Nagybánya, 1919 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1919-01-23 / 4. szám

1919. január 23.

Munteán János csendőrszázados a román csendőrség megszervezése végeit szombat óta Nagybányán tartózkodik. Irodája a csendőrlak- tanyában van. Jelentkezéseket elfogad naponként

d. e. 9—11-ig d. u. 2—4-ig

Ahadirokkaníah-, árvák ó* özvegyek

az 1918. évre engedélyezett segélyüket a legújabb miniszteri rendelkezés szerint február hó végéig felvehetik.

Ä hatósági liszt kiuaóréae most van folyamatban. Fejenkint 50 dekát fehér, 1 kilót bu- zakenyér és a többit rozskenyérlisztben tartoznak kimérni a hatósági kereskedők. A liszlárak: Nullás liszt 3 K 30 f, főzőliszt 1 K 10 f, buzake- nyér 76 fillér, a rozsliszt 1 K 10 fillér.

A dohányjegyeknek a házhoz való kihordása megszűnt, mert a személyzet sok oldalú elfoglaltsága miatt ezt nem teljesítheti. Azok, kik dohányjegyüket nem vették még át, jelentkezzenek naponkint 4—5 óráig a városi közélelmezési hivatalban.

Í^TaS^J^TI A régi NagyS

_______________~--------» banya egy már ,

éve

k óta visszavonultan élő kedves alakja távozott el f. hó 19-én az élők sorából: özv. Almer Lajosné, Kovács Róza. Az elhunytat igen sok csapás érte: elvesztette férjét, egy fiát és lányát, majd az elmúlt évben vejét, lapunk volt szerkesztő tulajdonosát. A háborús bánatból is kijutott anyai szivének: Lajos fia orosz fogságba került; fia visszatérését nem tudta már bevárni, 62 éves korában, özvegységének 12-ik évében elhunyt. Halála az Almer, Égly, Perczián és Platthy-családot döntötte gyászba. Áldás emlékére!

Német, franola óa angol órákat ad okleveles tanítónő. Ziffer Sándornó, Ve- resvÍ2Í-ut 7. sz.

A tűzifa szállításának dija szekerenként 16 K. Az aprított fa szállítására ifj. Berin- dán János, a hasábfa szállítására Szakáll és társai, összesen tizen vállalkoztak.

A Polgári Olvasókör f. hó 16-án választmányi gyűlést tartott az évi közgyűlés előkészítésére. A múlt évi zárószámadás felülvizsgálására Liptai Sándor, Spillcr Nándor és Várady Albert tagokat kérték fel. Az ipartestületnek hivatalos helyiségéül átengedlék a billiard termet.

A jövőévi költségvetést 10.515 K bevétellel és kiadással irányozták elő.

A Pál-aapí vásárt a mai nehéz közlekedési viszonyok miatt nein leheteti megtartani.

Földbirtok reform éa az állami gyermekvédelem. A debreceni állami gyer- mekmenhely igazgatósága tudomására hozza mindazon nevelőszülőknek, akik állami gondozást igénylő gyermekeket tartanak, hogy a belügyminisztériumnak a földmivelésiigyi minisztériummal lefolytatott tárgyalások eredményéhez képest a közeljövőben várható földbirtok reformmal kapcsolatosan alakítandó kisbirtokok szétosztása alkalmával ugyanazon előfeltételek igazolása mellett elsősorban azok az igényjogosult nevelőszülők fognak figyelembe vétetni, akik állami gondozást igénylő gyermekeket tartanak. Tekintettel arra, hogy városunk közönségénél kétszáznál több gyer- mekmenhelyi gondozott van elhelyezve, a nevelőszülők a legnagyobb örömmel fogják tudomásul venni a földmivelésügyi minisztérium eme elhatározását.

Házmesteri állást ker«s komoly, megbízható egyén Cím a Nánásy-nyomdában.

Kommunismus. Sokat emlegetik mostanság ezt a legtulzóbb szocialista elvet. Egy kommunizmust (teljes vagyonközösségei) hirdető agitátor a falun járt s egy jó öreg magyarnak magyarázza az uj eszméket.

— Nézze János bátya. Ha magának volna két háza, az egyiket odaadná annak, akinek nincsen?

János bátya ráhagyja:

— Oda, oda.

— Ha volna két hold földje, az egyiket odaadná ?

— Oda, oda.

— Ha volna két tehene, az egyiket, azt is . . .

— Oda, oda.

— Ha volna két hízott sertése, az egyiket . . .

— Azt már nem, förmédt rá János bátya.

— Node miért? álméikodik az ujmódi próféta.

— Hát csak azéit, mert két hízott sertésem, az van . . .

