Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1918-04-11 / 15. szám
XVI. évfolyam. 1918. április hó 11. 15 -ik szám. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. ".i-'j Megjelenik minden héten csütörtökön reggel, w—■■ A lap közleményeiért az ideiglenes szerkesztő felelős. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utca 10. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. =* Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. == Nagybánya város takarékpénztárának 50 éves jubileuma. F. hó 4-én ünnepelte a városi takarék- pénztár fennállásának félszázados évfordulóját díszgyülés alakjában. t Ez ünnepi évforduló alkalmával ludányi Bay Lajos, országgyűlési képviselő, a pénztár jelenlegi igazgatója megírta az intézet 50 éves történetét. E vidéki város gazdasági életének folyásában nevezetes szerep jutott az intézetnek, amely kis, szerény keretek között megindulva lassan-lassan annyira megerősödött, hogy városunk fejlődésének történetében sok uj lépés megtételére adott lehetőséget s ezzel — Bay igazgató szavaival élve — „a város jövő fejlődésének alapjait lerakta, mert kész a vízvezeték, csatornázás, villamvilágítás, villamos ipari erő, áll. nép- és középoktatás, festőiskola, erdei iparvasut, Széchenyi- liget, modern színház és szálloda, aszfaltjáró és 5 irányban elágazó vasúti hálózat.“ Ennyi mindennel az ország legjobban rendezett városainak sorába emelkedett Nagybánya. Hálával kell tehát megemlékeznünk azokról, akik az 1858. szept. 13-i közgyűlésen Bercsey Lajos indítványára elhatározták az intézetnek mint városi intézménynek megalapítását. Ennek a közgyűlési határozatnak az alapján alakult meg aztán 1868. ápr. 4-én az intézet. Az alakuló gyűlés résztvevői megérdemlik, hogy nevüket kegyelettel örökítsük meg; jelen voltak: Bercsey Lajos, id. Csausz János, Csillag István, Glanzer Károly, Kovács Lőrinc, Lajos György, Liszkay Mihály, Marosfy Jakab, Nyirő József, Smit Sándor, Szendy János, Sztancsek János, dr. Tóth János. Az első igazgatóság tagjai voltak: Bercsey Lajos, id. Csausz János, Nyirő József, Szendy János, Kovács Lőrinc mint rendes tagok; Marosfy Jakab és Papp Simon mint póttagok. A választmány első elnöke Glanzer Károly bányatörvényszéki elnök, az igazgatóság elnöke Bercsey Lajos. Utódjai az igazgatóságban dr. Tóth János, dr. Lovrich Gyula, Moldován László, s 1. Bay Lajos, a jelenlegi igazgató. Az alapítók utódai közül ez ünnepi évfordulón csak Nyirő Gábor tengerhajózási főfelügyelő jelent meg Fiúméból, akit lelkes ünneplésben részesített az ünnepi gyűlés, amely egyébként a mai viszonyokhoz illő komoly méltósággal folyt le dr. Makray Mihály polgármester elnöklésével. Az intézetet ez alkalomból számosán üdvözölték, köztük Wekerle Sándor, az Átmenetgazdasági minisztérium, az Osztrák- Magyar Bank, Szterényi József keresk. miniszter, Unger István, a szatmári M. O. Bank fiókjának főnöke, Nyirő Sándor Egerből, Nyirő bányakapitány Oravicáról, Ilosvay alispán Nagykárolyból, 1. Bay Ferenc Ördög- kutról, dr. Nyirő István Kolozsvárról s még számosán. A választmányi gyűlésen Bay igazgató lelkes beszédben méltatta ez ünnepi alkalmat. Stoll Béla mint a testvér Részvénytakarékpénztár igazgatója üdvözölte a jubiláló intézetet. A betegen is jelenlevő Benedek Vilmos főkönyvelő helyett és fölkérésére Révész János tolmácsolja a tisztikar érzelmeit; ugyancsak ő köszönti a város társadalma nevében lendületes szavakkal az intézetet s annak fáradhatatlanul buzgó igazgatóját. Nyirő Gábor is tetszéssel fogadott beszédében az intézet jövendő még nagyobb felvirágozázára kéri Isten áldását. —- Végül a gyűlés Bay indítványára 1000 koronát szavazott meg a hadi árvák helyi alapja javára. E helyen mi is csatlakozunk az ünneplőkhöz s a magunk részéről is melegen köszöntjük a nagy' múltú intézetet és méltó vezetőségét, s további munkálkodásához és fejlődéséhez a jó Isten áldását kérjük. , II MSM EllEl ili lift. Folyó hó 7-én tartóba a Vöröskereszt Egylet nagybányai választmánya évi rendes közgyűlését. L. Berks Lajos vezértörzsorvos a következő beszéddel nyitotta meg a gyűlést: „Üdvözlöm a megjelent buzgó tagokat. Mindenek előtt szives elnézésüket kérem, hogy a közgyűlést, melyet januáriusban kellett volna megtartani, csak most hivtuk össze, de részint az elnök betegsége, részint a titkár ur akadályoztatása miatt ezt előbb nem tehettük meg. Utolsó közgyűlésünk idejében a világháború még vigasztalan komor és sötét felhőket borított hazánk — sőt egész Európa népére, és csak is az a tudat, hogy vitéz katonáink igazságos ügyért igazi magyar virtussal küzdenek, harcolnak és győznek, tartotta meg bennünk a reményt és óvott meg az elcsüggedéstől. Ma Isten jóvoltából erősödik ez a remény! A