Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 27-52. szám)
1918-07-18 / 29. szám
XVI. évfolyam, 1913. Julius hó 18. NAGYBANY TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, félévre 6 korona, negyedévre 3 korona, egy szám ára 24 fillér. =sb= Megjelenik minden héten csütörtökön reggel. ==s Felelős szerkesztő NÉMETH BÉLA. Főmunkatárs RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utca 10. sz., ahova lapközlernények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. — - Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. ===== Kósza hírek. Napok, hetek óta hangzik a suttogó híresztelés, hogy az ola^z harctéri események hátterében királynénk áll s a piavei fronton történt visszavonulásunk a királyné személyével kapcsolatos. És e hir szerteágazó hajtásaiként aztán a rémmesék és kombinációk számtalan variácói születtek és terjedtek, elannyira, hogy végre Budapestnek és Bécsnek is erélyesen le kellett csapnia a krákogó varjakra. És lecsapott rájuk egész súlyával és erélyével a hazafias érzésű sajtó is, hogy kitépje végképen az aljas híresztelések gyökereit. A magyar és az osztrák miniszterelnök erélyes, határozott visszautasítása, a sajtó észretéritő reflektora kellő értékére szállította le s a maga csupasz, alantas mivoltában tárta fel ezt a hióbkodást. Jól tudjuk, hogy ellenségeink müve ez. Az entente titkos ügynökei hintik a konkolyt vetéseinkbe, hordják szét házaink közt a csóvát, hogy minél inkább megbénítsák szárnyainkat, s megrontsák azt a szép, lélekemelő hármóniát, mely a magyar nemzetet felséges királyasszonyához s a királyi családhoz fűzi. De csődöt mond ez az aljas mesterkedés is, mert ennek a harmóniának ősi, erős történelmi gyökerei vannak és semmi ilyen rágalomgyártás nem fogja megzavarni, megrontani azt a határtalan szeretetet és ragaszkodást, mellyel nemzetünk ifjú, meleg szivi* királyunk, fenkölt lelkű királynénk s az egész királyi család iránt viseltetik. Impozáns módon nyilvánult meg a nemzetnek e rágalmak feletti fenséges itélkedése a parlamenti ülésen, mikor Wekerle miniszterelnök kijelentette, hogy e hírek aljas rágalmak s terjesztőik ellen, mint felségsértők ellen a legszigorúbban fognak eljárni; a sajtó pedig már eddig is hivatása magaslatán meghozta lesújtó ítéletét a rágalmakról. Igen, az entente krákogó varjait űzzük, verjük ki országunkból . . . Dögmadarak * ezek, prédára lesnek: országunkra és Koronánkra, drága kincseinkre . . . De a két magyar vérrel szentelt szent kincset nem fogják bemocskolhatni, nem fogják elrabolni soha! ... Az egész nemzet szive, lelke őrtáll mellettük, érettük! . . . A béke ... a pénz.. . . A legelső magyar embertől le a legutolsóig mindenki a megváltó békét sóvárogja. A központi hatalmak minden íllamférfia minden alkalmat megragadott eddig, hogy-a béketárgyalások sorát végre valahára megnyissa. De minden kísérlet hiábavaló. Az ántánt népei és vezetői faji gyűlölettől, féktelen szenvedélytől elvakulva minden békekisérletnek útját vágják. Össze kell szedni minden erőnket, hogy az utolsó döntő csapásra felkészüljünk. A katonák mindenüket odaadják erre az utolsó erőfeszítésre. Ti boldog emberek, akik csak az újságokból ismeritek a háború borzalmas áldozatait, nektek sokszorosan kötelességetek odaadni erre az utolsó hatalmas erőfeszítésre minden feleslegeteket. Az életeteket nem kéri az állam, itthon maradtatok polgári otthonotokban, részesültök mindenben, amit az élet, a kultúra jóban és kellemesben, kényelemben adni tud. A béke kiküzdésének leghatalmasabb eszköze a pénz. Ezt tőletek várja az állam. Nem veszi el a vagyonotokat. Pedig megtehetné. Csak kölcsönt kér. Hadikolcsönt. Jegyezzetek minél többen és minél többet! 