Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1908-12-27 / 50. szám

2

IS3’a.g^3rfc»Ä»3r^-i Ilii'lap

1908. deczember 27,

Csak egyszer kíséreljétek még meg a társadalom lomhán vergődő, idegesen hánykodó testébe, pusztuló szervezetébe, romlott vérébe a szeretet újító atomjait befecskendezni, meglátjátok, hogy levedlik a közélet álarcza, megtisztul számtalan erényétől, melyek a szeretet világításában mindmegannyi bűnök!

Csak egyszer hajoljatok meg a szeretet hatalma előtt, ültessétek trónra magatok felé zsarnokul, mert uralma alatt meghóditandjátok az egész világot, hogy elkövetkezzék az idők teljessége!

Csak egyszer lépjetek még a szeretet önzetlen és kitartó szolgálatába, sohase fogtok elkívánkozni onnan, mert nem pengő érczczel, csengő arannyal jutalmaz, hanem önmagát aprózza szét közietek, hogy a jóban megsokasodjatok, a boldogságban megerősödjetek.

Ti pedig, az élet nyomorúságai között kétségbeesett szegények, reményvesztett irigykedő, átkozódó ténférgők, sorsotokat megvető proletárok, elégedetlen zugoló- dók miért nem húzódtok meg továbbra is a szeretet árnyékában?

Avagy nem tudjátok, hogy a hatalom, dicsőség, vagyon környezetében, mint nyílt síkságon, erősebben tűzne rátok a nap s menten ellankadnátok, vagy mint bogár, belehullnátok a tüzbe, mielőtt a képzelt javakat élvezhetnétek?

Avagy nem tudjátok, hogy egy fedél alatt van lakástokkal a jászol, melyben az üdvözítő született s igy menten rátalálhattok, mig a palotákban nem a ti gondotok volna, hogy ezzel is törődjetek!

Bizony itt van már az ideje, hogy mindannyian teremjetek megtéréshez illendő gyümölcsöket!

sok gyertyácska világától nappali fény terjed szét, ki az ablakokon is, úgyhogy egyik-másik házra alig lehet ráismerni.

Mily kedves, mily felejthetetlen is a karácsony-est! De a szegény özvegy remegő kezekkel összehúzza az ablak függönyeit, hogy gyermekei ne lássák a szokatlan fényt, ne jusson eszükbe, hogy nálok ma nem száll be a karácsonyi angyal.

Édesanyám, nagyon fázunk. Nem fűtünk ma be ? — kérdezte a nagyobbik leány, a Mariska.

— Nem fűthetünk be, nincs mivel. Majd reggel; akkorra hozok fát - szólt fájdalmas hangon az anya.

— Aztán karácsonyfánk sincs ma; pedig ma van Karácsonyeste. Nem küldött a kis Jézus? folytatta Mariska.

— Nem . . . még nem küldött . . . Talán majd holnap küld.

— Majd holnap? A kedves testvér pedig azt mondta az iskolában, hogy aki jól viselte magát, annak a kis Jézus küld karácsonyfát. Mi jól viseltük magunkat, ugy-e édesanyám?

— Jól kis csibéim ... de hát ... ma nem lesz karácsonyfa . . . Talán holnap . . . Csak feküdjetek le ... A Jézuskának sok dolga van, sok helyre megy; mire ideér, már késő lesz, ti azt nem várhatjátok meg — szólt szaggatottan, fájdalmas szívvel a szegény özvegy, hogy gyermekeit megnyugtassa.

— Böske! most csak menjünk aludni, fogadjunk szót. Majd meglátod, hogy reggel itt lesz a karácsonyfa. Nem feledkezik el rólunk a Jézuska. Hiszen jól viseltük magunkat — vigasztalta Mariska kis öcscsét.

— Nem . . . nem feledkezik el rólunk — mondogatta Böske, miközben mind a ketten vetkőztek és lefeküdtek.

Bohémia.

Az iró, a művész nem él abban a világban, a miben más közönséges halandó, hanem j olyanban, a minőt csapongó képzeletében önmagának megalkotott.

