Nagybánya, 1919 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1919-01-30 / 5. szám
XVII. évfolyam. 1919. január hó 30. 6-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, félévre 6 korona, negyedévre 3 korona, egy szám ára 2-t fillér. ■ Megjelenik minden liéten csütörtökön reggel. ------— Fe lelős szerkesztő NÉMETH BÉLA. Fómunkatárs RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utca 10. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. = Hirdetések felvételnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. Hírek a nagyvilágból. A valláa- és közoktatásügyi igazgatás kettéválasztását mondja ki az 1919. évi V. néptörvény. Az önálló vallásügyi és külön közoktatásügyi minisztérium szervezetét és hatáskörét a népkormány a kinevezett miniszterek (Vass János és Kunfi Zsigmond) előterjesztése alapján rendelettel állapítja meg. Nyolc magyar hadosztály. Az entente fegyverszüneti bizottsága felszólította a magyar népkormányt, hogy a fegyverszüneti feltételekben engedélyezett 6 gyalog és 2 lovas hadosztályt sürgősen állítsa fel, mert ehhez nemcsak joga van, de kötelessége is az ország jelenlegi állapotára való tekintettel e hadosztályok felállítása. Az erre vonatkozó körrendelet már elment az összes kerületi parancsnokságokhoz. Két internált erdélyi pü&pök. A románok gr. Majláth Gusztáv Károly erdélyi r. kath. és Nagy Károly erdélyi református püspököt is internálták. A magyar kormány tiltakozott az internálás ellen és a két egyházfő szabadon bocsátását kívánta. A németországi választásokon a polgári pártok jutottak többségre. A legerősebb párt a szociáldemokraták, a második a demokraták pártja, harmadik a keresztény néppárt. A protestánsok csatlakoztak a keresztény- szociális párthoz. Jan. 20-án tartották nagygyűlésüket Budapesten a Deák-téri evangélikus iskola dísztermében Földváry Ödön elnöklésével. A katholikusok részéről Haller István és dr. Vass József beszéltek igen lelkesen, a protestánsok közül Mohr Henrik ev, lelkész, Hamar István ref. theol. tanár és Márton Sándor ev. iskolai fanár ünnepelte az uj politikai szövetséget nagyszabású beszédben. Az angol király legifjabb fia, János herceg, aki nagy mértékben volt epileptikus, meghalt. Nemzetiségi miniszternek a lemondott Jászi Oszkár helyébe a radikális párt dr. Var- jassy Lajost, az aradi kér. és iparkamara volt titkárát, jelenleg aradi kormánybiztost jelölte. Szarvason véres utcai harc volt. Idegen izgatok felhajtására a felfegyverezett csőcselék .fosztogatni kezdett. A békéscsabai 2. sz. honvéd gyalogezred két százada a kellő pillanatban megérkezett, s gépfegyverrel rendet teremtett. Állítólag 14 halott és 40 súlyos sebesültje van a tömegnek, mig a katonák vesztesége 1 halott és 6 sebesült volt. Grácban, egy magán értesülésünk szerint, annyira pusztít a spanyol-járvány, hogy éjjel is kénytelenek temetni. A hadikölcsönök árfolyamesését azzal akarja a népkormány megakadályozni, hogy — terv szerint — a pénzügyminiszter előterjesztésére törvényben fogja kimondani, hogy az összes hadilcölcsöntipusok a vag-von- és hadi nyereségadók fizetésére kibocsátási árfolyamon felhasz- nálharók. Eddig csak a VIII. hadikölcsönre nézve állt fenn ez a kedvezmény s ez is csak a hadi nyereségadó fizetésére. A beregmegyei ruthónek fegyverrel álltak ellen a megszálló ukrán csapatoknak, mire ezek visszavonultak. Újabban Zemplénmegye határához közel fekvő 32 galíciai község ruthén lakossága csatlakozni akar Magyarországhoz s e szándékukat kiildöttségileg hozták tudomására a kormánynak a mezőlaborci főszolgabíró útján. Rövid hirek. A Deutsche Bank és a Wiener Bankverein összes romániai fiókjait bezárták. A német és a magyar-osztrák pénz hirtelen leszabott. — Pozsony lakossága 70 vaggon nyitra- bányai szenet kapott a csehektől. — Románia küldöttséget küldött Erdélybe a rendelkezésre álló mezőgazdasági állatállomány összeírására. — A gyéresi és tordai állami ménesgazdaságot átvették a románok. — Nagyváradon keresztül rövidesen megindul a vasúti forgalom Kolozsvár és Budapest között. Újabb verziók a cári család meggyilkolásáról. Egy Jekaterinburgban szolgálatot teljesített osztrák diplomata kijelentette, hogy legjobb forrásból szerzett értesülése szerint az egész cári családot a cári család lakásán gyilkolták meg. Megjelent ott néhány bolseviki, aki kihivatta a cárt. Amidőn ez megjelent, revolverlövéssel leteritették. Ezután