Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-12-27 / 50. szám
Karácsonyi népszokások. A falusi népet foglalkoztatni szándékozó papok a karácsonyi ünnepek elmaradhatatlan játékait a szegényebb egyházak eszközeivel látták el. Beérték az apró bábokkal benépesített szekrény felállításával, a melyet később mozgó bábokkal helyettesitettek, melynek tárgya, eszmemenete eredetileg vallási jellegű volt. Ez volt a keleti eredetű úgynevezett mozgó-bábos apró színház. Magyar népünk ezen játékokat ilyen formában azonban nem tudta komoly ünnepi látványosságnak elfogadni. Az egyházi szokásokat később az első kísérletezések után beszüntették az egyházak, vagy legalább is egészen szűk körre vonták működésöket. A nép természetesen nem akart megválni a mulatságosnak talált karácsonyi látványosságtól, de magára hagyatva, már nem az egyház komoly felfogása szerint szórakozott vele, hanem úgy, ahogy a maga módja szerint az elmaradt ide- genszerü látványosságokat elképzelte. így azután kiderült, hogy a keleti népek bábszinhá- I zaival azonos egyházi játékokat komédiának, ! szereplőit komédiásoknak tartotta. Úgy, hogy mikor a kis hordozható szekrényt megalkotta, akkor a szereplők megszemélyesítették Józsefet, Máriát, a kis Jézust, a három királyokat, Heró- dest, az ördögöt s valamennyien egyházi s világi összekevert dalokra, íánczra perdültek a betlehem mellett. így lettek később kisajátítva a betlehem bábjainak szerepei. A karácsonyi betlehemesek felöltöztek állatbőrös kifordított bundás s kucsmás jelmezekbe és nagy robajjal lánczos, csengős botjaikkal tánczoltak. Ezek pedig a régi tamáskodásnak voltak keleti eredetű pogány eszközei. Ezek lettek azután a betlehemi bundás pásztorok, a kik a mysterium megfelelő szerepében együtt játszottak s tánczoltak a betlehem mozgó pásztorbábjaival. Ezzel egyidejűleg jött létre a pásztorokat ébresztgető angyal fehéringes férfiszerepe is, amely eredetileg a fehérszoknyás bábéval volt azonos. Ugyanígy lett élő alakká Heródes király és katonája, akik ott, ahol a betlehem feleslegessé vált bábjai idővel mellőztettek, magyar kiráiylyá és huszárrá alakultak át. Az ország nyugati felében kialakult magyar karácsonyi játék utóbb az egész országban elterjedt s Szatmárban épugy tánczoltatták j a betlehem barátját és templomszolgáját, mint akár Somogybán vagy Esztergomban. Sőt ma ! már az is nyilvánvaló, hogy a magyar kará- í csonyi játék az idegen szokásokra is (csehekére, i tótokéra) hathatós befolyást gyakorolt. A ma- j gyarság beérte a báboktól kisajátított szöveg j használatával és koronkint történő átalakitá- 1 sával. Városunk és vidéke egyedüli az országban, | hol a régi mysteriumokat magyar fordításban, | de teljes szövegében játszák. Az angyal a vallás j szent szerepét játsza fehér szalagos szoknyába öltözve, fején színes süveggel. Az ördög pedig incselkedik vele és sokszor nagyon is világias modort kever szereplésébe. Színes papirosokból sokszor igen ízlésesen és hatá- | sósán összeállított betlehemet hordanak magukkal, melyekben a bibliai szereplők s a pász- ! torok nyájaikkal láthatók. A helybeli kath. kör- | ' ben ma is látható egy régi keletű nagy cső- j I portkép-felvétel, mely a régi szentjátékok teljes j előadását ábrázolja. Kapnikbányán szintén teljes szövegében játszák évről-évre a karácsonyi ! játékokat éppen úgy, mint városunkban. Előhírnökeik