A bohém ember saját maga alkotta rend szerint vagy rendszer nélkül él, mely természetszerű és őszinte megnyilatkozásaiban sokszor feldönti a korlátokat s az emberek által megszabott törvényeket megszegi, de ez is kimagyarázható az emberiesség és a szivsugallatai- ból s ténye mindenkor a nagyság jellegét hordozza magán. A bohém, ha reá is szed valakit, azt olyan kedves szeretetreméltósággal teszi, hogy egyáltalán nem lehet érte mégha- ■ ragudni. Ez a bohém kiváltsága.

Szakítja a jelen rózsáit nem törődve a holnappal, a jövővel, azt tartja, hogy tegye be az ajtót, a ki utánna következik. A milyen gyorsan fellelkesül valami iránt, éppenolyan gyorsan ellobog szalmaláng szenvedélye. Mindjárt barátkozik, keblére öleli az egész világot, leg- többnyire saját szive vére árán. A bohém lelke azonnal fog tüzet s gyűl szerelemre. Sokszor érdemetlent emel bűbájos világába s ékesít fel költő, művészlelkének virágaival, Rendesen az sem tart sokáig. Pár hét elteltével szét- foszlik az illúzió, kiábrándul s más más ideálnak hódol. Petőfi Sándor az első ismeretségkor kérte feleségül Priell Kornéliát s maradt j fent róla sok hasonló epizód még ezen kívül.

A művészlélek finom, mint az aeol hárfa, mely a lég rezgésére, a legkisebb érintésére is reagál s mentül erősebb behatásoknak van kitéve, annál fenségesebb hangokon beszél. Reviczky Gyula s még mások nyomorban Írták örökszép munkáikat.

A bohém mindig vidám és jókedvű, t Aranyos, ragyogó kedélye sokszor lehetetlennek I látszó helyzeteken vágja keresztül. Életbölcse- j lete az, hogy az életben senkit és semmit nem ! lehet komolyan venni legkevésbbé önmagunkat. A bohém ember könnyű vérü s azáltal főképen

Hanem csak nem jött álom szemükre,

I sugdosódtak, forgolódtak ágyokban. El nem tudták gondolni: miért nem jött el ma a kis Jézus, j vagy miért késik, mikor ők jól viselték magukat.

Az özvegy ezalatt az asztalnál ült és imádkozott; kérte Istent: tekintsen le reájok; segítse i meg apró árváival együtt.

Egyszercsak nyílik az ajtó, belép azon a ház tulajdonosnőjének cselédje.

— Néni — szólt a cseléd — azt üzente I az asszonyom, hogy jöjjön föl a gyermekekkel | együtt, nézze meg a karácsonyfát.

— Én? — kérdezte zavartan az özvegy. Talán tévedtél édes lányom. Mit csinálnék én, a szegény asszony, annál a gazdag úrnőnél ?

— No csak jöjjön. Nem tévedés a dolog. Magukat hívta. Azt is megsúghatom, hogy szép ajándék vár a gyermekekre.

— Oh Istenem! hogyan érdemiem meg én | azt! — sóhajtott az özvegy.

— Csak jöjjenek hamar, mert már várja I a nagyságos asszony mindnyájukat.

Az özvegy rendbehozta gyermekeit; a mennyire szegénységétől kitelt, szépen fölöltöz- ! tette őket és fölmentek az úrnőhöz.

Az úrnő igen gazdag volt. Egész sereg- cseléd sürgött-forgott a szobákban, mikor az i özvegy gyermekeivel együtt abba belépett.

— Jó estét — szólt a úrnő. — Jöjjetek I csak gyermekek! A kis Jézus hozzám hozta a

ti karácsonyfátokat, meg az ajándékot, amit j nektek szánt. Nézzetek jól körül, gyönyörköd- ! jetek a sok mindenfélében, aztán keressétek ; ki, amit az ajándékok közül legjobban szerettek.

A kis gyermekek előbbi szokásuk szerint, letérdeltek és imádkoztak. Mikor ezt az úrnő í látta, könnyes szemekkel ő is velük imádkozott.

önmagának árt s nem ritka eset, hogy pályafutása tragikusabban fejeződik be.