NAGYBÁNYA

Anyakönyvi közlemények. A helybeli

anyakönyvi hivatalnál legutóbb a kővetkező bejegyzések történtek: Születés nem volt.— Elhaltak: Jan. 10. Katz Gergely napszámos, 60 év, gk., spanyol betegség; jan. 11. Róth Erzsébet bányász gyermeke, rk., 5 év, torokgyík; jan. 12. Pongó László volt zenész, rk., 80 év, végelgyengülés; jan. 14. özv. Máncz Andrásné alamizsnás, gk., 85 év, végelgyengülés; jan. 14. ifj. Vermes Sándor bányász, ref., 35 év, elmezavar; jan. 14. Markocsán Rebeka téglavető gyermeke, gk., 16 napos, gyengeség. — Házasságot, kötöttek: Jan.

11. Orosz Béla kereskedő füzesgyarmati és Jan- csovits Margit helybeli; jan. 12. Veikor Pál bányász és Papp Mária helybeli; jan. 13. Gríinberger Léha szabó és Freind Rifke helybeli lakosok.

A Madonna, az asszony és a férfi.

— Irta: Srol! Lajos. —

(Folytatás!)

A doktor ur ismét a io n töprengett, hogy hol látta ezeket a szemeket: Ilyen szempár csak j kettő van a világon, állapitolta meg, bár ezelőtt egy órával meg mert volna esküdni, hogy csak egy van és az is valahol Rómában ejti bámulatba a szemlélőket.

Valamelyik hires festő Madonna képén.

Egészen zavarba jött Öerthótyné kérdésére.

— Igen, Nagyságos asszonyom, akarom mondani, nem. Miűvész néni vagyok, bár az életem áldoztam föl a művészet oltárára. Megtanultam szeretni a szépet, a művészit annyira, hogy életfőltételemmé vált. Itáliában töltöttem minden időmet, ott bolyongtam, kutattam az ókor és a renaissance művészeti emlékei között s mondhatom, nem eredmény nélkül Most egy hatalmas művön dolgozom, amely elvezet mindenkit az ígéret földjére. Olyan murika ez, amelyre egy élet is kevés, de én föláldozom az enyémet. Ön is, Nagyságos asszonyom, elérheti vágyait, legalább gondolatban velem lesz Itáliában.

— Bocsánat, hogy ermyit fecsegek önmagámról, de ön kérdezett. Különben minden embernek van életcélja. Az egyiknek az, hogy cipőt készítsen, a másiknak, hogy egy festménnyel tegye halhatatlanná a nevgt. Az emberek politizálnak, kereskednek, regényt írnak és háborúznak, mindenki hasznos tagja igyekszik lenni a társadalomnak tehetsége szerint. Engem is ez a cél vezet nagy munkám, a „Művészettörténetem“ megírásában.

Mig ezt elmondta, egészen belepirult. Szeme különös fényben égett, szeretettel és művészi rajongással nézte a legtökéletesebb női alakot. Úgy szemlélte, mintha most fedezte volna föl Praxite- lesnek egyik szobrát.

Berthótyné csodálalosképen csak most látta, hogy milyen különbség van'a.két férfi lelke között. A férje, ha elzsirosodot( agyát nagyon megerőlteti, akkor sem tud egyébről beszélni, mint a hízókról, a termésről, vagy rémregényekbe illő kártyapartiekról, ha pedig nagyon szellemes akar lenni, elmond , egy pár trágár viccet. A doktor ur ! egészen más. Ő belelát a szivekbe és arról beszélt, amit a hallgatója lelke sóvárog, kiemeli a tömegből és röpíti széliemének szárnyán a magasabb régiókba s meg ismerteti, a boldogság édes csöppjeivel.

— Óh beszéljen kérem sokat, nagyon sokat Rábáról, oly szívesen hallgatom. Előadása annyira élénk, hogy amit mond, azonnal át is élem — szóit hirtelen Berthótyné, hogy a hosszú csöndet megtörje.

— Szívesen, nagyságos asszonyom, magam is örömestebb foglalkozom ilyen gondolatokkal. Hanem azt hiszem, még Ön sem vacsorázott. Átmegyünk az étterembe és ott kedélyesen elcseveghetünk — szólt a doktor és kifogástalan meghajlással karját nyújtotta Berthótynénak.

Csak most tűnt föl igazi szépsége. Magas, formás alakját, telt idomait lágyan ölelte körül a legutolsó divat szerint készült estélyi ruhája, nehéz, aranyszőke haját tűzs'ugarakat szóró gyé- mántos csalt szorította le s hófehér nyaks, mint az alabáslrom, villogott szőke kontya alól.

A csodálat és tetszés moraja zúgott végig az eddig össze-vissza zsibongó tömegen, amint dr. Tatár Flóris műtörténész karján végig lejtett a teremben. Még a járása is csupa muzsika volt.

