Nagybánya, 1919 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1919-02-20 / 8. szám

Egyes szám 30 fillér.

XVII. évfolyam.

1919. február hó 20.

8-ik£szám.

NAGYBANYA

TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, félévre 6 korona, negyedévre 3 korona, egy szám ára 30 fillér.

—■?- • Megjelenik minden héten csütörtökön reggel.

Felelős szerkesztő NÉMETH BÉLA. Főmunkatárs RÉVAI KÁROLY.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utca 10. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. = Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. =

Hírek a nagyvilágból.

mára főpénziigyigazgatóságot állított fel. A fő- pénzügyigazgatóság hatáskörébe tartozik minden, ami nincs alárendelve a prágai pénzügyminiszMiskolc város 6 millió K. kölosönt

szándékozik felvenni, amiből 1,100.324 K-t a gázgyár megváltására fog fordítani.

Védekezés a tej ínség ellen. Az Országos Közélelmezési Hivatal az egyre csökkenő tejfelhozatal ellensúlyozása céljából szakértekezlelet tartott, amelyen a következő megállapodásokat

fogadták el:

1. A jelenlegi tehenészetek fenntartása és azok fejlesztése érdekében a földmivelési miniszter tegyen előterjesztést a minisztertanácsnak és az uj földosztási törvénybe olyan intézkedéseket vegyenek fel, melyek értelmében azok a földbirtokok, amelyek Budapest, vagy valamely vidéki város környékén vannak és amelyeken bizonyos tehénlétszám csak úgy tartható fenn, ha a birtok osztatlan marad, a felosztásnál bizonyos védelemben részesüljenek; 2. az uj gazdákat, akik a törvény értelmében Budapest, vagy valamely város környékén földhöz jutnak, kötelezzék tehéntartásra és egy újonnan alakítandó tejszövetkezetbe való belépésre; 3. szükséges, hogy a termelő gazdák. a kormány részéről úgy a takarmány tekintetében, mint minden más ügyben, mely a tehenészet fenntartása érdekében szükséges, fokozottabb támogatásban részesüljenek. 4. A tehe- nes kisgazdák és a tejtermelő földbirtokosok petróleumot és cukrot kapjanak.

Egy millió márka lengyel köloaön. A lengyel legfőbb néptanács elhatározta, hogy 1919. nov. 1-én lejáró utalványok alapján 50 millió márka 5%-os kölcsönt vesz fel. A kölcsön fedezetéül a Lengyelországot alkotó területek vagyona és az ország összes jövedelme szolgál.

Cseh-tót főpénzigazgatóaág Magyar- országon. Srobár dr., a tótok részére delegált miniszter a cseh kabinetben a tót vidékek száternek.

A szerb nemzeti bank, amely Szerbia megszállása alatt Marseilleben tartózkodott, visszahelyezte székhelyét Belgrádba. A szerb nemzeti bank papírpénz-készlete 40 millió dinár, ezüst- pénz-készlete 30 millió dinár. E készletek azonban csak a Szerbia területén forgalomban lévő koronabankjegyek kérdésének megoldása után kerülnek forgalomba.

A kisipari hitel tárgyában a kereskedelmi miniszter januárj7-iki kelettel*l 10.261. és 113,567. szám alatt két rendeletet adott ki, amelyekben a szegedi és nagyváradi iparkamara területén a kölcsönök megszavazására illetékes helyi bizottságokat alakította meg. Az ilyen helyi bizottságok megalakítása az ország meg nem szállt területének többi részein is folyamatban van és mihelyt a bizottságok meglesznek, azonnal meg is kezdődik a kölcsönök folyósítása. Közben az ipartestületek és kamarák statisztikát készítettek arról, hogy körzetükben mennyi és milyen szakmáju igényjogosult kisiparos van. Erre a statisztikára azért van szükség, mert az akció vezetésével megbízott Pénzintézeti Központ arra törekszik, hogy amennyire csak lehetséges, a rendelkezésre álló készletek mérvéhez képest, a fölsegitendő iparosoknak készpénz helyett, amellyel többnyire úgy sem tudnak mit csinálni, anyagokat, szerszámokat és gépeket juttasson, persze lehetőleg olcsó árakon.

Óriási felhőszakadás Egyptomban.

Egyptomban nagy felhőszakadások voltak. Kairó környéke tóhoz hasonló. Több száz arab lakóház összeomlott. Kairo vasúti forgalma megakadt.

A városi költségvetés.

A f. évi költségvetés előirányzata elkészült a jelzett határidőre, febr. 15-ére. Most kerül a tanács elé megtárgyalás végett. Előre is megjegyezzük, hogy agilis főszámvevőnk, Vajay Imre a számvevőség személyzetével együtt derekas munkát végzett. Nemcsak elkészítette ezt a nagy fáradságot igénylő munkát, hanem az egész költségvetési tervezetet uj, az eddigitől eftérő alapokra fektette.

1915-ben készült az utolsó költségvetés, azt sem zárták le annak idején, mert a számvevőség személyzete a háborús viszonyok közepette történt bevonulások miatt annyira megapadt, hogy a napi teendőket alig volt képes elvégezni. Most aztán a hátrálékok feldolgozása mellett a leszereléssel kapcsolatos munkatöbblet dacára is elkészült a költségvetés. Természetesen nem a hivatalos órák alatt, mert hisz akkor a folyó ügyeket kellett elvégezni, hanem a hivatalos órák utáni csöndben és a vasár- és az ünnepnapok délutánján. Szóval nagy fáradsággal, de idejére elkészült.

