Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 27-51. szám)
1917-10-04 / 40. szám
XV. évfolyam. 1917. Október hó 4. 40-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 6—8 oldalon. Felelős szerkesztő : ÉGLYMIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 15. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. = Hirdetések felvétetnek Kováén Gyula könyvkereskedő üzletében is. ===== A bűnbánó Románia. — VisBzaemlékezí'aek. — Október 3. A Bukarestben maradt lakosság szereti magát úgy feltüntetni, hogy ők ártatlanok az egész háborúban. Szidják Bratianut, Take Jonescut, a királyt. A király még egyszer visszajöhet, — mondják — de csak pak- kolni. Bratianut felakasztják az apja szobrára. Jonescut, ha más nem vállalkozik, az asszonyok készülnek lelőni. — Mi a különbség az öreg Bratianu és fia között? — kérdezte tőlem egy román asszony. A kíváncsian várt felelet ez volt: — Az öregnek (1866-ban) egy egész esztendőre volt szüksége, mig egy németet hozott (t. i. Károly királyt); a fiatal három hónap alatt hozott egy egész német hadsereget ! Minket, amennyire gyűlöltek, — állítólag — épp annyira megszerettek. Főként ha czukrot kapnak ajándékba, mert náluk czukor egyáltalán nincs. Egy kilónak maximális ára-18 lei (22 korona), de úgy sem kapható. Lélektani magyarázata a nagy szeretetnek (?) az, hogy van, a kit még jobban gyűlölnek. Ha Károly király nem halt volna meg, — mondogatják, — nem lett volna háború, mert neki volt erélye és tekintélye megfékezni a háborúra uszitókat. Őt is fenyegették ugyan, hogy megfosztják trónjától, a királyi palotára ezédulát ragasztottak, hogy kiadó, de ő inkább lemondott volna, mintsem a háborúba beleegyezzék. Annyira elkeserítették, hogy 1914. október elején súlyos betegségében sírva mondta monarchiánk követének, hogy „má; csak egy kívánsága van: meghalni és mindennek véget vetni“ (Vöröskönyv 12. 1.). Halála közvetlen okozójának beavatott udvari körökben az angol ügynök Buxton testvéreket tartják. Ezek október 9-én késő este audienciát erőszakoltak ki és annyira felizgatták a beteg királyt, hogy másnap (október 10.) meghalt. A királyné nem engedte felbonczolni s csak injekcziókkal balzsamozhatták be az orvosok. Ebből keletkezhetett az a hirelés, hogy nem természetes halállal múlt ki. Némelyek gyilkosságot, mások öngyilkosságot emlegettek. A Buxton-testvérck ellen oly nagy volt az ingerültség, hogy a királyi temetésen merényletet követtek el ellenök s mindkettő megsebesült. Az Erzsébet-szanatóriumban feküdtek, ahol a miniszterelnök és a külügyminiszter kabinetfőnökeik által, Take Jonescu pedig személyesen meglátogatta őket. Még ott és akkor is izgattak a háború mellett. Take Jonescu lapja meginterjuwolván őket (a La Roumanie október 17—30. sz. szedni), azt mondták,‘"hogy Anglia Romániának szánta Erdélyt és a Bánátot, de ezt csak úgy nyerhetik meg, ha maguk is részt vesznek a háborúban. A király környezetében a leglármásabb izgató maga a trónörökösné volt, aki — egy udvarhölgy mondása szerint — mint egy czigány asszony, úgy veszekedett az öreg királlyal a háború felett. Carpnak angolellenes érvelésére azt mondotta: Ne felejtse Exczellencziád, hogy én angol herczegnő vagyok. Mire Carp azt felelte, hogy fenségednek itt elsősorban román trónörökösnének kell lennie! A trónörökös (a mostani király) nem sokat számított. Ő élt az ő külön kedvteléseinek, a bornak, a piaczi szerelemnek, moziszinésznőinek és szemet hunyt „Románia legszebb, de legromlottabb asszonya“ szerelmi kalandjai előtt, amiről legendák szállanák és megbotránkozással beszélnek még a hírhedt erkölcsű Bukarest nem éppen kényes ízlésű közönsége között is. De bármily nagy része legyen is egyeseknek a háború előidézésében: az nem egyeseknek a műve volt, hanem a román közvélemény követelése. Arra nevelték, tüzelték, preparálták a népet évek, évtizedek óta. Az iskola, a sajtó, a szószék czéltuda- tosan hirdette Nagy-Románia nemzeti ideáljait. Negyven éve már, hogy meg volt szerkesztve Dakó-Románia térképe, melybe Magyarország be van kebelezve a Tiszáig. Erről csinos színes levelezőlapokat maga a belügyminisztérium politikai rendőri osztálya terjesztett hivatalosan. (Százával találtuk ott felhalmozva). A bukaresti uj utczanevek között egymás mellett keletkeztek a Strada Transylvani, Cimisiana, Crisánia, Maramu- resiane; másutt a Héra, Klosca, Avram, Jancu stb. utczák; hirdetői az ellenünk szított nemzeti gyűlöletnek. Százszámra termettek az ellenünk har- ezot hirdető röpiratok, könyvek, irredenta nyomtatványok. „A román-magyar háború. Erdély a vérfürdő“ már 1904. november 3ü-iki kelettel hirdette, hogy a háború ellenünk kikerülhetetlen („inevitabil.