karácsony estéjén reázenditik nagy, szent ájtatossággal az ünnepi éneket, mely meg is nyitja előttük minden háznak ajtaját, mikor az angyalok az ablak alatt, karban éneklik; melynek hallatára minden keresztény ember szivébe édes, vallásos érzés lopódzik, eszébe juttnak gyermekkorának napfényes pérczei és ihletett meghatottsággal hallgatja: Mennyből az angyal Eljött hozzátok, Pásztorok! pásztorok! Hogy Betlehembe Sietve menve, Lássátok, lássátok. Az Isten fia, ki ma született Jászolban, jászolban. Jászolban fekszik, barmok közt nyugszik Szent fia, Jézuska. A karácsonyi ünnepeknek vannak egészen | vidám epizódjai is. A számos és vidékenkint | tarkított népszokásokból mintául kettőt kiragadunk. A ki meg akarja tudni karácsony estéjén, j j hogy ki az imádottja, három diót vet a tűzhely : ! rostélyára. Egyik dió a kedves nevét kapja, a másik a próbatevőét, a harmadik pedig azét, i kire az ellenzői gyanú szól. Ha ropog és j 1 szétpattan az első dió, úgy állítólag hűtlen az ■ illető kedves. Vagy ha magában izzul pirosra, a harmadik személy iránt viseltetik rokonszenvvei. Ha az első és második dió egyszerre pirosra izzul, akkor egymásé leendnek a következő évben. Az is szokás, hogy a lányok káposztás kertbe mennek, hol akkor már le van vágva s el van hordva a káposzta, csupán a szárak vannak még künn. Bekötött szemmel húz aztán ki belőle és aminőt húzott, olyan lesz a férje: nagy, kicsiny, görbe, púpos stb. Azt is megnézi, hogy vájjon huzott-e vele földet, ha igen, akkor vagyonos lesz, a földmennyiség szerint többé-kevésbbé. —y -I» # A korbács. A belváros egyik szűk utczájának szürke bérházában lakott Szentmarjay Tamásné, két leányával. Valamikor szebb napokat is láttak, de mióta Szentmarjay Tamást elvesztették, egyik csapás a másik után érte őket, úgy hogy Szentmarjay- nénak úgy kellett nevelni leányait, hogy saját maguk munkája után élhessenek meg. A nagyobbik, Malvin, elvégezte a konzervatóriumot, művésznő lett belőle, de egyelőre nem akart körútra indulni s itthagyni kisebb nővérét és édesanyját. Pedig ambicziója sokszor heves csatákat vívott szeretetével. . . Sok álmatlan éjszakáján látta fényes jövőjét, a ragyogást, a hódolók seregét. Dehát ott volt húga s anyja, s igy megmaradt a zongoraleczkék adásánál. Édesanyjától forró vért, meleg szivet és tehetséget örökölt, atyjától szépséget és előkelő termetet. Egy hangversenyen hatalmas sikert aratott s a finom lelkű Bánhidy grófné meghívta, hogy leányait zenére tanítsa. Szentmarjayék egyszerű kis lakásába ezóta mintha valami kis fény lopódzott volna. A régi, kopottas bútorok helyett jött egy-egy uj darab. * * * Ilonday Zoltán, egy fiatal festőművész, aki ugyanabban a házban lakott, a melyben Szentmarjayék, gyakran látogatott el hozzájuk. Nagyon szerény, szinte félénk, szőke gyerek volt, de Szentmar- jayékhoz szívesen ellátogatott, mert a művészlelkü két leányhoz őszinte bizalommal vonzódott. Nagyon sokszor töltöttek együtt kedves estét az ő meghitt körükben. Zoltán megmutogatta vázlatait, Malvin zongorázott, Zelma, a kisebbik, énekelt, Szentmarjayné meg derűs kedélylyel gondolt a múltra s ábrándozott a jövőn. Ilonday vig czimborája lett a két leánynak, sokat fecsegtek, nagyokat nevettek, a leányok felolvasták előtte szerelmes leveleiket, amiket az ő bohókás czimboA „NAGYBJ&AYRi HÍRLAP“ KARÁCSONYI MELLÉKLETE.
