Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 27-52. szám)
1918-07-18 / 29. szám
NAGYBÁNYA 1918. julius 18. 2 odal. Ezek a kvalitások fellelhetők a Szépművészeti Múzeumban másik' képén, a kis korcsmái genre-on is, mely négy-öt évvel későbbi a Tengerihántásnál és részben más festői feladat elé állítja őt. A szceneria beállítása Münchenben akkor divatos: két alak a mögöttük levő ablak él- világitásában; a szoba levegője, a fény befolyása az alakok sziluettjére kiqálja itt a festői thémát. Hollósy azonban a festészetben nem impresszionista, legalább még akkor nem, nem' az ablakon beömlő fénynek a tárgylátás biztosságát zavaró erejét nézi* amint eltakarja, bizonytalanná, vibrálóvá teszi a szilluettet és lesiklik a széleken, hanem belekémlel az árnyék mélységébe, homályába, a formát, az anyagot igyekszik tapintani ott is, az átlátszó függönyt, a parasztmellény pitykéinek elvesző csillogását, a huszármente szövetét, — de emellett programmján kívül észre- j veszi az alakok elé kerülő levegőt s az éleken foszforeszkáló fény nyugtalanságát, anyagtalan- ságát. Ez az öntudatába nem jutott, de érzett disszonancia szeme és szándéka közt küzdelmessé és improduktívvá teszi szorgalmas munkáját. Néha évekig nem ad ki kezéből és temérdek munkával végkép elront egy-egy hasonló kisméretű dolgot. Már ennél a képnél is a théma münche- nies pertraktálásába beleszól, zavar Páris. Barátai, volt tanítványai hozzák onnan a félremagyarázott jelszót: „a természetben nincs fekete“ és levétetik palettájáról a fekete festéket s az úgynevezett kobaltkorszak évekig tartó meddőségét, erőtlenségét okozzák. Holott páratlan tónusérzéke azelőtt is — pl. a Tengerihántáson — épen feketék finom megfestésében excellál. Ezt a kis korcsmajelenetet megelőző, hasonló tárgyú, nagyobb, több alakos képeinek — amelyek közt talán legjelentékenyebb dolgait alkotta e nemben, — feketés, bár csöppet sem levegőtlen mélysége és ereje végképen kivisz művészetéből. Az édessé- *gig erőtlenedett színnek s túltengő érzésű rajznak ebből a korból (1892) kitűnő példája Szépmüvé- szetink kis deszkaképe: a „Kereszttűzben“. i Evvel a képpel le is zárul e fajta műveinek sora, — mert a későbbi, hires Rákóczy-indulót nem sorozhatjuk ide, magyar parasztalakjai dacára se. Tárgyköre ez ideig az, ami általában a nyolcvanas évekbeli magyar festészeté: a magyar paraszt-genre, a közízlés hatása alól nem igen vonhatja ki magát fiatal ember. De ha Goncourt Bastien-Lepage művészetét Holbeinra és Milletre vezeti vissza, a hazai érték tekintetbe vételével nem túlzás azt állítani, hogy Hollósy a nyolcvanas évek magyar paraszt-genrejába, ebbe a léha, ado- mázó, irodalmias népszinműfestészetbe holbeini rajzértékek komolyságát vitte be. Az ő képeiben különben is kevesebb az anekdotikus elem. Inkább egyszerű emberi állapotokat igyekezett a maguk természetes egyszerűségében feltüntetni, inkább a passzív, ritkábban a cselekvő 'embert, de mindig közvetlenül érezve, állapotában vagy cselekvésében mintegy résztvéve. Ezen intuitiv közvetlenség utján jut képeiben szerephez fizikai egyénisége, ami nem ritka eset a művészetben. Aki ismerte őt, rájön, hogy ő hallgat, ő könyököl, ő fogja a poharat, gyújt a pipára, az ő keze, az ő lába mozdul vagy pihen, az ő póztalan pózai élnek a képein. Festői kvalitásában és hiányaiban pedig belső énjének, lelki konstrukciójának rejtett analógiáit nyomozhatjukérdekesen. Lénye feminin finomságai például mennyire kifejeződnek rajzának részletező érzékenységében; beszédjének ideges nyugtalansága megtalálható itt is a részletek közti összefüggés meg-rnegsza- kadásában, egyik rész túlzott kidolgozásában a másik elejtésében; elrajzolásai megfelelnek értelme botlásainak, és gondolkodása és képeikons- trukciótlanságáért kárpótol az érzés, a tónus összefogó ereje. Nyerseség, az erő erőszakolása sohasem található nála. Soha nem hangosabb festői- leg, mint amennyire hangja természetes ereje engedi. Ezért későbbi kora pleinair