Nagybánya, 1919 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1919-01-30 / 5. szám
2. oldal NAGYBÁNYA 1919. január 30. Uj ruharendelet. A Hivatalos Közlöny legutóbbi száma közli az Országos Központi Árvizsgáló Bizottság rendeletét a raktári kész férfiruhák megállapítása tárgyában. E rendelet szerint a legdrágább férfiöltöny (tiszta gyapjúszövetből, klottal vagy sajátjával bélelve) 870 korona. A legdrágább férfinadrág 300 korona. Férfi felöltő 180—750 korona. Ragián 190—760 korona. Férfi télikabát 270—1000 korona (selyem és közbenső vattelinbéléssel). Férfi bekecs 300—520 korona. E paragrafusban megállapított árak a raktári ruhákra is vonatkoznak, melyek a vevő próbálása után készíttetnek el teljesen. Minden egyes öltönyön a minőség szembetűnően feljegyzendő. Aki magasabb árakat fogad el, kihágást követ el és 6 hónapig terjedhető fogházzal büntettetik. Ugyancsak rendelet jelent meg a férfiruhák készítési dijának megállapítása tárgyában.. A férfiruhák készítési dijának megállapítása szempontjából a szabók öt osztályba soroztainak. I. osztályba tartoznak azok az u. n. luxusszabók, kik a város belterületén, költségesen berendezett, nagy üzlethelyiséggel (szalon) rendelkeznek és elsőrangú nagy fizetéssel díjazott szabászokkal és egyéb segédszemélyzettel dolgoznak. II. osztályba tartoznak azok a szabók, akik nagyobb üzlethelyiséggel (szalon) rendelkeznek, elsőrangú szabászokkal és segédszemélyzettel dolgoznak. III. osztályba tartoznak a középosztálynak dolgozó szabómesterek, kik üzlethelyiséggel vagy szalonnal rendelkeznek, szabásszal és segéd- személyzettel dolgoznak. IV. osztályba tartoznak azok a kisebb mesterek, kik szabászt nem tartanak és műhelyükben munkásokkal dolgoznak. V. osztályba tartoznak azok a szabók, kik alkalmazottakat rendszerint nem tartanak, lakásukban maguk dolgoznak. Ennek a beosztásnak megfelelően a felszámítható készítési dijak, legmagasabb árak joghatályával, az alábbi táblázat szerint állapíttatnak meg: Az első osztályban a készítési dij sacconál 360 kor., fordítási dij 400 kor. Jaquetöltönynél készítési és fordítási dij 400—400 kor. Felöltőnél a készítési dij 320 kor., fordítás 350 kor. Téli kabát készítés 400 kor., fordítás 430 kor. Nad- rágkészités 75 kor., fordítás 85 kor. A másodosztályú szabóknál zaccoért 330 kor., fordítás 370 korona. Jaquet 360 kor., fordítás 400 kor. Felöltő 300 kor., fordítás 330 kor. Télikabát 390 kor., fordítás 420 kor. Nadrág 65 kor., fordítás 75 kor. — Harmadosztályú szabóknál saccoért 290 kor., fordítás 320 kor. Jaquetöltöny 300 kor., fordítás 330 kor. Felöltő 270 kor., fordítás 290 kor. Téli— Gondoltam, hogy állhatatosságom, hűségem meg fog győzni szerelmem mélységéről . . . — Nem úgy kell ám velünk leányokkal bánni! Ha szenvedtél volna, megszántalak volna. Ha megboszantottál és kerültél volna, megsértődtem volna és magam jártam volna utánad, így pedig, mert fel se vetted, meg akartam neked mutatni, hogy a mit egyszer kimondtam, alaposan meghánytam-vetettem és nincs mód rá, hogy visszavegyem a szavamat. — Ä második kosárral is tisztában volnék, de kiváncsi vagyok, miért kosaraztál ki harmadszor . . . — Mert akkor már kezdtem érezni, hogy valami bizsereg a szivemben és te nem vágtad le a bajuszodat. — Miért vágtam volna le ? — Hát nem emlékszel arra, hogy egy délután Gerbeaudnál fagylaltozás közben szóba került a szakáll és bajusz s én úgy hanyagon odavetve elejtettem azt a megjegyzést, hogy nagyon szeretem a yankee-arcokat. Te azt kérdezted, miért? A mire én hanyagabbul odavetettem, mert nem viselnek bajuszt. Ez célzás akart lenni, melyet te azonban nem értettél meg. Három hét múlt el és te három hét alatt nem borotváltat- tad le a