Nagybánya, 1919 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1919-01-09 / 2. szám
2. oldal NAGYBÁNYA 1919. január 9. Nóta. Üldögélek este árnyas, néma csendben, Félig álmodozva, félig önfeledten, Fényes amorett száll a kis varrógépen : Kicsi ingecskéket varr a feleségem. Csupa sejtés, mámor, enyhe béke ringat, Felülről megadják csöndes álmainkat, Angyali muzsika csendül benn a gépben, . . . Kicsi ingecskéket varr a feleségem. Iruló-piruló selymes, tiszta arca. Amint azt a gépet elmerengve hajtja, A fehéres vásznat simogatja szépen, . . . Kicsi ingecskéket varr a feleségem. Lassan, áhítattal lopózom mögéje, Ráborulok, mint a csillag a menny-égre; Elpihen a gép is, az ingecske készen, . . . Mikor lesz gazdája, édes feleségem ?! A homályból. Valaki úgy hiányzik házikónkból, Akinek nincs még cifra, nagy meséje; Valaki, aki megtanítja szépen, Hogy milyen is az angyalok beszéde . . . Valaki, akit oly epedve várunk, Mint a hivő a Messiást az égben . . . Valakiért: ki nincs itt, ki nem jő el, De sokat búsul csöndes feleségem. S amikor már a bánat tulsötét lesz, Betévedek egy magas palotába . . . Viruló gyermekhadra csöndbe, némán, Néz a teleirt, szürke palatábla. De közbe suttogás kél a teremben, Szememre szivem egy könyet kiszédit, És félig ébren álmodozva hallom : Jaj ne vigyék el a tanitó-nénit! Én asszonyom, szemedről azt a könyet Óh, mennyi ajk csókolja le szelíden, Szived jósága uj életre lágyul Annyi 'ártatlan, annyi csöppnyi szívben, Minket talán csak egy gyerek ha áldna, Te meg fürdesz ezernyi szív hevében: Sok gőgös asszony léha hanyagságán Te könyörülsz meg, édes feleségem! Fliesz Henrik f nagybányai Szabó Miklósnak ráklábának héán, kibe láttam, hogy egy messzel bor ment, meit itt egy iccést is találnak, három garason attak egy illyen öreg rákot.“ Gyakran fogta el Csombort a honvágy, különösen, ha valami hazájára emlékeztette. Meghatóan írja az elbingi kis harangról: „Vagyon egy harang benne (t. i. Elbingben), ha szavával egy cseppet sem különbőz hazámban levő Mária nevű kis harangiul, melynek szavát hallván étszaka hogy bementem, búdosó fejemet siralmimmal gyötröttem.“ Ugyanilyen szomorúság fogja el, ha egy-egy magyar ismerősére emlékeztető arcot lát. Különösen a vliessingeni lelkész arca ragadja meg figyelmét s ezt írja róla: „Ott létemben egy déllyest menék fel egy kis templomba szinte az derék portusnál, mely felmenésem felette nagy szomorúságomra esék, mert az praedicator ki akkor proponála, mindenképpen áb- rázattyával, szavával, gesztusával, idejével, tekintésével, annyira hasonló vala az én kedves jóakaró uramhoz, patronusomhoz, atyámfiához Szepsi L. Mihályhoz, mostan az szatmári ecclesiá- nak lelkipásztorához, hogy ha tudtam volna mostan Németországban lakását, bizony ezerszer megesküttem volna rajta, hogy ő volt volna. Szomoritott penig az, hogy tűlem meszsze lévén, kit régen kívántam látni, az idő árnyékával ját- szottatván oly hirtelenséggel élőmben vetett vala.“ Utitársairól is ir Csombor érdekes adatokat. Kulm város felé mentében történt vele következő eset. „Akkori társom — mondja Csombor — kinek nevét eltitkolom, siralmas beszéddel azt kiáltya vala, hogy immár az éhségnek miatta az háta az hasához ragadott volna. Én vigasztalom vala egy poétának mondásával ekképpen : Non si male nunc et olim sic erit, de ő másbul HIRE K. Tanítónői kia«vozÓ3. Szalay Mária polgári iskolai tanítónőt a helybeli áll. polg. leányiskolához h. tanítónővé nevezték ki. Eljegyzés. Klein Hermann ruhakereskedő kedves leányát, Pepikét eljegyezte f. hó 6-án Schmilovits József kereskedő. Esküvők Orosz Gyula füzesgyarmati kereskedő folyó hó 11-én esküszik örök hűséget Jancsovits József polgártársunk kedves leányának, Margitkának. Kinevezés. Bagosy Lajos, Dénes Gyula, Janovszky János, Kuhajda Péter és Mihályházy Péter levélhordókat posta altisztekké nevezték ki. A beszerzési csoport tagjainak. 