Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-10-11 / 39. szám
tAiFíS.^LÍD^X^IIUIX ±1í& S2ZͱSFII?.033J5lXj1WCI Tnü«PTT,A-P.. Előfizetési árak: Egész évre S korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oida! terjedelemben. Felelős szerkesztő: Dr. AJTAE NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: JENEY GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kossuth Lajos-u. 21., hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában Is RákéciMír. Cselekedjünk a népjólétért. Nagybánya, 1908. okt. 10. Vannak közkeletű igazságok, melyeket, ha a köznép közé akarunk juttatni, akkor sippal-dobbal kell azt hirdetni, hogy mindenki megtanulja. A nagy tömeg, a köznép, a jót, a hasznosat nem igen szereti tanulni, még ha saját hasznára lenne is, mint a mák- 1 ranczos gyermekbe az orvosságot, úgy kell beletölteni. A megszokott kerékvágásból nem engedi magát kizökkenteni, az újat, ami előtte szokatlan, nem szereti, mert régi szokásához görcsösen ragaszkodik, pl. a favágó csak favágó akar j maradni, a kubikos csak kubikos, a szőlő- munkás csak ehez ért, mert még a mezei munkához sem konyit. Hogy a köznép ne legyen együgyű, tehetetlen, élhetetlen, egy kis élelmességre, ügyességre, elevenségre kell kitan itani. Mindent az államtól várni nem lehet, ; a köznép javát előmozdító munkából módja, tehetsége, alkalma szerint ki kell venni részét, ez hazafias, szocziális, emberbaráti kötelessége mindenkinek. Ebben a tekintetben Darányi miniszter jár elől dicséretes jó példával, még 1 a kaján irigység sem tagadhatja meg tőle az elismerést. A főpapok közül pedig a székes- fehérvári püspök mutatta meg, hogy nemR nagybányai Hírlap iárczája, A vádbeszéd. — Irta : Dr. Kiss Rezső. I. A szép és kedves Bella nem szerelemből ment férjhez a kissé idős Mónay Dezső méltő- ságos tanácsos úrhoz. Nem is illettek egymáshoz, mert Bella 18 éves, Mónay pedig 50 éves I volt, midőn a szülői kényszer folytán férj és i feleség lett belőlük. A Bella apja szegény kistisztviselő volt, megáldva hat gyermekkel és megterhelve sok adósággal, kapva-kapott tehát rajta, amikor a tanácsos ur szemet vetett Bellára és elütően a nagyurak szokásától, nem szeretőjévé tette ideálját, hanem megkérte a kezét és annak rendje és módja szerint feleségül vette. Hiába volt a Bella tiltakozása, sírása, az apai hatalom diadalmaskodott. A szegény Írnok | leánya méltóságos asszony lett. II. Szive csak egy perezre sem melegedett fel a Mónay iránt. De azért jó, hű feleség volt. Nem szeretetből, de hálából volt gyöngéd és figyelmes a férjéhez, mert az adóságokkal és nélkülözésekkel küzködő édes apjának minden adósságát kifizette s három kisebb nővérét csak a hivő lelki üdvét ápolja, hanem a világi javainak előmozdítására a mindennapi kenyér mikénti megszerzésére is kioktatja. A téli órákat lehetne legjobban felhasználni a nép oktatására. A földmives nép télen úgyszólván semmit sem dolgozik, épen, hogy barmait eteti, már tudniillik, akinek van. Semmi háziiparral nem foglalkozik, sem gyári munkára nem megy, ezért nyomorog, kínlódik, szenved legtöbbet télen, mikor nincs munkája. Pedig Magyarország termőföldje olyan és annyi, hogy itt még tizannyi népnek sem volna szabad éhezni, ha pedig csak fele országot adnák oda a bolgár kertészeknek, ezek kitartanák belőle fél Európát. Mig a magyar paraszt csak 80—100 koronát tud teremteni egy hold földből, addig a bolgár kertész 1400—1600 K-át. Meg kellene a népet tanítani arra is, hogy mily hasznos, olcsó és kevés munkával jár a gyümölcsfaültetés. A nagykőrösiek csak a baracztermésből évente több százezreket szednek be. Csehországban, Morvaországban, Sziléziában, Porosz- országban az országutak mindenütt gyümölcsfákkal vannak beültetve. nem tudunk s csak akkor árulunk, ha a vevő hozzánk jő s abban az árban, a melyet tetszése szerint felajánl. S akkor, midőn a „Gyümölcsértékesitő Részvénytársaság“ saját közzététele szerint napi áron vásárol, felette bizonytalan direktívával szolgál a termelő számára s a mellett működésében a gazdák részére sokszor hangsúlyozott előny épenséggel nem jelentkezik. De várjunk, mig az intézmény megerősödik s kedvezőbb eladási konjunktúrákkal operálhat! Visszatérve tárgyunkhoz, ha már most minden községben minden ember csak ! 