Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1918-02-21 / 8. szám
2. oldal. NAGYBÁNYA önkéntesi évét is. Az egyetem végeztével újságírói pályára lépett. Kanonok nagybátyja támogatásával bekerült a Magyar Állam hírlapírói gárdájába s annak belmunkatársa volt 1897-ig. Ekkor kivált kötelékéből s az Alkotmány belmunkatársa, az országgyűlési rovat vezetője lett. De emellett a szépirodalommal is foglalkozott. Költeményei, tárcái jelentek meg a szépirodalmi és a napilapokban, önálló kötetet is adott ki: Verőfény. (Humoros tárcák. Budapest, 1895.) Társszerkesztője volt ezenkívül a Rudolfalbumnak. Az Alkotmány kebelében maradt egész 1899. okt. 31-ig, mikor városunk megválasztotta főjegyzővé. Hazajött, lapot alapított s irodalmi munkássága ezután teljesen lapja szolgálatába állott. Megnősült, elvette Almer Rózsikát, ki boldog házaséletüknek folyamán három gyermekkel ajándékozta meg. Lapján, -hivatalán kiviil most már gyermekei adtak tartalmat élete hivatásának. Ä túlfeszített munka a kenyérkereső élet tülekedései közben aláásta erős szervezetét. Súlyos kór támadta meg és sorvasztotta évek óta, 1917. nyarán megroppantotta, ez év első havában végkép letörte. Néhány heti halódás után e hó 17-én végre a halál megváltotta gyötrő szenvedéseitől. A mélyen lesújtott család a következő gyász- jelentést adta ki az elhunytról: Özv. Égly Mi- hályné Almer Róza neje, Sárika, Tibi, Misi gyermekei, Égly Sándor testvére a saját, valamint az összes rokonság nevében is megrendülve tudatjuk, hogy a felejthetetlen férj, drága jó édesapa, szerető testvér és rokon : Égly Mihály Nagybánya sz. kir. r. t. város főjegyzője, vármegyei tb. főjegyző, Nagybánya város takarékpénztárának igazgatósági tagja, a „Nagybánya“ szerkesztője folyó hó 17-én este 9 órakor áldásos életének 53-ik évében pár heti szenvedés után az Urban elhunyt. Erősnek látszó szervezete nem bírta tovább a háború által reá is erősen nehezedő munkát és még súlyos betegen is nagy ragaszkodással szolgálta városát, az irodalmat és a közjót. A halál nemes munkálkodása közepette szólította el szerettei közül, ki még sokat munkálkodhatott volna a köz és családja javán. Drága halottunkat f. hó 20-án d. u. 3 órakor fogjuk róm. kath. vallás szertartása szerint örök nyugalomra helyezni, jó lelkének üdvéért a szentmisét f. hó 21-én reggel 9 órakor fogjuk a Mindenhatónak felajánlani. Nagybánya, 1918. febr. 18. Emléked örökké élni fog szivünkben! Tisztviselő társai szintén gyászjelentésben emlékeztek meg elhunyt kartársukról: Porból lettünk, porrá leszünk. Nagybánya sz. kir. r. t. város tanácsa és tisztikara mély fájdalommal tudatja, hogy sok éveken át volt érdemdús főjegyzője, Égly Mihály ur e hó 17-én este 9 órakor jobblétre szenderült. Elhunyt tiszttársunknak földi részeit e hó 20-án, szerdán d. u. 3 órakor adjuk át az anyaföldnek a Tótfalusi Kiss Miklós-utczai házából a rém. kath. vallás szertartása szerint. Ezen végtisztességtételre barátait, ismeiőseit, jóakaróit tisztelettel meghívja a Városa Tanácsa. Temetése a város közönségének óriási részvéte mellett 20-án délután 3 órakor ment végbe. Megjelentek rajta hivatalból a városi magisztrátus tagjai Makray Mihály polgármesterrel élükön, a különböző testületek