Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-11-01 / 42. szám
IÉ3SS S55ÉI*XIIOI>A.IjMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre S.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kossuth Lajos-u. 21., hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Főmunkatárs: JENEY GYULA. Hirdetések felvétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában is Rákóczi-tér. Halva született? A „Teleki Kör“-vő\ van szó, melynek létesítésén komoly emberek vajúdtak, azonban életerős csecsemőt nem tudtak világra hozni. A sok bába között elveszett a gyermek, büszkesége a magyarság e végvidéki omladozó bástyájának! Csak petyhüdt karú legények és korán megkopaszodott athléták vívják most a magyar kultúra megmentéséért és fentartá- táért a harczot! Ezek hamar kidőlnek s az aczélizmu ifjú nem állhat helyettük a síkra, mert már bölcsőjében eldajkálta Révai Károly, a főbába, kié első sorban az érdem, hogy a csemete a világra jött. Elcsípte a korai dér és fagy, hiába fújta rá Égly Mihály hatalmas tüdejéből a melengető párát vagy talán azért, mert nem ő lehelte az éltető melegséget, ha- j nem kisebb kontárok, a kiket az önzetlen munkálkodás erős vágya szintén a csemete köré seregeltetett! Akárhogy történt, alapos fiaskót val lőtt a vállalkozás, pedig tagadhatatlan, | hogy nagy szükség van reá, nem annyira irodalmi, mint inkább hazafias és nemzetiségi szempontból s ezt szem előtt tartva, még a legcsekélyebb szellemi erőt is meg kell felette gyéren létező localis nagyjainknak becsülniük, na becsületes szándékot és elapadhatatlan lelkesedést vesznek észre. Nem merjük feltételezni sem, hogy kicsinyes torzsalkodás, gyarló emberi hiúság volna a kör megteremtésének kerékkötője, azonban tartsák a hivatottak szem előtt, hogy a ki nincs velünk, az ellenünk s ezért gázoljanak keresztül R Nagybányai Hírlap tárczája. foborzó. Irta : Alba Nevis. Asszonytársaim! lm,hol a kapu. Döngessük ökleinkkel. Rajta! Mig ki nem tárul alázatosan, S be nem léphetünk rajta. Asszony véreim ! Pipogya sereg. Mit tétováztok ? Mire vártok ? Még se untátok meg a jármot ? Mégis csudára vártok ? Kicsi a kezünk ? a bőre gyönge. ? De pihent vér futkos alatta! Év ezrek letört akaratja Bujkál kék sorokban alatta! A hajunkat mi, — jaj, — le nem vágjuk! Ne fonjuk hasogató Icóczba. Szép, fehér hátunk, kerek vállunk Ne takargassuk nyers daróezba. mindazon apró akadályokon, melyek a fitymálás és kothurnusban járó nagyképűsködés nyomában keletkeztek. Már csak azért is meg kell a körnek alakulnia, helyesebben működését meg- j kezdenie, mert városunk intelligencziájá- nak számos egyénisége komprommitálva van, amennyiben több oldalról és előkelő helyről nyilvánult működése iránt pártfogó együttérzés, mely most megcsalat- j kozik s a megindult mozgalom részükről olybá tekinthető, mint meggondolatlan emberek elhamarkodott lépése, melyet nem érdemes erkölcsi támogatásban részesíteni. Minden animositás nélkül adjuk közre e sorokat, mert teljes meggyőződésünkből valljuk, hogy a Teleki körnek van létjogosultsága, sőt szükség van egy oly erkölcsi testületre, mely a magyar nemzeti érzés, fajszeretet és magyar művelődés erős vára, kitartó, szorgalmas művelője és terjesztője ! S baj-e avagyri. eni tiszteletre méltó, ha e várat a hétköznapi élet nehéz munkában görnyedő rabszolgái a még meg- kuporgatott szellemi erejük teljes megfeszítésével emelik ? Dehogy. Csak legyen meg s akkor belé tyrannusul nem egy gőgös geniálitást, hanem egy láthatatlan szellemet ültettünk: a rajongó és munkás haza-és nyelv szeretet szellemét, melynek parancsait vakon és elszántsággal követjük ! Előre hát hivatottak s mi lelkesedéssel követünk! A nehéz zászlórudhoz még nem elég erős a karunk, különben mi hívnánk követésre! A