A részletekbe nem bocsátkozhatunk ez alkalommal, hisz a költségvetés még nem végleges; csak cserkészünk egy kicsit benne, hogy olvasóink is betekinthessenek városunk háztartásába.

Az előirányzat elkészítésénél a főszámvevőt az egyszerűsítésre való törekvés vezette. így az eddigi erdő- és közgazdasági (tehát kettős) kezelés megszüntetésével csak egy, közgazdasági kezelést létesített. Ezentúl tehát a város házi pénztárába folyik be minden bevétel és ez teljesiti az összes kiadásokat. Lényegében egy pénztár volt eddig is, csak — hogy úgy mondjam — két zsebben kezelték a pénzt s ez mindenesetre nehézkesebb volt. Megszűnt a külön közmunka pénztári kezelés is, ez is egyesítve lett a közgazdasági kezelésben.

gyenemben és dühömben rendeztem, mondhatom sokkal nagyobbszabásu toinbolás volt, mint a nőegyleti tombolázás, ahol a puskát nyertem.

(Zárójelben megjegyezve, nekem nagyon feltűnő, hogy a technikai haladás századában a gyermeknevelés még mindig a sötét szobánál és a nádpálcánál tart.)

Ilyen előzmények után cseppet sem találtam különösnek, hogy mikor egyszer a pajtásaimmal a hyári vásáron egy papagállyal plánétát huzat- tunk, az én plánétámban azt olvastam, hogy óvakodjak a legnagyobb szerencsétől, mert az lesz életem legnagyobb szerencsétlensége.

Jogász éveim alatt sűrűn hallottam a pajtásaimtól emlegetni, hogy a legnagyobb lutri a házasság s egy gazdag szép lány a legnagyobb főnyeremény. Eszembe jutott az agyagosi országos vásár, a papagály és a plánéta s elhatároztam, hogy ha arra kerül a sor, csupán csak szegény lányoknak fogok udvarolni, de azoknak is csak házasság kizárásával, mert amilyen bolond szerencsém van, valami nagyon gazdag lány belém talál szeretni s még elvéteti magát velem s abból igen nagy baj lesz.

Ezt a vezérelvet tartva szem előtt, mikor az egyetemtől megszabadultam s Agyagoson megtelepedtem, tekintettel arra, hogy az agyagosi intelligencia minden tagja meglehetős szép vagyonnal s igen szép lányokkal rendelkezett, sőt akadtak egyesek, akiknek a gazdagsága a botrányosságig ment s lányaik valóságos tündérek voltak, az első viziten túl nem mertem menni s következetesen kerültem minden alkalmat, ahol

A „Nagybánya“ tárcája,

Az én szerencsém.

— Irta: Závory Béla. —

Gyermekéveimben meglehetős gyakoriak voltak az úgynevezett szerencsés pillanatok.

Ezek a szerencsés pillanatok nálam főként utcán elvesztett tárgyak megtalálásában nyilvánultak, amiért aztán az agyagosi elemi iskola kerülői előtt közirigység tárgyát képeztem s tanulótársaim a feltalálás terén elért sikereim elismeréséül a „Feltaláló“ címet adományozták. Otthon azonban a szerencse mezején tett kirándulásaim rendesen veréssel végződtek s én arra a meggyőződésre jutottam, hogy gyermekkori emlékeim legkeservesebbjei szerves összefüggésben voltak szerencsés pillanataimmal.

Hogy csak egy pár példát említsek:

Ha zsebkést találtam az utcán, azzal azonnal megvágtam a kezemet, amiért aztán otthon mihelyt a sebet kimosták s a vérzést elállitották, azonnal elvertek.

Ha pénzt találtam, azt rendesen megfeküdtem. Igen, mert a pénzemen cukrot vettem s ilyenkor alaposan elrontottam a gyomromat s napokig feküdnöm kellett s ez nekem nagy keserűséget okozott. S ezt a keserűséget csak tetézte még az a sok keserűség, amiket ilyenkor a doktor bácsi gyógyítás örve alatt megitatott velem.

Miután találmányaimmal mindig ilyen csúnyán megjártam, lemondtam a feltaláló pályáról s ez ifjúkori tanulmányok szomorú emlékei fosztották meg szeretett hazámat attól, hogy bennem egy magyar Edisont csodálhasson.

De folytassuk a listát:

Ha rokoni ajándékokat kaptam — pedig elég gyakran megesett velem — azokat rendesen vagy elvesztettem, vagy elpusztítottam, amiért aztán megint verést kaptam, vagy sötét szobába zártak, amitől nem kevésbbé irtóztam.

De meg is gyűlöltem vagyonos rokonaimat; hiszen közvetve igen sok verést és sötétszobát köszönhettem nekik. Ellenben összes rokoni szeretetemet a szegény rokonaimra terjesztettem ki. Ennek aztán az lett az eredménye, hogy valamennyi gazdag rokonom kitagadott az örökségből, ellenben szegény rokonaim segélyért esdeklő kezei — most, amikor immár felkapandó volnék az ugorkafára — minduntalan visszarángatnak a földre.

De gyerünk tovább.

Ami a sorsjátékot illeti, abban is hagyományos szerencsével dicsekedhettem. Ha valamelyik pajtásom kilutrizott valamit, azt rendesen az én számommal húzták ki.

ígyszer pláne, egy nagy jótékony tombolán egy flóbert puskát nyertem. Rohantam vele a szérüskertbe s félóra múlva három keresztüllőtt verebet s saját keresztüllőtt balkezemet számíthattam vadászzsákmányaim közé. A verebekért nem kaptam ki, de a tenyeremért rettenetesen elvertek otthon s az a tombolás, amit szé