Ahogyan a vacsorát összeállította, a legizlése- sebb, a leginyencebb világfira vallott. Berthótyné — mig a doktor nagy szakértelemmel az étlapot vizsgálgatía — azon töprengett, hogy ki ez az ember, aki ép olyan otthonosan érzi magát a

3. oldal.

bálterem parkettjén, mint a fehérasztalnál. És a vacsora befejezése is a hangulathoz látszott alakulni. Cukros déligyümölcs, mandarin narancs, datolya és gorgonzola sajt volt a vacsora vége. Az aranysárga olasz bor csöppeket szórva csillogott a poharakban.

Berthótyné hátradőlt a székén és úgy csipegette az édességeket, mint egy kis madár, lassan szürcsölie a nehéz olasz bort, a doktor ur pedig szorgalmasan, figyelmesen forgatta jobbra- balra a fejét, hogy minden percben szolgálatára állítasson az asszonynak.

— Hallott valamit Nagyságos asszonyom Leonardo da Vinciről ?

— Az utolsó vacsorát festette, kortársai és nem kisebb művészek voltak Michel Angelo, Giotto, Cimabue — mondotta az asszony, amint azt az iskolában tanulta és későbben is olvasta.

— Igen. Jgy könnyebb lesz megértetnem, amit akarok mondani. Mikor megláttam önt, rögtön átvillant az agyamon, hogy Önnel Nagyságos asszonyom, vagy a hasonmásával már találkoztam valahol.

— Én is ezt gondoltam rólad, — mondta inkább magának az asszony, de hamar helyreigazította :

— Én azt hittem, hogy a készülő művéről vagy utazásairól fog beszélni és most látom csak, hogy bókolni, udvarolni akar nekem.

— Távol áll tőlem minden bók, mert olyan szép asszonynak, mint Ön, nem tudnék eléggé kedves és találó bókot mondani. De jól gondolla először Asszonyom, Önnel kapcsolatban az utazásaimról szeretnék beszélni egyet-mást.

— Rómában kutattam akkor a művészi emlékek után. A régi Palatiumon bolyongtam. Egy kis erdőben, a világtól eldugva, olaj- és cyprus- fák között áll egy omladozó, régi ókeresztyén templom. A cinterein fala teljesen romokban hever. Sűrűn benőtte a repkény, a folyondár; az udvaron beomlott kút, buján tenyészik körülötte a myrtus, a babér és a falak tövében mindenütt ott nyitik a vadrózsa.

— Milyen gyönyörű lehet az — szólt közbe az asszony.

— Igen megkapó, hangulatkeltő. És valami különös sejtelem fogott el. Itt ezen az elhagyott helyen olyanra fogsz bukkanni, amilyent még nem láttál.

— Beléptem a templomba. A nap forrón tűzött le s jól esett a templom hűvös levegője. A széles román stílbe hajló ablakokon beözönlött a napfény és megfelelő világítást nyújtott. A falakon kezdetleges festmények Krisztus életéből, szenvedéseiről, ahogyan egyszerű lelkű papok elképzelték és megfestették. Az egyik sarokban egy gyönyörű festmény, a legtökéletesebb Madonna kép, amely már sokkal közelebb van a szenvedő, a földi, mint a tulvilági boldogságban élő Istenanyához. Leonardo da Vinci festménye, ezt azonnal megállapítottam. Hogyan került ide, az érthetetlen, de aki ide hozta, az csodálatosan jól illesztette be ebbe a környezetbe. A leghaI talmasabb munkát a primitiv alkotások közé. Alfa és omega. A kezdet és vég. (Folyt, köv)

Kiadó laptulajdonos: NÉMETlTbÉLA. 7807. 7824/1919. 151/1919. sz.

Hirdetmény.

Nagybánya város tanácsa által közhírré tétetik, hogy a város tulajdonát képező Széche- nyt-ligeti vendéglő és melléképületei, valamint a Hajnal-utcában fekvő úgynevezett régi pecérlak kertje 1919. január hó 1-től 1921. év december 31-ig terjedő három évi időtartamra, 1919. év január hó 28-án d. #. 10 órakor a városháza tanácstermében megtartandó nyilvános árverésen haszonbérbe fog adatni.

1. Széchenyi-ligeti vendéglő és melléképületeinek bérletére a kikiáltási ár évi 500 K 20% épület fenntartási költség s a vizdij fizetésének, nemkülömben a tűzkár elleni biztosítási dijak megtérítésében.

2. A Hajnal-utcai kert bérletére a kikiáltási ár 20 K évi bér fizetésének kötelezettségében lett megállapítva.

Az árverésen résztvevők tartoznak a kikiáltási árnak 20%-át készpénzben az árverelő bizottság elnöke kezéhez letenni.

Nagybánya, 1919. január 15.

A VÁROS TANÁCSA.

Dr. Ajtai Nagy Gábor s. k..

h. polgármesrer. *