Ezen megfigyelésekből láthatjuk, hogy a bohém emberek tettei nem esnek azon mérlegelés s beszámitás alá, mint más embereké. A bohemia kivételességének is megvan természetesen szabva a maga határa. Megszűnik a mikor sértő és ízléstelen, Itten reátárhetünk a bohemiával való visszaélésre. Sokan szeretik magukat bohémeknek nevezni kikből bár ugyan hiányzik vagy még alszik az isteni szikra, de a íenköltséggel járó kiváltságokat előlegeznék maguknak. Ezeknek a genialitásuk csupán a szélhámosságban nyilvánul meg. Utánzó képességük és jó beszélőtehetségük, behízelgő modoruk vagy más csillogó tulajdonságaik megtévesztik eleinte az embereket. De a milyen természetes az a tévedés, mely gyarlóságunknál sokszor rövidlátásunknál fogva félrevezet bennünket a külső jelek által, épen olyan szükségszerüleg nyomul előtérbe az a kötelességünk, mely a tévedés helj'rehozását követeli.

Az ilyen embereket, a kik a bohémia álarczát öltik magukra, hogy alatta titkos, önző, hiú s anyagias czéljaiknak áldozhassanak, ki kell korbácsolni a bohemia templomából s reá kell sütni homlokukra a szélhámos, a csaló bélyeget. El kell válasszuk a konkolyt a tiszta búzától, mert az előbbi megrontja az utóbbinak hírnevét és hitelét.

A nő és az ipar.

Ne nézzük le az iparost! Sok szülő azért tanitatja a fiát, mert ha az iparo? lesz, nem fogadják be az ugynevezet jobb körökbe. Egyáltalában szerencsétlenség az osztály megkülönböztetés, mely ridegen elválasztja egymástól az embereket; hisz éppen az összevegyülés által egyenlő modorra, egyenlő társadalmi műveltségre tehetnek szert. Az iparos hozzáidomulhat a finomabb szokásokhoz, ha alkalmat nyújtanak neki, hogy azt megszerezze.

Külföldön már régen szakítottak e káros következményű előítéletekkel. Angliában előkelő i családok gyermekei mesterséget tanulnak, ha

— No most nézzetek meg mindent, aztán mindenik megkapja a magáét — szólt az úrnő

| mikor az imádságot bevégezték.

— Ez a tied, Böske ... ez meg a tied, Mariska ... Ez a kabát is a tied Mariska . . . ez meg Böskéé ... Ez a nagykendő meg édes anyátoké - beszélt az úrnő mindaddig, mig mind a két gyermeknek egész öltözet ruhát, meg sok mindenféle apróságot adott.

— Magának még ezenfelül künn a kosárban van egymás. Vigye haza örvendjenek a kis Jézus születésének - * szólt végre az özvegyhez.

— Oh nagyságos asszonyom, mivel érdemiem meg, mivel háláljam meg ezt a nagy szívességét — szólt könnyes szemekkel az özvegy

— Nincs, mivel meghálálja. Lássa, énnekem megvan mindenem, gond nélkül élhetek, magát pedig az Isten meglátogatta. De mégis boldogabb, mint én, mert gyermekei megvigasztalják nehéz napjaiban. Hallottam, mily nehéz viszonyok közt él, segíteni akartam és ezután is segítségére leszek, csak forduljon hozzám. Csupán arra kérem, engedje föl hozzám mennéi gyakrabban gyermekeit, hogy magányomban szórakoztassanak, megvigasztaljanak.

— Igen, nagyságos asszonyom, fölküldöm őket, amikor csak nem lesznek alkalmatlanok.

— Aztán majd gondoskodom róluk, hogy szükséget^ ne szenvedjenek.

— Áldja meg az Isten. Legyen úgy, amint akarja — szólt könnyezve az özvegy, mikor gyermekeivel a fényes termet elhagyta.

A gyermekek örömmel eltelve mentek le szobácskájukba; nem győztek gyönyörködni a sok mindenfélében, amit a jó úrnőtől kaptak ..

— Ugy-e, mondtam — szólt Mariska — hogy jön a kis Jézus, nekünk is hoz valamit, mert jók voltunk. Csakhogy eltévesztette az ajtót... De jó helyre vitte ... igen jó helyre ...