagy befolyását csökkenteni akarja, támogatta. A szomszéd körben egy másik gentleman ugyancsak a népoktatási javaslatról értekezett. De ez az ur támadta a javaslatot és — állítólag — igen szenvedélyesen, hevesen az előbbi kormány, a tory-párt álláspontját fejtegette. A népoktatási javaslat felett tartanak közvetlen egymás mellett két népgyülést mellette és ellene anélkül, hogy egy«iást megzavarnák, anélkül, hogy akár a szónokoknak, akár az ellentétes álláspontot * elfoglaló két tábornak eszébe jutna, hogy egymást akár tettlegesség- gel, akár szóval megbántsák, lebecsméreljék. A kapott felvilágosítás után fejcsóválva mentem tovább, magyar ember az ilyent még ha szemeivel is látja, nehezen tudja elhinni. A legnagyobb meglepetés a következő körben ért. A szónoki emelvényen egy fiatal, alig 20 éves leányka állott. Körülnéztem a hallgatóságon, férfit és nőt, fiatalt és öreget, jól öltözött urakat, szegényesebben ruházkodó munkásokat egyaránt láttam ott. A legnagyobb csendben, észrevehető figyelemmel és tisztelettel hallgatták. Nem hangzott el ott egyetlen ízléstelen, frivol megjegyzés sem. Senki sem ütközött meg azon, hogy egy fiatal leányka beszél népgyülésen, egészen természetesnek tartották azt. A rózsaszínű bluzos kis leány kipirult arczán, tüzes, lelkes szemein, a lelkesedéstől rezgő, esdeklően, könyörgésszerüen hangzó hangján egyaránt észre lehetett venni, hogy azt a kis leányt a szónoki emelvényre nem a feltűnni vágyás, nem különczködés, vagy pajkosság állította, hanem odaállt bátran, mert úgy van meggyőződve, hogy olyan gondolatai vannak, amelyeket embertársaival közölnie kell, akiken ő segíteni, akiknek használni akar. A bájos szónok úgy látszik hálás publikumot fedezett fel bennem, mert egyszerre csak felém fordulva, egyenesen hozzám intézte szavait. Amikor a nem értett könyörgő hang nagyon szívhez szóló kezdett lenni, súgva