szerelemből ne űzzünk tréfát. A férfi légyen - nem urunk — párunk. Akivel büszkén egy sorba állunk. Akivel mindig egy sorban járunk. Túl a sorompón gazzal vegyesten Paradicsomi virágok nőnek. Uraim! Az a föld a mienk is. Roskadt uraim! Utat a nőnek ! Tespedünk régen. Munkára vágyunk. Leikeinkben az ős emberálom-, Tudunk nevetni, tudunk szenvedni Mért ne juthatnánk át a határon? Asszonytársaim ! Pipogya lelkek : Ha a fogatok babérra vágyik : Adjátok árát! És ha kidőlnénk-. Egy helyet kerül tízezer másik. Puhítsuk — ha kell — vérrel a földei! Arczunk rózsáit vessük beléje. Ne sajnáljátok ! . . . Megéri bőven Annak az első győzelmes napnak Oyözetlen éje. A főgyimnazium építése kérdésének megoldásában f. hó 30-án pénteken jelentős haladás és fontos lépés történt. Olvasóink bizonnyal emlékeznek reá, hogy a város képviselő testületé egyhangú határozatában 200.000 koronát ajánlott fel a maga részéről, meg a Klast- rom rétből kiszakítandó telket egy uj főgimnáziumi palota építésére, ha ennek ellenében a régi épületet újból használatba átveheti s az évi hozzájárulási összegtől felmentetik. A vallás és közoktatásügyi minisztériumban a tervet elvileg elfogadták s a megvalósítás érdekében báró Barkóczy Sándor miniszteri tanácsos dr. Morvay Győző budapesti főgimnáziumi igazgató és dr. Göncy Jenő miniszteri fogalmazó kiséretében csütörtökön az esti vonattal városunkba érkezett. Báró Barkóozy Sándor Szőke Béla h. plébánoshoz, dr. Morvay Győző a Schönherr családhoz és dr. Gönczy Jenő dr. Rentz János főgimnáziumi igazgatóhoz szállt meg, kik az illustris vendégeket nagy figyelemmel fogadták. Pénteken reggel a miniszteri tanácsos a főgimnáziumban három előadáson résztveft s az épület alapos megtekintése után arra a meggyőződésre jutott, hogy a főgimnázium I helyiségei mostani állapotukban absolute meg nem felelők s a toldalék építkezésekre a telek i teljesen alkalmatlan. Délben dr. Makray Mihály polgármester és Grundböck István városi mérnök jelenlétében báró Barkóczy és kísérete a területet a klast- rom mezőn megtekintette. A miniszteri tanácsos elragadtatással nyilatkozott a terület alkalmas és minden tekintetben megfelelő volta mellett s azt úgy fekvésre, mint nagyságra nézve teljesen megfelelőnek nyilvánította, csak a hozzáférhetőség ellen voltak némi aggodalmai, melyeket a város képviselőinek menten sikerült eloszlatni azon tervbevett közlekedési vonalak megnyitásának biztosításával, melyek minden nagyobb áldozat nélkül létesíthetők. Báró Barkóczy Sándor és kísérete, továbbá Szőke Béla, dr. Rentz János és Grundböck István ebédre a polgármester vendégei voltak. A kiküldöttek már a délutáni vonattal elutaztak. Hűség.- Irta: Révai Kárúly. Egy szép asszonynyal volt egy kis pur- párlém. Nagyon szeretem a szép asszonyokat! A mikor csak alkalom kínálkozik, közelükbe férkőzöm s egy-egy órácskát elbeszélgetek velők. Ilyenkor ünnepnapom van ! Azt hiszem az égboltozat ragyog a nyüzsgő csillagsokaságtól. Aztán- — mi tagadás — , jól esik mindig egy ifjú szívvel való érintkezés. Szeretem különösen a szellemes, okos asszonyokat, kik nem riadnak vissza, nem botránkoznak meg minden kiejtett szótol, hanem komoly megfontolással belemélyednek a fölvetett tárgyba, ha még olyan kényesnek is látszik az. Kényes tárgy ? Hát mi lehet az ? Nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni! Müveit ember nem ereszkedik bele a posványba; még a mocsarat is áthidalja finomabb érzésének pallójával s könnyedén átsiklik azon. Kényes tárgy például, — hogy a sok közül csak egyet említsek — , az anatómia és szerelem közös vonatkozásban; vagyis ha az anatómiát a szerelmi lázzal kapcsolatba hozzuk. Ebből feltétlenül, csiklandós következtetésekre lehet jutni, miknek négyszemközti letár-
