Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 27-51. szám)
1917-08-02 / 31. szám
XV. évfolyam. 1917. Augusztus hó 2. 31-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 6—8 oldalon. Felelős szerkesztő: É G L V M IH Á I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 15. sz., ahova lapközleinények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. =■=» Hirdetések felvételnek Kovdcs Gyula könyvkereskedő üzletében is. = Az uj termés. Végrehajtási utasítás a íermésrendelethez. Augusztus 1. Az Országos Közélelmezési Hivatal ideiglenes elnöke, Mezössy Béla, ma küldötte meg valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjének a végrehajtási utasítást a ter- mésrendelethez és annak módosítása és kiegészítése tárgyában kiadott rendelethez. A végrehajtási utasítás több fontos kérdést megvilágít, amelyet az eredeti rendeletek homályban hagytak. Az utasítás, amelyet Mezössy adott ki, mielőtt az elnöki állás véglegesen betöltetett volna, megmutatja egyszersmind, hogy milyen nagy mértékben eltér az uj kormány terméspolitikája attól az eredeti iervtől, amelyet a Közélelmezési Hivatal és a Köz- élelmezési Tanács dolgoztak ki. Pusztán interpretálás az a rész, amelyik a zár alá vétel taglalásánál kiemeli, hogy az 1917. évi termésből haszonbér, munkabér, aratórész, cséplőrész. A ccnvenció fejében kötelezett mennyiségeket a zár alávé- tel és igénybevétel dacára is ki kell adni az arra jogosítottaknak. Az aratás és cséplés gondos és sürgős végzésének ellenőrzését az ulasilás a törvényhatóságokra bízza és az összes teendők ellátására és nyilvántartására minden törvényhatóság területén külön központi előadók kijelölését rendeli cl. /1 cséplési eredményről a végrehajtási utasítás úgy intézkedik, hogy minden termelő tartozik az 1917. évi termelésből kicsépelt búza, ro2s, kétszeres, árpa és zab mennyiségét Írásban bejelenteni. A bejelentést 24 óra alatt a cséplés befejezte után, vagy hosszabb ideig taiió cséplésuél minden vasárnap kell a községi elöljáróságnál teljesíteni. A géptulajdonosok és a községi elöljáróság álla! részükre kiadott könyvecskébe tartoznak az eredményeket bevezetni. A bejelentés helyességéért a termelő és a géptulajdonos egyetemlegesen szavatolnak. Az átvételi eljárásról szóló utasítás feljogosítja a termelőt, hogy házi és gazdasági szükséglete fedezésére kellő mennyiséget saját terméséből az átvevő bizottság közbejötté nélkül is igénybe vehet, köteles azonban erről pontos feljegyzést készíteni. Ezekre a mennyiségekre őrlési tanúsítványok is adhatók ki. A járási főszolgabíró engedélyével lehetséges a termelő egyik gazdaságából a másik gazdaságba vinni át a termést. A főszolgabíró köteles a kiállított igazolványokról az összes adatok megadása mellett annak a törvényhatóságnak első tisztviselőjét, amely törvényhatóság területéről az elszállítás törtért, úgyszintén azét, ahová a szállítás történik, valamint a H. T.-t értesíteni. Az átvevő bizottságokról szóló utasítás megengedi, sőt kívánatosnak is tartja, hogy a hatósági kiküldöttek lehetőleg gazdák legyenek. De gondoskodik egyszersmind arról, hogy az elfogultság, részrehajlás lehetősége kizárassék. Különös súlyt fektet a készleteknek biztonságba helyezésére és azért utólagos megtorlás helyett az átvett terményfölösleg raktározását tartja szükségesnek. Nem gondol a raktárteknika követelményeinek megfelelő terjedelmes és nagyszabású gabonatárolókra, amikre nincs is szükség, de feltétlenül megkívánja, hogy elzárható gyűjtőhelyek, legyenek, ahol a terményfölösleg az elszállítást bevárhatja. A háztartási szükségletre való bevásárlás az a pont, amelynél a második módosító termésrendelet és még inkább a végrehajtási utasítás legjobban eltérnek az eredeti rendelet intenciójától. Vásárlási igazolványokat mindenki kérhet saját háztartási szükségletére. A vendéglősök, ezukrászok, penziótulajdonosok nem kaphatnak. A saját ápoltjaik, neveltjeik eltartásával foglalkozó intézetek, úgy mint rendházak, nevelőintézetek, kórházak, jótékony szanatóriumok kaphatnak vásárlási igazolványt. A vásárlási igazolványnak egy név szerint kijelölt termelőre keli szólni. Különös gondot keli fordítani arra, hogy lehetőleg a községben levő kistermelők, kisgazdák jelöltessenek ki a vásárlásra, ne pedig a nagy készletekkel rendelkező gazdaságok. A helyi kistermelők fölöslegét kívánja a végrehajtási utasítás mindjárt az ellátási év elején a községbeli ellátatlanokhoz eljuttatni. Viszont a nagy gazdaságok együtt levő, könnyebben kezelhető és szállítható