Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 27-51. szám)
1917-10-11 / 41. szám
2. oldal. NAGYBÁNYA 1917. Október 11. mennyiségű pénzt fog felemészteni, de viszont egyes iparágakban rendkívül nagy keresletre fog vezetni. A szükséges nyersanyagok megszerzése nagy nehézségekkel fog járni. A békeidőbeli munka első stádiumában egész uj jelenségek éreztetik majd hatásukat, amelyeket előbb sohasem ismertünk. Hosszú időköz fog elmúlni, mig ismét normális viszonyok közé jutunk. Ha a háború véget ért és a demobilizációt simán lebonyolítottuk, az uj fogyasztók meglepő hatalmas tömege tér haza. A harctérről hazajövő hősöket tetőtől-talpig újra kell majd felöltöztetni, mert egyrészt a magukkal hozott ruhákat teljesen elhasználták, másrészről régi ruháik olyan állapotban vannak, amely újak beszerzését halaszthatatlanná teszi. A meginduló építkezési tevékenység elsősorban a felvidéki lakások építésére, vasutak, hidak és utak helyreállítására stb. fog kiterjedni és lassanként átcsap magánépitke- sési térre is, mert a városokon nagyon sok üres telek hever parlagon és bizonyos uj tőkék alakultak, amelyek kihelyezésre törekszenek. A hadbavonult polgárok családjai részben kisebb lakásokkal érték be a háború tartamára és korlátozták szükségleteiket. A háború után ismét megfelelően fognak elhelyezkedni és igy hova-tovább az emelkedő lakásszükséglet és az ipari építkezések — hasonlóan az 1870—71. évi háborúhoz — az építkezési mozgalmat nem sejtett nagy in- tenzivitással fogják megélénkíteni. Itt felmerül a záloglevelek kérdése. Ezekről nem titok többé, hogy a keresletük óriási. A magyar záloglevélpiacz szinte teljesen eladottnak tekinthető. Ennek könnyen megtalálhatjuk a magyarázatát. A külföld nagy tömegben veszi czimleteinket, mert a mai devizaárfolyamok mellett a legkitűnőbb üzletre nyújtanak ajkaimat. A jelzálogintézetek igy megszabadultak a háború előtt és a háború kezdetekor visszaözönlött czimleteiktől. Záloglevéltárczáik üresek s igy készséggel hajlandók alkalmas uj kibocsátásokra. A pénzszükséglet a háború után amúgy is nagy lesz s igy a kamatláb emelkedni fog. Aki a háború után készpénzzel fog rendelkezni, gyümölcsöző befektetéseket eszközölhet. De csak akkor, ha megfelelő árutömegek felett is diszponál, amelyek a kellő ipari Különben pedig hiábavaló volt minden tudakozódása, utánjárása, kutatása és találgatása. Csipkerózsika gazdája nem jelentkezett többé. Incze minden szerdán délután négy órakor szándékosan otthon maradt és várt néha ötig-hatig, mert hátha a titokzatos nő maga tartja meg azt a rendez-vous-t, amelyet a levélben kért. így volt ez heteken keresztül. Incze már annyira oda volt, hogy nem egyszer felsóhajtott magában: — Ha a föld legvénebb és legcsunyább nője is rejtőznék Csipkerózsika mögött, beleszeretnék, amint megpillantanám. Mert valami titokzatos van abban, ahogy megvárakoztat. Különben pedig ostoba voltam eddig is, hogy egyedül éltem. Azért olyan mohó most a fantáziám. Egy gyönyörű szép májusi reggelen, amely madárdallal ébredt, Incze arra riadt föl, hogy az ajtaját erősen döngetik. — Ki az? — kérdezte Incze. — Én! —• felelte egy csöppet sem elmés hang. Incze szeme még tele volt álommal. Gyorsan magára kapkodta a ruháját és ajtót nyitott. Egy ur lépett be és nyomában egy hölgy. A hölgy csinos volt, de bosszús és minden teketória nélkül haragosan leült egy székre. Az ur ellenben zavartan hebegett: — Bocsánat, hogy fölébresztettük. De nagyon kényes kérdésről van szó. A becsületem forog koczkán. — Kicsoda őn ? — kérdezte izgatottan Incze. — Csak lassan — felelte a férfi. — Előbb feldolgozás után a kereskedelem utján a tényleg felmerülő szükségletek fedezésére szolgálhatnak. Akinek olyan áruja lesz, amelyek az