kísérleteiben az erős fényeffektusokat ösztönszerüleg kerüli is. Tipikus fiatalkori műve — a „Tengeri- hájatás“ — csupa halkszavuság, látszólagos objektivitása tulajdonkép csak passzív szenzibili- tás a természettel szemben, szerető maga alárendelés, egyebet mondani nem akarás, kedvtelő elmeriilés a kézimunkában — mind csupa feminin vonás. Az ifjúság idején, főleg művészek közt, nem ritka jelenség ez, hiszen maga a fiatalság általában feminin jellemű, hajlékony, befolyásolható és bájos. ,A kor, az élet, az öntudat, az akarás férfiassá keményíti a nőt is. Hollósy művészete is — később — részben elvesztette azt a nőies függést, megnyugvást, hogy csak azt mondja, amit ura és parancsolója, a természet. Vágyott alkotni, nemcsak érzékeléseit, de érzéseit is kifejezni. Nagybányai és Nagybánya utáni művei jelzik a küzdelmes fejlődésnek, átváltozásnak ezt az irányát. A korai Nagybánya művészeti érdeklődése megoszlott az ember és a tájkép között, az utóbbiban is inkább az emberi, a kedélyi momentumra : a hangulatra helyezve a íősulyt, nem a külső, festői elemekre. A belső mondanivalónak a feszültsége jellemzi ezen idők törekvéseit. Hollósy ebben egy Nagybányával, csakhogy ő az ottani gyönyörű külső természetet már meg se látja, a tájkép előtt közönyösen áll, tekintetét egészen a belső ember köti le, ennek a kifejezését, tartja a művészet főcéljának. „Az nem tehetség, aki nem érzi, hogy mi reszket a másik emberben“ — mondotta egyszer valakiről beszélve és valóban ez irányban reszonáló, együttátélő képessége nagyszerű, ami az életben elragadó, baráti aktusokra ragadja olykor. Hogy ezt a tehetségét — ami nem egyéb mint intuició — művészileg kifejthesse, kitűnő alkalmat adnak a Kiss József illusztrációk. Egy-egy darabjában ezeknek rembrandti mélységűvé válik szellemisége, kifejező ereje. Az uj szerzemények közt — kiállított öregembere, az „előttem semmi, mögöttem semmi“ illusztrációja megdöbbenő átélése egy üres, sivár életalkonyatnak. Ennek a viziószerü öreg fejnek a vigasztalan múlt és jövő közt révedező tekintetéhez kevés hasonlót láthatunk a művészetben. Ekkor már faktúrája is szabaddá, könnyedebbé vált, ecsetje az élét remegésével siklik vásznán, melegen időzve egy-egy kifejező részletnél. Így vannak festve a „Tüzek“ hóesésben előretörő, vad, toprongyos emberei is, — az ő tragikus sorsú Rákóczy-indulójának ez töredékes, de sikerült parafrázisa. A „Rákóczy-induló“ életének legnagyobb művészi vállalkozása, legmeginditóbb "küzdelme és bukása. Soha el nem készült, ideájának csak foszlányait bocsátotta néha a nyilvánosság elé. Első vázlata fejezte ki az ötletét legérthetöbben, legmeggyőzőbben. Még Münchenből hozta Nagybányára, hogy ott megfesse és húsz éven keresztül vissza-vissza tért hozzá, újra és újra nekipróbálkozott. Hogy a Rákóczy-induló tengerkorbá-. csoló, mindent elsöprő erejét kifejezze, genre- alakjait vonultatta fel. Az első vázlaton még a tömeget, megfélemlítő előreáramlásban, a későbbi példányokon már csak egyes embereket. A heroikus lendületnek ellenmond a genreszerü kicsinyesség, nem férnek meg egymás mellett. Az eszme leikéből fakadt, de hiányzott egyéniségéből az építő, értelmi elem, a konstrukció képessége, a tervszerű fejlesztő munka, ami egy nagyobb kompozíció megoldásának elengedhetetlen feltétele. Az érzés adja bele az élet fluidumát, de részletekből élő organizmust, ami a kép is, összerakni nem lehet. Ez a tévedés, ez a disszonáncia volt az ő tragikuma. ^ __ * A tegnap mindig szebb, mint a ma. Úgy kellene folyton élnünk, hogy szép tegnapjaink legyenek. A jelen tűnő szépsége, a holnap tegnapja. Az ifjúság, az élet: ez a tegnap. Mosolygó szemét fátyolos bánat, a folytonos bucsuzás lappangó könnye nedvesíti. Mindnyájunk életének szép tegnapja Hollósy, a magyar művészetnek melankolikus élménye. Elbúcsúztunk tőle, eltesszük emlékét lelkünk kincstárába. Asszony fájdalom. — Éva von Collani. — Halljátok-e egy millió asszonynak Nagy sírását c* harci zajon