a cárnét és leányát szobáikban agyonlőtték. A trónörökös asztalnál ült és olvasott, amiden az összeesküvők egyike belépett és revolverének agyával a gyermek fejére mért ütéssel megölte. A holttesteket fíitőkemen- cékben elégették. A diplomata, miután ezeket elmondotta, útlevelével igazolta magát. A franciák 50 milliós kölcsönt vettek fel az Osztrák-Magyar Banktól. Egy köz- gazdasági szaklap értesülése szerint a Budapesten székelő francia fegyverszüneti bizottság a népkormányhoz megkeresést intézett egy 50 milliós kölcsön folyósítása iránt. A kölcsönt a békekötés után a franciák — hir szerint — frankokban fogják visszafizetni. A „Nagybánya“ tárcája. Négy kosár. (Mézesheti párbeszéd a Como taván) — Irta: Bérezik Árpád. — Már nyolcnapos házasok voltunk és a Como taván csónakáztunk. A hullámok mosolyogva ringattak és a hegyek azt kérdezték : boldog vagy ? A mire én azt feleltem a hegyeknek: túl- boldog vagyok. Ugyanezt a választ adtam az égboltnak, mely hozzám szintén a föntebbi kérdést intézte. Nem kevésbbé a pázsitos partnak, melynek virágai hasonlókép kíváncsiskodtak lelkiállapotom mibenléte iránt. Igen, igen, ti hegyek, te magas mennybolt, ti tarkálló virágok, tudjátok meg egyenként és összeségesen, hogy én őrülten boldognak bátorkodom magamat érezni. Sőt még te magadat lengedezőnek nevező szellő, a mely Olgicát köriilfuvallod, méltóztas- sál te is tudomásul venni, hogy én az üdvösségnek abban a rétegében úszkálok, melyet piaci köznyelven hetedik mennyországnak szokás hívogatni. És betekintve egy bizonyos kékségbe, mely az én külön égboltom, ittasan a gyönyörtől, remegve a hatványozott boldogságtól, imigyen szólok hozzá ... az az, hogy Olgicához. — Vagy te is olyan boldog, mint én ? Olgica pedig gyöngéden, olyan gyöngéden, a milyen gyöngéd csak ő tud lenni, édesen felel rá, oly édesen, a hogy csak ő szokott és tud felelni: — Hogyne volnék boldog, ó drága Tónikám I Engem ugyanis Antalnak kereszteltek. Azért nevezett imádott Olgicám Tóninak, Tónikájának! Mire én szinte félénken válaszoltam: — Akkor, egyetlenem, miért kosaraztál ki négyszer ? Ő lesütötte szemét, illetve szemecskéjét, rózsafény borította el arcát, illetve arcocskáját és kezembe téve kezét, illetve kezecskéjét, susogta: — Bocsáss meg, édes, egyetlen Tónikám, mindent meg fogok vallani: halld gyónásomat. És elmondta a négy kosár történetét. Először a szemölcsöd miatt kosaraztalak ki. Azért a szemölcsért, mely nekem most annyira tetszik. De ilyen bolond az efféle csitri leány, aki először dugja a világba az orrát. Neki végtelenül imponálnak a kizsarolt és agyonbálozott lányok. Ilyen volt Juliska. Mikor rólad szó volt, én azt a véleményt kozkáztattam, hogy csinos ember vagy. Ö azonban felbiggyeztette ajkát s Ítélkezett: „Az a szemölcsös? Nekem ingyen se kellene . . .“ — Juliska haragudott rám, mert nem akartam vele kikezdeni, akárhogy kínálkozott! — Meghiszem, édes Tónikám, meghiszem, de akkor ez a szeinöicsösség halálos itelet volt. Nem láttam rajtad mást, mint azt a szemölcsöt. S vájjon kellettél volna nekem, ha neki — már mint Juliskának — ingyen se kellettél ? Hogy jelentem volna meg az utcán, mint feleséged! A szemölcsös karján ! Meg voltam félemlitve, de te nem vetted észre és alig találkoztál velem negyedszer — megkértél. — Mert nagyon szerettelek, Olgicám . . . Azóta, hogy először találkoztunk mindig előttem rezgett a képed, az alakod, a hangod egyre a fülembe csengett . . . — Elhiszem, Tónikám, mégis vagyok róla győződve, még se kellett volna olyan hamar a megkéréssel előhozakodni. Várni kellett volna egy ideig, mig jelét adom, hogy no, most már lehet. — Mindegy! Ez az első kosár története. Belátom, elfogadom! De miért kosaraztál ki másodszor ? — Mert olyan . . . hogy is mondjam . . . nos, hát mert olyan szemtelen voltál, és félévvel az első kosár után megkértél másodszor . . . — Azt hittem, tán már meggondoltad! — Épen ezzel a feltevéssel sértettél meg. Hát ki vagyok én, mi vagyok én, hogy nem veszed komolyan a szavamat? Egy kikosarazott embernek az a kötelessége, hogy megharagudjék a leányra és ezt ki is mutassa, legalább azzal, hogy kerülje. Te azonban mit műveltél! Nemcsak hogy nem haragudtál meg és nem kerültél, sőt még- csak kétségbe sem estél, hanem mintha semmi se történt volna, olyan kedves, előzékeny voltál és még szorgalmasabban jártál hozzánk és mindenüvé, a hol találkozhattunk.
