Nagybánya, 1919 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1919-06-12 / 24. szám
XVII. évfolyam. 1919. junius hó 12. 24-ík ez&m. NAGYBAN TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. íillér Előfizetési árak: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 korona, egy szára ára 30 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel. Felelős szerkesztő NÉMETH BÉLA. Főmunkatárs RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség é:; kiadóhivatal: Hid-utca 10. sz., ahova lapköziemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. :: Hirdetéseket elfogad a nyomda is. fillér Papírpénzünk fedezete. íVíég egyszer a fehérhátu bankókról. A napokban olvastunk egy kimutatást arról, hogy a háborús évek alatt a Magyar Osztrák Bank mennyi bankjegyet nyomott. 1918. okt. 1-én az osztrák pénzügyminiszter 27 milliárdnyi bankóról beszélt, holott a háború kitörésekor csak 2 milliárd és 129 millió értékű bankjegyünk volt; a szaporulat tehát majdnem tizennégyszeres. De más országok sem voltak sokkal kedvezőbb helyzetben, máshol is, mindenütt vígan működött a bankóprés. A franciáknál pl. ugyancsak 1918. okt. 1-én 29‘9 mil- liárdra, majdnem 30 mílliárdra rúgott a bankók értéke. Ezzel a papírpénz-szaporulattal összefügg az is, hogy az aranyfedezet lehetetlenné vált. Nincs a világnak annyi aranya, amely csak 3—4 állam papírpénzének fedezetéül szolgálhatna; hát hol van még a többi állam ? Ezt érezték már a pénzügyi vezető emberek. De hát hol van akkor a fedezet ennyi bankóra? Wekerle Sándornak egy a háborús években megjelent kis tanulmánya azt fejtegette, hogy a hadviselő államok közül aránylag Magyarország áll legjobban, mert pénzére legtöbb fedezete van. Mig más, főleg ipari államokban évek kellenek ahhoz, hogy a nemzeti vagyon ismét bőségesebben kamatozzék, a sok elpusztult gyárat, bányát stb. először használható állapotba kell hozni, nyers anyagot bőségesen kell termelni, hogy a gyárak aztán a kivitelre dolgozhassanak s igy az államok pénzének értéke emelkedhessék, addig Magyarországon évről évre, de a békének mindjárt első évétől kezdve javulni fog a pénz értéke, mert legfőbb kiviteli cikkünket: a búzát és a bort, gyümölcsöt az áldott magyar föld minden évben meghozza. Mivel tehát az aranykészlet ma és talán többé soha sem lehet a papírpénz fedezete, a mi pénzünk fedezetét a magyar föld terményei adják és fogják adni. Ne féljünk tehát a fehérhátu bankótól sem, amelyet a Magyar-Osztrák Bank 1925. április 30-ig érvényesnek jelentett ki. Hisz ha rossz pénz volna, nem vásárolnák egyes lelkiismeretlen emberek megijedt polgártársaiktól a 200 K-s bankókat 180, 150 K-s árban; ha rossz volna, nem adnának érte jó pénzt! Jó pénz a fehérhátu, épen olyan, mint a másik, mert ugyanaz a Magyar-Osztrák Bank adta ki mind a kettőt, s mindkettőre fedezetet nyújt az áldott magyar föld. Platthy Géza. | Az elmúlt napokban még mint életerős, testi és lelki harmóniának örvendő férfiút láttuk s most hihetetlennek tűnik föl, hogy eltűnt szemünk elől. Visszatekintő szemünk előtt még ott vibrál az alakja, amint rokonszenves, mindig előzékeny, A „Nagybánya“ tárcája. „Az aranyember“ a moziban. (Előszó a mozilátogató közönséghez. — Hol van a Corvin gyár „Senki szigete“? — Pillanatfelvételek „Az aranyember“ nagybányai bemutatóján. — Vélemények „Az aranyember“-ről. — Mikor látjuk „Az aranyember“ folytatását ?) A lapokban megjelenik az első hir, hogy Jókai halhatatlan regénye, „Az aranyember“ látható lesz a moziban. És te, szenvedélyes mozilátogató gondolkodás nélkül rohansz jegyet váltani, hogy erről a „szenzációs“ előadásról valahogyan el ne maradj. Nagy nehezen kapsz is jegyet valahova a X-ik sorba; ezen boszankodol is egy kicsit, inert jobban szereinél páholyban ülni, de belátod, hogy csak 19 páholy adatott Nagybányának, utóvégre valakinek a földszinten is kell ülni. És Ön is eljön kedves kövér ember, leül a helyére szépen, de csak azért, hogy egy párszor szuszogva fölálljon, fölemelje székének nehezen forgó ülőkéit, hogy heiyökre engedhesse a későn jövőket. Végre nyugodtan ülhet Ön is. A mozi megtelt. A szelelő lyuk lámpái elsötétülnek, Dula Jani vagy Hirkó Miklós kitünően szervezett zenekara már hangol, Sztrácsányek bácsi illedelmesen „Jó estét“ kíván, berregni kezd a gép és megjelenik előtted, nyájas néző a „nagyszabású filmattrakció.“ Irigykedve nézed Ali Csorbadzsit, amint méltóság- teljesen jár-kel gyönyörű, keleti pompával berendezett háremében, izgulsz az aldunai menekülésen, boszankodol Krisztyánék ravasz kapzsiságán, gyö- nyörködöl Tímár Mihály és Timea elsőrangú alakításában, Noemi naiv játékán s mig nézed a szebbnél-szebb felvételeket, azon gondolkodok hogy mit lehetne beküldeni a „Nagybánya és Vidékéibe a mozi apró hibáiról, hogy megjelenhessen „Még egy beküldetett.