“). „Az erdélyiek gyásza“ (1915.) versekben buzdított Nagy-Románia megalkotására. „Erdély keservei“ Ávrám Jancu czimképével 341 lapon izgatott ellenünk. Lukács pap beszédei, üoga versei, az erdélyi szökevények kongA „Nagybánya“ tárczája. A német tábori egészségügyA fronton gyakran kerestem fel a sebesülteket és többször foglakoztam velük. Talán itt az ideje, hogy rövid áttekintését adjam a német tábori egészségügy rendszerének és szervezetének. Földrajzilag két nagy területet kell megkülönböztetni : a hadműveleti területet, amelyben a küzdő hadseregek tartózkodnak, és a tápvonalat, amely fenntartja az összeköttetést a hazával. Minden csapatnak meg van az egészségügyi személyzete ; ennek az a feladata, hogy felügyeljen a csapat egészségi állapotára, megóvja romlott tápláléktól, megvizsgálja az ivóvizet stb. Az ezred- és zászlóaljorvosok kötelessége az egészségi állapotokra ügyelni és a táborban az első segélyt nyújtani. Ha a csapat harcba vonul, a csapatorvos kötelessége a kötőzőhelyet kiválasztani és berendezni. Minden hadtestnek három szanitéeszázada van és ezek rendezik be közvetlenül a. tüzvonal mögött a három főkötőzőhelyet. Mindenik szani- téeszázadnak 89 orvosa van, nagyszámú sebesült- hordozója, gyógyszerész stb. Minden szanitée- századnak 8 kétíogatu betegszáliitókocsija van, ellátva gyógy- és kötőzőszerrel, hordágyakkal. Minden hadtestnek 12 tábori kórháza van, amelyek a front mögött megfelelő helyeken vannak felállítva. Lehetőleg védett helyen vannak és akkor is ott maradnak, ha a harcvonal előre halad. A csapatkötőzőhelyekről és a főkötőző- helyekről a legközelebbeső tábori kórházba szállítják a sebesülteket. A tábori kórház fel van szerelve kocsikkal, matracokkal vagy üres zsákokkal, amelyeket szalmával szoktak megtölteni; párnákkal, takarókkal, ágyneművel, ingekkel és egyéb szükséges ruhaneművel, porcellánedénnyel és sok mással. A tábori kórházakban elvégzik az első sebészi beavatkozást, kivéve azokat, amelyeket azonnal a szabad ég alatt el kell végezni, mint pl. nyílt sebek vérzésének a csillapítását. A tábori kórházak személyzete kizárólag katonai, ott nincsenek sem nővérek, sem önkéntes ápolónők. Minden hadtest egészségügyének élén vezérorvos áll, ő a -főnöke a csapatorvosoknak, a szanitéeszázadoknak és a tábori kórházaknak. Tanácsadó társa egy sebész, rendszerint egyetemi tanár, vagy docens, aki egyúttal a tábori kórházak felülvizsgálója. A vezérorvosoknak általános egészségügyi tanácsadója rendszerint szintén egyetemi tanár, aki a gyanúsan ragályos eseteket megvizsgálja és elrendeli a járványos betegségek elkerülésére szükséges intézkedéseket. Bakteriológiai laboratóriumában megvizsgálja a tífusz, vérhas és hasonló betegségek minden egyes esetét, kikutatja, hogy a beteg honnan jött, a beteget elkülöníti és a járvány fészkének elpusztítására törekszik. Szükséghez képest elrendelheti járványkórházak felállítását is, ilyen van például Attigny-ban Vouzi- ers mellett. A könnyű sebesültek, akiknek nem kell a tábori kórházat felkeresniük, a könnyüsebesültek gyülekező helyére mennek és onnan a tápvonalra gyalog vagy pedig üres teherkocsikon. Mihelyst sebük begyógyult, visszatérnek ezredükhöz. A tábori kórházat később a hadikórház váltja fel, amely orvosokból szanitéckatonákból és önkéntes ápolókból áll. Minden hadtestnek van ilyen intézménye, mintegy harminctagu orvosi karral és megfelelő személyzettel. A tábori kórházat igy a csapat előrevonu- lása hadikórházzá alakítja át, vagy más szóval, ha a tábori kórház a csapatokkal előre vonul, akkor helyét a hadikórház foglalja el. Ha az előrevonulás lassan történik, akkor nem áll be változás és a személyzetnek aránylag kevés dolga van. A hadikórházak rendszerint kis falvakban vannak, gyakran 30 km-re a vasúttól. Itt kezelik azokat a súlyos sebesülteket, akik a tábori kórházat elhagyták és innét a tápkórházakba kerülnek és oly helyekre, mint pl. Sedan, amelyek I rendes vasúti összeköttetésben vannak a hazával, j A sebesültek szállítása nemcsak gyalogszerrel és n