nagy készleteit a hadsereg és egyéb országos szükséglet követelményeinek kielégítésére kívánja felhasználni. íme világos ebből, hogy a kormány intenciója az, hogy az átvételi bizottságoknak minél kevesebb dolga legyen. A nagy tételeket szabad bevásárlás alapján beszerzik a H. T. bizományosai, a kis tételeket A „Nagybánya“ tárczája. Háboríts apróságok. Egy hős zászlós íúcsúj Az északi harcterén a Jankow-hegyi ütközetben október 21-éri délután Györőssy Endre erdőmérnök, a 33. gyalogezred zászlósa súlyosan megsebesült. Az ütközet végén a közeli vízimalomba szállították, ahonnan a fiatal zászlós még egy utolsó üdvözletét akart szüleinek küldeni. Mivel már nem volt ereje ahhoz, hogy levelet írjon, egyik hadnagy-barátjának diktálta búcsúlevelét, amely igy szólt: — Édes jó szüleim ! A Jakow-hegy előtti harcban október 21-én délután negyed ötkor halálos sebet kaptam. Most, amikor utolsó perceimet élem, egy kis malomnak szobájában búcsút mondok hálás és forró csókjaimmal és kézcsókjaimmal édes drága szüleimnek, akik annyi jót tettek értem, hogy annak mértéke nincs. A túlvilágon mindig fölöttük lebegek és innen fogom hálámat leróni azért a sok minden jóéit. Nyugodjanak bele drága jó szüleim a sorsnak e fordulatába, annál is inkább, mert fiuk a hazáért, azért az édes jó magyar hazáért pusztult el. Ismét tehát forró csókjaimat küldöm drága jó szüleimnek és kérem nyugodjanak meg a jó Isten szent akaratában. A papírlap végére a zászlós reszkető vonásokkal maga irta oda: Szerető fiuk, Endre. Györőssy Endrét súlyos sebével Ongvárra vitték, ahonnan hazaszállították Aradra. Szüleit, barátait és ismerőséit még viszontlátta, beszélt velük, de nov. G-áu éjjel szép csöndesen elszen- derült, hogy ezután a menyországból őrizze a hazái. Kéaaak és barátok között. Egy nagykikiudai katona Írja : „Irgalmatlanul esik, cudar idő járja, ázunk, a Márkokban vízben kuporogunk, meggémberedik a baka keze ebben a nedves, pocsék időben és most is félóráig lehelgeltem a markomat, mig hozzáláthatok e levél Írásához. Bár fagyna, esne hó akár hogy is, csak ez a bus, ólom esőzés hagyna föl. Mert a hidegen kifogunk, hiszen hazulról úgy fölszereltek benőnket, hogy az északi sarkon is vigan ellehetnénk. Körülöttünk itt Galíciában csupa kifosztott, leégett falu. Nyomorultan szegény vidék ez másképpen is, most aztán olyan éppen, mintha a koldusok országában barangolnánk. Tornya nincs a falvaknak s ahol kormos gerendájával égfelé nyúlna még valami torony- j féle, ott a falut köszöntő első ágyulövésűnk úgy leszedi a toronyroncsot, mint valami madárfészket. Mert gyanús itt minden és mindenki. Gazemberektől hemzsegnek ezek a kihaltnak látszó falvak, fizetett bérenc ólálkodhat mindenütt és föl is köttetett már az ezredesünk rutén pópát, parasztokat, lengyel föurat, egyhelyen a füszerkereskedőt, aztán a harangozót meg az egész eklézsiát, tanítókat, vegyesen, ahogy horogra kerültek. E héten bejöttünk egy faluba. Délután négy óra felé járt, de sötétedett azért már, mert csupa fekete, nehéz felhő úszkált az égen. A falu végén égett tetejű házak, csukott kapuk, bereteszelt ablakok, pár lornbosfarku piszkos kutya kullog és akkora a csend, mintha emberek nem is laknának itt. A kis piactéren vagy tizenkét ember vár ránk, akadt köztük kaputos is, ott a pópa is a társaságban. G. százados, egy aranyos, isteni ember, leszáll szépen a lováról, beszélgetni kezd ezzel a embercsoporttal. A csoportból csak a pópa válik ki, a többi a száját se nyitja ki, hallgat valamennyi. A pópa kicsi fürge ember, a szeme úgy jár mint a vércséé, beszél folyton és szidja az oroszt iszonyúan. Mi szétnéztünk a faluban. Vizet nem merünk inni, nem is tudnék inni, amióta Fischer őrvezetőnk egy asszony hulláját halászta ki egy kút vizéből. Inkább maradok hát szomjas. Ennivalónk van bőven, nekem egy fél rúd szalámim is van, de nem merem ezt enni, mert erre biztos kell 'majd inni. Mialatt mi a falut jártuk, azalatt a piacon az történt, hogy mig a pópa mesélt a századosnak, főn az iskolatoronyban, a kis fából való toronyban, az óra szép lassan ütni kezdőit. Ütött tizenegyet. A százados csoda nyugalommal kivette az óráját, megnézte: félöt volt. Kicsit rázta a fejét és azt mondta, hogy félötkor nem szokott az óra tizenegyet verni és nem szokott pláne akkor, ha mi éppen tizenegy századot hoztunk be a faluba. A pópa persze elsápadt, olyan lett, mint a fal és hát, hogy ne részletezzem a dolgot, a lo- ronypadláson megtaláltuk a relytélyes óra szerkezetét is — három orosz katona személyében.