bajuszodat. A miből én csalhatatlanul meggyőződtem, hogy nem szeretsz, vagy legalább nem tudsz úgy szeretni, mint én kívánnám. — Beh furák vagytok, ti lányok! — De még milyen furák! Mindegyik álmodik a férjéről, hogy milyet fog kapni és mindegyiknek más az óhajtása. Az egyik szép férjet kabát 340 kor., fordítás 360 kor. Nadrág 55 kor., fordítás 65 kor. Negyedik osztályú szabóknál saccoöltöny 230 kor., fordítás 260 kor. Jaquetöltöny 250 kor., fordítás 280 kor. Felöltő 220 kor., fordítás 240 kor. Télikabát 290 kor., fordítás 310 kor. Nadrág 45 kor., fordítás 55 kor. Ötödik osztályú szabóknál saccoöltöny 190 kor., fordítás 220 kor. Jaquetöltöny 230 kor., fordítás 260 kor. Felöltő 180 kor., fordítás 200 kor. Télikabát 260 kor., fordítás 280 kor. Nadrág 40 kor., fordítás 50 kor. Ezek az összegek magukban foglalják a szükségelt varrócérna, vagy varróselyem árát is. Aki a rendeletben megállapított dijaknál magasabb dijat elfogad, követel, fizet vagy igér, illetve a jelen rendeletet egyébként megszegi vagy kijátssza, amennyiben cselekménye súlyosabb büntetendő rendelkezésbe nem ütköznék, kihágást követ el és hat hónapig terjedhető elzárással és kétezer korona pénzbüntetéssel büntetendő. A kihágási eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntetőbíróságnak hatáskörébe tartozik. Nehéz időkben. De jó is hinni most az erős Istenben Szent bizonyossággal, örök rendületlen, Tudni, hogy mindig az ő szeme vigyáz ránk, Ha százszor a halál utain is járnánk . . . S akaratja nélkül, világokon végig Semmisem történik! De jó is tudni most, bizonyos igazra, Hogy igaz ügyünket Isten oltalmazza. Ha el is taposnák ideig-óráig: Bukása a gyászból diadallá válik, Nem árt neki semmi, napfénye kilángol Minden éjszakából! De jó is hinni most és bízni magunkban, Tudni, hogy lesz jövőnk, mert hivatásunk van Jövendő századok bé^és versenyében . . . S hogy szám vagyunk Isten nagy számvetésében, Szüksége lehet még — próbásabb napokba’ — Ránk, hü magyarokra! — Isten, ki gyakorta lehajoltál hozzánk, Magyarok Istene, — most vigyázz nagyon ránk. Halálok viharos örvénye kerülget, S rokonunk, barátunk, senkink Tekivtiled! . . . Szólj nekünk, hogy bízvást tekintsünk előre, Az örök jövőbe 1 Szabolcska Mihály. kívánna, a másik magasat, a harmadik daliásat, a negyedik gazdagot, az ötödik előkelőt, a hatodik katonát, a hetedik . . . nyolcadik . . . tudja a jó Isten milyet. Én olyat kerestem, a ki nagyon tudna szeretni, érted, nagyon. Gyöngéden, forrón, ábrándosán . . . — Velem nem vagy megelégedve? Nem szeretlek én úgy, a hogy kívánod? — Úgy szeretsz, Tónikám és most teljesen meg vagyok nyugodva és elégedve. De akkor még nem ismertelek és nem tudtam, hogyan fogsz szeretni. Az a bajusz pedig kijózanított. Beláttam, hogy nem te vagy az, aki nekem van rendelve, mert ha az volnál, bizonyosan levágattad volna a bajuszodat. — Meg se értettem azt a célzást, vagy nem vettem célzásnak . . . — Én meg azt hittem, hogy hiúságból nem áldozod föl a bajuszodat. S egész éjjel sírtam azon, hogy kedvesebb neked az a pár szőr, mint az én szerelmem. — Istenem ! Ha ezt sejtettem volna, még a fejemet is leberetváitattam volna! — S épen másnap kértél meg harmadszor! A bajuszos nap után. Az én szivem teli keserűséggel és csalódással, mert akkor már tudtam, hogy meg vagyok babonázva. Mindig a fejemben motoszkáltál, mindig eszembe jutottál, mindig azt kívántam, hogy lássalak. S te még a bajuszodat se áldoznád föl érettem . . . Azt csak el kell ismerned, hogy ilyen óriási csalódás után ki kellett téged kosarazni! — És meg is tetted. H I R E K. Kinevezések a postán. Burján Sándor- nét segédellenőrré, Dragomér Pompeiusznét, özv lmricsák Gyulánét és Stella Arankát