Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-06-21 / 23. szám
TÁRSADALMI ÉSS S25ÉPIB.ODAIjMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: JENEY GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vár-utcza 15. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában is Rákóczi-tér. Résen legyünk! A III. osztályú kereseti, bánya és nyilvános számadásra kötelezett társaságok adójának kivetési munkálatai a járás területére nézve már javában folynak, városunkra nézve pedig e hó 27-én kezdődnek. Az esemény maga megszokott dolog, mert a törvényes turmusokban folyton ismétlődik, de a jelen esetben azért érdemel különös figyelmet, mert a kivetés alapjául szolgáló előadói javaslatok az adózó alanyok sokkal súlyosabb megterhelését tartalmazzák, mint az eddig tényleg kirótt adótételek. A ki az előadói munkálatok vaskos füzetében csak néhány lapot is átforgat, menten látni fogja, hogy a legtöbb adóalany adója növekedőben van, holott közmeggyőződés szerint a közönség adózóképessége egyáltalán nem emelkedett, sőt nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy az általános közgazdasági helyzet, de különösen a specziális városi viszonyok következtében tetemesen megcsappant. Mivel indokolható tehát, hogy az ipari és kereskedelmi üzletek körében, melyeknek sem terjedelme, sem foglalkozási köre nem tágult, munka- és segéd- személyzete teljesen ugyanazonos legalább a létszám tekintetében, az előző három év átlagánál sokkal magasabb adók irányozvák elő, holott a drágaság állandósulásával a megélhetési viszonyok sokkal terhesebbek, mint az előző kivetés alkalmával ! Nem csodálkozunk rajta, hogy az előadói javaslatokban inkább a kincstári érdekek hathatós védelmével, mint a tényleges viszonyok alapos bírálatával találkozunk, mert sehol a világon nem oly gyakori az adótárgyak eltitkolása, mint hazánkban, de joggal kell az adókivető bizottság tagjaitól elvárnunk, hogy működésükben az adózók helyzetével, ismerős körülményeivel alaposan és lelki- ismeretesen számolni fognak. Az egyén és czég pedig, mint adóalany a maga érdekeinek hathatós védelmet a bizottsági tárgyalásákon fejtheti ki, a hol mindazon érveit és esetleges bizonyítékait előterjesztheti, melyek a bizottságot az előadói javaslat mellőzésére s az adó mérséklésére indíthatják. Közönségünk körében e tekintetben meglehetős nemtörődömséggel találkozunk s jajszavát már csak az adóbehajtás alkalmával halljuk sűrűn felhangozni, a mikor rendszerint már nem lehet a dolgon segíteni. Az is helytelen utón halad, ki minden bizalmát azon jogorvoslatokba fekteti, melyeket a törvény az adóalanyok számára biztosított, mert a felettes fórumok már csak az iratokból határoznak, a mi pedig írva vagyon s adatokkal, bizonyítékokkal támogatva nincs, rendszerint csak írott malaszt marad a kincstár javára! A bizottság előtt kell tehát résen lennünk, mert érdekeink hathatós védelmét csak itt terjeszthetjük elő s csak itt remélhetjük. * Megérkezett a polgármesterhez az országos m. kir. chémiai intézettől a vízvezeték létesítése érdekében eszközölt vizvegyvizsgálat. Köztudomású, hogy a város három forrás vizét küldte fel vizsgálat végett, melynek eredménye szerint a „Szakadás forrásnál“ (első) 100.000 sulyrészben a szilárd maradék 6‘4, a „Gábor forrásnál“ (második) 10'1, a „Hármas forrásnál“ (harmadik) 2CV6 sulyrész. Ugyancsak 100.000 sulyrészben foglal szerves anyagok oxidálására szükséges kamáleon az elsőnél 0'31, a másodiknál 0 25 és a harmadik forrásnál 0’47 sulyrész. Ugyancsak fenti súlyrészben chlor az elsőnél 1 06, a másodiknál 0'71, a harmadiknál 0‘71. Sulfát mindhárom i bán nagyon csekély mértékben, nitrát, nitrit, ammóniák egyikben sincs. Vasnak nyoma mutatható ki. A vizek kemény- ségi foka következő (a német kemény- ségi fokot véve alapul): Az elsője 1 *04, a másodiké 2'06, a harmadiké 4'03. Lugossági foka: az elsőjé 03, a másodiké 0'5, a harmadiké 0-4. A viz színe mindháromnál színtelen, szaga