Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 27-51. szám)

1917-10-11 / 41. szám

XV. évfolyam. 1917. Október hó 11. 41-ik szám.

TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér.

Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 6—8 oldalon.

Felelős szerkesztő :

ÉG LYMIHÁLY

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 15. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők.

=*=■ Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyv kereskedő üzletében is.

Mi lesz a háhom után?

Október 10.

A gazdasági viszonyok, melyek ma kedvezőbbek, mint azt a háború kitörésekor csak remélhettük is volna, az általános munka és elfoglaltságunk közepette kevés alkalmat engednek arra, hogy megfontolással gondolkozzunk el azon, mikép fog alakulni a helyzet a háború után az iparban és kereskedelemben és hogyan kellene az elkövetkező változásokra megfelelően felkészülünk.

A pénznek, szinte azt lehetne mondani, feleslegében vagyunk s ahová tekintünk, a mezőgazdánál, a középosztálynál pénz van és többé-kevésbbé vásárlóképesek mind. A mezőgazda több pénzt kapott terményeiért, mint valaha, ezt tudjuk. Azonban neki is a termelési költségek emelkedésével kellett számolnia és sok más mellékkörülménnyel kellett megküzdenie, amelyek nemcsak, hogy megnehezítették a termelést, de jelentékeny anyagi áldozatokat is követeltek. De az üzemköltségek még senkit sem tettek tönkre, csak sikerüljön a terményeket eladni és még hozzá: jó áron, amint az most történt.

A magyar ipar valóban csodálatosat produkált és büszkén kell megemlítenünk, hogy iparunk sokkal többet szállított a hadsereg számára, mint a mennyit kvótaszerü- leg megillette volna. És hozzátehetjük: kiválónak mutatkozott a hadsereg szükségletek ellátása terén. A pontos adatoknak nem vagyunk birtokában, de a félhivatalos becslés szerint a magyar ipar mintegy három milliárd korona értékben szállított szükségleti czikkeket és élelmiszereket a hadsereg számára és e szállítmányok csak alig egy százalékát kifogásolták. Francziaországban 6.4 százalékra becsülik a visszautasított vagy egyáltalán nem is szállított hadseregszálli- tási árukat, Oroszországban 8.9, Olaszországban 9.2 százalékra/

Hasonlóan megny ugtatók a kereskedel- I miink viszonyai. Oly kereskedők, akik ed- ! dig kizárólag a szakmájukból áruczikkekkel foglalkoztak, most mint élelmiszer-kereskedők és alkalmi gyárosok jutottak szerephez, és el sem lehet képzelni, hogy az élelmiszerekben és más had! czikkekben oly hirtelen fellépett, óriási arányú szükséglet máskép fedezhető lett volna, ha a magyar kereskedelem egy tekintélyes része nem áll a legkészségesebben a hadvezetőség szolgálatába. Persze tagadhatatlan, hogy ezenközben szabálytalanságok is előfordultak. De ezek százalékban ki sem fejezhető, csekély arányban vannak a kifogástalan teljesítmény nagyságával szemben és meg lehet állapítani, hogy a magyar kereskedelem nagyszerűt teljesített.

Az ipar minden Anyagot, amely csak előteremthető volt, felhasznált. Nyersanyagokban és készáruczikkekben a készletek szinte egészen kimerültek. Az utántermelés mind inkább kisebbedik, noha a pillanatnyi szükségletet még mindig teljesen fedezi. Szükséget, ennek a szónak aggasztó értelmében, igazán semmiben sem szenvedünk. Erre nem is fog soha sor kerülni, bármenynyire is kigyót-békát kiált Anglia; blokádjától nem félünk, John Bull tehetetlen dühében — tehetetlen marad. Ennek daczára

fel kell vetnünk a kérdést, mit tegyen az ipar és kereskedelem a sok pénzzel? Őrizze meg pénzét vagy lásson hozzá az áruk felhalmozásához.? Vásároljon-e árukat, amelyek előreláthatólag elkelnek, mint közszükségleti czikkek, amelyek vétele azonban a mai kon- juktura árai mellett veszélyt rejt magában?

A kérdést sokkal könnyebb felvetni, mint megoldani, mert olyan lehetőségekkel kellene számolnunk, amelyeket ezidő szerint még nem lehet határozottsággal megítélni és biztosan megjósolni, Alapjában nem kevesebbről van szó, mint hogy mikor kötjük meg a diadalmas békét s az milyen gazdasági előnyökhöz juttat bennünket? Mivel azonban most még csak vágyainkban él a béke, feltételeit azonban előre nem ismerhetjük, meg kell elégednünk azzal, hogy e kérdésekhez néhány gazdasági természetű reflexiót fűzzünk. Milyen lesz a pénzpiacz helyzete a háború után? Bizonyosra vehető, hogy az építkezési mozgalom a legbensőségesebben meg fog indulni.

Ezzel szemben azonnal felmerül a kérdés, honnan vesszük majd e célra a pénzt ?

