Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 27-51. szám)

1917-07-26 / 30. szám

XV. évfolyam. 1917. juliua hó 26. 30-ik szám. NAGYBÁNYA TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Eiőíizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyed­évre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 6—8 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉG LY MIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 15. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. «=» Hirdetnek felvételnek Kovács Gyula könyvkereskedő Üzletében is. «=> A termésrendelet. — Az uj gabona ára. — Julius 25. A magyar gazda egész évi fáradozásá­nak gyümölcsét, az uj gabonát az idén ko­rábban aratták le, mint más esztendőben és Így a gazda, akinek most sokkal több aka­dállyal kell megküzdenie, mint béke időben, hogy feladatának megfelelhessen, ennek az évnek a nyarán korábban jutott abba a helyzetbe, hogy piacra hozza áruját. Hogy ez igy lesz, erről már júniusban tájékozód­hattak az illetékesek és igy már junius 21-én meg is jelent az a kormányrendelet, amely­ben a búza, rozs, kétszeres, köles, árpa és zabtermés zárolása és igénybevételére nézve intézkedett. Az uj kormány intencziója foly­tán közben a rajonirozás rendszere helyett a szabad vásárlás, illetően az a módosítás lépett életbe, hogy amíg a terményátvevő bizottságok működésűket megkezdik, a ter­melő a Hadi Termény bármely bizományo­sának eladhatja a tertnényfölöslegét. Szük­ségessé vált ennélfogva, hogy pótrendeletben és részletes végrehajtási utasításban jelöljék meg a tennivalókat, de a rendelet és az uta­sítás, amelynek megjelenését julius elejére várták, csak most jelent meg. Ami az uj árakat illeti, azt látjuk, hogy a termelők követelését csak részben hono­rálták és a termelés költségének növekedését ezúttal is csak nagyon csekély részben vet­ték figyelembe. Reméljük azonban, hogy az iparczikkek maximálására vonatkozó követe­lések érvényesítésével iparkodnak majd re- kompenzácziót nyújtani a gazdaközénségnek és legalább annak a gabonának az árát fogják a ma megállapított áraknál nagyobb összeg­ben megállapítani, amelyet a külföldre expor­tálnak, hogy egyrészt az ártöbbletből a le­hetőségig olcsóbbithassuk a kenyérlisztet, másrészt, hogy a külföldre szállítóit nagyobb gabonaárból a termelőknek őket jogosan megillető térítést nyújtsanak. A kiörlés arányára nézve a kormány ma sem tett rendelkezést. Az uj kenyérnek erről a fontos kérdéséről igy legközelebb külön rendeletet kell kiadni. Ha a termés kedvezőbb lesz a remélt­nél, reméljük, a fejkvóta megváltoztatása tárgyában is intézkednek, még pedig olyan formában, hogy nagyobb gabona-, illetve lisztmennyiséget fognak a fogyasztás részére kiutalni. Az őstermelő férfimunkás részére tudvalévőén a búzából, rozsból, kétszeresből, árpából együttvéve jelenleg 15 kilogramot, egyéb őstermelő, vagy az őstermelő család­tagja részére 12 kilogramot lehet fejenkint és hónaponként házi szükséglet czimén fel­oldani. A hatóság által ellátottak, tehát a városi lakosság részére pedig havonként és fejenként legföljebb 7 kilogram lisztet lehet kiszolgáltatni az előző rendelet alapján. A már életbe léptetett két rendeletet a kövekezőkben ismertetjük: Az 1917. évi búza-, rozs-, kétszeres-, köles-, árpa- és zabtermésnek zár alá vételéről és igény- bevételéről szóló 2192/1917. M. E. számú rende­let kiegészítést nyert azzal, hogy búzát, rozsot