Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 27-52. szám)
1918-12-05 / 49. szám
XVI. évfolyam. 1918. december hó 5. 49 -ik szám. W TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, félévre 6 korona, negyedévre 3 korona, egy szám ára 24 fillér.-------- Aiegjelenik minden héten csütörtökön reggel. -------Fel elős szerkesztő NÉMETH BÉLA. Főmunkatárs RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utca 10. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. ===== Hirdetések felvételnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. == Aki nem dolgozik, ne is egyék! „Minél jobban úrrá lesz az ember munkája által a földön, annál önérzetesebb lesz a munka, annál rohamosabban csúszik a társadalmi súlypont a praktikus észbe és a technikus kézbe. A munka kezdi érezni, hogy hiszen mindezt a sok pompát, kényelmet, szépséget ő szolgáltatja: az ész és a kéz készíti. Jogosan követeli tehát, hogy az általa teremtett világban ő maga s ne a kiváltság, a tunyaság vagy pláne a renyhe pénzcsinálás érvényesüljön. Váljon már egyszer ténnyé: „Aki nem dolgozik, ne is egyék. “ „Diadalmas Világnézlet“ cimü könyvében igy hangsúlyozza a munka értékét Székes- fehérvár lángelméjü apSStolafProhászka püspök, aki már rég megértette a szocializmusnak és a demokráciának világot átalakító jelentőségét. A munkának van és lesz egyedül reális jogosultsága. — „Minden társadalmi i vagyonnak, minden műveltségnek kútforrása a munka. Amik vagyunk, a munka révén vagyunk; amink van, a munka révén van. A munkának köszönünk mindent, az általános, a társadalmi munkának ... A munka arassa a munka gyümölcsét! ezt követeli a szociáldemokrácia.“ Ezekkel a szavakkal alapozza meg a maga tanát Marx szellemében Liebknecht Vilmos, a hírneves német szociáldemokrata, a militarizmusnak és a vele kapcsolatos hódításnak esküdt ellensége. A két idézet békésen- elfér egymás mellett s ugyanazt a programmot tartalmazza. S ez nem is lehet máskép! Hisz a szocializmus és a demokrácia a felebaráti szeretet tanával egy napon született meg s ha útközben néha szembe is kerültek, végeredményben egy a céljuk: a munka révén a inegérdeinlett boldogság, a jólét, mindaz, ami az ember testi és lelki tökéletesedését szolgálja. A munka, a megelégedés nyomában jár a béke, mindnyájunknak szive vágya. S hogy ez állandósulhasson, hogy a dolgozó milliók munkájuk gyümölcsét nyug tan élvezhessék, emberibb életet élhes- ;k s ne legyenek kiszolgáltatva egyes ilmi csoportok önkényének, — a dolgozó millióknak egyesülniük kell s ez egyesülés, e tömörülés utján ki kell kényszeri- teniök mindazt, amit a szabadság, egyenlőség, testvériség hármas jelszava az igazságossággal karöltve biztosíthat. Igenis, tömörülnie kell mindenkinek, a szellemi munkásnak is, a fizikai munkásnak is, mert hisz e tömörülést feltétlenül szükségessé teszi önvédelmünk. Eddig harcot kellett folytatnunk idegen érdekekért, erőt, vagyont pazarolnunk hamisaknak bizonyult jelszavakért. Most erőnket egyesítenünk kell, hogy öntudatos munkánk árán pótolhassuk évtizedek mulasztását. Ott kell kezdenünk, ahol Kossuth apánk elhagyta. A csak pár napos uj magyar köztársaságot életképessé, erőssé kell tennünk. Ezt pedig csak az erők egyesítése utján érjük el. Az idők komolysága megtanított bennünket arra, hogy csak a magunk erejére támaszkodhatunk, mástói ne várjunk semmit! Nem veszítjük el még minden reményünket, a döntő szót még nem mondták ki! De ha — amitől a magyarok Istene óvjon meg — mégis megtörténnék, hogy kevesen maradunk, annál több okunk lesz arra, hogy mindnyájan egy utón haladjunk, szilárd egyetértéssel, minden erőnk egyirányú, egyértelmű megfeszítésével egy szebb jövendő felé! Felszólítunk mindenkit, akinek a szivén fekszik közös sorsunk — s kinek nem? — álljon mellénk egy békésebb jövendő előkészítésének munkájában! Németh Béla szerkesztő urnák. Helyben. Igen tisztelt Barátom ! A szerkesztésed alatt álló „Nagybánya“ hasábjain szíveskedjél ezen pár sornak helyet adni. Azt a kérdést intézte hozzám egyik kedves barátom, nogy magyar művész ietemre hogyan állhattam a nemzetközi socialdemokrata párt zászlója alá ? Már a népgyülésen meg kellett volna mondanom ezen lépésem okát, de a nagy közönség előtt való beszéd nagyon nehezen megy nekem, nincs meg a hozzá való gyakorlatom. Tehát Írásban fogom a kívánt felvilágosítást megadni és álláspontomat nagyon röviden megismertetni. Aki ügyeimmel kisérte az én művészi munkálkodásomat, észre vehette, hogy ifjú koromtól fogva társadalmi kérdésekkel, emberbaráti eszmékkel foglalkozom és ezekért lelkesedem.. De fölöslegesnek tartottam a mai napig festményeimen kívül írásban is hirdetni ezen eszméket. Fölöslegesnek tartottam hasonló irányú pártba vagy egyesületbe