8-án s 9-én egész nap kiosztásra kerül árpadara, tengeri dara, hadikávé, mosószappan s kevés lugkő. Az áll. főgimnázium igazgatósága értesíti az érdekelt szülőket vagy tanulókat, hogy mivel a megszálló román csapat az intézet épületében lett ideiglenesen elhelyezve, a tanítás nem kezdődhetik meg jan. 13-án. — E hírrel kapcsolatban megjegyezzük, hogy értesülésünk szerint a megszálló csapatot a Felsőbányai-utcai áll. elemi iskola épületében fogják elhelyezni. A főgimnázium megnyitása azonban igy is halasztást szenved. A tanítás megkezdését lapunkban jelezni fogjuk. Lapunk zártakor értesülünk, hogy a Vili. osztályban a tanítás jan. 13-án, hétfőn megkezdődik. Nincs viz a veresvizen. Az illetékes hatóság szives figyelmét felhívjuk arra a több oldalról felpanaszolt körülményre, hogy a Veresviz felső részén a vízvezeték gyakran csődöt mond: nem szállítja a vizet. Szárazság idején még érthető, ha a rendelkezésre álló vízmennyiségnek nincs elég nyomása, hogy a magasabb fekvésű vezetékeket is ellássa, de mostanában igazán nem lehetett panaszunk a légköri csapadék erányában. ‘ Ösv. Fliesz Henrikné. I Isn?é.t. szaP0' _____I rodott a temető lakóinak száma, ismét áldozatot követelt a gyilkos spanyolkór. Megdöbbenünk, mikor ismerősünk, szerettünk tragédiáját halljuk. A háború elpusztította, magával ragadta legjobb magyar ifjainkat, a veszedelmes, szűnni nem akaró járvány folytatja a gyilkos munkát és a legderekabb magyar nőket viszi magával kérlelhetetlenül. Karácsony ünnepére ment a szülei házhoz, örült az együttlétnek ... ma már halott. Sírját a város egész társadalma állja körül. A szülők mérhetetlen fájdalmát osztják tanitótársai, kik az igen lelkes, kedves kollegát, tanítványai, kik a gondos, ez t hozza elő: venter caret auribus. Biztattam annak utánna az városnak közellétével, hogy csak addig szenvedne, ott jóllaknánk, de ott is az reménység megcsala, mert egy pokolgyomru lengyel atta vala társul hozzánk magát, az ki bémenvén az városban öt garasunkon húst vön és midőn még csak megázott volna, feladatta, mi nem szokván az ő főtelen húshoz, nem ehe- ténk benne, ő bizony felcsapá mint tótember az kását.“ A lengyellel azért továbbra is jóbarátok maradtak Csomborék, amit ez úgy hálált meg, hogy mégegyszer borsot tört az orruk alá. Egy másik helységben addig legyeskedett a szép korcs- mároslány körül, mig az botot nem ragadott s akkor bizony az ártatlan Csombornak és társának is futniok kellett a lengyel miatt, a lány pedig a város kapujáig, kisérte őket „hajigálással és szidalmazással.“ Éppen vasárnap reggel volt, el lehet képzelni, mennyire bántotta a nyilvános megszégyenítés Csombort. v Mikor Danzigból tovább indult, hajóra szállott, hogy Dániába menjen. Az egy hétig tartó tengeri utazás alatt természetesen átesett a tengeri betegségen, mikor pedig Dániából Hollandiába hajózott, majdnem kiállotta a tengerészkeresztsé- get. „Az hajósok reánk dühöttenek és keresztelni fogtak, az kik magokat meg nem váltották;“ ezután leírja Csombor a keresztelés módját s igy folytatja: „Megragadák a szegény pap társunkat, ki felette beteg volt akkor is, reáköték (t. i. a kötélre), mi hogy ne cselekednék, az dühös tengeri ebeket sírván kértük, de azok annál inkább csakhogy minket megijeszszenek, mint az gyors hóhérok kötözték az papot és bizony már szintén felrántják vala, hogy ha készen zse- bébül egy aranyat és két tallért az harmadik társunk (minthogy mi nem nyúlhattunk pénzünkszerető mestert veszítették el Benne. — Állunk a sir körül, hideg eső permetez, sáros, vizes a sir alja. Elfog a borzalom. Réveteg szemmel nézünk magunk elé. Pár napja csak, még élet lüktetett ereiben, mosolygott, szeretett élni, szeretett mindent, ami jó, ami nemes, ma már itt fekszik a koporsóban, a hideg sírban férje mellett. Szeretett gondolkozni, méla