képviselői, rokonai, jóbarátai, ismerősei. A szertartást Szőke Béla r. kath. plébános végezte s a feldiszitett koporsónál megható szavakkal búcsúztatta el a megboldogultat gyermekeitől, hitvesétől, kartársaitól. A temetési menetben a gyászoló közönség gyalog kisérte az elhunytat utolsó útjára, a koporsó után haladt a bánatos özvegy és leánya. Fiúgyermekei közül az egyik nem érkezhetett meg a temetésre a közlekedési akadályok miatt, kisebb fia pedig maga is beteg. A simái még egy halk ima hangzott el, felsírt a Libera szomorú szava, aztán ráborult a koporsóra édes szülőföldjének röge, rátették az élővirág koszorúkat, melyeknek felirata következő: Isten veled, hitvesed Rózsi; szerető édesatyánknak Sári, Tibi, Misi; a nagybányai festők társasága Égly Mihálynak. Rokonai, tisztelői és a testületek a koszorút megváltották az ő nevéhez' fűződő alap, a nagybányai rokkantak javára. b. g. Város fejlesztése. Február 18. A napokban a napilapok egy kis hir alakjá- j ban jelezték, hogy a kormány a második műegye- I temnek a kérdését úgy oldotta meg, hogy Tetties- í várnak juttatja ezt az uj főiskolát. Máskor ez a hir hosszabb elmefuttatásra adott volna alkalmat, ma csak úgy futtában érintették, dacára annak, hogy a tervszerint már ez év szeptemberében meg .is nyitják a második magyar műegyetemet. Ennek decentralizációnak mindenesetre örülünk, mert a délvidéki magyar kultúrának a gócpontja, ez öntudatosan haladó, fejlődő s magyarosodé gyárváros jelentőségében ismét nyert s emelkedett. S mi tette ezt a történelmileg is nevezetes várost olyan jelentőssé, hogy a városok versenyében a műegyetem pálmáját elnyerhette ? Nem árt belepillantani e kérdésbe, hátha okulást nyerhetünk a mi kis városunk fejlődésének elősegítésére. Mert ugyebár uj jövedelmi források megújítása feltétlenül nagyon szükségessé válik, sőt a város terheinek növekedésével egyre sürgősebbé, úgyszólván, létkérdéssé lesz. S bár a jelenlegi állapoton nem sokat segit, a jövőre nézve nem I kicsinyelhető előnyöket biztosíthat városunk ház- í tartásának. Ezt mutatja Temesvár fejlődése is. A, magyar városok történetében példátlanul áll az a tervszerű iparfejlesztő politika, amelyet Temesvár szerencsésen megindított. A gyáralapitást úgy segítette elő, hogy 15 évre biztosított adó-, és illetékmentesség mellett ingyen telket, építőanyagot adott, továbbá villamáramot önköltségben, sőt munkásonként 10 éven át 10 K kész- pénzbeli támogatást Ígért az alapítandó gyárnak. Természetesen ennek a nagyméretű segélyezésnek meg is lett a hatása : fővárosunkat kivéve sehol az országban nem épült annyi gyár az utóbbi (a háborút megelőző) 20 éven belül, mint , itt. S a gyáralapitásban a város is nagyban részt- vett, a város lett a legnagyobb gyáros: van gázgyára, jéggyára, két nagy gőzmalma, egy nagy téglagyára, villamos müve és közúti villamos vasútja. Egy 8 esztendő előtti kimutatás szerint van Temesvárott 65 gyár, az ipari munkások száma elértea 10 ezret. Legnagyobb gyáraz 1700 munkással dolgozó dohánygyár s az 1000 munkást foglaltató Turul cipőgyár. (Ez utóbbinak Magyaro rszá- gon több mint 100 elárusító fiókja van Ausztriában 40, Németországban is körülbelül annyi.) Az E>?z£<?