be állani. A mai súlyos idők azonban nemcsak egyoldalú tevékenységet kívánnak. Számolva ezen körülménnyel, kötelességemnek tartottam munkába állani, mikor erre felhivattam, közbevetni magamat a társadalmi rend érdekében akkor, amidőn a nép elkeseredése a tetőfokra hágott. Féltem, hogy egyesek épen az én itencióm- mal ellenkező tettekre ragadják magukat, s hogy szavamat felemelhessem, elfogadtam a szociáldemokrata párt választmányába való jelölésemet. Azon erős hittel vállalkoztam ezen megtisztelő állás betöltésére, hogy vállvetve a párt tisztviselői karával és választmányi tagjaival, si- kerülni^fog a rendet fenntartani, az indulatokat lecsillapítva a munkásság sérelmeit megegyezéssel, erőszak nélkül orvosolni. Nincs szükség semmiféle erőszakos cselekedetre vagy romboló munkára. Mi nem vagyunk nihilisták. A szociáldemokrácia emberi jogainak teljesítését követeli. Követeli azoknak a törvényeknek a végrehajtását, amelyek tisztességes megélhetését biztosítják, művelődését előmozdítják, társadalmi függetlenségét megóvják. A szervezet kötelessége, hogy a munkásság nagy tömegében felhalmozott energiát koncentrálja, jó irányba terelve a köz javára értékesítse. Nem szabad egy ember életét sem elpusztítani, egy tégla darabot sem össze morzsolni, minden emberre, minden darab téglára is szüksége van ennek a megkínzott, félig agyon vert magyar nemzetnek, rombadőlt hazának. Ha valaki vétkezett ellenünk, tegyük a jövőben ártalmatlanná. Ne folytassuk tovább a háborút, nehogy annak a bűneibe essünk. Elég volt a gyilkolásból, elég volt a rombolásból. Nincs ma egy ember sem, akinek életére szükségünk ne volna. Még a legnagyobb bűnösnek is meg kell bocsájtani, hogy az ivadéka jóvá tehesse egykor szülője hibáját egy jobb, egy boldogabb magyar hazában. A társadalmi élet bajai az agy munkájával orvosollassanak, de úgy, hogy a hazaszeretet szivünk örök érzelme maradjon. A hazaszeretetei a nemzetközi socialis demokrácia soha sem tiltotta. Csakis igy történhetett meg, hogy a nagy világháborúban, midőn a haza védelmére kellett sietni, egyetlen nemzetközi socialdemokrata sem maradt el. A párt tiltakozott a háború barbársága ellen, tovább nem ment. Tette ezt abból a testvéri szeretetből, mely az egész világ socialdeinokraíáit áthatja, egybekapcsolja. Ez a testvéri szeretet fog meg szólalni — ha szükség lenne reá — hazánk szabadságáért, polgárainak megélhetéséért. Ebben bízva, nyugodt lélekkel állítom hazafiságomat elfogulatlan emberek ítélő széke elé. Bátran csatlakozzék mindenki hozzánk, aki szereti a hazáját és aki embertársaiért hajlandó önzetlenül munkálkodni, hogy kivívhassuk hazánkban minden ember szabadságát, a nemzetek közt a testvériséget és a társadalomban az egyenlőséget. Thorma János. & smIímiIm párt «íaiiilisa. Vasárnap d. e. fél 11 órakor vonult a már megszervezett bányamunkásság a köztársaság vörös lobogója alatt s a bányászzenekar lelkesítő hangjai mellett az István szálló színháztermébe, amelyet a városunk közönségének minden rétegéből összeverődött hallgatóság zsúfolásig megtöltött. 11 óra tájt Küpás Mihály, az Ipartestület elnöke, következő lelkes beszéddel nyitotta meg a népgyülést, amely hivatva volt a polgárság egyetemét magába foglaló pártszervezkedés kimondására : „Tisztelt Népgyülés! Történelmi időket élünk! Trónok omlanak össze! Államformák változnak meg, hogy helyet adjanak újabb állameszmék érvényesülésének és diadalának ! A változott nagy időkhöz csak úgy lehetünk méltóak, ha azokhoz mi is hozzá alakulni tudunk. Nagybánya város munkássága és polgársága is ezen uj eszmék és alakulások hatása alatt több előzetes értekezlet és előmunkálat után elhatározta, hogy ezen nagy időkhöz méltóan egységes gazdasági és politikai szervezetté tömöríti mindazokat, akik a mai nagy idők hivó szavát megértve békés megértéssel és békés együttműködéssel társadalmi állás, vallás és nemzetiségre való tekintet nélkül kívánják a közt, általában az egész társadalom és az egész emberiség javát szolgálni és ’előmozdítani. A mai népgyűlés előadó szónokának lesz feladata azon általános irányelvek ismertetése, a melynek alapján eljuthatunk — ha nem is az Ígéret földjére — de arra a helyes és igazságos alapra, a melyen haladva a most született Népköztársasági álamforma biztosítékait, a népek pedig rég óhajtott békés nyugalmukat és a tisztes megélhetés előfeltételeit kölcsönösen megtalálják; hogy az „ egy mindnyájunkért és mindnyájan egyért11 való magasztos elv hangoztatásával jövő boldogulásunkat mi is itten meg alapozhassuk. Ezek előrebocsátásával az egybehívok nevében a Népgyűlést szívünk melegével üdvözölve, megnyitódnak jelentem ki.“ Ezután Ohn Lajos gyakorlott szónokra s alapos tájékozódottságra valló beszédben fejtegette
