Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-06-21 / 23. szám
2 3\T aRylaánynl Hírlap 1908. junius 21. nincs, ize rendes. Oldott szilárd sókban a két első szegény; ivásra mindhárom felhasználható. A mi a vizsgálatban kitüntetett szilárd maradékot illeti, megemlíthetjük, hogy az oly csekély mennyiség, — hisz 100.000 sulyrészben csak 10, illetve 20 súly rész foglaltatik, - hogy figyelembe nem jöhet; azonban ha a források szakszerűen foglalva és a levegőtől elzárva lesznek, a szilárd maradék mennyisége lényegesen redukálódni fog, miután jelenleg a források kitisztítva nincsenek, azokban rákok, rovarok, különféle élösdiek tanyáznak, a melyek váladékai a szilárd maradékokat mindenesetre fokozzák. Immár az összes bizonyítékok be- szerezvék arra nézve, hogy elegendő mennyiségű s ivásra felette alkalmas viz áll rendelkezésünkre, hogy a vízvezeték létesíthető legyen. Városi képviselők, gyertek el, mert mindezek készen vannak s legyetek résen, hisz nem egy példára mutathatunk reá, a mikor is az összes előfeltételek meglétében, az előkészületek befejezése után az alkotásra váró anyag éveken át feldolgozatlanul hevert, mert újabb és újabb tervek merültek fel, melyek inkább az uj intézmény létesítésének elhalasztását, mint annak elősegítését czélozták! Mert most is hallatszik itt ott nehány aggodalmas tiltakozás, hogy a szándékolt vízvezeték 1V2—2 millió koronába kerülend s a város közönségére mérhetetlen terhet fog róni, talán jobb volna a Fokhagymás völgyéből, innen, onnan vezetni be a vizet stb! Akik ezt hangoztatják, az ügynek jó szolgálatot nem tesznek mert a vízvezetéket minden áron meg kell valósítani, még milliók árán is, holott vagyok s égek a vágytól magácskát látni, illetve szemtől-szembe nézni lelkét. Azt álmodtam, hogy kegyed barna. Ugy-e jbarna, na mondja. De ébren álmodtam azt. Én már csak ébren álmodozom mert esténkint álom nem jő szemeimre. Ha a mama tudná. Ott virraszt a a lelkem — lelkem mellett. Ott őrködöm édes, maga felett. Nem hallja szivem duruzsolását? De jön a Mutter. Pá, a viszontlátásra! írjon mindjárt és nagyon, de nagyon sokat. Állandó hive Várnay Sárika. U. i. Milyen hivatalban is van, ha szabad kérdenem. Én most tanultam a gépírást, oly könnyű és oly érdekes. Állandó hive. Várnay Sárika. Mélyen tisztelt Sárika kisasszony! Az Istenek is irigylik a mi boldogságunkat. Nem találkozhatunk e héten. Oh mennyire fáj ez nekem, még jobban fáj, mint a szemem, a mi miatt nem láthatjuk egymást szemtől-szembe. És éppen a szememnek kellett meggyulladnia. Nem elég, hogy a szivem, lelkem, mindenem lángol. Nehány napig bekötözött szemmel, sötét rideg szobámban kell raboskodnom. Nagy áldozatba került e levél megírása, de mit nem tennék Önért. Mindig Önre gondoló. Boros Elemér. Kedves Boros ur! Jaj de elszomorított levelével. Egyebet se teszek egész nap, mint imádkozom. Kérem az egek urát, gyógyítsa meg az én egyetlen édes szavú lelkem tulajdonosát. Vigyázzon az egészségére, már az én kedvemért is. Akarom, érti akarom, hogy tartózkodjék minden olyantól, a mi ártalmára van. Szeretném már minél-előbb látni. írjon sokat. Legigazibb hive Sárika. kétségtelen, hogy 600.000 K-nál a szak- I értők véleménye szerint a mű többe nem kerül. * Úgy értesülünk, hogy szombaton, jun. 27-én képviselőtestületi közgyűlés lesz s ezen tárgyalás alá kerül Stoll Béla képviselő terjedelmes és nagy készséggel, meggyőző argumentumokkal készített indítványa kir. törvényszéknek városunk számára kérslmezése tárgyában. A helyes érzékű igazságügyi politika azonnal meg kellene nyissa fülét e kérelem számára, bár a szatmáriak már azzal argumentálnak ellenünk, hogy ha mi törvényszéket í kérünk, Szinérváralja is joggal állhat elő hasonló óhajtással! Hát ez jó rossz viczcz- nek, de még annyi hasonlatosság sincs a két törekvés között, mint annak idején a nagy nemzeti küzdelemben, amikor a közös hadsereg magyar vezényleti nyelve ellen a horvátok hasonló jogos kívánságával argumentáltak! Az élő hagyományok kultusza nagyra becsülendő, a régi intézmények újra való meghonosítására irányuló törekvés csak tisztelettárgya lehet, melyről a kicsinyes gúny és rosszakarat nyílvesszője károkozás nélkül visszapattan, ezért mi nagyjelentőségűnek tartjuk az inditványnyal bevezetendő mozgalmat, mert a történelmi múlt jogos alapjára támaszkodunk s a törvényszék mellett felhozott érveink oly nyomósok és súlyos tartalmúak, hogy érdemes azokat legfelsőbb elbírálás alá terjesztetni. De a dologban is résen és ébren kell lennünk, mert hasonló nagy hűhóval indult meg az önálló törvényhatóság visszaállítását czélzö mozgalom is, de a I vasat ütő kalapács felette gyorsan kiU. i. Ugy-e bár Ön a földmivelésügyi minisztériumban van. Nem is tudtam, hogy poéta is. Milyen szerény, milyen kedves. Legigazibb hive Sárika. (A találkozás megtörtént. Abban állapodtak meg, hogy az nap egyszerre Írnak mindketten. Megtörtént.) Tisztelt Uram! Bocsásson meg, de én ártatlan vagyok a dologban. Családi körülmények arra késztetnek bennünket, hogy hirtelen itt hagyjuk a fővárost és vidékre költözködünk. Oh az a sürgöny szétrombolta boldogságunkat. Tisztelettel V. S. Tisztelt Kisasszony! Bocsásson meg, de én ártatlan vagyok a dologban; váratlanul történt. Mikor hazajöttem megittasulva a boldogságtól ott találtam az asztalon a kinevezésemet vidékre. Oh átkozott kinevezés, boldogságom tönkresilányitója. Üdvözlettel (Olvashatatlan aláírás) E leveleket lemásolta: Horváth J. Milyen legyen a feleség? Nem utolsó fontosságú és érdekes ez a kérdés. A feleletet rá egy korán elhalt kitűnő franczia humorista: Mah O’ Rell egész kis könyvecskében próbálta megadni. Ez a könyv a minap jelent meg Párisban, Colman-Lévy kiadásában és benne O’ Rell a következő tanácsokat adja a házasodni vágyó ifjaknak: hullott kezünkből, mig Szatmárnak és Nagykárolynak erős izmoktól duzzad a karja s a kalapácsot abból, meg a nagy dobot csak erőszakkal lehet kicsavarni. Nálunk a dobot állandóan csak Miklós bácsi üti! Magyar ipar és magyar gazdák. Igen gyakran, — sőt egyre gyakrabban — esik a szó mostanában agrárizmusról, merkantilizmusról és nagyon sokan úgy fogják fel e jelszavakat, mint a melyek egymásnak ellenségei, mint a melyek egymás mellett meg se férhetnek, a melyek egymást tönkretenni, lerombolni akarják. Pedig e tekintetben nagy a tévedés. Az igazi agrárista a tisztességes kereskedelmet soha se tekintette ellenségének s soha se is magát a merkantilizmust, hanem csupán annak a túlkapásait ostorozta. Az agrárista jól tudja azt, hogy Magyarország nagygyá és gazdaggá csak akkor lehet, ha azok a nyersanyagok, a melyeket termel, ide bent nyernek feldolgozást és elfogyasztást s megszűnik az az anomália, hogy nyersterményeinket olcsón elviszik a külföldre s feldolgozott állapotban sokszor tízszeres áron hozzák vissza. Abból a közel 1000 miliónyi behozatalból 50 — 75°/o tisztán munkabérekre esik, elképzelhető tehát, ha e rettenetesen nagy összegnek csak fele is magyar honos, magyar munkásoknak birtokába jutna, mennyivel nagyobb lenne azok fogyasztási képessége, mennyivel több liszt, hús, zöldség fogyna el az ország határain belül. Elérkezne mindjárt az idő, a mikor nyersterményeinkkel nem volnának ráutalva a külföldre, mert idebent nyernének azok piaczot s elfogyasztást, elérkezne a külön vámterület ideje is, a mikor nyugodtan mehetnénk abba bele, mert kiviteli feleslegünk nem, vagy csak jelentéktelen lenne. Valóban megfoghatatlan az, hogy nekünk agrikultur államnak nem csak a szorosabb értelmébe vett gyáripari behozatalunk mily óriási, | de nyersterményekben is miben jelentékeny, j Alig hihető - pedig úgy van - hogy gyüOlyan asszonyt végy, aki náladnál kisebb. Ne végy el olyant, aki nem tud szívből nevetni. Mindenkit legjobban a nevetése jellemez és ne végy el olyan asszonyt, akinek erőltetett a nevetése. Olyan asszonyt végy társul, aki szereti a tréfát, megbecsüli a humort és a dolgokat a jobbik oldaláról látja. Ne végy azonban olyat, aki mindent ocsáról és kigunyolja a barátnőjét, amint tovább mentek. Vedd el azt a nőt, aki egy-egy jó szót mond azoknak védelmére, akiket az ő jelenlétében ócsárolnak. Végy el egy filozofusnőt. Ha menyasszonyoddal a színházba mégy és páholy, földszint vagy más előkelő hely már nincs s ha menyasszonyod ekkor vidáman és elfogulatlanul mondja: „Hisz ez nem baj, fölmegyünk az erkélyre; az a fő, hogy jól mulassunk!“ Akkor vedd el őt. Ez a kis lány olyan „jó fiú“, aki meg lesz elégedve az urával a hátrább eső helyeken is, ha az élet első helyeit már mások lefoglalták. Ha látsz egy koldust és alamizsnát akarsz adni neki, akkor ne vedd el azt a nőt, aki ilyenkor igy szól: „Bizonyára csaló, aki a pénzzel a pálinkamérésbe megy!“ Ha ellenben, te magad nyilatkozol igy és az asszony mondja: „Hadd fusson a szegény ördög! Olyan hideg van ma, jól esik neki egy pohár bor“, akkor siess és vedd el azt a nőt. Olyan asszonyt végy el, a kinek egészsége van. Ne végy el olyat, aki bármelyik társadalmi osztályhoz tartozzék is, nem tartja megengedhetőnek, hogy a villamoson menjen, vagy a harmadik osztályon utazzék, ha a másodikban már nincs hely. Iparkodjál megismerni, hogy a jövendőbelid hogyan ébred föl hirtelen a legjobb álmából. Ha mosolyogva nyitja fel a szemét, akkor örömmel vedd el feleségül. Ha azonban homlokát összehúzza és haragosan kiált: „Hogyan, hát ez mit jelentsen?“ — akkor ne vedd el, mert sem nem szeretetreméltó, sem nem vidám. Ez a próba csalhatatlan.