és üledéke R nagybányai Hírlap tárczája. Levelek. Igen tisztelt Nagysád! Habár az „Apró Ujság“-ban közzétett hirdetésemre rengeteg számmal kaptam a kedvesebbnél kedvesebb leveleket, hízelgés nélkül mondhatom, az Önét egy se közelíti meg. Ennek tudható be, hogy a többi 39 levelet a tűznek adtam martalékul, mig az Önét gondosan elzártam. Valóban meglepett, hogy telegramm- szerü hirdetésemből kiolvasta helyesebben: ki érezte azt, a mit én kerestem. Kaptam áradozó ömledező sorokat, melyekben idegen hölgyek ismeretlen urnák (t. i.jiekem), kit sohase láttak, kiről nem tudják: ki Ő és merre van hazája, kész szerelmi vallomásokat tesznek felajánlva szivüket, kezüket és hozományukat. Csak arról nem Írtakba mit én oly nagyon kerestem a lélekről. Én lelkem leikével óhajtottam meg- ösmerkedni s ezért fordultam a manap már nem szokatlan úthoz a hirdetéshez. Ebben én nem emlegettem házasságot, hozományt, szőkét, barnát vagy • veresei, alacsony vagy középtermetűt, karcsut vagy kövéret. Én csupán lelkem párját kerestem. Punktum. Becses leveléből azt kell következtetnem, hogy a helyes nyomon vagyok. Ön is lelki életet él, mint én. Ön se beszél külsőségekről s egyéb földi gyarlóságokról, én is kizárólag a legtisztább idealizmust helyezem mindenek fölé. Nagyon nehéz a lelkem a végtelen gyönyörtől, mi benne tanyát ütött. Eddig határtalan ür tátongott ottan, de beköltözött az Ön csodásán csodás, fenséges lelke s úgy vélem, hogy ez mindörökké fogva marad lelkemben. Türelmetlenül várja ezek után varázslatos sorait legőszintébb tisztelője Boros Elemér. Tisztelt Uram ! A mit az agyongyötört, fáradt vándor érez a végnélküli sivatagon, midőn oázisra bukkan, körülbelül oly érzés fogott el, a hogy levelét elolvastam. Hát visszhangra találtak lelkében az én egyszerű igénytelen soraim? Hát a szerényen meghúzódó, elrejtett bimbócskát meglátta a megannyi tündöklő, ragyogó, bóditó és kábító rózsák között. Uram, édes uram, ön a boldogtalanság sivár mezejéről egyszeriben átültetett a boldogság himes mesgyéjére. Eddig ridegen, szeretetlenül magamnak éltem, mint egy apácza, noha még fiatal vagyok (2Ó éves múltam) s nem is mondhatom hogy csúnya vagyok, sőt határozottan szép a lelkem. A ki a lelkemet megösmeri, az megszereti s a ki megszereti a lelkemet, az mindörökké szeretni fog engemet. Boros ur, első levele elégséges arra, hogy imádjam a lelkét. Kedves lelke a mai borzongtató dermesztő világban egy meteor, egy tünemény ... Én imádom Önt! Higyje el ezt még senki se hallotta tőlem, se szóban, se írásban és nem is fogja hallani senki. Oh hisz kegyed oly édesen ir. Minden sora egy-egy fülbemászó melódia, minden szava egy-egy szivet-lelket átható bűbájos zene. Én leborulok az Ön nagysága előtt! Oh emeljen föl magához, tanítson meg mindarra a szépre, jóra és nemesre, mely úgy bugyog önből, mint a forrás vize. Még Írni szeretnék, de vendégeim érkeztek. írjon nagyon sokat. Ugy-e hamar ir. Igaz szeretettel Várnay Sárika. Legjobb volna, ha csütörtök este 7 órakor a Népligetben találkoznánk, mely elég néptelen hely,, még pedig a villamos megálló helytől balra eső harmadik padnál. Jó lesz? Igaz szeretettel Várnay Sárika. Mélyen tisztelt Kisasszony! Gyönyörű levele mámorossá tett engemet. Ha történetesen álltam volna, Isten ucscse elmentem volna. Tehát ön hiszi, hogy van még szeplőtlen, tiszta lélek; Ön hisz az én eszmény- ségemben? És az Ön lelke az enyémének mása, Ön a lelkem birtokosa, vagy én vagyok az ön leikéé vagy mindaketten vagyunk birtokosok, lélekbirtokosok. Legjobb akarat mellett se folytathatom, mert kis húgom egyre itt settenkedik. Oh a női kíváncsiság! (Már 15 esztendős) Jövőre többet. Végtelen tisztelettel Boros Elemér. Tisztelt Boros ur! Oh annyit szeretnék Írni; de nem tudok semmit se papírra vetni. A sok-sok föltoluló érzés csak érzés marad, a szavak, gondolatok és eszmék mind-mind a tollba maradnak. Sírok, tánczolok, ugrálok jókedvemben, hisz oly boldog
