Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-10-04 / 38. szám
2 ZNTa.gry toányai Hírlap 1908. október 4, A nagybányai gyümölcs. — Az országos kiállítás nyertesei. Az „Országos Magyar Kertészeti Egyesület“ által Budapesten rendezett országos gyümölcs és szőlőkiállitáson a nagybányai gyümölcs újabb dicsőséget szerzett városunknak, mely a maga részéről is a legteljesebb elismeréssel adózhatik a kiállitók személyének, kik önzetlenül fáradoztak azon, hogy gyümölcstermelésünk jó hírneve necsak újabb megerősítést, de tovaterjedést is nyerjen, ami a legfényesebben sikerült. Lassanként tehát elkövetkezik az idő, mikor a nagybányai gyümölcs nemcsak hejbe’ jó lesz, hanem az exportra való termelés minden követelményének megfelelő s ekkor nem : állhat elő az a képtelen helyzet, hogy gazdáink tenger gyümölcstermésüket értékesiteni ne tudják. Hisz most utón útfélen csak e kifakadást hallhatni: Itt rothad minden a nyakunkon anélkül, hogy valamennyien azon tűnődnének, vájjon nincs-e ezen szomorú körülménynek elenyész- tethető oka ? Van, nagyon is sok oka van ! Nálunk minden igyekezet a tömegtermelésre irányul s ha a termés beüt, van bőven gyümölcs, de nincs soha becsületes ára, mert a rongy portékát még a németek se veszik és eszik. Azonban újabban már sokan kezdenek gazdáink közül figyelmet forditani arra, hogy csak nemes fajú gyümölcsöt és a kertészeti tudomány gyakorlati tanításainak felhasználásával, okszerűen és : szakszerűen termeljenek. Ez nálunk másként , nem is lehetséges, mert a legtöbb gyümölcsös j tulajdon az 5 — 10 holdan alul van, alig nehány azon felül, — ezért az összevissza fajok válo- gatlan termelésével egy értéktelen mixtum conglomeratum áll elő, holott a mostani kiállítás tanulságai azt igazolják, hogy a kisebb lünk a végtelenségben. Nem tudom, más is úgy van-e vele, de amikor egy Mednyánszky- féle alföldi képet láttam, az nemcsak a tér végtelenségének hatását tette reám, de látni véltem az idők végtelenségét, a holnapot, a holnaputánt, a még azutánt s még tovább . . . Érzéseimet nem tudtam megmagyarázni, de azt hittem, hogy közelebb jutottam egy atomnyival a végtelenség megértéséhez, annak a végtelenségnek, amelynek gondolata megőrjítheti a legnagyobb bölcsészt is. De hagyjuk a síkot, nézzük a hegyek csodáit. Micsoda misztériumok tárulnak fel előttünk ha tájfestő ideálunk sziklás képeit, barlangjait, fenyveseit ezeket a góth templomokat, a természet csodás dómjait látjuk. Ugyanazok az érzések támadnak fel bennünk, mintha a sziklás rengetegben ér minket az éj. A felvidék volt szülőhazám, tán ezért szeretem a rengeteg erdők éjjelét. A barlang nyílásának sötétségéből szinte látjuk előkuszni a hegység szellemeit. Azokat a mikkel meséink népesítik be sziklás, erdős vidékünket. Lassan kúsznak elő a hosszú szakállas barlangi rémek, a törpék, a tündérek sárkányvontatta kocsikon. Jön a hegység tündére kíséretével. Vonulnak tücsöknótás zajban a sürü erdők holdvilágos tisz:ásaira. Ott rendezi éji mulatságukat eszeveszett vigsággal, amihez még a fenyőlombok között át-át suhanó szellő is ad zenét. Erre a zenére tánczol az erdők tündérvilága s közbe kaczagnak a csufondáros erdei manók. Ezek jutnak eszünkbe, ha Mednyánszky vad hegyi képeit látjuk s ekkor nem kell nekünk Böcklin sokféle alakja s nélkülük' is benépesíti gondolatunk a puszta tájképet a természet e képzelt megszemélyesítőivel. Nézzük a téli hegyvidéket. Mindenütt egyenletes fehér hó fedi a sziklákat és azok között nőtt silány füveket. „Ami kicsiny, mint mi vagyunk, a hó befödi egészen“. Az óriási sziklák alakjai azonban nagy tömegeikkel látszanak a hótakaró alatt is, és emberi kicsinygyümölcsösök mivelői fajgyümölcseiket consum árusításra bármily bő termés idején is előnyös haszonnal fordíthatják. A fajgyümölcsre mindig j akad vevő, ki a befektetési tókét tisztességes haszonnal honorálja, de valljuk meg őszintén, hogy az okszerű termelésre nálunk eddig érdemelt gondot nem fordítottak. A Gyümölcsértékesitő Részvénytársaság alapszabályaiban az egyesülés egyik főinditó- okául azon feladat becsületes szolgálatát jelölte meg, meiy szerint a gyümölcstermelők számára a modern gyümölcsészet sokoldalú ágazatában az okszerű termelésre útmutatásokkal és segítő, felvilágosító tevékenységgel járuland, ezért reményünk lehet arra, hogy a most ' lezajlott kiállításon szerzett tapasztalatait gazdáink javára értékesitendi azon kiállítókkal karöltve, kik a kiállításon nyert okulásukról elragadtatással beszélnek. Örömmel registáljuk tehát a kitüntettek