Nagybánya, 1919 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1919-01-23 / 4. szám
2. oldal NAOYBÁNYA 1919. január 23. ő az értelmi szerzője. Ez összeütközésnél a román kir. hadsereg 9 katonája meghalt, ezért a román kormányzótanács Kolozsvár városától 9 érckoporsót, 9 sirkövet, 9 koszorút és 900 ezer koronát követelt. A pénzt Kolozsvár magarságának 48 vezető emberével tétették le 48 órán belül. György Gusztáv. A háborús évek megtizedelték a nagybányai bányaigazgatóság tisztviselői karát. Egymás után mentek legjobbjaink az enyészetbe. S ki tudja, mit rejt magában a jövő? Eddigelé tiz tisztviselőt ragadott el a halál közülünk és pedig: V/iessner Richárd számtanácsost, Csillik György kezelési vezetőt, Ágh János főmérnököt, Martiny István főbányatanácsost, Oblatek Béla főbányatanácsost, Gellért Béla bányatanácsost, Simon László számvizsgálót, Fischer Károly bányatanácsost, Szellemi László bányatanácsost és most legutóbb György Gusztáv főbányatanácsost ragadta ki közülünk a kegyetlen végzet. Nagy százaléka ez a tisztviselők számának! Mindannyian életök delén, munkaerőben hagyták itt e sokat szenvedett haza földjét s elköltöztek oda, hol nincs több szenvedés. György Gusztáv is élete virágjában távozott el közülünk. Pár hó előtt nagy károsodást szenvedett: ugyanis a rákosi pályaudvaron kifosztották mindenéből, több mint 200,000 korona értékű holmiját vitték el. Ennek nyomozására detektivekkel indult s meghűtötte magát; megkapta a spanyol betegséget s rövid szenvedés után elhalt. Az elhunytban hazai bányászatunk kiváló szakembert vesztett, akit épen képességeinek felismerése alapján rendeltek be központi szolgálatra a pénzügyminisztériumba. De mi is fájdalmas megdöbbenéssel vettük váratlan elhunyténak hírét. Társadalmi életünknek igen rokonszenves alakja volt fáradhatatlan figyelmességével, nyájas modorával. S mig mi egyik igen kedves ismerősünket gyászoljuk benne, családja a páratlan családapát, a boldog családi élet pótolhatatlanul fájdalmas veszteségét siratja benne. Életrajzi adatai a következők: György Gusztáv főbányatanácsos született 1864. évi május hó 23-án Aknaszlatinán, Máramaros megyében, a gimnáziumot M.-szigeten végezte, ahol 1881. szept. 9-én érettségit tett. Innen a selmeci akadémiára ment, hol 1885. juh 31-én nyert oklevelet. A fémkohászati állami vizsgálatot 1887. okt. 12-én tette le. 1885. aug. 19-cn tette le az első hivatali esküt, amikor bányagyakornokká nevezték ki Budapestre a főfémjelző hivatalhoz, innen a A román csendőrség parancsnokságának felszólítására közöljük a következő Felhívást. Megvalósulván az összes románok egyesülése, Erdély népe széttépte azon láncot is, amelyet a magyar csendőrség font köréje. Egy nép összes cselekvési ágazataiban való szervezkedési szükségesség megkívánja oly csapattestnek a fellállitását, amely minden polgár életét és vagyonát biztosítani van hivatva. Felhívunk minden tisztet és katonát, bármilyen rangú legyen is és felkérjük, hogy ezen felhívás közzététele után legkésőbb 6 napon belül a megye székhelyén a gárda parancsnokságánál jelentkezzék és nyilatkozzék, hogy kiván-e a román csendőrség kötelékébe belépni, amely a legrövidebb idő alatt működésbe lép, és a amelynek hivatása a rend, a közbiztonság fenntartása és a törvények végrehajtása. 