10 darab gyümölcsfát ültetne és mindenik fa csak 2 korona hasznot adna is, már ez is milliókra menő haszon lenne. A házak előtt levő fa díszére is válnék az ; épületnek, a nyári hőségtől óvná a falakat, a tűz ellen is mentő eszköz lenne. A méhészet, selyemtenyésztés szintén kevés munkával, még kevesebb kiadással járó és mégis igen jövedelmező foglalkozás lenne a nép számára, amit a külső, nehéz munkára még alkalmatlan iskolás gyermek is elvégezhet. Fogpiszkálót, favillát, gereblyét, jármot, eketaligát kaszanyelet stb. ilyes portékát mind Ausztriából hozatunk, pedig Nálunk Stájerből, Olaszországból még temérdek almát hoznak be és rengeteg pénzt adunk ki ezért külföldre. A mi gyümölcsünket pedig értékesíteni nem vagyunk képesek, mert a tul- adás komplikált esélyeivel számot vetni ezt itthon is elkészíthetnénk, ennek megtanulása nem ördögi mesterség. Szalma-, sás-, fiizfavesszőfonásból is szép pénzt lehetne keresni. Nem lenne hát meddő, kárbaveszett munka a nép legalsó rétegének hasznos munkára való oktatása, iskoláztatta és mindegyik részére tekintélyes összeget helyezett el a bankba terjhezmenete- lükre. Bella sokszor úgy szánta a férjét, hogy a sors miért nem adott neki olyan feleséget, akinek szivében ne a hála, de a szerelem lobogna irányában. Mónay fiatal nejét a legnagyobb kényelemben tartá és körülvette ragyogó pompával, mert nagyon szerette és dúsgazdag volt. A szegény kis Írnok leánya ott a harmadik emeleti kétszobácskában, melyben nyolezad magával tölté boldog leánykorát, még álmában sem látott olyan ragyogó s keleti kényelemmel berendezett úri lakosztályt, amelynek házassága révén úrnője, királynője lett. De azért az öröm, a megelégedés száműzve volt leikéből, miként a nagy gonosztevőknek szivéből a nyugalom s a gondtalanság. Esténként, midőn egyedül volt, sokszor visszasírta a szegényes, kopottas butorzatu két kis szobácskát, melynek falai sokszor hallották vidám énekét, kaczaját. Abban a fényes nagy szobában, a tornyos selyem ágyban sokszor hullottak éjjelenként könnyei. ‘Eszébe jutott az elhagyott szegényes kis vaczok, melyben sok szerelmes és tündérálmot álmodott, — amelybe örömmel tért nyugodni s azzal kelt fel. Mig Mónay a hivatalban volt, Bella sokszor bezárkózott a kis szalonba s az albumból elővett egy kis szinehagyott arczképet. Csókolgatta, aztán beszélt vele. Az az arczkép egy fiatalembert ábrázolt: Bardoczy Jenőt, egy törvényszéki jegyzőt.- Szeretlek most is ! . . . Ne haragudj! Nem tehettem másképen! - Mondta Bella az arczképnek; az meg mintha azt mondta volna: — miért nem vártál hát reám!? Hiszen százszor fogadtad, hogy enyém leszel! Erővel adtak férjhez? Ez nem mentség! Ki kellett volna tárnod a szived titkát Mónay előtt, midőn megkérte kezedet - s akkor elfordult volna tőled; ha ez sem használt volna, azt kellett volna mondanod, hogy a szeretőm vagy, hogy csak látszat már rajtad az üdeség, hogy ártatlanságodat már elvesztetted! . . . Ezt kellett volna mondanod és akkor Mónay ott hagyott volna, mint pestises beteget, szüleid kirugdaltak, eldobtak volna — és felvettelek, keblemre öleltelek volna én. így halluczinált Bella sokszor, mikor szerelmesének arczképét szemlélte, csókolgatta. Házasságának második évében sokszor volt olyan elhatározással, hogy leveti magáról a díszes, pompás ruhát s felveszi a magával emlékül elhozott leánykori ruháját és visszamegy a szüleihez vagy elmegy a nagyvilágba. Elhatározását azonban nem tudta, nem merte végrehajtani, mert már érezte, hogy az anyai örömek előtt áll. III. Bellának megszületett a kis gyermeke. Egy szőke angyal. Egy aranyos kis leányka. Ettől fogva még boldogtalanabb lett a Bella élete, mert férje hideg lett hozzá. A kiB