névsorát s a magunkénak vindikáljuk a fekete- | falusi mintagyümölcsös tudós szakképzettségű tulajdonosát, Korponay Kornél földbirtokost is, ki a gyümölcscsomagolásért állami aranyérmet s külön a gyűjteményes gyümölcskiállitásért szintén állami aranyérmet nyert. A nagybányai Gazdasági Egyesület elismerő oklevelet nyert. A gyümölcs csomagolásért egyesületi aranyérmet nyertek: Szász József és a Gyümölcsértékesitő Részvénytársaság, amely Bernhardt Adolf igazgató iránt a leghálásabb el- : ismerésre lett kötelezve. Neki köszönhető a j fényes kitüntetés. A gyűjteményes gyümölcskiállitásért egyesületi aranyérmet Vásárhelyi Gyula nyert, ki még azt is eltitkolta, hogy a kiállításon részt vesz, de annál büszkébb lehet most a nyert elismerésre. Szász József állami ezüstérmet nyert s ezzel azon kevesek sorába lépett, kik ségünket juttatják eszünkbe. Gnoti seauton. A legnagyobb bölcs, legnagyobb mondása. Van egy képe a mi mesterünknek. Nincs rajta egyéb, csak egy szűk fal, mely alatt viz van. A sziklára visszasüt az elhunyó nap s ezt a fényt tükrözi a sziklaalatti viz. Ez a kép millió ragyogó veres foltból áll, mintha olvasztott aranyat föccsentettek volna reá, hol sűrűbben, hol ritkábban vannak a foltok s gyönyörűen adja vissza a kép az összevissza szak- gatott szikla tömegét. Látjuk rajta a vulkanikus ; csata eredményét. Össze-vissza roncsolta és j olvasztotta a kemény sziklát a titokzatos erő. I Erre a képre, vagy valamelyik hasonlóra mondja egyik kitűnő kritikusunk: „Nagyszerű geológiai idyll ez a kép, a melyen a viz, á szikla és a fény, esti elszenderedésök előtt öntudatlan játékra kerekednek. Bűvös zománezos kép ez, millió opálból összerakva, amely nesztelenül változik perczről-perczre, mig ellobban az utolsó fény s aztán siket csend ül a vizekre, hogy elfoglalja a genius loci helyét. E pár sorhoz mit fűzzünk még, megértjük mi ezekből, hogy eleven lény itt az a szikla. Sok-sok képe van Mednyánszkynak s mindegyiken a természet él. A természet, az ő Istene, az ő hitvallása. Miféle vallás ez? Pantheizmus, avagy skepticzizmus ? Pogányság vagy keresztényseg? Csak annyit tudunk, hogy vallás. Rövid pár szóval, ahogy én veszem ki “ez lehet vallása.“ Csak természet van s a pictor hivatása, j hogy az embert a természet rejtett törvényeinek kikutatásához vezesse. Ez csak tájképen | lehetséges, mert csak az kényszeríti az önmagába való elmélyedésre. Csak az vezeti az embert a folytonos kutatáshoz, hogy fölfedhesse az örökös „miért“-et, hogy megérthesse az időt, a tért, az anyagot s az eszményt, vagy hogy megtudhassa, hogy van-e anyag, van-e eszmény ? És mondom, ilyennek kell lenni a tájképfestésnek. őz. D. csak ezért nem hoztak több érmet haza, mert nem volt több versenyszám. Glavitzky Károly egyesületi ezüstérmet nyert, mig Lakos Imréné a hullott gyümölcsökből készített Ízletes süteményekért állami ezüstéremmel lett kitüntetve. Vajha a lelkesítő példa gyümölestermelő gazdaközönségünket követésre és kitartó, szorgalmas, okszerű munkálkodásra serkentené! ' Vén hársfa. (cfí „'Méhészeti Szemle“ által egy db 20 koronás arany nyal jutalmazott pályamű). — Irta: fh‘ Fényes ív áll ti ún aradi ügyvéd. — , * Jelige: „Csak a természet igaz/1 V én hársfa áll a kertben, /Ipám ültette még, Midőn gond nélkül játszó Bohó gyermek valók. Félszázad múlt azóta, Fehérre vált hajam. Családom nincs. — Itt állok, Mint a hársfa, magam. És mégis elhagyatva Jfem érzem magamat, Munkásaim danája Szelíd nyugalmat ad; — Öreg hársfám árnyában Rejtőzik méhesem, Ez az én boldogságom, Családom ez nekem. c/7 nagy, fa most virágzik, Ontván dús illatát, Mint jól terített asztal, Jiinátja önmagát. De van is bő keletje, /I nép rajozva jön, Iszsza a kelyhek mézét, Mely árad, mint özön. Oh, én kis- jobbágyságom! Csak rajta! szorgosan! Jj nyárnak kincses terhét /hordjátok boldogan! /tkkor hadd jöjjön zúgva / téli fergeteg, — /kúsztok lágy bölcsökben, Szendergő gyermekek. — ZJz alkony, imi köze Igét, Pihenni! kis hadam! Én is nyugodni térek, Lelkemben béke van! Jfem egy — a trónon ülve — Szegény és üldözött, Mig én királyként élek JFü kis népem között. Színészet. Krémer Sándor színtársulatának drámai személyzete pénteken mutatkozott be A gyermek színműben s ezzel az egy hónapra tervezett színházi saison megkezdődött. Figyelmes gonddal szemléltük meg a színpad technikai berendezését, a színház egész beosztását s az első előadás egész menetét, mert őszinte törekvésünk oda irányul, hogy a közönségnek tájékoztatást nyújtsunk a felöl: vájjon érdemes-e