1. Legénység. A csendőrséghez felvétetnek: a. ) Egyelőre csak románok, 1883—1895. szül. évig, akik csapattestnél katonai szolgálatot teljesítettek. b. ) Akik büntettek és kihágások miatt büntetve nem voltak és akik rablásban nem vettek tényleges részt. Előnyben részesülnek írástudók és más nyelveket beszélők. A csendőrség kötelékébe való végleges beosztás csak egy évi próba idő után történik, »mely- idő alatt a következő havi zsoldban részesülnek. (Az elszámolás lei-ben történik. Jelenleg 1 léi'* = 2 korona). Volt katonák és káplárok = 80 lei. Volt szakaszvezetők =* 90 lei. Volt őrmesterek = 100 lei. Volt törzsőrmesterek = 130 lei. Mindezek a zsoldon kivül kapnak élelmezésre naponként 4 lei-t, valamint a megfelelő dijakat a vitézségi érmek után. A lovasitottak havi 30 lei többletben részesülnek. Az állam az összes csendőröket ellátja ruhával és fegyverzettel, a lovasitottaknak ad lovat és takarmányt, istállót. Hasonlóképen ellátja a — Hát az éjjel hogy aludt? — nem tudtam kivergődni ebből az eszmekörből. — Mondhatom, pompásan ! Pedig hálófülkém sem volt. — Hogyan, ezen a zsúfolt vonaton ? — Bizony. De nagy sora van annak. Már annyit nevettem a dolgon, hogy fáj belé a tüdőm. Nagy zsiványok ezek a kalauzok, csak érteni kell a dolgot. — Hogy-hogy? Csak nem azt akarja mondani ezzel, hogy volt fekvőhelye egész éjjel? — Hogy volt-e ? külön fülkém volt. — Lehetetlen. — Hja, érteni kell a módját. Budapesten négy utassal egy fülkébe zárlak, a helyzet vigasztalannak Ígérkezett, a kalauz rázta a fejét. Végre is meguntam a dolgot, félrehivtain a kalauzt a feljáró mellé s a következő beszédet intéztem hozzá: — „Fogja barátom ezt a tizkoronást, hajtogassa össze szépen, vágja zsebre, s vegyen holnapután a két gyerekének egy-egy szalmakalapot. Szívesen adtam, semmi köszönet. A magáé. Ha azonban nem kapok fekvőhelyet az éjszakára, akkor maga fizet nekem holnap reggel fájdalompénzt: tiz koronát! Megértette?“ — „De kérem" — mondá ő. — „Semmi kérem“ — mondám én — „a pénz magánál marad, hátha csoda történik!“ S ezzel nyugodtan visszaültem a helyemre. Amint Adonyba ért a vonatunk, pihegve jött kalauzom. „Tessék azonnal jönni velem, a podgyászt viszem én. De jól tessék vigyázni arra, amit mondok. Átmegyünk a harmadik kocsiba, ott bemegyek az egyik kis fülkébe, a méltóságos ur addig bújjon el. Oszt majd kijön két ur, elindul velem, a méltóságos ur bújjon be, csukja magára az ajtót, ki ne nyissa senki fiának és aludjék jól.“ Diktum- faktum. Odaértünk a kis fülkéhez, a kalauz beszólt valamit, kijött lelkendezve két állat s elrohantak mind a hárman. Én meg lefeküdtem. — De hát hogy-hogy? — Hát pesze, hogy fúrta nékem is az oldalamat, hogy-hogy? Alig ébredtem, elővettem az emberemet és vallattam. Nehezen ment eleinte a dolog, sehogysem akart szincerizálni, végre is két korona meg oldotta a nyelvét. Hát úgy volt a dolog, hogy a kis fülkében sopánkodott két teve, hogy szerezzen nekik egy nagy fülkét, még két koronát is nyomtak a markába. Mikor aztán én egy kis fülkéért maceráltam, gondolt nagyot és merészet s az adonyi megállón azzal ráncigálta ki a két lovat barátságos kis fülkéjéből, hogy van már nagy. Mire odaértek, én már magamra zártam a kis fülke ajtaját, nekik pedig nagyokat sápitozott a zsivány, hogy igy meg úgy, miért nem siettek jobban, nem tehet róla, hogy mások beültek, meg a kicsit elfoglalták. Szóval a két krokogyilus ott szorongott hatosával, mialatt én kényelmesen levetkőzve az ő fülkéjükben aludtam az igazak álmát. Nem nagyszerű? Hehehe, hahaha! Nagyszerű ! Hehehe, hahaha ! Nagyot nevettünk. Én is. legénységet is