Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1918-02-21 / 8. szám
TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 6—8 oldalon. A lap közleményeiért az ideiglenes szerkesztő felelős. Szerkesztőség és kiadóhivatal: K. Kiss Miklós-utcza 34. sz. ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők = Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében i s. ==" %SM ÉGLY MIHÁLY. Gyászos napot ért meg lapunk. Alapitója, 16 hosszú éven át szerkesztője és tulajdonosa, Égly Mihály jobblétre szenderült. Árva maradt édes gyermeke, a „Nagybánya,“ melyet ifjú szivének lángoló lelkesedésével hozott életre s férfikora delének törhetetlen ambíciójával dédelgetett, ápolgatott. Az irodalom iránti olthatatlan szerelmének volt záloga e mérsékelt igényli keretek között megindult lap, mely fiatal sasként nehézkes szárnnyal, de máris a napba) tekintő szemmel indult meg pályafutására. Elsd számának homlokán Írott hitvallásának férfias, megalkuvást nem tűrő megtartása lassan- lassan mind több és több hívőt szólított táborába, a fiatal sas szárnyat bontott s repült fel, fel a magasba. A szerény auspiciumok jegyében megszületett lap lassanként nélkülözhetetlen szerve lett a nagybányai társadalmi életnek. Magas nívója, puritán erkölcsi felfogása, férfias egyenessége szinte predesztinálták arra, hogy a város társadalmi életében felmerülő problémák nyilvános megbeszélő' eszköze legyen. S valóban úgy is történt. Nem volt az a társadalmi vagy várospolitikai kérdés, melyhez szakavatott tollal hozzá ne szólott volna. Agilitásával, ügyszeretetével és ambíciójával mindig résen volt, felemelte intő vagy tiltó szavát; nem habozott, ha valami életrevaló társadalmi vállalkozásra kellett buzdító intelmét hallatnia. S szerénytelenség nélkül leszegezhetjük: szózata nem volt a pusztában kiáltó szava. Katolikus szellem lengette át minden sorát, anélkül azonban, hogy vallási szempontból türelmetlen lett volna. Tisztelte mindenkinek vallási meggyőződését, nem hivalkodott a magáéval, bántani ez irányú meggyőződéséért nem bántott senkit, de a maga igaza mellett, ha kellett, meghátrálás nélkül lándzsát tört. Az újságírás terén valóságos újítás volt a „Nagybánya.“ A vicinális hírlapirodalom maradi felfogásai, megrögzött szokásai helyett a fővárosi újságírás mozgékonysága, frise- sége, szélesebb látókörre valló felfogása tükröződött minden betűjén. Cikkeinek nemcsak férfias komolysága, alapos dologismerete, hanem pallérozott stilusa szerezte meg neki olvasóinak szeretetét. Várospolitikai, társadalmi, ethikai megbeszéléseinek, de belletrisztikai dolgainak köntöse művészi csínról tettek tanúságot. A lap nem tagadta tehát meg hitvallását. A lap! De hisz e szó magát az Istenben boldogult szerkesztőt jelenti. Az ő őrködő szelleme: fényes tudása, rutinos irói készsége állott a lap háta mögött s ha dicséret illette meg a lapot, akkor az ő fejére font az elismerés babérkoszorút. De nemcsak a „Nagybánya,“ hanem a másik Nagybánya, az ő szeretett szülőhazája, ez ősrégi város is gyászba borult elmúlásán. A szülőföld olthatatlan szeretete visszacsalta ide a fővárosban már jóhirre vergődött újságírót. Félbehagyta, talán egy ábrándért, a már borostyánnal kecsegtető pályát. Hazajött szülővárosának szolgálatában értékesíteni istenadta tehetségét. Ott hagyta a kiküzdött pozíciót, a kivívott jónevet, hazajött ábrándos rajongásában újra kezdeni a küzdelmet. Mily nagy ambícióra és szülőföldjének mily szenvedélyes szeretetére vall e lépése. A város főjegyzőjévé választotta derék fiát, aki nem volt hálátlan jótévő szüléje iránt. Majdnem két decenniu- mon keresztül becsülettel, odaadással, ügybuzgósággal látta el hivatalának bokros teendőit. De még túlságos elfoglaltsága mellett sem feledkezett meg hivatali utón kivül is hasznára lenni városának. Minden nemes társadalmi intézménynek, kulturális haladásnak, emberbaráti reformnak lelkes apostola volt tollal és tettel. Fáradságot nem ismerő, egészséggel nem törődő lelkesedéssel beszélt, irt és cselekedett minden szép és nemes vállalkozás érdekében. S talán ép a túlfeszített munka Toppantotta meg korán izmos vállát, a gyilkos kór könnyebben úrrá tudott lenni agyondolgozott szervezetén s idő előtt döntötte sírba szülővárosának mérhetetlen kárára. De mily bánat sújtja azokat, akiket mind a két Nagybányájánál jobban szeretett: óva féltett családját ? A tőlük való megválás gondolata okozott halódó lelkének a legnagyobb bánatot. Lapjával, a „Nagybányáival emléket állított magának, mert jól tudta, hogy az halála után is tovább él, s férfias ambíciója megnyugvást talált abban a gondolatban, emlékét megőrzi majd a nevével szinte egy- beforradt „Nagybánya.“ Szülővárosának itthagyása is csak méla rezignációvaí tölthette el lelkét, az örökkévalóság küszöbén számadást tartva bátran megállapíthatta: ami tőlem tellett, megtettem; s talán egyik másik kulturális vagy emberbaráti intézmény kapcsán nevemet sem feledik el, velők tovább élek, non omnis moriar. De gyászba döntött családjának, bánatos özvegyének, serdületlen árváinak jövője, akiknek pedig ép most volna legnagyobb szükségük a támogató erős férfi kézre, tette gyötrelmessé elmúlását. Aki annyira szerette gyermekeit, aki féltő gonddal munkált szellemi és testi fejlődésükön, hogyne vált volna el nehezen tőlük, mikor érezte, hogy még nagy kötelezettségek és feladatok állanak előtte. E borzasztó lelki gyötrődés bizonyára elviselhetetlen lett volna érző szivének, ha nem tudnók, hogy jellemének egyik főjellemvonása volt a meggyőződésen alapuló vallásosság. Ez adott neki vigasztalást sajgó bánatára. Most már nincs többé. Lelke elszállt hite szerint, hogy számot adjon az Itélőbirónak sáfárkodásáról. Bízó szívvel állhatott elő, becsületes, férfias élet az, mire visszatekinthet. Nincs többé. Űrt hagyott maga után, talán pótolhatatlant s ép ezért nem feledhetjük. De megnyugodva Isten rendelésén, földi pályája végén el kell búcsúznunk tőle. E szókkal válik meg tőle árván maradt lapja: legyen néki könnyű a föld. Égly Mihály 1865. márczius 5-én született városunkban tisztes polgári családból. A fényes tehetségnek korán tanujelét adó gyermeket atyja gondos nevelésben részesítette. Középiskolai tanulmányait az I—VII. osztályig a helybeli minoritarendi gimnáziumban jelesen végezte, a Vili. osztályt Nagyszebenben járta, hová a német nyelv megtanulásáért ment. Ugyanitt tette le az érettségit. Ezután Nagyváradra került jogot hallgatni, hol fejlődésére nagy hatással volt nagybátyja, Winterhalter József kanonok. Majd Budapesten folytatta jogi tanulmányait, ugyanott szolgálta moss
