Nagybánya, 1931 (22-29. évfolyam, 27-52. szám)
1931-09-20 / 38. szám
2. oldal. NAGYBÁNYA 1931. szeptember 20. Modern technikáért — halát A kereszthegyi fioládé a régi töltéseket is feldolgozza Kedden Peíricsán lyukaOurt ebbe a régi-töltésbe és amikor társát robbanó anyagért küldte, Kedden délelőtt 10 órakor újabb halálos szerencsétlenség történt a kereszthegyi kincstári bányában. Peíricsán János bányamunkás Horváth Sándorra! a bányának egy olyan részén dolgozott, ahol ezelőtt több száz évvel az akkori bányászok abbahagyták a munkát és azt a részét töltésnek használták, mert primitiv eszközeikkel akkor csak a szin- aranyat vették ki. Ezen a veszedelmes, 5 ik szinti helyen dolgoztak Petricsánék némi túlfizetéssel. a töltés többmázsás köve Petri- csánra szakadt. Feje kinmaradt és még annyit tudott mondani: — Segíts társam! Mire azonban társa a közeli munkásokat előhívta, Peíricsán- ban már alig volt lélek. Rövidesen ki is szenvedett. Csütörtökön temették Giródtót- faluban nagy részvét mell- U a kereszthegyi munkásság kivonulásával. —' A megyei nyugdíj-egyesület közgyűlése Általános tiltakozás és elkeseredés azért, hogy már május hó -^ta nem kapják nyugdijukat - Lecke a mai nagyoknak... PüVt szatmármegyéi nyugdij- egj’esület múlt vasárnap délelőtt, a szatmári Polgári Társaskör nagytermében igen népes __koi?gyülést tartott, amelyen Tóth "almán nyugalmazott vasúti főtisztviselő elnökölt. A gyűlésen a titkári jelentés és a pénztári számadások elfogadása után, a közgyűlés nagy lelkesedéssel csatlakozott a Kolozsváron megalakulandó országos nyugdijközponthoz. Több hozzászólás után a havi tagdijjárulékot öt (5) lejben állapították meg. Kimondotta a közgyűlés, hogy a nyugdíjasok temetkezési egyesületét megalakítja és örvendetes tudomásul veszi, hogy a nagybányai nyugdíjasok ís kimondták csatlakozásukat Szat- márhoz. Ezután megválasztották a 12 rendes és 6 póttagból álló választmányt. Szendrey Mihály tiltakozik az ellen, hogy a nyugdíjasok adóját negyedévenként egy összegben vonják le. — Ha az állam olyan pontosan akarja befizettetni adónkat, akkor fizessen bennünket is pontosan, — mondta Szendrey, akinek a szavai elkeseredett hangulatban persze hálás talajra találtak. Percekig tiltakozó szavak röpködtek a levegőben. — Ötödik hónapja nem kaptuk nyugdijunkat . . . — Ébenhalunk . . . Ilyen és ehhez hasonló közbeszólásokat lehetett hallani. Ölti András az ellen tiltakozik, hogy az állami adóhivatalban a nyugdíjasok városi adóját is levonják. Ez törvényellenes. A közgyűlés elhatározta, hogy úgy a pénzügyigazgatóhoz, mint a prefektushoz küldöttségiieg elmegy. Tóth János aggályát fejezte ki aziránt, hogy — dacára az j Ígéreteknek — tartani 'lehet attól, hogy a nyugdíjhátralékokat szeptember 20-ig nem fizetik ki. (Igaza volt!) Rencz Antal hozzászólása után ; a közgyűlés elhatározta, hogy 1 távirati utón kéri a király támogatását és a miniszterelnök intervencióját. Végül egy meghatóan érdekes incidens; történt. Az elnök bejelentette, hogy írásbeli indítvány érkezett hozzá, melyet azonban az Írója elfelejtett aláirni. A javaslat szerjjit: „A nyugdíjasok fejezzék ki mély megvetésüket azokkal a miniszterekkel, szenátorokkal és képviselőkkel, valamint a ma- gasrangu állami tisztviselőkkel szemben, akik rendesen felveszik havi fizetésüket és nem törődnek azzal, hogy a szegény, becsületben megőszült nyugdíjasok Szatmármegyében már ötödik hónapja nem kapták meg rendes havi illetményeiket. — Ez az eljárás sem a hazafiassággal, sem pedig a gavallér- sággal nem egyeztethető össze...“ így végződik az irás és úgy látszik, a nyugdíjas szemérme- tessége gátolta meg az illetőt abban, hogy kilétét felfedje. Mi, a nagybányai nyugdíjasok azon véleményen vagyunk, hogy ezen indítványt — ha nincs is aláírva, — jó volna megsokszorosítani s azoknak, akiket érdekel, posta utján megküldeni. Hadd lássák, mire viszi az elkeseredés az éhező és nyomorgó nyugdíjasokat! (K, öy.) No. 378-831. Hüeghi vő* * * Alulírott elnökségek úgy a kereskedőket, mint az iparosokat tisztelettel meghívjuk f. hő 27-én d. e. 11 órára, a városháza tanácstermében tartandó rendkívüli közgyűlésre. •“Tárgy sorosat: 1. Az üzletbérek leszállítása. 2. Az adóvégrehajtás. felfüggesztése. 3. A pénzintézeti szigorítások mérséklése. Baia-Mare, 1931 szept. 