-gyujíógyáia, meg a nemezkalapgyár 400-400 munkással dolgozik. Ézeken kívül van pénzszekrény-, két lakatosárugyára, 3 cémentgyára, 4 tégla-, 2 kőárugyára, 1 kályhagyára, 3 bútorgyára ; gyap- jufonál-és gyapotfonálgyára, kötőszövőgyára, nemezgyára, férfi és női ruhagyára, keztyügyára, szalmakalapgyára; szesz-, sör-, cukorka-, vaj-, szappan-, illatszergyára síb. 4 nyomdájában több mint 100 ember keresi kenyerét. Ennek a nagy ipari fejlődésnek a nyomában jár a kereskedelem fellendülése, s természetesen a város kulturális fejlődése is, amely kultúrintézményeinek nagy száma mellé most a a kormány jóvoltából öntudatos fejlesztő politikájának jutalmául megkapta az uj műegyetemet. Nagyon természetes, hogy a fejlődésben nagy része van a város szerencsés fekvésének is; nagy vasúthálózat középpontjában állván, naponta 120 vonat futott be a békésebb időkben óriási terjedelmű pályaudvarára. S nemcsak a délvidéket és Erdélynek jó részét látja el iparcikkel, hanem a Balkánra is nagy volt a kivitele. Fekvése tehát minden esetre igen szerencsés. De hogy ennek a szerencsés fekvésnek öntudatára jutva azt a maga javára és fejlődésére ki tudta használni, az már a város érdeme. De térjünk haza az idegenből, s amit ott láttunk, jó polgárokként igyekezzünk kis városunk hasznára fordítani. Nagybánya fekvése több tekintetben is szerencsés. S városunk jövő fejlődésének ábrándos világába, illetőleg, mint reméljük és hisszük, tervébe beletartozik a szigeti és ma- gyarláposi vasúti vonal, amely terjedelmes vidék középpontjába helyezi majd városunkat. S ha kisebb városi háztartásunknak aránylag nagy megterheltsége nem engedi is meg, hogy a Temesváréhoz hasonló nagy kedvezményekkel csábítsuk ide a gyáralapító tőkét vagy vállalkozóit, de a hegyeink és erdőink nyújtotta nyersanyagnak ipart feldolgozását mindeneseire anyagi áldozattal is lehetővé kell tennük s örömmel kell üdvözölnünk minden csoportosulást vagy vállalkoI zást, amely ilyenre irányul. Az ilyenhez nyújtott ked- I vezmény tulajdonképen befektetés, mely a kezdet nehézségein átsegít s ennek következtében lassan megerősödő adóalanyt teremt s a hullám- j elméletnek megfelelően az adóalanyok számbeli I növekedésére vezet. Szóval olyan befektetés, amely ! a jövőben busásan meghozza a kamatját. Megujho- : dás előtt áll az ország is, s áll szükebb hazánk is. S a j fejlődéshez vezető sok ut közül ez talán nem a leg- ! rnegvetendőbb, mert széperedmétinyel megjárta j már ezt az utat előttünk Temesvár. —h —a I __________________ •________ 19 18. február 21. Színház. Ma, csütörtökön jár le a régi bérlet, s mivel a társulat újat hirdet, nem időszerű, hogy megejtsük a leszámolást az eddigi darabokról. De j felületes visszapillantást vetve a régi bérletben i látott darabokra s figyelembe véve az újban be- igérteket, megállapíthatjuk, hogy a társulat vígjátékot csak egyet adott. (Künn a bárány, benn a farkas,) De az uj bérletben sincs ez a műfaj képviselve. Bohózat sem szerepelt a műsoron, bár ezért kárpótolni igyekeztek a vaudville-szerű operettek. Nem hisszük, hogy a szinmü irodalom I frisebb termékei között nem akadt volna egynél I több vígjáték. Aztán mega társulat „erőit mérle- i gelve, arra a következtetésre jutunk, hogy vig- I játék előadására vannak hivatva. Talán