“ Mig nézed a mozit, mig gondolkodok talán nem is gondolsz arra, hogy a film előállítása tenger munkát és roppant költséget igényel és nem is sejted, hogy hol tették filmre „Az aranyember“-t ? A „Színházi Élet“ csaknem egy évvel ezelőtt közölt tudósítást „Az aranyember“ felvételéről. Ennek a tudósításnak az alapján árulhatom el, hogy hol van a Corvin gyár „Senki szigete“? (Mielőtt a titkot elárulnám, bocsánatot kérek, hogy már megjelent tudósítás alapján tudósítok, de az újságnak és újságírónak épen az a kötelessége, hogy aktuális dolgokat hozzon a szenzációt váró közönség részére.) A Corvin filmgyár 1918. augusztusában kezdte meg az előmunkálatokat „Az aranyember“ filmre tételéhez. A legelső és csaknem a legnehezebb feladat volt megkeresni a dunai szigetek között Jókai csodaszép „Senki szigetéit. Tudjuk, hogy Jókai az aldunai szigetek egyikét népesítette be fantáziájának remek alakjaival. A Corvin gyárnak olyan szigetet kellett keresnie, amely minden tekintetben megfelel a „Senki szigete“ leírásának. Három napig tartó keresgélés után a filmgyár rendezői találtak is egy szigetet az Aldunán,' figyelmes módon közeledik felénk, érdeklődik dolgaink felől, közli aggodalmát a mai nehéz idők irányában s melegen csengő hangján szól rajongásig szeretett édesanyjáról, gyermekeiről, hozzátartozóiról. Édesanyjának és 2 nagyobbik gyermekének sorsa töltötte el különös aggodalommal gondos lelkét. Édesanyja Pestet} él, leánya, Margitka, Szatmáron tanult, majd szintén Pestre ment, fia, György pedig a megszállást megelőzőleg ment el még, hogy felsőbb tanulmányait megkezdhesse, de aztán belekerült ő is az idők forgatagába s nem tudott hirt adni magáról aggódó szülőinek. Ez az aggodalom sok nyugtalanságot szerzett az apa lelkének, aki a vallásos elmélyülésben keresett megnyugvást. S a sors tragikus végzése volt, hogy épen ő, a családapák mintája, úgy hunyta le szemét, hogy nagyobb gyermekeit nem láthatta maga körül halódó óráiban. Sokszoros fájdalmat élhetett át ezért szegény. Hirtelen támadt baján az orvosok legalaposabb kezelése, a szerető hozzátartozók leggondosabb, legönfeláldozóbb ápolása sem segíthetett, a mindenek útjára kellett térnie. Mint fiatal, törekvő kereskedő került városunkba s a volt Zámbó-féle főtéri üzletet átvéve, szorgalmával, takarékosságával, józanságával, becsületességével városunk legvagyonosabb! polgárai közé emelkedett. Vevőivel szemben nem a kereskedelmi önzés álláspontján volt, hanem szolid irányával,, az áruk minőségének őszinte bevallásával egyrészről méltán kiérdemelt biza- mat, másrészről széles körű népszerűséget vívott ki magának. Úgyszólván tisztán családjának és üzletének élt. A köz- és társadalmi életben nem keresett érvényesülést, de ha nemes jótékonyságot kellett gyakorolni, ott volt az elsők között, de titokban. Általában nagyrabecsült alakja volt kis városunknak; erről tanúságot tett az az általános részvét is, amely temetése alkalmával megnyilvánult. Osztatlan részvét állotta körül virágos ravatalát f. hó 8-án, d. e. fél 12-kor s mindenki a Vaskapu mellett, a hires Dungyerszky család birtokát, amelyet Dungyerszkyék szívesen átengedtek a film felvételének céljaira. Gyorsan hozzáfogtak a sziget rendezéséhez, fákkal, virágokkal ültették be, tiogy a film hűen visszatükröztesse a „Senki szigetéinek buja, virágzó gyönyörűségét és lakóinak idillikus életét. De ezzel még nem fejeződött be a sziget keresés gondja. Szükség volt egy olyan „Senki szigetéire is, amely még gondozatlan, puszta, sivár és elhagyatott, amelyen csak Teréz mama él a kis Noémival, hűséges kutyájával és a cirmos cicával. Egy olyan szigetre volt szükség, amely teljes vadságával menedéket tud nyújtani a csempészeknek és Krisztyán Tódornak. A rendezők ezt is megtalálták. Augusztus egyik vasárnap délutánjára a Corvin gyár csinos kis propellert bérelt, amelyen a művészek, rendezők, operatőrök és meghívott vendégek lelkes csapata indult el a második „Senki szigeté“-nek felkutatására. Alig haladt el a vidám hajócska a Margitsziget felső csúcsa mellett, a társaság messzelátókkal kezdte szemlélni a csodás tájékot, hogy megtalálják az alkalmas vidéket, amelyen lejátszhatnék Noémi poétikus történetének egyik részletét. A Margitszigettől nem messze csakhamar meg is állapodott a társaság egy kis dunai sziget mellett. Csónakot bocsátottak a vízre, körülevezték a gyönyörű szigetecskét, kiszemelték a felvételekhez alkalmas helyeket és egyhangúlag állapították meg, hogy ennél szebb helyet nem találhatnak még akkor sem, ha Jókai előbb írja meg „Az aranyember“-t és a jó Isten csak azután formálja meg a világot — többek közt a „Senki
