Nagybánya, 1919 (17. évfolyam, 28-31. szám)

1919-07-31 / 31. szám

Gens. Locot. §t. Petrovan.

XVZI. évfolyam.

1919. Julius hó 31.

31-ík szam.

fillér

Előfizetési árak: Egész évre 24 K, félévre 12 K, negyedévre 6 korona, egy szám ára 50 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel.

Felelős szerkesztő NÉMETH BÉLA. Főmunkatárs RÉVAI KÁROLY.

Szerkesztőség és kiadó

ahova lapközlemények, zek küldendők. :: Hirdeti

alatt atüd-utca IQ. sz., jetések - s*^t&&etési pén- elfogad a

fillér

700 vaggonból

álló cukorszállitmány érkezését várják Romániába a kolozsvári lapok híradása szerint. A cukor Jáva szigetéről származik s e hó végére várják. 7 franc lesz az ára kilogrammonként. — Magán forrásból eredő hir szerint a esetiektől megszállott területről szintén érkezik nagyobb cukorszállitmány.

— Akármelyikből, de mindenesetre kívánatos volna, hogy városunk is jusson már egy kis cukorhoz annyi nélkülözés után. Nyers téli gyümölcsünk az idén nem lesz, annál fontosabb volna, hogy a nyári gyümölcsből lehessen befőzni még egyet-mást.

— Egy nagysomkuti úrnőtől hallottuk, hogy ott rendesen volt cukorosztás, még pedig fejenként V* kilogramm, sőt 1 kgr. is jutott.

— Nálunk is van, állítólag, cukor, de a láncosoknál 80—100 K-s árban.

A marosvásárhelyi Ellenőr c. lap híradása szerint az összes kereskedőknél hatósági gyufakiosztás lesz Marosvásárhelyen. A gyújtó ára: svéd gyújtó 22 fillér, szalon gyújtó 32 níiér. — Nálunk csak a láncosoknál van gyufa, az is 3—4 K-s árban.

Máshol, ugylátszik, jobban van megszervezve a köz-ellátás. Nálunk is van vagy volt (?) közélelmezési hivatal, amely sok nehézséggel ugyan, de mégis juttatott a legfontosabb közszükségleti cikkekből a közönségnek jegy ellenében. Ez a hivatal most szünetelésre van kárhoztatva.

Arra kérjük a hatóságot a közönség nevében, tegye meg a szükséges lépéseket,

hogy a nélkülözhetetlen cikkeket a közélelmezési hivatal minél előbb beszerezhesse és kellő körültekintéssel kiosztathassa. Amit a szabad kereskedelem ma nem tud előteremteni, azt a hatóság bizonyára be tudja szerezni méltányos árban.

Úgy értesülünk, hogy a hatósági lisztellátásra nézve már megtörténtek az előkészületek. Hisszük, hogy a hatóság egyéb cikkek beszerzését is felveszi programmjába. Csak, kérjük, mielőbb!

Színház

A hozzánk Szatmárrói átrándult alkalmi társulat játéka nem vált ki a közönség köréből akkora érdeklődést, mint amilyenre számítottunk. Sok oka van ennek; a közönség mai nyomott hangulata, a megélhetési viszonyok állandó súlyosbodása, a háborús konjunktúra megcsappanása, a hadisegély hiánya stb. mind alkalmi ok. De a helyárak magas volta ellen is hangzik fel panasz. A helyárak valóban magasak, de a társulat vendégjátékának dologi kiadásai is magasak, a személyzeti kiadás is a mai viszonyokhoz mérten magas. Ezzel a sok Kiadással arányba kellett hozni a jegyek árát. Az érdeklődés meglehetős lanyhaságát tapasztaltuk vagy két estén. De mi történt hétfőn ? Hétfőre már jóelőre hirdette a társulat a Francia négyes c. komédiát csak felnőtteknek. S azt tapasztaltuk, hogy nagyon sok nálunk a felnőtt, mert a nézőtér zsúfolásig megtelt. Ez volt tehát a legjobb reklám s mihelyt a közönség egy kis pikantériát érzett a darab hirdetése nyomán, már nem sokallotta a magas árakat. Szinte kiérzik ebből a hirtelen támadt tömeges érdeklődésből a biztatás: Ez az 1 Ez kell!

Pedig nem élS^SP^JtÉgalább is nem csak 'ez kell! Nem vagyunkalszemérmesek, a darab maga különben is finomabb pikantéria, mint gondoltuk. Ennél erősebb, kiélezettebb, nyersebb pikantéria sok operettben is van, főleg az újakban, amelyek az érzékiségre is igyekeznek hatni. — Mondom, nem vagyunk álszemérmesek, csak azt szeretnék, ha a közönség egyforma érdeklődéssel venne minden darabot. Meg lehetünk ugyanis győződve, hogy a társulat kellő körültekintéssel csak olyat vesz fel a műsorba, amit érdemes megnézni. Ha a társulat — minden jelből ítélve — a közönségnek nemes szórakozást igyekszik nyújtani ízléses keretben, méltányolnunk kell az igyekezetét tehetségünk szerint! Reméljük, hogy úgy is lesz!