lakással, világítással és fűtéssel vagy a laktanyában, vagy pedig lakáspénzzel úgy az ő, mint a családjuk részére és megadja a lehetőséget egy kis gazdaság fenntartására is. A csendőrségnél eltöltött szolgálati idő, amelyhez hozzászámittatik az osztrák-magyar hadseregben töltött szolgálati idő is, nyugdíjra jogosít, amelynek összegét az általános nyugdíjtörvény szabja meg. 2. Tisztelt. Fölvétetnek a román nemzetiségű tényleges, tartalékos és népfölkelő tisztek alezredes rangig. Részletes feltételeket ad a megyei gárda. A nemzeti gárdák legkésőbb 1919. február 1-ig fölosztatnak. Nagyszeben, 1918. december 16./30. A Román vezető tanács Dr. Stefan C. Pop a hadsereg is a közbiztonság teil! üké. Hittem az Istent . . . — Irta: Révai Károly. — Hittem az Istent és hiszem ma is! Telkemen ez az egyetlen paizs, És mégis most a kétség lángja éget. — Bocsásd meg Uram, ha tán ezzel vétek! Tudom, hogy jó vagy, elnéző, kegyes, Megvéded azt, ki arra érdemes; Még néha azt is, aki érdemeden Ott ringatod el jóságos szivedben. Megbántottalak sokszor és nagyon, S te végig vontad kezed arcomon.; Megsimogattál mosolyogva, szépen, S a rut haragot eltemettem mélyen. Ha föllázadtam néha Ellened : Megengesztelted fájó szivemet. Egy-két szavad volt a legszebb Ígéret S én leborulva imádtalak Téged! Azt súgtad, hogyha néha szenvedek, A kis lányomban boldogabb leszek. S én ezért némán viselém a terhet, Csak lánykámat ne, — engem verve-verhet. De most oly súlyos rajtam a kezed, Hogy — úgy érzem, — a halálba vezet. Vagy nem-e ez is a Te bölcs végzésed, Hogy nyújtsd nekem az örök üdvösséget ? Hiszek Te benned, bármit hoz a sors ! Legyen végzetem, bár irtózatos. De ha néha a kétség lángja éget: Bocsásd meg Uram, hogy ha ezzel vétek ! II 1 R E K. Dr. Makray Mihály kormánybiztos megszállott városunk hivatalos ügyeinek elintézése végett egy napot városunkban töltött. Eljegyzca. Szász József, kiváló pomolo- gus polgártársunk fia, Sándor, gazdálkodó és hentesmester eljegyezte Kapás Mihály ipartestületi elnök leányát, Erzsiket. A Polgári Olvasókör f. hó 26-án, vasárnap d. u. 5 órakor tartja évzáró és tisztújító közgyűlését. Suatmár faló ismét megindult a vonat- közlekedés. D. e. 10 óra 21 perckor érkezik és délután 3 óra 8 perckor indul a vonat. — Itt említjük meg, hogy Budapest és Szatmár között csak hetenként kétszer lesz posta-vonat, még pedig Budapestről Szatmárra hétfőn és pénteken, Szatinárról Pestre pedig kedden és szombaton. A közalkalmazott* k beszerzési csoportjának boltjában 22-én egész nap és 23-án délelőtt liszt kimérés lesz azok részére, kik járandóságukat február 15-ig még nem vették ki. Ezen alkalommal a rum, cérna és tengeridara járandóság is kivehető. A kiosztás sorrendje: Szerdán d. e. I—N., délután O—Z és csütörtökön délelőtt A—H betűsöknek. körmöd pénzverőhöz ment, hol olvasztó ellenőr lett 1886-ban. Tanársegédként is működött a sel- meci akadémián 1887-től 1890-ig. Előbb a selmeci vegyelemző hivatalnál s.-mérnök lett, majd mérnök s ilyen minőségében nősült meg 1896. aug. 17-én, nőül vevén Bittsánszky min. tan. bányaigazgató leányát, Stefaniet. Főmérnökké 1903-ban, bánya- tanácsossá 1912-ben léptették elő s a múlt nyáron főbányatanácsos lett, amikor is Nagybányáról a központba költözött, ahol a minisztériumban előkelő vezető állást foglalt el. Nején kivül két kiskorú gyermeke, El ma és Ede gyászolják, valamint nagyszámú előkelő rokonság. Emléke sokáig kegyeletünk tárgya lesz!