24-ig még lehet jegyezni. — Ennek a hadiköl- csönnek minden eddigit felül kell múlnia, hadd lássák ellenségeink, hogy erkölcsileg is, anyagilag is legyőzhetetlenek vagyunk! Jegyezzünk a VIII hadikölcaönre. A jegyzési időt meghosszabbították jul. 24-ig. 91 K 90 fillérért 100 K-t kap. Hollósy Simon 1857—1918. — Irta: Réti István. — Hírneve a köztudatban mint páratlan tanítómesteré él és való igaz, hogy tanítványaira rendkívül szuggesztiv, hogy úgy mondjam: te- hetségesitő erővel hatott. Pedagógusnak alig mondható ugyan, vagy ha mégis, az Ostwald szerinti romantikus típushoz kell őt soroznunk. Nem rendszeres, nem következetes, hanem csupa egyenlőtlenség, hullámzás, de inspirácóval, intuícióval tanít s egyéniségének varázsos hatalmával a fantáziát, a becsvágyat oly mértékben izgatja, olyan erőket vált ki még tehetségtelen emberekből is, amelyek aztán végkép ki is váltódnak belőlük. A müncheni akadémia profesz- szorai nagyon szivesen vettek föl tanítványokat az ő iskolájából s aztán csodálkozva emlegették, hogy sokan közülök egy félév múlva nem tudnak annyit, mint kezdetben. Nem volt már bennük Hollósy lelke. Tanítását, ötletes, szikrázó szelleme termékenyítő himporát, mint tavaszi szellő szórta, hordta a pillanat, a véletlenre bízva: termő lélek kelyhébe, vagy sziklaágyra-e? Egyénisége közvetlen hatása alól nem vonhatta ki magát senki, emiatt voltak utánzói, de nem voltak követői. Inkább csgk úgy beszéltek, mint úgy festettek, vagy úgy cselekedtek. A tehetségeleven erejét ő sem tudta átplántálni senkibe, de igenis ennek vágyát és illúzióját: mindenki művé- szebbnek, jelentékenyebbnek érezte magát hatása idején, az ő fényétől fénylett, az ő pezsditő erejétől forrott. Mindenki életében a nála töltött idő, a íélálomszeríi öntudatderengés, a nagy vágyak, nagy akarások szent korszaka, — oly szép és oly kihasználatlan, — mint maga a fiatalság mindig. Személyes varázsa több bámulót szerzett neki mint művészete. Képeit rajongói is kevesen vagy egyáltalában nem ismerték, pedig oeuvrejét kissé mélyebben vizsgálva, lelkének sok jellemző, finom vonását meglelhetjük benne, valamint —- s ez ismerői számára nem kevésbbé érdekes, mert egészen öntudatlan vonás — fizikai egyéniségének is a nyomait itt-ott. És miután egészen nem vonhatta ki magát ő sem az egymásután következő művészeti áramlatok befolyása alól, képeiből vissza lehet következtetni, hogy mikor mely hullám sodrába jutott. Fejlődése kezdetén a puritán naturalizmus hullámverésébe került, ez acélozta meg tudását és természetének megadva a lehetőséget önmaga teljes kifejtésére, egész jövő fejlődésének irányt adott. A Szépművészeti Múzeum uj szerzeményei közt levő nagy képe, a “Kukoricahántás“ (1885), ezen korszakának legkompletebb kifejezője. Semmi más müve ezen időknek nem demonstrálhatja szemléltetőbben ama naturalizmusnak művészi jellemét. Nem tanulmány ez a kép, a természet- I nek ez a megfigyelése nem eszköz — már a benne rejlő nagy szeretetnél fogva se, — hanem végcél, szent elmerülés, boldog fölolvadás a látványban. Mintha az addig vaknak valamely műtét nyitja meg látását, felfedezi a valóságot, szeme érzékenyen tapintja végig a formák felületét, melegét, szövetét, színét s a funkció gyönyörűsége, a megismerés öröme tölti el. A motívum, amit választ, a szó szoros értelmében közel fekvő, nem rejt térmegoldási, világítási vagy levegőproblémákat, nehézségeket. A kép belső terének határa kevéssel van hátrább felületénél, az egész telibe világított, szerény relief, de milyen gazdagsága a megfigyelésnek a részletekben és mily nagy festői szeretet a megoldásban ! A megfigyelés minuciózus élességét föloldja a tónus lehelletes lágysága, élelmessége. A színek finoman követik a formát, az anyag minden változását s noha — amint az egyszerű világítás követeli — csupa iokálszin: gyönyörű tónusérzéke összefogja az egészet, még a nemesen mégmunkált feketéket is a környező fehérekkel. Ezek akkor nálunk ismeretlen — és soha és sehol se gyakori értékek, noha az azidőben mindenható, de a jövő embereivel szemben nem szerencsés itéletű kritikusunk,./Keleti Gusztáv is elismeri „ügyességét“, csak épen az ambícióját keveseli. Annál nagyobb a sikere Münchenben a fiatal művészek között, tekintélyét ez a kép glapitja meg. Bastien-Lepaget és Leiblt emlegetik, mint a kinek törekvéseivel azonosak az övéi és ha a francia mester nehezebb feladataival, egységességével, következetességével, Leibl pedig zord férfiasságával fölötte is áll, Hollósy- ban viszont több az ingenuitás, közvetlenség, érzelmesség, — hajtó ereje nem a szándékosság, hanem a lefestés naiv, ősi öröme. I IFJ. PETKY KÁROLY SÜTÖDÉJE 1 SZENT MIKLÓS-TÉR (KIS-PIAC), A VOLT BOLGÁR SÜTŐDÉBEN. KENYÉRSÜTÉS REGGEL 8 ÉS 10 ÓRAKOR. —