leghatalmasabb hadviselő állam, minden föltételeinket elfogadva, ma békéért könyörög; a régi közmondás: „lux ab oriente“ ismét beteljesedett és kelet felől a béke hajnalhasadása immár vigasztalólag mosolyog reánk! Ma már az egész keleti front fölszabadult. De mintha nem lett volna elég a keserűség, még egy mély fájdalom is megsokszorozta azt, elvesztettük szeretve tisztelt elnökünket, Martiny István, főbányatanácsost. Alig hogy a múlt évi közgyűlésünkön egyhangúlag elnökké megválasztottuk, már nehány hónap múlva elragadta tőlünk a kérlelhetetlen halál. Megválasztását látható örömmel fogadta és bár már testileg gyöngélkedett, a Vöröskereszt ügyeit fáradhatatlan buzgó- sággal vezette! Őrizzük meg emlékét hálás kegyelettel ! Elszomorodva jelentem, hogy már 3 tag, u. m. Ágh János főmérnök, Márton József erdőőr és Török Lajos bányaaltiszt elhunytát is gyászolja egyletünk. Vöröskereszt kórházunkat 3 évi működés után 1917. julius 31 -ével feloszlattuk. Ez alkalommal a fölszerelési tárgyak részint vissza adattak azoknak, kik holmijukat csak kölcsönkép adták betegápolási célra a helybeli kórháznak, — egy tetemes része pedig a Vöröskereszt egylet központjának adatott át. A polgári leányiskolát pedig, mely e három év alatt bizony sokat rongálódott, 1240 K költséggel ismét rendbe hoztuk és rég óhajtott rendeltetésének szives örömmel visszaadtuk. És itt most egy utolsó hálás köszönetét mondok mindazoknak, kik a Vöröskereszt humánus ügyét pénzadományokkal, természetbeni adományokkal, de főkép személyes ténykedésökkel ez ínséges idők alatt oly fáradhatatlan buzgóság- gal, szívvel és lélekkel szolgálták. Isten fizesse!“ Utána Kápolnai Pauer Viktor titkár olvasta föl titkári jelentését, mely egész terjedelmében igy szól: Titkári jelentés a nagybányai Vöröskereszt városi Választmány 1917. évi működéséről. A nagy világégés minden méretet szétvető eseményei között élve, alig vettük észre, hogy választmányunk egyleti életében ismét lepergett egy esztendő. Csendesen és zajtalanul működött a vöröskereszt jelvénye mellé csoportosult kis csapat s ha nem is adhatok számot a szó közönséges értelmében szenzációsaknak nevezhető eseményekről, mégis rámutathatok egy megnyugtató tényre, hogy a háború harmadik évében sem lohadt le városunk lelkesedése és áldozatkészsége, mellyel eddig oly hazafiasán támogatta ezt a szent ügyet. Csak igy volt lehetséges, hogy feladatunknak megfelelhettünk, nem egy könnyet törölve le a háború szerencsétlen áldozatainak szenvedő arcáról, és hogy sok derék harcosnak visszaadhattuk a legdrágább kincsét: az egészséget. Ha ez nem is sok, nem is feltűnő jelenség e nagy időkben s bizonyára nem is érdem, hanem kötelesség, mégis jól eső érzéssel, a munkánk eredményességén érzett megelégedéssel töltheti el választmányunk minden tagját. Pedig sok megpróbáltatáson kellett keresztül mennünk; a folyton nehezebbé váló gyógykezelési és élelmezési viszonyok, valamint sok más ok, főleg a szatmári tartalék kórház áthelyezése Nyíregyházára, arra kényszeritett bennünket, hogy a háború első napjai óta fennálló Vöröskereszt kisegítő hadi kórházunk, melyre mindig a legnagyobb büszkeséggel fogunk visszaemlékezni, feloszlásának gondolatával foglalkozzunk. Igen nehezen bírtuk csak magunkat erre a lépésre elszánni, hiszen az egész környék érdekelve volt az ügyben, mindenki áldozatokra lett volna kész, hogy a sebesült vagy beteg katonahozzátartozóit itt közelében oly gondos ápolásban tudhassa. Azonban végre mégis csak meg kellett ezt a nehéz elhatározást hoznunk. E derék város hazafias társadalma, a kitűnő orvosok, az önfeláldozással végig kitartó önkéntes ápoló hölgyek, az önzetlen gyógyszerészek: Bajnóczy Sándor és Widder Péter urak s egy a vezetést saját egészségének komoly veszélyeztetésével mindvégig kezeiből ki nem adó úrhölgy, Waigand Anna ő nagysága s a nagy emberi erőt túlhaladó fáradozás következtében súlyosan megbetegedő főorvosunk, dr. Kádár Antal nem tehetnek maguknak szemrehányást, hogy tovább nem folytathattuk szamaritánus kötelezettségeinket. A kórház létesítése és fenntartása körül any- nyian szereztek érdemeket, hogy csak egy nagyobb személyzetből álló tisztikar volna képes minden egyes támogatónknak az illő módon kö- szönetünket tolmácsolni. Ezrekre rúg azok száma, kik a Vöröskereszt jelvényét segítették nekünk magasra emelni e vidéken. A központ is több esetben köszönetét fejezte ki működésünkért, s mi igazán nem is voltunk képesek azt minden egyes jó akarónknak tolmácsolni. Közben sok szomorúságon mentünk keresztül. A vezetésben is változás állott be. Régebbi alelnökünk mint elnök vezette tovább a választmány ügyeit s alelnökké a titkár választatott meg ki azonban ezután is ellátta a titkári teendőket 7