mosolygása mindig azt mutatta. Szerette a temető csendjét, őszi rózsáinak a békéjét. Órák hosszat üldögélt a sirhalmok között. Most már állandóan itt fog pihenni. Csendes álma felett lebegjen szeretteinek szeretető, békés sirhalmát takarja be a megújuló természet zöld palástja, az örök reménynek, a boldog feltámadásnak minden sebet beheggesztő, fájdalmat és megtört sziveket orvosló hite. (-ig.) ■— Ez alkalomból közöljük lapunk néhai munkatársának az elhunythoz irt két meleghangú költeményét. A mozi a megszálló parancsnok engedélyére továbbra is tart előadásokat, de korábban kezdi, hogy esti 97* órára lehetőleg vége legyen s 10 órán túl senki az utcán ne legyen. Felhívás. Felhivatnak azon kereskedő és iparos urak, kik üzemüket a közeli napokban vagy hetekben megnyitották, és a náluk foglalkozó alkalmazottjaikat a helybeli munkásbizto- sitó pénztárnál még be nem jelentették, hogy a bejelentést 3 nap alatt eszközöljék. Valamint mindazok, kik a befizetésükkel hátralékban vannak, a helybeli munkásbiztositó pénztárnál a hátralékot befizetni szíveskedjenek. A munkásbizto- sitó pénztár nagybányai kirendeltsége. A negyvenéves Pesti Hírlap az évforduló alkalmából bizalommal ajánlja magát a magyar olvasóközönség figyelmébe. Negyvenéves múltja, mely alatt Magyarország leghatalmasabb lapjává fejlődött, biztosíték arra, hogy mint a magyarság legnépszerűbb, legkedveltebb napilapja továbbra is a közönség minden igényét ki fogja elégíteni. A 344 oldal terjedelmű Pesti Hírlap naptára, melyet immár három évtized óta ingyen kap meg minden előfizető, ezúttal a Pesti Hírlap szerkesztőségének és politikájának negyvenéves történetét hozza, a lap régi és mai kiváló íróinak egy-egy dolgozatával és arcképével s mindenki megkapja, aki a lapra egyszerre negyedévre vagy hónaponkint megszakítás nélkül előfizet. A Pesti Hírlap előfizetési ára negyedévre 22 korona, egy hóra 7 korona 80 fillér. Angol, francia vagy német nyelv tanítására — kipróbált és bevált módszerrel -— szívesen vállalkozik Ferenczy Valér festőművész, Petőfi-utca 13. Szatmár felé egyelőre bizonytalan ideig a személyforgalom szünetel. höz) Sziglowski Gergely, mind az hármunkért le nem teszen vala.“; Csehországban, útja vége felé folyt le Csombor utazásának egy kis epizódja, amely egyéb mellett Csombor helyes erkölcsi felfogását is visszatükrözi. Beskau faluban nem kapott vendégfogadót Csombor és társa. Egy szegény aszonytól kértek ennivalót pénzért. Az asszony tejet adott nekik s mikor megtudta, hogy nagy utat megtett vándordiákok, nagyon Vérzékenyedéit, mint Csombor mondja, „oly nagy keserves sírást tött érettem s az én búdosásim miatt, hogy bizonyára egy fia halva feküdt volna is, annyi ideig inkább nem sirathatta volna. “ És „az tejért nem vévé el az pénzt, hanem erszényét fordítván, hat pénznél több szegénnél nem volt s annak is felét nekem adá; szomszédasszonyátul egy darab túrót kölcsönkért, úgy adá az útra egy darab kenyérrel egyetemben. Jóllehet bizonyára nem akartam tőle elvenni, mert én adhattam volna neki is, mégis tiszta szivét hozzám meglátván, elvettem, gondolván azt, hogy ily szervezetes alamizsnámat (ki többet tött Isten előtt, bizony elhittem az gazdagoknak hatvan, hetven forintyoknál) örökké megtartanám, de — vallja meg naivul vándorunk — gondviseletlenségem miatt, mihelyt Eperjesbe beértem, elvesztettem.“ Ugyancsak egy csehországi faluban majdnem megházasitották Csombort. Vendégfogadót keresett s egy asszony, bár nem volt vendég- fogadója, szállást ajánlott föl neki. ő gyanútlanul elfogadta a meghivást. Az asszony vacsorára hivta a tanítót is s ennek közvetítésével megtudakolta Csombortól körülményeit s kérdezte, nem maradna-e Csehországban. Csombor „tréfába mondá,“ hogy ha alkalma lesz rá, Prágában marad. Erre az asszony „mindgyárt szép leányát, kinél több sem vala semmi gyermeke,