és kétszerest állatok etetésére felhasználni egy­általán tilos. Hasonlóképen tilos az árpának ily czélra való felhasználása mindaddig, amig meg­felelő intézkedés nem történik. Az alakítandó át­vevő bizottságok működésének megkezdéséig a termelő termésfeleslegét az Országos Közélelmező Hivatal elnökének megállapított módozatai mel­lett a Hadi Termény bármely bizományosának eladhatja. A junius 21-én megjelent előbbi rendelet szerint aki nem termelő, vagy aki házi, gazda­sági szükségletét saját terméséből fedezni nem tudta, jogosítva volt az átvevő bizottság utján gabonát vásárolni. A mai rendelet ezt az intéz­kedést nem módosítja, hogy aki maga nem ter­melő, vagy akinek házi szükségletét saját termése nem fedezi, mindaddig, amig az átvevő bizottság a község területén működését meg nem kezdi, legkésőbb azonban az 1917. október 15-ig a községi elöljáróság (városi polgármester) által részére kiállított vásárló igazolvány alapján jogo­sítva van a saját házi szükségletére búzát, rozsot, kétszerest, kölest és árpát annak a községnek a területén, ahol lakik, készén: vétel utján a köz­ségi elöljáróság által kijelölt és a vásárlási iga­zolványban név szerint megjelölt termelőtől vá­sárolni. Az Országos Közélelmező Hivatal elnöke a vásárló jogosultságot megokolt esetben a köz­ség területén túl más község vagy járás terüle­tére is kiterjesztheti. Ha az átvevő bizottság működését a község területén megkezdette, a vásárló igazolványok érvényüket vesztik, de csak annyiban, hogy a vásárlásra jogosított a megjelölt termésmennyisé­get nem a termelőtől, hanem az átvevő bizottság utján és annak közbejöttével a H. T.-től vásárol­hatja meg. De ekkor sem a H. T., sem a bizo­mányos jutalékot nem számíthat föl. Azok a községek, amelyek olyan lakosaik élelmező igényét fogják a közvetetlen vásárlás lehetővé tétele utján biztosítani, akik az aratás­kor nem voltak abban az anyagi helyzetben, hogy összes egyévi őket megillető szükségletüket készpénzben kifizessék, a földmivelésügyi minisz­ter által megállapítandó mérsékelt jutalékot a vevőkkel szemben felszámíthatják. Ha az átvevő bizottságok működése utján a házi szükségletek beszerzése olyan akadályba ütköznék, amely a közélelmezés érdekeinek biz­tosítását veszedelmezteti, az Országos Közélel- inező Hivatal elnöke rendeletben megadhatja az engedelmet arra, hogy a jogosultak a vásárló igazolvány alapján továbbra is közvetetlenül a vásárló igazolványban megnevezett termelőtől vásárolhassák meg a megvásárolt mennyiséget. A gazdasági szükségletnek közvetetlen vá­sárlás utján való megszerzését később kiadandó rendelet fogja szabályozni. Az előző rendelet alapján a bizományos által a termelőnél visszahagyott termésfelesleg épségben maradásáért a bizományos vagyonilag volt felelős. Ezt a rendelkezést érvényen kívül helyezték. Ez az utóbbi intézkedés azonban nem érinti a bizományos felelősségét abban az eset­ben, ha a termésfelesleg az ő hibája vagy mu­lasztása következtében nem maradt épségben. Az előző rendeletben megállapított büntető rendelkezés érvénye kiterjed azokra is, akik a gazdasági szükséglet biztosítása tekintetében ki­adandó rendeletben fölállítandó tiltó rendelkezé­seket megszegi. Ä maximális árak. Az 1817. évi termésű búzáért, rozsért, két­szeresért, árpáért és kölesért, zabért követelhető legmagasabb árat az egyes vidékek szerint álla­pították meg. A megállapított ár: búzánál két százaléknál nem