Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1908-05-24 / 19. szám

TÁHSADALMI lÉSi SZÉFXH.ODAXJMI HETILAP.

Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben.

Felelős szerkesztő:

Dp. AJTAI NAGY GÁBOR.

Főmunkatárs: JENEY GYULA.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vár-utcza 15. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában is Rákóczi-tér.

Évforduló.

Az idő hogy eljár! Esztendeje telt 1 be, hogy a város képviselőtestülete tetterős, ambicziosus és tehetséges uj erőkkel frissítette fel a város tanácsát és tisztikarát. Tevékenységükhöz és lankadatlan munkásságukhoz már is meglehetős számú siker fűződik, de ezek jelentőségükben még nem elég nyomósak ahhoz, hogy a jogos remények beteljesedéséről számolhatnánk be.

Kétségtelen, hogy a város közügyei rendes, jókarban tartott mederben foly- dogálnak. Ezt a medret mélyíteni s lejtő- siteni kellene egy kissé, hogy gyorsabb ütemben rajzanak alá a hullámok, mert a csendes viz könnyen elposványosodhatik.

A meder ezen átalakítására a képviselőtestület hivatott, melynek működésében az újabb időkben oly jelenségek is mutatkoztak, melyek a hatáskör és feladat helyes felfogását engedték sejtetni anélkül, hogy az eljárásban a következetesség és tudasság is egyidejűleg megállapítható lett volna. Volt ugyanis nehány eset, különösen a nagyvendéglő felépítését czélzó fellépés, mikor is a képviselőtesI tület az őt joggal megillető kezdeményezést időszerűen és nagy nyomatékkai | gyakorolta, azonban a végrehajtás további alapos ellenőrzését kellőleg ki nem fejtette, a nagyvendéglő építése ügyében ki nem fejti s nem jut eszébe a város tanácsát joggal kérdőre vonni, hogy mért nem tesz eleget azon apodiktikus utasításának, miszerint a közgyűlés két héten belül a végleges döntés czéljából összehívandó.

Nem merjük állítani, hogy az a két héten belül összehívni rendelt közgyűlés, mely 12 hét múlva sem lett egybehiva, valami positivumot tudott volna produkálni, mert az előkészületi intézkedések nagy terjedelmüknél fogva a kiszabott csekély időtartamon belül foganatosíthatók nem voltak, mindazonáltal a közgyűlés rendelkezéseinek perhorreskálása arra mutat, hogy képviselőtestületünk hasonlatos a petyhüdt karú aggastyánhoz, ki kapzsi mohósággal, de felette ritkán nyúl szerelme tárgyához.

Már pedig azok a korszakos alkotások, melyeket a közel jövő sürgősen megoldandó feladatai gyanánt jelölt meg az osztatlan közmeggyőződés s e végett kiválóan alkalmas erőkre bízta a végre! hajtási teendők keresztülvitelét, ezek a • létesítendő s régóta várva-várva intézmények megalkotása a lefolyt évben is csak annyira haladt előre, mint az a hatalmas kődarab, melyen csak a tavaszi hóolvadáskor megáradt hegyipatak volt képes egyet lódítani. Ezen adott álló helyében marad a jövő évi hóolvadásig.

De van még a képviselőtestület működésében egy oly jelenség, mely a kisvárosi élet typikus példája s mely szinte megdönthetetlen erejűnek jelenteti ki azon politikai tételt, kogy minél kisebb a közélet köre, annál hatalmasabb méretekben lüktet benne a magánérdekek küzdelme s a legváltozatosabb konjunktúrák és meglepetések előidézője gyanánt szerepel. Hányszor esik meg a tornaversenyek kötél húzásai alkalmával, hogy a két párt elkeseredett nekifekvéssel s az erőfeszítéstől pukkadó arczczal húzza a kötél végét s a ki legjobban segít az egyik párt győzelemre juttatásában, a megfeszített inak alól kisiklasztja társai lábát s mikor igy a koczka a másik fél javára dől el, melylyel titkon egyetértett a Herkulesnek áll felebb s gyámoltalan társait szidja. így a közéletben is.

R nagybányai Hírlap tárczája.

Sherlock Holmes kudarcza.- Orosz beszély. —

Sherlock Holmes, a világhírű műkedvelő detektív alakja - Conan Doyle elméjének e nagyszerű alakítása — úgyszólván minden művelt nemzet irodalmában ismeretes. Minálunk csak a legutóbbi időben is a „Budapesti Hírlap“ regénycsarnokában, a Magyar Könyvtár pedig több füzetében foglalkozott tünemény- szerű rendőri kalandjaival. Scerlock Holmesnek a színpadon való megjelenését is tetszéssel fogadta úgy az angol és amerikai, mint a magyar közönség. Az alábbi az orosz Scherlock Holmes-irodalom egyik érdekes, az orosz társadalmi és politikai viszonyokat jellemző sati- rikus terméke egy K. V. V. betűk alá rejtőző iró tollából.

*

Egy idő óta Sherlock Holmes ugyancsak nem volt híjával a fejtörő problémáknak. A rendőrség egyetlen fontosabb ügyet sem intézett el közreműködése nélkül s számos magán személy is fordult hozzá a legbonyolultabb megbízásokkal. Mindez óriási elfoglaltság mellett is a legritkább eset volt, hogy a legátha- tatlanabb homályba is fényt ne vetett volna átható elméje. Hírneves barátom ügybuzgalommal, páratlan elmélettel dolgozott anélkül, hogy jutalomra tartott volna igényt.

Egy este utolsó pipadohányt szívtam s

valami regényt olvasgattam. Egész nap dolgoztam s most el voltam törődve. Hirtelen csengetyüszó hangzott. Órámra tekintettem. Háromnegyed tizenegy volt. Azt hittem, engem hívnak valamelyik betegemhez. A cselédség már lefeküdt, miért is magam mentem ajtót nyitni. Képzelhető bámulatom, midőn a küszöbön Scherlock Holmes alakját ismertem fel.

— Nem hittem, hogy még talpon talállak.

— Te itt?

— Csodálkozol, ugye, hogy ily váratlanúl jövök, Wattson? Igazad van. Az utolsó pipadohánytól zavartalak fel, hamu tanúskodik mellényeden, — hogy állandóan ugyanannyit szoktál szívni - és a legnagyobb gyönyörűséggel éppen lefekvés előtt. Bocsánat. Beléphetek?

— Persze!

— Köszönöm. Levetem a kabátomat. Ma bizonyára dolgod volt. Czipőid porosak ... de nem sárosak . . . biztos jele, hogy kocsiban jártál . . . s hogy látogatásaid a szokottnál is számosabbak voltak . . . mert külömben gyalog mentél volna . . . köszönöm, vacsoráltam . . . De szívesen dohányoznék.

Pipát adtam neki, szembeült velem s egy darabig csendesen dohányozott. Hallgatagsága még fokozta kíváncsiságomat, mert tudtam, hogy valami fontos nyilatkozatot szokott megelőzni.

— Kedves Watson, — szólt, füstöt fújva fölfelé — szükségem van rád . . .

— Tudod, hogy mindig szolgálatodra állok.

— Pár napodat venném igénybe.

— Legnagyobb örömmel.

— De betegeid?

— Remélem, hogy Jackson dr. elvállalja helyettesítésemet.

— Jól van, — holnap elutazunk Oroszországba.

— Oroszországba . . .?

— Igen, kedves Watson. Csomagold be a legszükségesebb dolgokat, nem feledve el a revolvert sem.

Megvallom, hogy sohasem gondoltam arra, hogy az örök hó honába utazzam s hogy épen nem örvendek az utazásnak, — Mindemellett nem haboztam, hálátlanságnak és gyávaságnak tűnt volna fel előttem, ha egyedül hagytam volnn elutazni barátomat épen akkor, mikor, — mint mondta — szüksége van rám. Nem vagyok feljogosítva az utazás titkos okának kinyilvánítására annál kevésbbé, mert frissében történt a dolog s mert élnek még a szereplők, de elbeszélhetem utazásomnak egy még élénk emlékezetemben lévő epizódját.

*

Nem sokkal később az éjszaki vasút egyik kocsijában ültünk. Sherlock Holmes a városok és vidékek aprólékos leírásával űzte el az utazás unalmát, amiből láttam, hogy barátom alaposan áttanulmányozta az átutazott földet. Nem szégyenlem bevallani, hogy csodálkozással hallottam, miszerint Szentpétervár utczáin nem járnak fehér medvék s hogy az oroszok nem esznek faggyút s nem isznak borszeszt, hanem vodkát s hogy igen sok illemtudó ember is van köztük. Különben lehetséges, hogy Sherlock Holmes csalódott s hogy a kozákok — az oroszok mind kozákok — csak titokban, ha