csaknem j félnek a vele járó nehézségektől. Ahol oly nagy i ambíciót látunk, lehetetlen ezt elképzelni. A szünetek nagyon hosszúak. Volt rá eset, ! hogy tovább tartott, mint maga a darab. Ezen i talán lehetne segíteni. Beismerjük készségesen, I hogy igen szépen, ízlésesen díszítenek dacára a I szerény anyagi eszközöknek, s hogy ebben a tekintetben ez a társulat nyeri el a pálmát az ösz- szes általunk Nagybányán látott társulatok között, i de azért nem föltétlenül kell arra az álláspontra ! helyezkedni, hogy a jó munkának idő kell. Szerdán és csütörtökön Bródy Sándor drá- ! mája A szerető került bemutatóra. A darabnak j nagy reklámot csapott fővárosi bemutatója előtt, I hogy betiltották, csak átdolgozva kerülhetett szin- I padra. Igaz, hogy az átdolgozás csak olyan tes- L sék-lássék, a szinteret tette át a szerző Oroszor- ! szágba, egyébként a levegő, a lélek maradt a j régi. Nem szerencsés ötlet az írótól, hogy egy í szerelmi drámát, mely a lapok törvényszéki ro- \ vatából eléggé ismeretes, vesz tárgyul. Ki ne em- ! lékeznék a szegény vitriolos Rhybicka Heiénre, j ki merénylete után meglőtte magát s halálos ! ágyán is mind azt hajtogatta: bosszút álltam, I mert ígérete dacára nem vett nőül. De nem mond- j ható szerencsésebbnek magának a darabnak a \ koncepciója sem, mert nemes gondolkodásra valló I társadalmi problémát vesz alapeszméül, azt azon- I ban a darabbal eléggé bizonyítani nem tudja, í Büntetést érdemlő igazságtalanság, nem pedig rossz szokás, hogy a lateiner ember leányának szerelmét a magasabbranguak rövid lélekzetü él- ! vezeti célra megvásárolhatónak tartják. Ez volna : a tétel, s a büntetés a halál. De Bródy ép a ha- I Iáit nem tudja igazán megokolni. Anna, maga is ; bűnös: Pénzért belement a tűzzel való játékba s i megégette magát. Nem elcsábították, hanem sze- ; relémből maga adta oda magát. Igaz, házassági I Ígéret után. De ha nem tette volna, hiába lett ! volna merész vállalkozása, hisz a pénzt csak nem tarthatta volna meg ellenszolgáltatás nélkül, az i csalás lett volna. Az ő útja előre ki volt jelölve, I jól tudta, merre indul. A bűnös kezébe pedig nem ! való a fegyver, hogy élet és halál felett ítéljen i vele. De ha elcsábították is, akkor sem jogos a I gyilkosság. így is lehet okoskodni. A vevő neki j előre megfizette a portéka árát, a szállítást azon- I ban nem kötötte határidőhöz. Anna azonban nem I akart szállítani, megcsalta a vevőt. Hogy a vevő ! hozzájusson ahoz, amit kifizetett, visszacsalta: I házasságot ígért. Joga volt-e ekkor Annának gyil- . kölni? Triviális ez igy, de az !. felvonás szereplőinek ép ily alantjára a gondolkodásuk s az ember akaratlan is eltanulja tőlük. A darab inkább részeiben sikerült. így az 1. felvonás vér- ! fagyasztó realizmusával szinte harsogja az alap- ! gondolatot, amely a többiben aztán elnémul. A j IV. felvonásban mesteri kézzel volna megokolva j a gyilkosság, ha természetesen az előzményekből ; a költői igazságszolgáltatás szerint joggal köveí- ! keznék. M. Kovács Terus játszotta a címszerepet. I Láttunk már sok jó alakítást tőle, de ilyen kitűnőt még nem igen. A megalázás, a büszke- j ség, a boldog s boldogtalan szerelem, gyűlölet, ! kétségbeesés mind megtalálták az igazi, az em-