Az állami adótérnek igen magasak lesznek s a pénz nagyrészét absorbeálni fogják. Az ipar, amely legnagyobb részben a hadvezetőségnek bocsájtotta a szolgálatába munkáját, nagyüzemre rendezkedett be és ezt a nagyüzemet tovább is fenn fogja tartani. Ennek érdekében a legnagyobb erőfeszítésekre lesz majd szükség, hogy a szükséges nyersanyagokat és félgyártmányokat megszerezze, aminek czéljaira ismét sok pénz és különféle uj gépi berendezések kellenek, amelyeket meg kell venni. Ez megint nagy

*&****&

A „Nagybánya“ tárczája.

Csipkerózsika.

Incze, aki nem volt pápa és ezért nem volt csalhatatlan, egy kora májusi napon titokzatos csomagot kapott a postán. Kemény papirosból való skatulya volt ez, amely pontosan a lakására volt czimezve.

Óvatosan bontotta föl, mert barátai gyakran meg szokták tréfálni, hiszékenysége miatt. A skatulyából nagyon finom szappanszag és enyhe lúgillat áradt ki. Erre még óvatosabban kezdte bontogatni a lágy selyempapirost, amelybe valami be volt csomagolva.

Első pillanatra nem ismerte meg, csak amint gyöngéden szétteregette, látta, hogy az nem más, mint egy csipkés, fodros női hálóköntös, a leg- áttetszőbb batisztból. Annyira pókhálószerü volt az egész, hogy Incze egész tenyere átpiroslctt rajta. Nem értett sokat a női kézimunkához, de valahogy megérezte, hogy nagyon delikát és drága dolog van a kezében. Ha még tudta volna, hogy a legfinomabb selyembatisztot tapogatja és hogy a szépmivü csipke valódi valencienne: világos lett volna előtte, hogy ez a lehetszerü jószág csak ízléses asszonyé lehet.

De Inczének folyton az ugrató barátjai jártak a fejében és jobbról-balról forgatta a köntöskét, hogy valami áruló jelre bukkanjon. Végre feltűnt neki egy kis, csipkés zseb, amelyből ezédula látszott ki. A ezédulára finom női írással ez a sor volt odavetve:

„Hozza el szerdán délután négy órakor ok- vetetlenül.“

Incze hitetlenül mosolygott és valami ilyesfélét gondolt magában:

— Engem ugyan nem csaptok be.

De aztán akarata ellenére elkezdett tűnődni ezen a sajátságos küldeményen. Hátha mégse a barátai akarják megtréfálni ? Elvégre tréfának nagyon költséges volna ilyen drága női köntös. Mennél többet törte rajta a fejét, annál titokzatosabb lett előtte a dolog. Nagy elmélyedés és sok találgatás után végre megállapította:

— Ezt a finom jószágot csak nő küldhette nekem. De ki? És mit akart vele mondani?

Visszagondolt mindazokra a nőkre, akikkel egy év óta találkozott, érintkezett, vagy csak egy szót is beszélt. Egyik sem illett bele a hálóköntösbe. Visszament két-három esztendőre is, hiába. Eszébe jutott az a hölgy is, akinek egyszer megkérte a kezét, de gyáván visszalépett tőle. Hiába, a hálóköntös csak rejtély maradt.

— Nagyon érdekes nő lehet — gondolta magában Incze. — Látszik, hogy kalandvágyó, de viszont nem mindennapi lény, mert ilyen titokzatosan jelentkezik és azért akarja, hogy én fürkésszem ki a nagy ismeretlenségből. Próbára teszi az eszemet, a kitartásomat, a leleményességemet.

De már belefáradt a kutatásba és szépen eltette a köntöst a szekrénybe. Egy óra múlva már nem is gondolt rá. Ellenben éjfél után, amikor kissé pezsgős kedvvel hazaérkezett és véletlenül a szekrénybe nyúlt, megint rámosolygott a titokzatos női ruhadarab, amelyet mámorában gyöngéden elnevezett Csipkerózsikának.

Csipkerózsika szinte szemérmesen vonta magát össze előtte, mintha szólna:

— Nem, nem, ne közeledj felem. Még nem fejtetted meg titkomat!

Incze maga is mosolygott rajta, hogy egy hálóköntössel szemben ilyent géne-t érez és dühösen csapott rá:

— Eh, ne komédiázzunk sokat!

De Csipkerózsika megdöbbenve nézett rá, mintha mondaná:

— Ilyen vadul gyűröd össze finom csipkéimet? Nem szégyenlecí magadat?

És Inczének kedve lett volna ráförmedni:

— Meg akarsz őrjíteni? Előbb lázba ringatsz, aztán . . .

Hirtelen elnevette magát és jókedvűen szólt:

— Egy kissé, úgy látszik, be vagyok csípve.

Aztán lefeküdt, elaludt és álmodott nagyon

édes, nagyon szép májusi csillagos éjszakákról, úgy, hogy valósággal meg volt lepve, amikor kinyitotta a szemét és látta, hogy senki sincs a szobában . . . Azaz, hogy a szekrényből kirno- solygott Csipkerózsika.

E percztől fogva Csipkerózsika többé nem hagyta nyugodni Inczét. Megesett vele, hogy a legvidámabb társaságban hirtelen elkomorodott, fölállt és egyenesen hazament. Azt hitte, hogy már ott fogja találni azt a titokzatos nőt, aki Csipkerózsikát hozzáküldte.