át? Árnyak borulnak kunyhó födelére, Az emberiség egy 'síró család. Anyák, testvérek és árvák zokognak, Mert boldogságuk eltemetve mind; De hősiesen állnak a harcban S megedzett szívvel viselik a kint. Tövis koszorú borult homlokukra, Tör járta által forró szivüket; És mégis, mint egy isteni erővel Megállónak a viharok felett. Acél erősek s elhagyatottságuk’ Enyhít get i a biztató remény; A nélkülözés s fájdalmak megtörnek Kötelességük szikla erején. Él munkakedvük lobogó erővel, A szomorúság nem alázza meg; Lelkűk keserves, kínos Golgotáját, Megkönnyíti a hazaszeretet! . . . Fordította: Révai Károly. H L R E K. Elöléptstések a bányakincstárnál. A király a pénzügyminiszter előterjesztésére Gril- lusz Emil miniszteri tanácsosi címmel és jelleggel felruházott íőbányatanácsost, a selmeci bányaigazgatóság vezetőjét miniszteri tanácsossá, György Gusztáv, a pénzügyminisztérium bányászati osztályába berendelt bányatanácsost, Hullán János bányatanácsost, a fernezelyi kohóhivatal főnökét, Muzsnay Ferenc bányatanácsost, a ve- resvizi bányamű főnökét, berencei Kovács Géza bányatanácsost, a nagybányai bányatelep katonai parancsnokát, továbbá Böhm Ferenc bányatanácsost főbányatanácsosokká nevezte ki. Gratulálunk! Kinevezés. Őfelsége berencei Kovács Géza főbányatanácsost, a nagybányai bányatelep katonai parancsnokát, tüzérszázadossá nevezte ki. Kitüntetés. A király Bányay Istvánnak, a székesfővárosi pénzügyigazgatósághoz beosztott pénzügyi tanácsosnak a királyi tanácsosi címet adományozta díjmentesen. Áthelyezés. Nagy Károly m. kir. főerdő- tanácsost, a bustyaházai erdőhivatal főnökét a földmivelésügyi miniszter áthelyezte Nagybányára és megbizta a m. kir. főerdőhivatal vezetésével. qasppcqqspjp Sapui quiosBAjo >jnf -Ati][3j uaqsjpiusi ajÄuasjaAäueq y — qpsppcqqsp -J3 qunSpsuozoq opo}Q>p[ uaqqpppui sofp) s nsBj -i[jyp[ moAuoAS uibzs-Xu3SJ3a3ubi| y qE>[OSBquiq -ui S3Ap9>j S3 jjosniu e ‘}BfBijEi§o}oj qqefn33| qpl -darazs b qzoq uaqXprn ‘piajpiqj 09 vwpzs-duos -Jdaduvy popspi uojnq „Sbsesjex S3 z^quizg“ B ojeqdEq pouBÁSf) 'uaqpsppaqsajaqAÄuoq Ejmír) soBAoyj ojEqdEq ÁSaf ÁuEqau 3piu 3JÁj3}S3 njao -Áuoqojof usqzspi y -si qqESOAiuSsj sp qqizspAtiui -Saj e ‘qEUEjfnÁu }3/íj3ui ‘josnui b s ymizpi/inzg ipziue/\[ i-ivaszojoyi e mSpsounqq psuisi ‘pEje^ ÁqzsinanH S3 soppyy Épojg -jp ‘oszay fdupsjvfj ‘Eiuiug : ioa3a)ís3j Á[3jS3 ze uazsiq ‘qnfiEjB) qDus3}3zs3iuj3) }sppoiq3pj3 zy -ÁipjsazspAmu ezs3[ uopeqraozs ‘u^-og eminf joq e ‘sí jequnsoJBA qrpzoq ‘ius3j3>[|3j pBSOJBA qqoASsu Á[3pjg “EÍSoj epjBSzspAniu opqop ua3i A3s uaqpsazapuaj „8?s -ESJBX sp zBquizs“ e ‘qnpnSsui jeuj juiyy quen odujsaeaSiivy “Svsos.ipy sp zvyinzg“ e UBqquns-OJBA UEA S3pO|>|3pJ3 I)>]3)J3U4ÁSbU }[E)ZSBdB} UI3U uaSp^ '9^|9^eazs9Anni spei-i^ABzoiox Eljegyzés. Nagy Sárikát, a kedves emlékezetű „Nagy Gyuri bácsi“, néh. műszaki tanácsos, volt nagybányai városi főmérnök unokáját, Nagy Ignác budapesti műszaki főtanácsos leányát eljegyezte bogárdfajvi Kolozsváry Béla Budapesten. Kinevezés. Dr. Péchy Alán minorita rendi áldozópapot, aki néhány éven át a nagybányai áll. főgimnázium hittanára volt és rokonszenves egyéniségével általában kedvelt tagja volt társadalmunknak, a kultuszminiszter a miskolci kir. kath. főgimnáziumhoz rendes hittanárrá nevezte ki a IX. fiz. osztályba. Dr. Péchy a miskolci kath. társadalmi mozgalmaknak egyik kiválóan tevékeny, vezető tagja. Dr. Nyisztor Aurél, a rokonszenves helybeli ügyvéd, népf. főhadnagy hazaérkezett az orosz fogságból. Ugyancsak hazajöttek a fogságból Bo- ezor Jáno| helybeli jónevü vaskereskedő, Juhász György és Neuschli János fiatal törekvő bányaaltisztek is. Felmentés. Pellion Árpád -m. kir. erdőmérnököt, aki tartalékos hadnagyként 3 évi orosz fogságot szenvedett át s csak néhány héttel ezelőtt szökött haza szerencsésen a fogságból, a honvédelmi miniszter fölmentette a katonai szolgálat alól, a földmivelésügyi minisztérium pedig ismét beosztotta a helybeli m. kir. főerdőhiva- j tálhoz.
