Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-12-27 / 50. szám
i. évfolyam. Nagybánya, 1908. deczember hó 27. s* .... . 50. szám. TÁnSA33ALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETIDAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő: Or. AJTAi NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: JENEY GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kossuth Lajos-u. 21., hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában is RákócziUér. Karácsony ünnepén. A megváltó születésének ünnepén mintha újból hallatszanék a pusztából keresztelő Szt. János szózata: „Teremjetek megtéréshez illendő gyümölcsöket!“ A keresztény világ karácsonykor magasztos áhítatba merül, önzetlen szeretet hajtja át az emberek szivét s a jótékonyság ezerféle gyakorlásában megnemesiil a lélek, érzékenyebb lesz embertársainak szenvedései és nyomorúsága iránt, kiegyenlítő osztályosává válik a gondviselésnek, hogy az életviszonyok egyenlőtlen berendezkedésében nehány napra összhangot, nyugalmat és békességet létesítsen! Megelevenedik a társadalom az alt- ruistikus szeretet gyakorlásában, hogy nehány nap múlva önző érdekek hajhá- szásába merüljön vissza, hol keresztelő Szt. János szózatát az életküzdelem zűrzavaros lármája elnyomja. Az éietczélok kivívásának változatos eszközei között legsilányabb dongáju a szeretet, mely egykor elég hatalmas volt a teremtett világ megváltására! Önzés, irigység, kapzsiság, szivnél- kiili tudomány, érzéstelen hatalom nem fér meg a szeretet társaságában, mely kerüli a hivalkodó erényeket, a fitogtató jótékonyságot! Ki keresné ma fel a betlehemi jászolt, hova egykor királyok és napkeleti bölcsek zarándokoltak, hogy a szeretet megváltó eszméjének hódoljanak? Elpusztult, élettelen égitest a szeretet világa; tanulmányi curiosum! Nagy ará- j nyolcban nem hat többé, csak olykor há- ; j borog, mint kialudt vulkán, ha keresztelő j Szt. János szózata igy karácsonykor a békességes nyugalomban átszürődik a messze pusztáról! Emberek! „Térjetek meg, mert el- közelitett a mennyeknek országa!“ Alakítsátok át e földet ismét a sze- j retet világává, Krisztus tanításának szent : helyévé! \ A világmegváltó ' szeretet ma is a j legtartalmasabb, a legfenségesebb eszme, ! ! különben nem állított volna számára az emberiség templomot! Más világmozgató eszmék, örökös és időszaki erényeknek j csak bálványt emel, Jiogy önmaga rombolja le vagy az idő vasfoga morzsolja 1 j szét, mint az egyptomi piramisokat! Ezen örök szeretet mellé társul sze- | ; gődik a tántoríthatlak hit, hogy közösen ! i támogassák a reméLyt, mely sokszor a j kétségbeesés örvénye előtt tántorog. Mégis ! hányszor fullad bele! Hányszor semmisül í meg mégis a remény, melyet szeretet és hit nem istápol! Ne hagyjátok el a hitet, mely a leg- magasztosabb emberi érzés, elemezhetet- len boldogság, mérhetetlen kincs, mert a lelki nyugalom és békesség alapja. Sivár a szív, melyet e vallási sejtelem át nem hat; üres a kebel, melyet e legnemesebb érzelem át nem jár; hány vetett, imbolygó az egyéni élet, melyet e fenséges szemlélődés nem táplál; szétpergetett láncz- szemekből áll a család, melyet nem a szívós hit forrasztott össze; oázis nélküli sivatag a társadalom, mely létfeltételeiben ezt a legértékesebb elemet nélkülözi! A megváltás müve örökös; tartama végtelen, terjedelme mindig élő világ! Alapja a