előálló szükségletek kielégítésére azonnal rendelkezésre állnak, jutalmazva láthatja majd előzetes gondoskodását. A törekvés tehát az legyen, hogy mindenki a saját szakmájában annyi nyersanyagot, félgyártmányt és készárut halmozzon fel, amennyit csak módjában van, tőkéiből pedig csak annyit tegyen félre, amennyire a teljes feldolgozás és az üzem szempontjából szükség lesz. Mindez nem akar pythiai jós bölcseség lenni, amit ki-ki tetszése szerint magyarázhat, csak a fentebb mondottakból leszűrt konzekvencia, amely nem igényel a maga számára több jelentőséget, mint azt, hogy felvetette e kérdést és módot adott az érdekeltnek, hogy behatóan elmélkedjenek fölötte. m. v. HÍREK. Október 10. Személyi hir. Czillinger János klr. erdőfelügyelő pár napi tartózkodásra városunkba érkezett. Áthelyezés. Schiilla Ede 57. gy. ezredbeli őrnagy, az ungvári cs. .és kir. hadkiegészítő parancsnoka, ugyanilyen minőségben a máramaros- szigeti hadkiegészítőhöz Szatmár-Németibe áthelyeztetett. 1 Uj táblai tanácselnök. Az igazságügyi miniszter Nyirő Géza kúriai birói czim és jelleggel felruházott ítélő táblai birót a kolozsvári ítélőtáblához tanácselnökké pevezte ki. Október 6. A nemzet nagy gyászünnepét az idén is hagyományos kegyelettel ünnepelte meg városunk közönsége*. A plébánia-templomban gyászmise volt, melyen resztvettek a hatóságok, az iskolák növendékei s igen nagy közönség. A középületeken gyászlobogók hirdették a szomorú évfordulót, Ne feledkezzünk meg a nagybányai rokkant katonák alapjáról. Bármi csekély adományt íb szívesen fogadunk. Városi közgyűlés. Nagybánya sz. kir. r. t. város képviselőtestülete f. hó 11-én, holnap délelőtt 10 órakor rendes havi közgyűlést tart a következő tárgysorozattal: 1. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottságának véghatározata a városi közig, alkalmazottak részére 1916/1917. évre megállapított háborussegély közgyűlési határozatának jóváhagyásáról. 2. Szatmárvármegye alispánja a városi hordójelző hivatal módosított szabályrendeletét jóváhagyva megküldi. 3. Gazdasági s pénzügyi és erdészeti bizottságok együttes jelentése L. Bay Lajos képviselő indítványára, a Lapos- és Nyireserdők faállománynak értékesítése tárgyában. 4. Gazdasági s pénzügyi bizottság jelentése és javaslata a kölcsönök hátralékos kamatainak rendezése tárgyában. 5. L. Bay Lajos képviselő indítványa az „István Király szálló“ épület eladása tárgyában. 6. A város tanácsának javaslata a városi közig, alkalmazottak családi pótlékának megállapítása ügyében. 7. A város tanácsának javaslata az 1917. évre érvényes legtöbb adót fizetők névjegyzékének kiigazítására a bizottság megválasztása iránt. 9. Ugyanannak javaslata a városi közigazgatási alkalmazottak részére újabb beszerzési előleg kiutalása tárgyában. 10. Ugyanannak javaslata a város fogyasztási adóhivatal kezelésénél, a vásárvám házi kezelésénél alkalmazott havidíjasok, valamint a városi kézbesítéseket, fertőtlenítést és fürdőkezelést teljesítő napidijasok részére ruhabeszerzést segély megállapítása iránt. 11. Ugyanannak előterjesztése a városi erdőőri személyzet által ruhabeszerzési segélyben felvett többletnek visszafizetése s a városi rendőrlegénységnek 100—100 K többlet utólagos kiutalása tárgyában. 12. Ugyanannak javaslata Senkálszki Mihály adóvégrehajtó, Hu- sovszky Ferencz, Stetz Antal dijnokok, Petrusán György rendőr, Debreczeni Sándor hivatalszolga és Lakatos János tűzoltó őrparancsnok kérelme gyermekeik után ruhabeszerzési segély megállapítása iránt. 13. Ugyanaz a vasúti kövezetvám- szedési jog meghosszabbítása tárgyában elkészített műszaki rajzokat, javaslatokat elfogadás és jóváhagyás végett beterjeszti. 14. Nyirő Sándorné volt v. tiszti ügyész özvegyének tűzifa-segély iránti kérelme. 