Nagybánya, 1930 (21-28. évfolyam, 1-26. szám)

1930-03-16 / 11. szám

I Baia-Mare—Nagybánya, 1930. március 16. Vasárnap XXI—XXVIII. évfolyam, 11. szám. NAGTBANTA (BÁNYAVIDÉK) FÜGGETLEN PGL. ÉS TÁRS. LAP - EGYESÜLTEN A „NAGYBÁNYAI HIRLAP«-PAL. Felelős szerkesztő és kiadó: KRIZSÁffl P. PÁL Előfizetési dii: egy hóra 20 Lej. Egyes szám ára 5 Lej. = SzerkesrtSaég én klarfnhlvatai, elSflzetések és hirdetések fiSSvétele Főtér I4 , a „Hinerva“ nyomdába' Hirdetéseket és előfizetési pénze két felvesznek megbízottatok is. A választóidéi: nőktől és férfiaktól kéri ezt Xrizsán A. A ál Húsz éve éppen, hogy a nagy­bányai újságok hasábjain dol­gozom. Sokat vigadtunk és — hej! i _ nagyon sokat sirtunk azóta: olvasók is és azok is, akik irtunk kis hazánkban, Nagy­hányán. Ezen hosszú két évtized alatt — miközben sokan megőszül­tünk, megöregedtünk, a gyer­mekek meg szavazók lettek, én: Krizsán P. Pál, sohasem beszéltem, sohasem Írtam ma­gamról. Most ezt teszem! Szerényen, de felemelt fejjel. Ne vegye ezt senki tőlem öndicséretnek, mert én most is csak kérek önzetlenül, közérdekből, minden olvasómtól egy kis igazságos szivességet, támogatást. Ennek a kis újságnak — me­lyet úgy hívnak: Nagybánya (Bányavidék) - oldalain én hétről-hétre bebizonyítottam, hogy szeretem, keresem az igazságot és mindig volt és van bá= torságom leleplezni a bűnt és támadni az igazságtalanságot. Én nem voltam, nem vagyok szívbajos és félős ember! Sokan, nagyon sokszor gra­tuláltak nekem cikkeimért! Vol­tak nálam, lakásomon, irodám­ban, műhelyemben az elmúlt évek alatt rengetegen tanácsért, támogatásért. Én sohasem utasítottam el senkit és nem gaz= dagodtam meg, mert nem pénzért segítettem embertársaimon. Jártam hozzám­fordult dolgozókért, akárkik vol­tak, a szigurancákon, rendőrsé­geken, a városházán, tnunkás- biztositóknál, bányák igazgatói­nál, a prefekturán, bányakapi­tányságnál, az adóhivatalokban, ipartestületeknél, bíróságoknál, üzletekben; Írtam kérvényeket, beszámolókat, elszámolásokat százat és százat; mentem, utaz­tam utolsó pénzemen, ha vala­kinek szüksége volt rám. Nagyon sokat dolgoztam ezért a hires, szép kis Nagybányáért és lako­saiért. Bevallom, sok köszöntést, tiszte­letet kaptam és kapok ezekért. Nagyon sokat harcoltam a kisebbségekért. Helyet adtam ebben a kis lapban minden igaz­ságos törekvésnek. Síkra kel­tünk a jóért, az igazért; meg­vitattuk, támogattuk a nők és a fiatalság választójogait, mi modernek, haladók is voltunk j és vagyunk. Amellett, hogy kri- ! tizálni volt, van és lesz bátor- i ságom minden Embertestvére- j mért. Mindezekért, amiket nagyon röviden leírtam, most csak egyet kérek tiszte- tőimtől, nőktől és férfi­aktól egyaránt. j Azoktól, akik nekem aláírásokat ! gyűjtöttek, akik engem köszön- I tenek, gratulálnak s igy tovább. I Kérésem csak ennyi: A 5$=os listának én va­gyok a vezetője, I engem tett oda elsőnek sok-sok ; dolgozó jóleső bizalma. Arra kérek mindenkit, aki I velem van, velem érez és megért engem, j ne nézzen most csak politikát senki, szavaz­zon a 5£=ra! Hallgasson a lelkére, amikor a szavazó fülkébe bemegy. Nagybánya város jelenlegi szomorú sorsa nem politika! Én és társaim a listán nem aka­runk polgármesterek lenni. Ne­künk is van eszünk! És becsü­letünk a legnagyobb kincsünk. Indultunk a vasárnapi válasz­tásra azért is, mert meg akarom, meg szeretném mutatni mindenkinek, hogy töb­bet tudok segíteni, mint eddig. Bátorsággal, nyíl­tan, önzetlenül. Én nem féltem, nem félek senkitől és semmitől, mert egye­nes utakon jártam és járok, igy tehát ne féljenek a szavazó nők és férfiak, a fülkék­ben a lelkek beszélnek, amit senkisein hall és lát. Ne hagyják Embertestvéreim, hogy csalódjak. Közös, egymást támogató munkánk maradjon köztünk a régi. Mindnyájan, akik együttér- zünk, szavazzunk a kettős ka­lapácsra, a városunk szebb jövőjét elősegítő jelre. I Egyébként ez a kis újság