több idegen keveréket tartal­mazó, hektoliterenként 76 kilogramos sulyminő- ségü egészséges, rostált búzára; rozsnál két szá­zaléknál nenr több idegen keveréket tartalmazó, hektóliterenként 71 kilogramos sulyminőségü egészséges, rostált rozsra; árpánál két százalék­nál nem több idegen keveréket tartalmazó 64 kilogramos sulyminőségü, egészséges, rostált ár­pára ; zabnál és kölesnél sulyminöségre való te­kintet nélkül egészséges, rostált zabra és egész­séges, száraz, rostált kölesre vonatkozik. Ameny- nyiben a búza hektoliterjének súlya két százalék­nál nem több idegen keverék mellett 76 kilogram- nál nagyobb, a megállapított legnagyobb ár a heklolitersulykülömbözetnek minden teljes kilo- gramja után 78 kilogramig bezáróan 20 fillérrel, további három kilogram sulykülömbözet, azaz 81 kilogramig 15 fillérrel emelkedik. Amennyiben a búza hektoliterjének súlya két százaléknál nem több idegen keverék mellett 76 kilogramnál ki­sebb, a megállapított legnagyobb ár a hektoliter- suiykülönbözetnek minden megkezdett kilogramja után 73 kilogramig bezáróan 20 fillérrel, azontúl minden további kilogramnál 71 kilogramig 30 fillérrel csökken. Ha a búza két százaléknál több idegen keveréket tartalmaz, a keveréknek minden megkezdett egy-egy százaléktöbblete után a meg­állapított legnagyobb árból 100 kilogrammonkint 25 fillért le kell vonni. Amennyiben a rozs hekto­literjének súlya két százaléknál nem több idegen keverék melleit 71 kilogramnál nagyobb, a meg­állapított legnagyobb ár a hekíoliíersulykülönbö- zetnek minden megkezdett kilogramja után, ille­tően abban az esetben, ha a rozs sulyminősége 71 kilogramnál kisebb, minden megkezdett kilo­gramja után, de mindkét esetben legföljebb há­rom kilogram sulykülömbözetig 15 fillérrel emel­kedik, illetve csökken. Ha a rozs két százaléknál több idegen keveréket tartalmaz, a keveréknek minden megkezdett egy-egy százalék többlete után a megállapított legnagyobb árból 100 kilo- gramonkint 20 fillért le kell vonni. Amennyiben az árpa hektoliterjének súlya két százaléknál nem több idegen keverék mellett 64 kilogramnál na­gyobb, a megállapított legnagyobb ár hektoliter- sulykülönbözetnek minden teljes kilogramja után, de legföljebb három kilogram sulykülönbözetig 75 fillérrel emelkedik, illetve 64 kilogramon alul minden megkezdett kilogram után, de ugyancsak legföljebb három kilogram sulykülönbözetig 50 fillérrel csökken. Ha az árpa két százaléknál több idegen keveréket tartalmaz, a keveréknek minden megkezdett egy-egy százaléktöbblete után a meg­állapított legnagyobb árból 100 kilogramonkinl 20 fillért le kell vonni. Az őszi és tavaszi árpát a termelő, a vetőmag megküiönböztethetése érde­kében, a Haditerménynek elkülönítve köteles át­adni. Az 1917. évi termésű egészséges, rostált kétszeres legnagyobb ára a rozs árával egyenlő. Az 1917. évi termésből származó köles legnagyobb ára száraz, egészséges, rostált minőségre nézve métermázsánkint 46 korona. A búza ára a Tisza balpartján: Békés, Hajdú és Szabolcs megyékben és Debreczenben 49, 47, illetve 44 K. Bihar, Máramaros, Szatmár, Szilágy és Ugocsa megyében és Nagyvárad és Szatmár- Németi városokban 49-50, 47'60, iíietvc 44-50 K. A rozs és kétszeres ára a Tisza balpartján: 47, 45, illetve 42 korona; az ottani többi megyé­ben, Nagyváradon és Szatmárnémetin 47-50, 45'50, illetve 42-50 korona. Az árpa ára a Tisza balpartján 45 és 46 K.

Next

/
Thumbnails
Contents