hit, az altruistikus szeretet s ezért megingathatatlan, rendíthetetlenebb, mint a Sión hegye; elfogyhatatlan, kiapad- hatlanabb, mint a tenger! Az Isten müve, mégis hányszor megveti a kontár ember, hányszor keres más alapot az életküzdelem tényezőinek osztályozásánál, a társadalom átalakításának s reformálásának megkísérlésénél! Minden erőlködés meddő, minden törekvés sikertelen, mely a szeretet kiküszöbölésével igyekszik a lét problémáinak megfejtésére. Kérész életű győzelem, rövid lélekzetü eredmény fűződhetik csak oly alkotásokhoz, melyek lüktető és éltető vérkeringéséből a szeretet hiányzik. El- satnyul az ily szervezet, az ily társadalmi életfolyamat s mint egészséges vér nélkül való test, hánykódik, vergődik, pusztul és elpusztul. Ti, hidegen gondolkodó bölcsek, az erőkkel ridegen számottevő hatalmasok, az élet és a társadalom mozgalmait önzéssel vezető korifeusok, nagyok, erősek és kérlelhetetlenek, miért nem működtök a szeretet jegyében, a keresztény hit magasztos tanításainak s eszméinek hatása alatt? R Magybányai Hírlap tárczája. Karácsonyi gondolatok. — Irta: Jene?/ Gyula. — Az ut havas mezejére Világitnak lámpafények — Nyájas képe mosolyog ki Mindenütt: a békességnek. Házamnak ablaka alatt Karácsonyi ének harsam; Fölemelő hit érzése Lopódzik szivembe lassan. A Megváltó reánk hagyta Amiért élt s kiszenvedett: Az egyedül idvezitő Hitvallást, a szeretetet. Szeretet a hitvallásom, Lelkiismeretem papja, Tetteimnek vezérlője, Mást megítélés alapja. TJram! hozzád fordulok én - Ki sok önző közönyt látott; Jöjj el te nagy Eszmei s újra Hódítsad meg a világot. És büntessed meg a hiú Anyagias érdek rabját; Gyújts világot benne addig - Emberiesen mig nem lát. . . Visszatér a gondolatom Családomhoz, hol megpihen; Gyönyörködöm ölben játszó Kis leányom örömiben. Életfámnak kis virága! Karácsonyfa fénye mellett Angyallellced sejti, érzi Az ünnepi szent ihletet. A pásztorok dicséneke Már messziről hcillszik lágyan, A beszédes néma éjben, A csillagos éjszakában. Karácsony-este. — Irta: Kárpáti Endre. — Nagy pelyhekben hull a hó. Egy emeletes ház földszinti szobájában fiatal nő áll az ablaknál; nézi, mint kavarja, mint tánczoltatja a hideg szél a petyheket, szemeiből sűrűn hullanak a forró könycseppek; de óvatosan törölgeti le azokat, nehogy kis leányai, akik a kályha melletti kis zsámolyon üldögélnek, észrevegyék. A kis leányok élénk beszélgetésben voltak; de csak folytatták, amit már napok előtt megkezdték: Vájjon, mit hoz nekik a kis Jézus? | Elhozza-e mindazt, amit tőle kértek? Vájjon, elég jól viselték-e magukat, hogy azzal érdemet szereztek a Jézuska szeretetére, sőt ajándékára? . . . Eszükbe jutott, hogy a múlt évben mi mindent hozott a kis Jézus . . . Csakhogy az a múlt évben volt! Akkor még élt atyjuk, a szerető, jó édesapa, aki őket oly meleg szeretettel megörvendeztette, fényes, czifra karácsonyfát állított számukra ... De most csak édesanyjuk van. Itt maradt két kis árvájával j a legnagyobb nyomorúságban. Szorgalmas munkájával alig kereshet annyit, hogy a házat a I legszükségesebbekkel elláthassa. Sokszor, igen szokszor éhesen feküdt le a kis család, kérte Istent, hozza el mennél előbb a holnapot, hogy | az anya munkához, kenyérhez juthasson. Az anya csak állt az ablaknál. Később észrevette, hogy sötétedni kezd és a pompás házak ablakai egymásután megvilágosodnak. A