és én maradunk Mindnyájukkal szemben azok, akik voltunk és vagyubk: Emberbarátok, em­bertestvérek! Megjelenik: minden vasárnap reggel Jöjjenek, maradjanak tehát velünk, velem! Krizsán P. Pál újságíró, a »Nagybánya“ szerkesztője. Szemle a bel= és külpolitikai eseményekről Belföld Külföld A városi tanácsválasztások ! sok helyen utcai csoportosulás­sal, sőt összeütközésekkel is i folytak le. Tudvalevő ugyanis, I hogy a megyeszékhelyeken már i pénteken meg voitak a váiasz- I tások, mig a kisebb városokban i csak vasárnap, 16-án lesz a dön- I tés, hogy melyik listák győznek. : Nagybányán eddig békés és I csöndes a propaganda, bár egyes i pártok — nem a munkás pár- I tiak — letépetik a plakátokat I igazságos ellenfelükkel szemben. ! — Az időjárás nappal inkább enyhének várható, éjjelre pedig fagyokat jósolnak a meteoroló­giai intézetek. - Fráter Lóránd a hires magyar dalköltő, aki tavaly még nálunk is gyönyör­ködtetett mindnyájunkat, man- dulagyuladásban hirtelen meg­halt. A magyar-román határon, Érmihályfalván temették el teg­nap. - Az orvosok és ügyvé­dek adóját az egész országban 100-400 százalékig felemelték és az elkeseredés a többi adó­zók között is óriási. - Az adó- fellebbezések március 25-én ke­rülnek a pénzügyigazgatóságok­nál tárgyalás alá. Magyarországon a munka- nélküliek száma február havá­ban lényegesen és örvendetesen csökkent. — A szerb király, miután Mária román királyné és Ileana hercegnő március 28-án érkeznek vissza Egyiptomból, március 30-án ellátogat Bu- karestbé. Sándor királyt egész családja el fogja kisérni Romá­niába. Látogatását fényesen elő­készítik. — Oroszország kül­ügyi népbiztosa: Csicserin, sú­lyos tüdőbajt kapott és egyelőre lemondott Szovjetország kül­ügyi dolgainak intézéséről. — Indiában Ghandi szabadságve­zér függetlenségi útját mindenütt virágesővel fogadják a városok és falvak lakói. Ott is dolgozik a kettős kalapács szelleme — egy uj világért. - A francia árvíz okozta károkat Magyar- ország is enyhítette. Egyedül Debrecen városa 40 ezer fran­kot küldött az árvízkárosultak­nak. - Németország munkás­kormánya elfogadta a hágai egyezményt. — Spanyolország­ban a zavargások tovább tar­tanak, a köztársaság eszméje folyton terjed. Rz Olympuszon is dicsőség volt az ilyen Dalárdánk húshagyó keddi hangversenye Több évtizedes múltra vissza­tekintő dalárdánk még eddig olyan nagy sikert nem könyvel­hetett el, mint amilyet most ara­tott. A vokális zene legnehezebb műfajából, operarészletekből ál­lott a műsor legnagyobb része s ez olyan meglepően nagysza­bású teijesitmény volt, amilyet itt nálunk el sem tudtunk volna képzelni. S hogy mégis meg­értük, a dalárda müvészlelkü karmesterének, Szőke Béla pré­postnak eléggé nem méltányol­ható érdeme. Nagymultu dalár­dánknak nem is volt, de nem is lesz többé olyan nagytudásu, a zene szeretetében egészen át­szellemülő vezetője, mint Szőke Béla. Hosszú hónapok türelem­fogyasztó, idegőrlő munkája nem fárasztja, nem kedvetlenig el; lelki szemei látják a feltétlenül várható eredményt s ez megér minden idegizgalmat. Hisszük, hogy derék dalárdánk hálával gondol fáradhatatlanul lelkes ve­zetőjére, mint ahogyan mi is őszinte hódolattal hajtjuk meg elismerésünk zászlóját a Prépost ur karvezető művészete előtt. S hogy a siker minél teljesebb legyen, a zeneművészet segítsé­gére sietett a festőművészet és táncművészet. Az egyes jelene­tekhez megfelelő, stílusos kere­tet adtak az uj színpadi díszle­tek, amelyek Kádár Géza, Krizsán János és T. Rátz Pé­ter festőművészek mesteri ké­pességeinek újszerű megnyilvá­nulásai; Kohn Herman szoba­festő és Slevenszlcy asztalos szakértő munkái; de ugyancsak dicséretesen kivette ebből is, mint a rendezés technikai elő­Á Gólya-áruházba megérkeztek a tavaszi kabát,-kosztiim-és ruha szövet kiiíöniegességek A városháza mellett Nyireö Sándorné nagyságos asszonynak

Next

/
Thumbnails
Contents