18. Kovács Qyuia Tréger Lajos kér. egy. elnök ip. test. elnök Butkovics Géza V. Muráján kér. egy, jegyző ip. test. jegyző Pénteken délután halálos végű szerencsétlenség történt váró sütik közeiében, a felsőbányái országút vasúti keresztezésénél. Kerekes Nucu, a Miklósé, családjával a pénteki hetivásárról igyekezett haza, Kisbányára, két- lovas szekerén. Amikor a fernezelyi vasút ut- keresztezéséhez ért, az országutat szabadon találta és igy nyugodtan hajtott tovább. Csak amikor a vasúti sínekhez ért, vette észre, hogy Nagybánya felől a vonat nagy sebeséggel közeledik Fernezely leié.. Kerekes a lovak közé csapott, de közben már a vonat odaért és elkapta a szekér hátulsó részét. A gazda nagy Ívben-repült ki a szekérből, koponyaalaptörést szenvedett és azonnal meghalt. Unokatestvére: Grigor Gá- borné és a halott leánya Kerekes Vatuzia, szintén messze repültek a szekérből. Az előbbi súlyosan, inig az ifjú leány köny- nyebben sebesült meg. A szerencsétlenség előidézője kétségtelenül Korkáicsuk János vasúti pályaőr, aki a sorompókkal nem zárta el az utat. A rendőrség letartóztatta. Szombaton reggel ez ügyben városunkba érkezett a szatmári törvényszék vizsgálóbírója harmadmagával, a halottat felboncolták és megadták a temetési engedélyt. Kerekes Nucut vasárnap délután temetik el, mig Korkáicsuk vasúti bakteri a szatmári ügyészség fogházába szállítják. Dolgoztam és dolgozni fogok Kis ügy a kéményseprés, de a pecsenyelésük elbújva nyi!ttere/nek Helybeli magyar laptársunk múlt vasárnapi számában holmi tendenciózus „Nyilttér“ próbált engem kikezdeni a bányamunkások kéményseprést dija körül. A lóláb persze kilátszik: egy hét alatt számtalan, úgynevezett „szervezett*“ embert megkérdeztem, de nem sikerült akárcsak egyre is találnom, aki vállalta volna, hogy Ő nyiltterezett . . . Szóval ismét 'gyáva, sötétben bujkál ókról van szó. Pedig én mindig nyíltan szoktam megkritizálni, ami a közéletnek fáj. Nyíltan és őszintén. Sohse bújtam ei, sohse félek, sohse félünk, amíg az ut egyenes és tiszta! Sem én, sem a velem együttérzők! Egyébként mosolygok az egész nyiltteren. Éárcsak annyi bajunk volna! *Azt szoktam vallani: — Aki rest és nem tesz semmit, azt sohasem támadhatják; aki ellenben a közélet harcosa, az mindig ki lehet téve a kritikának. És ez hasznos is, ha nem bujkáló gyáváktól jön. A lényeget illetőleg csak any- nyit jegyzek ide újból, hogy a kéményseprések ügyében a Vármegye 85913742 —1931. szám alatt kimondta törvényes határozatát, mely szerint díjváltozások csak szabályrendelet alapján történhetnek. Szóval a törvény megsemmisít minden más határozatot. így. egyelőre a kéményégatések és seprések dija is a régi marad mindenkire vonatkozólag. Én tehát — elvégre is! — nem üthetem főbe az egész Vármegyét, amely jobban megtanulta a törvényt, mint az én elbújt támadóim . . . Pontosan én is az voltam, aki minden leszállítást sürgettem a tanácsban, mégis a kéménysepréseknél az én gyanús alakjaim egyelőre csak alkudhatnak, megegyezhetnek a kéményseprőkkel, de hátmögül támadni nincs joguk. Olyan lázitók ezek, akik a munkásság bőrén itt is keresni akarnak. Merthiszen vannak egy páran, akiknek a becsületes, tiszteletreméltó bányamunkásság arra való, hogy nyúzhassák és a nyakán élhessenek — munka nélkül. Ezek az én -„kritikusaim“ is, akikről még lesz alkalmam szólam. Laptársunk nyiltterével szemben még az az elégtételem, hogy azon egynéhányak között is, akik véletlenül elolvasták, semmi hatást sem keltett. Nagyon jól esik látnom, »leginkább hallanom, hogy a velemvoltak továbbra is bíznak abban, amit közösen végzünk napról-napra az egész munkásságért, kisiparosokért, kiskereskedőkért, kispolgárokért, küzködő dolgozókért. Dolgoztam és dolgozni fogok! Sáros malacokkal nem párbajozom . . . Mellékesen: bizoriyhékaim igazolják, hogy száz és száz ügyét intéztem el önzetlenül minden hozzámfordulónak. Ennek az adósa és szegénye vagyok, de szívesen, szerényen tettem — a jövőért. És tenni fogom. Dolgozni fogok ezután is. Jöjjenek tehát, mindenkinek rendelkezésére állok. Ezt a szerénytelenséget a tömegek kívánságára irom ide, akik minden ilyen „csipkedő“ alkalomkor annyi szokatlan köszöntéssel fogadnak. I A nagyérdemű közönség szives tudomására hozzuk, hogy sikerült a Szatmári fa Első Cserép- és Téglagyár R. T. gyártmányaiból lerakatot létesítenünk. Első osztályú, prima 258 számú patent cserép, legjobb minőségű géptégla raktárunkban már is rendelkezésre áll, igen előnyös árak és fizetési feltételek mellett. Közelebbit üzlethelyiségünkben: Szatmárvármegyei Takarékpénztár R. T. Fiókintézete Baia-Mare. Ha a pályaőr nincs otthon, aÍorL!p% Vasúti karambol a felsőbányái országút vasúti kereszteződésénél Brázay sósborszesz utolérhetetlen!! Krizsán P. Pál:
