Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 27-51. szám)
1917-07-26 / 30. szám
2. oldal. NAGYBÁNYA 1917. julius 26. A zab ára az egész országban 44, a kölesé 46 K Az itt megállapitott alapárakon felül az 1917. augusztus hó 31-ig tényleg kicsépelt s a Haditerménynek eladott és általa tényleg átvett, tehát akár az elszállított, akár esetleg rendkívüli okokból a Hadi Termény beleegyezésével az eladónál megőrzés végett visszahagyott búza, kétszeres és rozskészletek után a termelőknek métermázsán- kint a fönt már kitüntetett két korona szállítási prémiumra van igényük. Viszont az alapárakból métermázsánkint a fönt már kitüntetett 3 korona levonásnak van helye az olyan búza, kétszeres és rozskészletek után, amelyeket a termelők 1917. november elseje után jelentenek be az átvevő bizottságnak, illetve a Hadi Terménynek eladásra. Azoknak a termelőknek, akik az Országos Közélelmező Hivatalnál igazolják, hogy búza, rozs és kétszeres termésüket a csépléshez szükséges szén hiánya miatt nem voltak képesek 1917. november 1-ig kicsépelni, illetően a Hadi Terménynek átadni, az Országos Közélelmezési Hivatal engedelmével a Hadi Termény az alapárat köteles megtéríteni. Nincs helye a 3 K levonásnak oly igazolt készletek átvétele esetében, amelyek a termelőknél 1917. nov. 1-e után váltak fölöslegessé. A rendelettel megállapitott maximális árakat, amelyek magukban foglalják a rakodóállomásig való szállítás költségét is, zsák nélkül, az átvétel helyén és készpénzfizetés mellett történt eladás esetére kell érteni. A Hadi Termény, vagy ennek bizományosa által történő átvételnél a rakodóállomás helyén érvényben álló legnagyobb ár az irányadó. Oly esetekben, amidőn az átvétel nem a vasúti, vagy hajóállomáson, hanem a termelőnél, vagy a bizományos raktárában, illetőleg valamelyik földolgozó ipartelepen történt, az átvételi helytől a vasút, vagy hajóállomásig való szállítás tényleges költsége a legmagasabb árból levonásba hozható. A szóbanlévő levonásnak azonban csak akkor van helye, ha a raktár, vagy az átvétel helye a termelőhöz a legközelebbi vasúti vagy hajóállomásnál közelebb fekszik. A levonásba hozott összeg semmiesetre sem lehet több, mint amennyi megfelel annak a távolságnak, amennyivel a raktár, illetőleg az átvétel helye a termelőhöz közelebb fekszik, mint a legközelebbi állomás. A termelőnek esetleg járó őrzési és raktározási dij tekintetében a 2192/1916. sz. rendelet irányadó. A rendelet a tavalyi rendeletből ismert büntetőszankciót teljes egészében tartalmazza. HÍREK. Julius 25. Személyi hírek. Baráti Lajos iró, a Bolond Istók szerkesztője városunkban időzik. A „Nagybánya“ tárczája. A Kievi kórházból. Kaas Andor báró, huszárfőhadnagy súlyos sebbel orosz fogságba került. Roham közben több golyó találta a gyomra tájékán, egy a térdét furta át és súlyos sebeivel lováról lefordult. Orosz sza- nitécek kötözték be és elszálitották a kievi kórházba. Innen irta ezt a levelet: Kiev, 1914. X. 24. Október 16-ról kelt levelemet, mit az odesszai angol konzul, ki utánam érdeklődött, hogy élek-e, magával vitt, hogy Románián át továbbítsa Magyar- országba, ott hagytam el, mikor a harctéren Go- rodoknál Oroszországban fölvettek mint sebesültet és kocsira tettek, hol egy haldokló volt az utazótársam, aki mellettem feküdt. Elindult a kocsi és az én gondolkozó képességem is megszűnt. A gorodoki kórházban ébredtem föl, este egy kis lámpavilág mellett a kötözőasztalon feküdtem, hol új kötést kaptam. Az asztal körűi állt vagy 4 — 5 fogolypajtás, akikre ráismertem, de beszélgetni nem volt erőm. Bekötözés után újra elvesztettem eszméletemet és úgy feküdtem két napon keresztül. Azt mondják, hogy két éjjel és két nap utaztam paraszszekéren, zuhogó esőben, amire azonban én nem emlékszem, továbbá, hogy egész idő alatt a hideg rázott. Két nap után Proskurowban a kórházban fölébredtem, hol egy teljes napot pihentem és azután ágyastól betettek a vasútra és huszonnégy órai utazás után Kievben kiszállítottak. Két sebesült orosz tiszt volt velem a vasúton, akik igazán úgy bántak velem, mint a testvérükkel. Kievben már igen jó dolgom volt, mert Gróf Mailáth erdélyi püspök Nagybányán. Erdély nagynevű püspöke, gróf Mailáth Gusztáv, ki hosszabb utat tett a romániai fronton, hogy a titáni har- czokat vivő erdélyi hősi fiait erősitse s lelki vigasztalásban részesítse s ki a frontról csak napokkal ezelőtt tért vissza, pár napi pihenőre városunkba érkezett s itt tartózkodása alatt dr. Erdődy Ignácz főtörzsorvos vendége volt. Az egyházfejedelem azon a pár napon, melyet városunkban töltött, úgy „pihent“, hogy százakat gyóntatott, áldoztatok, misézett, szentbeszédeket mondott s kiosztotta a bérmálás szentségét is. Szóval alig volt a napnak olyan órája, melyben el ne lett volna foglalva. S ez a fáradhatatlanság rávall Mailáth püspökre, kinek egész életében a munka volt éltető eleme. Mindig ünnepnap volt városunkra nézve, ha az egyháznagy látogatásával tüntetett ki bennünket; látogatásával ünneppé avatta számunkra a most letűnt napokat is, melyek, tekintettel a háborús viszonyokra, csöndesen, zajtalanul, de annál bensőségesebben teltek el. Érkezésekor épen a háborús viszonyok miatt hivatalos fogadás nem volt, csupán házigazdája s Szőke Béla plébános fogadták az egyházfejedelmet. A tisztelgő küldöttségek is elmaradtak ezúttal, csupán az egyháztanács tagjai mutatkoztak be a püspöknek s mondtak hálás köszönetét apostoli fáradozásaiért. Gróf Mailáth püspök hétfőn délelőtt utazott el városunkból Bethlenbe. Dr. Kosutány Ignácz felolvasása. Dr. Kosutány Ignácz, a kolozsvári tudomány-egyetem tanára szombaton este tartotta meg felolvasását a Lendvay-szinházteremben. A felolvasáson igen előkelő közönség jelent meg s mindvégig a legnagyobb érdeklődéssel hallgatta a felolvasást, mely a háború egyik legizgatóbb problémáját bonczol- gatta: vájjon képes lesz-e Magyarország a háború terheit viselni s az okozott károkat pótolni ? Dr. Kosutány tanár meggyőző fejtegetése a legszélesebb körű tudományos alapon épült fel, mindemellett áttetszőén világos és érthető volt még a leglaikusabb közönség részére is. A felolvasásban felhalmozódó rengeteg ismeretek, statisztikai adaén voltam az első magyar sebesült és az egész kórház jött hozzám. Két napig könyörögtem, hogy operáljanak meg, mig végre elérkezett az ideje. Egy igen hires operatőr kezébe kerültem, azonban nem akart megoperálni, mert az volt a véleménye, hogy nem akar kínozni, úgysem érem meg a holnap- utánt s igy nagyon mindegy, hogy operáczióval, vagy anélkül halok meg. De én addig könyörögtem neki, mig rászánta magát. Külön szobában ébredtem föl és egy óra után már füstöltem az én orvosságomat: a cigarettát. Később megtudtam, hogy az operáció után megtartott konzíliumnak az volt a véleménye, hogy 24 óra alatt végem lesz. Négy-öt nap múlva már jobbkedvü lettem, főképpen azért, mert a szomszéd ágyba akkor megérkezett érsek- újvári őrnagyom, akit nagyon szerettem s igy együtt fekhettem vele, amit ö kért, mert ő jött utólag. Nem tudom, minek köszönhetem, de úgy a doktorok, mint a sveszterek, az önkéntes ápolónők, valamint a városból hozzám sereglett asszonyok igen megszerettek. Az egész városban mindenki beszélt az első „ausztriai“ sebesültről és először minden látogató úgy nézett rám, mintha valami különlegességet várt volna. így a sok látogató között akadt magyar is és pedig nyolcz magyar táncos és énekesnő, akik a szememből is kiolvasni akarták, mit óhajtok, még fogpiszkálót is hoztak. Ez pedig már főúri dolog egy fogolynak. Az egész osztrák-magyar társaságot, mert már sokan voltunk, egy nagy külön pavillonba szállították. Hozzám is eljött az én operatőr doktorom tudtul adni, hogy másnap engem is a többivel együtt elszállítanak és búcsút vett. Ekkor én németül (mit már egészen jól beszélek, mert máskép nem lehet, oroszul tok, tudományos okfejtések a legkevésbbé sem voltak fárasztóak, a felolvasó vonzó előadásában érdekfeszítően fonódtak össze a vita anyagával, állandóan fokozva a hallgatóság figyelmét is. Dr. Kosutány előadásából megnyugvással győződtünk meg arról, hogy a háború reánk nézve korántsem lesz katasztrofális hatású, ha a háború után alapos körültekintéssel kezdünk a becsületes épitő munkához, hogy a romok helyén uj, boldogabb, virágzóbb élet sarjadjon. Ennek a becsületes munkának pedig a conditio sine qua non-ja, hogy abban részt vegyen a nemzet összesége s a legelsőktől a legutolsókig mindenki a helyén legyen. Az illusztris felolvasót a díszes közönség felolvasása végeztével zajos, hosszantartó óváczióban részesítette. A felolvasó estély a jótékony czélt szolgálta s csinos összeget juttatott a nagybányai rokkant katonák alapjának, melyért dr. Kosutány Ignáczot a leghálásabb köszönet illeti. A nagybányai rokkant katonák alapja. A nagybányai rokkant katonák alapjára újabban a következő adományok folytak be: dr. Stoll Tibor 14 K 28 f, dr. Kosutány Ignácz egyetemi tanár felolvasó estélyének tiszta jövedelme 152 K. Lapunk legutóbbi számában 6160 K 58 fillért mutattunk ki. Az újabb adományokkal az alap 6326 K 86 fillérre emelkedett. További szives adományokat kérünk. Főispánunk beiktatása. Jékey Sándor Szatmárvármegye és Szatmár város főispánját' a vármegye székházán f. hó 30-án délelőtt 11 órakor tartandó közgyűlésen, Szatmáron pedig f. hó 31-én, délután 5 órakor tartandó közgyűlésen fogják beiktatni. Zsembery Elvira Szatmáron. Zsembery Elvira zongoraművésznő Herman Ella és Mili hegedüművésznőkkel f. hó 31-én Szatmáron fog hangversenyezni. A hangversenynek előreláthatólag nagy közönsége lesz, mert e napon van a főispáni installáczió is. Halálozás. Részvéttel vesszük a hirt, hogy Jég Károly városi képviselő, a ref. egyház gondnoka, hosszas szenvedés után elhunyt. A boldo- gultat vasárnap délután helyezték nyugalomra nagy részvét mellett. — Bernovits Emil, a felsőbányái részvénytakarékpénztár részvénytársaság felügyelő bizottsági tagja életének 74-ik évében Felsőbányán elhunyt. is tudok már egy kicsit) igen szépen megköszöntem, hogy visszaadta életemet. Még egyszer kezet fogtunk és eltávozott. Vagy öt perc múlva jött be hozzám egy orosz tiszt, kivel igen jóba voltam és újságolta, hogy beszélt az operatőriéi, kit bucsuzásom nagyon meghatott és elhatározta, hogy mivel én voltam a legelső betege és az operációm a legérdekesebb volt, amit az ő praxisideje alatt csinált, igy nem enged ki a kezéből, és itt tart tovább is és figyelni fogja betegségem lefolyását a fölgyógyulásig. Ilyen szerencse is csak engem érhet, boldog voltam, bzomoru volt a megválás a bajtársaktól, mert magam maradtam egyedül. Hogy micsoda kínokat állottam ki 7—8 napon keresztül, azt csak azok a testvérek tudják, akik mellettem virrasztottak. De egy előnye volt, a betegségemnek, hogy szemeim ott legeltethettem a szebbnél-szebb árva tiszti dámákon. Egyet-kettőt én bolondítottám, egy-kettő pedig engem bolonditott el, de én igazán csak egyre gondoltam mindig, egy orosz főhadnagy feleségére (az ura háborúban van), fekete, mesés arczu és formás, kék szemek és milyen beszédesek és akármilyen keveset tudok is oroszul, megértettük egymást. Már az idegbajom is javulóban van. Spiritus compress nagy vattába pó- lyázva a lábamon és október 15-én már lábra- álltam. Három napja sétálgatok és ma áttudtam menni az operációs szobába, ahol leírhatatlan örömmel fogadtak, mikor segítség nélkül bekö- szöntöttem. Mindenkinek nagy örömöt okozott fölgyógyulásom, mert senki sem hitte, hogy még az én saját lábaimon sétálni fogok.