Múlt szerdán Gábor Andornak Majd a Vica c. énekes vígjátékét mutatta be a társulat. A darabról, előkészületeiről, számtalan fővárosi előadásáról annak idején s.okat olvastunk a fővárosi lapokban. Epen azért reméltük, hogy nagy érdeklődéssel fogadja majd közönségünk a bemutatót. De nem egészen igy volt! Pedig a, «z»-. replők, élükön Borbély Lilivel a címszerepben,, megérdemelték volna a legmelegebb érdeklődést. Kovács igazgató ezredese és Unger lelkésze nagyszerű karrikatura volt. Lázár Hilda, Rákossy jól átdolgozott komoly szerepében, Zilahy és Dániel is nagyban hozzájárultak az est sikeréhez.

Annál nagyobb sikere volt a csütörtöktői vasárnapig, tehát 4 napon át egymásután előadott Pillangó főhadnagy-nak, ennek a kedves meséjü, szép zenéjü táncos operettnek. Néhány dallama, mint pl. a „Vén diófa levele“, „Pillangó szerelem* stb. már ^ismerősünk volt, annál nagyobb érdeklődéssel vártuk a darabot, a legújabb operett-slágert. Borbély Lili és Rákossy vitte a darabot s ragadta magával a közönséget hálás szerepében. Rákossy a Csollán Manó hadiönkéntes szerepében — mint előre jeleztük — nagyszerűen mulattató, komikumtól duzzadó karrika- turát mutatott be. Kun Sándor a címszerepben,

A „Nagybánya“ tárcája.

Művészetek tragédiája*

Szobrász, a vésőt bármint forgatod,

Nem gyújt szivet szép márványasszonyod ; Leheld belé bár izzó lelkedet,

Vénusz hideg lesz, néma, dermedett.

S ha nézem, festő, vészes tenyered S nem hallom zúgni azt a szörny-eget, Hiába küzd a tört hajós felém,

Csak a te vásznad sorsát féltem én.

S művész, ki lelkünk ajka, arca vagy,

A színen itt lehetsz te bármi nagy.

Szavad kiröppen, függönyöd lehull S alunni fogsz örökre szótlanul.

És tőled is, ki bűvös hangszered Vonójával szféránkat zengeted,

Azt a vonót egy csontkéz elveszi S örökre néma hant alá teszi.

De egy léleksugalta költemény Isten sugalma, csodatünemény.

Él, zeng, sugárzik olthatatlanul,

Mig az utolsó csillag is lehull.*;

Jékey Aladár.

* A Színház és Társaság jubiláris számából.

Krampusz kisasszony.

Egy hadnagy elbeszélése után.

—s —n.

Az uj garnizonban, ahová áthelyeztek, lakást kerestem. Egy utcai bútorozott szobát.

Természetesen azt állítottam föl elvül, hogyha szép leány nincs a háznál, vagy legalább is a környéken, akkor legalább szép asszony pótolja a helyét.

Ámbár nem egyre megy, mert a fiatalember udvarlását nem egyenlő szempontból fogják fel.

Mindig az asszony a bölcsebb, felvilágosultabb.

Jobban körülsáncolja magát elvekkel, okoskodásokkal, mint a leány.

Egy utcasarkon, ahová épen befordultam, odacsörrent a kardom a sarokkőhöz, mire az át- ellenben levő emeletes ház ablakából egy szép szőke leányfej kandikált kíváncsian elő.

De csak-egy pillanatra, aztán visszahúzódott szobájába.

Ám az a pillanat elegendő volt nekem arra az elhatározásra, hogy itt ütöm fel tanyámat valamelyik házban, ahonnét szemmel tarthatom ezt a szende szőke fejet.

Mindenekelőtt az emeletes házat vettem szemügyre.

Egy fehér tábla volt a falon: „Fekete Bálint kéményseprőmester. “

Tehát az a kislány, a szép kékszemü angyal a krampusz leánya, a krampusz kisasszony.

— Hisz az mindegy, akárki leánya, gondoltam, krampusz kisasszony mégis csak szép leány,

kinek bizonyosan melegen érző szive van, amely hevülni is képes, ha megleli párját.

Az ördög is a kezemre játszott ez alkalomra.

Az emeletes házzal szemben, ép ahol álltam, kint lógott a cédula: „Kiadó utcai bútorozott szoba.“

Nyomban kivettem és azonnal be is hurcol- kodtam.

De nagy sor volt a költözködés! Egyetlen ruhás ládámat a legényem mindjárt be is állította. És készen volt a hurcolkodás.

A délutánt már az ablakban töltöttem, ámde hasztalanul, a szőke fej nem mutatkozott, ámbár ablaka nyitva volt.

Másnap reggel már korán nyitva volt ismét az ablak — és én nem hiában leskelődtem.

A kis lány, amint földszintes lakásom nyitott ablakából megfigyelhettem, szorgalmasan takarított.

Szőke haját fehér kendővel hátrakötötte és úgy sürgött-forgott a szobában, hogy néha csak a portörlőjét láthattam.

Most hirtelen az ablakhoz lépett s az utcára rázta a portörlőjét. Csakugyan szép leány volt. Bájos vonásai megremegtették szivemet s majdnem felkiáltottam meglepetésemben, amint karcsú derekát is megpillantottam.

Fenomenális! Gyönyörű teremtés !

Rögtön ráismertem álmaim tündérére.

Ő az, aki nyugtalanná teszi éjjeleimet, aki körülem lebeg, amint szemem lehunyom, kisiklik ölelő karjaim közül s távolról hint csókot sóvárgó ajkaimra.

Itt az alkalom, — visszaadom.

Hát őrült voltam, bevallom és utólag éreá-