segédtisztté, Papp Péter levélhordót altisztté nevezték ki a helybeli áll. posta- és távirda hivatalnál. Miniszteri köszönet. A kultuszminisztérium Szőke Béla r. kath. plébánosnak — a hivatalos lap jelentése szerint — köszönetét nyilvánította nemes áldozatkészségéért, melylyel a helybeli áll. főgimnáziumnál 1000 K-s alapítványt létesített rajongásig szerelt édes anyja emlékére. Az alapítvány kamataival egy főiskolára beiratkozó szegény, szorgalmas, jó magaviselet tanulót óhajt a kezdet első nehézségein átsegíteni. Eljegyzés. Grosz Sebestyén bányaaltiszt leányát, Bettikét, aki a helybeli postahivatal kezelőnője, eljegyezte Bauer József kereskedő Németségről (Temes m.) Miklóay Gábor színtársulata, amely jelenleg Kispesten játszik, a február-márciusi évadra városunkba szándékszik jönni, ha semmi akadály nem jön közbe. A lapunkban sokszor szóvá tett kívánságot is teljesiti az előzékeny színigazgató és zenekarral jön. Örömmel várjuk a társulat érkezését, de főleg örülünk annak, hogy a társulat egyik-másik kedves művészének haláláról elterjedt hírek valótlanok. Dohányjegyét még e hóban vegye ki mindenki, mert a kiállított szelvényt februárban már nem lehet beváltani. Minden d. u. 4—5 óra között vehető át a dohányjegy a városi közélelmezési hivatalban. A fŐBzámvevó'i hivatal átadása f. hó 20-án és 21-én szabályszerűen megtörtént. Itt említjük meg, hogy a városházán serényen folyik a hátralék feldolgozása. Így a város zárószámadásait az 1913., 1914. és 1915. évekről már elkészítették s folyamatban van a többi évek adatainak, feldolgozása beleértve a közmunka adó és vizdij hátralékok kimutatását is. Halálozás. Mély részvéttel értesülünk, hogy berencei Kováts Sándorné szül. Szuhányi Margit Erdődön elhunyt. Férje évekig szolgabiró volt Nagybányán s társadalmunknak értékes tagja volt. Egyik közeli rokona gyász isteni tiszteletet tart febr. 3-án az itteni r. k. főtemplomban, melyre az ismerősök és jóbarátok ezúton meghivatnak. Földbirtok reform és az állami gyermekvédelem. A debreceni állami gyermek- menhely igazgatósága tudomására hozza mindazon nevelőszülőknek, akik állami gondozást igénylő gyermekeket tartanak, hogy a belügyminisztériumnak a földmivelésügyi minisztériummal lefolytatott tárgyalások eredményéhez képest a közeljövőben várható földbirtok reformmal kapcsolatosan alakítandó kisbirtokok szétosztása alkalmával — De milyen nehéz szívvel! Hogy fájt nekem ez a kosár! Csakhogy egy kis utógondolattal adtam, azzal ugyanis, hogy hátha talán mégis szeretsz és nem veszed komolyan. — Értem. Ez afféle próbakosár volt. Ha szeretlek, föl sem veszem, ha fölveszem, nem szeretlek! Édes kis Olgicám, nem hiszed, hogy ez az okoskodás sántikál? — Sántikál bizony, de nagyon. Mégse tehettem mást. Kétségeimtől máskép nem szabadulhattam, mint ezzel a kockázattal! — És ha nem jöttem volna vissza? — Egész életemre boldogtalan lettem volna. — Most már csak arra vagyok kiváncsi, hogy miért kosaraztál ki negyedszer. Hiszen már tisztában lehettél a szerelmeddel — én is bizonyítottam, hogy nem tágítok és hü maradok hozzád. Nem volt hát semmi komoly ok, hogy megint elküldj . . . —- Mert már nagyon szerettelek és nem biztam eléggé magamban — a szerelmemben. — Hiszen meg voltál róla győződve! — Egy ideig, de később kétségeim támadtak. A mi ismeretségünk három évig tartott. — Három keserves esztendeig. Mennyit kínlódtam én az alatt! — Hát én nem? Eleinte még nem. Akkor gyereklány voltam még, csak játsztam a „férj“ meg a „házasság“ eszméivel. Lassanként megnyílt a szemem, meg az eszem. S a harmadik és negyedik kosár közt megérlelődtem, kiismertelek, és felismertem a te nemességedet. A ki négyszeri kosár után se hagy el egy leányt, a ki oko-