15—45. dr. Selegián János, dr. Gál Gyula, Lengyel Andor, Platthy Aladár, Enyedy Béla, Orosz József, Gavrilás Leó, Kiss Dezső, Mayer Sándor, Szentmihályi József, Doros Lő- rincz, Héininger Károlyné, Geőcze Ella, Illés Gy., Kosa Dániel, Kupsa Dániel, Zelinger Lajos, Weisz József, Klein Bernát, Farkas Izraelné, Goldstein Eduárd, Berger Eduárd, Hirsch Móricz, Izsák József, Hotye László, Schvarcz Sámuel, Weisz Lázár, Birnbaum Jakab, Geller Márton, Ackermann Sámuel, özv. Pap Sándorné, Vallerstein Antalné, nagybányai lakosok a községi kötelékbe való, felvételüket kérik s a város tanácsának erre vonatkozó javaslata 46—48. Érdemleges határozathozatal Nagy István, Kis Magdolna és özv. Sipos Imréné Boris Mária illetősége ügyében. 49. Polgármester szabadság iránti kérelme. Gyümölcsfa oltványok eladása. A nagybányai m. kir. gyümölcsvédekezési kísérleti állomás vezetősége értesíti az érdekelteket, hogy az állomás telepen minden külön kérvényezés nélkül folyó év folyamán korlátlan mennyiségű gyümölcsfa oltványokat lehet régi áron vásárolni, illetve az 1918. évi tavaszi kiadásra megrendelni. Nagybánya, 1917. okt. 1. M. kir. gyümölcsvédekezési kísérleti állomás vezetősége. feleljen, kérem, egy kérdésemre: Kapott-e ön egy csipkés, selyembatiszt női hálóréklit? Incze rögtön rosszat sejtett és gyanakvóan kérdezte: — Ön talán őnagysága férje ? „Őnagysága“ megvetően biggyesztette az ajkát, mert nem tetszett neki, hogy Incze a férjének tartja ezt a nem ép előkelő külsejű idegent. — Nem, én nem vagyok őnagysága férje — szólt az — de könyörgöm, feleljen, önnél van az a női hálórékli ? Incze ránézett az asszonyra és felelt, de kissé akadozva: — Nálam. — Hála Istennek! — sóhajtott föl az idegen. — Adja rögtön elől — erélyeskedett a hölgy, aki dühösen kipirult. — Már a rendőrségen is voltam miatta. Incze egy pillanatig megsértődve nézett a levegőbe, de aztán nyugodtan, udvariasan szólt: — Ne higyje, nagyságos asszonyom, hogy én ezt a hálóköntöst jogtalanul visszatartottam, sőt mind e pillanatig olyan becsben őriztem, mert olyan titokzatosan jutott hozzám . . . Különben méltóztassék, itt van . . . A hölgy váratlanul fölpattant, kikapta az Incze kezéből a hálóköntöst és éles hangon, amelyen a felháborodás kedvesen gyöngyözött végig, rátámadt Inczére: — Ön egy aljas ember! Incze meg akart rá haragudni, de ahogy a szemébe nézett, látta, hogy igy kipirult arcczal, csillogó szemmel egy nagyon bájos asszonyka áll előtte. Az asszony izgatottan bontott föl egy kis csomagot, kiszakított belőle egy bolyhos törülközőt és egyenesen Incze orra alá tartotta: — A legnagyobb szemtelenség, hogy ilyesmit küld az embernek — dühöngött az asszony. — Olvassa el ezt, ami ide van írva. Incze nagyot nézett és leolvasta a betűket, amelyek a törülköző szegélyébe voltak hímezve: „Jó reggelt, vén csont!“ Egyszerre elkezdett kaczagni és kaczagni, úgy, hogy még a könnye is kicsordult. Az asz- szony boszusan fakadt ki: — Még nevetni is mer rajta? — Bocsánat, nagyságos asszonyom — szólt Incze — de itt valami tévedés forog fenn. Ez a törülköző az én törülközőm. A barátaim leptek meg vele. Ők himeztették ki azt a kedélyes kívánságot, hogy „Jó reggelt, vén csont!“ De esküszöm, nagyságos asszonyom, hogy nem én küldtem el önnek a törülközőt. A harmadik, aki eddig kíváncsian hallgatott, most megszólalt: — Hiszen akkor rendben van a dolog. Meg van mentve a becsületem. Mind a ketten ránéztek. — Én a „Puritán“ czimü gőzmosó és tisztitó intézet üzletvezetője vagyok — mutatkozott be Inczének az idegen. — A nagyságos ur szoba- asszonya nálunk szokta mosatni a nagyságos ur fehérneműit. És ez a tisztelt nagysága is nálunk mosat. — Most már kezdem érteni — szólt Incze hirtelen csalódással.
