Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1917-01-04 / 1. szám
1917. január 4. NAGYBÁNYA 3 Személyi hírek. L. Bay Lajos országgyűlési képviselő Norvégiából, hol leányát látogatta meg s azután részt vett a koronázási ünnepélyeken, haza érkezett. — B. Kováts Géza bányatanácsos, tüzérfőhadnagy az ünnepeket itthon töltötte — Dr. Vass Gyula ügyvéd egyhavi távoliét után hazaérkezett. Áthelyezés. Csaba főispán Ináncsy József szolgabirót Csengerből Málészalkára, a csengeri főszolgabirósághoz pedig Dienes Dezső szolgabirót Mátészalkáról áthelyezte. A koronázás ünnepe. Városunkban is méltó fénnyel ünnepelték meg IV. Károly király s Zita királvné megkoronáztatásának ünnepnapját. A város lobogódiszt öltött, de már a koronázás előtti estén, estiharangszó után fél óráig zúgtak a harangok, hirdetve a nemzet nagy ünnepnapját. A koronázás napján az összes templomokban hálaadó istentiszteleteket tartottak, melyeken a hatóságok képviselői s igen nagy közönség, nemkülönben a sebesült katonák voltak jelen. A ref. templomban reggel 8V2 órakor, a g. kath. templomban 9 órakor, az ev. templomban 10 órakor s az izr. templomában 11 órakor tartották meg az istentiszteleteket. Az izr. templomban Fuchs Benjamin főrabbi magasan szárnyaló magyar beszédben méltatta a nap jelentőségét. A r. k. plébánia-templomban délelőtt 9 órakor volt az ünnepélyes Tedeum. A főoltár nemzeti színekkel igen ízlésesen volt díszítve. Az ünnepi mise kezdetén Domokos László Mayerbeer koronázási indulóját játszotta orgonán. A zene és énekkar Schnöpf Tedeumját, majd Zsasskovszky ünnepi miséjét adta elő. A szólókat Holley Jenőné, Gurszky Gabi és Gurszky János énekelték, mig Saint Saens Inviolata-ját Jancsovits Jolán, Cherbini Pro rege himnuszát pedig Kupás Gyula énekelte. Szent mise után a zenekar a Hymnuszt intonálta, melyet az egész közönség állva hallgatott végig. A nagybányai rokkant katonák alapja. A nagybányai rokkant katonák alapjára ujabban a következő adományuk folytak be: Orlowszky Frigyes főgimnáziumi tanár, a karácsonyi hangverseny főrendezője a hangverseny felejövedelmeképen 280 koronát küldött szerkesztőségünkhöz ; időközi takarékpénztári kamat 63 K 30 f. Legutóbbi számunkban 3605 K 88 fillért mutattunk ki. Az újabb adománnyal és kamattal az alap 3949 K 18 fillérre nöcsapatok állottak; a közepén volt a tartalékgyalogság és a balszárnyon a bersaglierik. A parancsnokunk arra gondolt, hogy az osztrákok példáját követve, alagutakat fog ásatni a hó alatt. De csakhamar kitűnt, hogy egy-egy ily alagút ásatásán nem dolgozhatik csak három ember egyidejűleg; a többit elzárta a lehulló hótörmelék. Ezért ez a munka keserves lassan haladt. Két órai munkálkodás után meg kellett állapítanunk, hogy ez alagutak teljes kifuratása hosszú napokat venne igénybe. Már pedig támadni azonnal kellett és győzni nem lehetett csak most haladéktalanul, győzni azonnal és mindenáron, nehogy az ellenfél kezébe essenek összes hadállásaink, mivelhogy a hegy csúcsán már ő volt az ur. Ezért néhány órai szomorú piszmogás után kénytelenek voltunk felhagyni a hóbavájt alagutak tervével s minden különösebb védelem nélkül nyílt utón kellett végiggázolnunk e hullámos __ jégtengert az ellenség tüzének zápora alatt. Összeszedtük minden hóhálónkat, de bizony azok sem használtak sokat e rettenetes vidéken. Úgy állítottuk össze a hadmenetet, hogy a hadsort megnyitó előcsapat, mely az utat jelölte a következőknek, hóhálók és skik segélyével haladt; igy azután a következőknek megkönnyítették az előrehatolást. A támadó katonák azután igyekeztek pontosan belelépni az útmutató pionirok tojásdad nyomdokaiba. így kínlódtunk, a vigasztalan hómezőn indulván bizonytalan támadásra, mikor hirtelen váratlanul kibukkant előttünk a hóból egy alpini katona. A Castelló Rossoban körülzárt csapattól érkezett. Jó híreket hozott. vekedett. További szives adományokat kérünk! Királyi üdvözlet a magyarságnak. A felséges királyi pár tudvalevőleg sajátkezű üdvözlőirattal kedveskedik a magyarságnak a koronázás alkalmából. A honvédelmi ministerium hadsegélyző hivatala levelezőlapokon hozta forgalomba a királyi pár Írásának fakszimiléjét. E levelezőlapok a koronázás napjának dátumától bélyegeztetnek. Vidékre készségesen eljuttatja a hivatal a levelezőlap egy-egy példányát mindenkinek, aki az elesett katonák özvegyei és árvái alapja javára legalább egy koronát küld be a hivatal főpénztárának (képviselőház) az utalványszelvényen K. Ü. (királyi üdvözlet) jelzettel és pontos címmel. Budapesten a hivatal városszerte árusítja a levelezőlapokat. — Helyes dolog volna, ha a hivatal gondoskodnék arról is, hogy a levelezőlapok könyebb hozzáférhetősége szempontjából a vidéken is árusítaná, hiszen alig van magyar ember, aki a nagy napok emlékéül egy levelezőlapot bírni ne óhajtana. Hangverseny. Nagy művészi várakozással gyűlt össze városunk előkelő közönsége a karácsony harmadnapi hangversenyre s a széleskörű érdeklődést a legfényesebben bizonyítja az, hogy nemcsak a páholyok, de a földszint széksorai is tömötten megteltek előkelő közönséggel. A hangverseny magas színvonala s a nyújtott művészi élvezet a legnagyobb fokú várakozást is túlhaladta s valóban elmondhatjuk, hogy ritka város az, ahol a zenei művészetnek oly sok és hivatásos képviselője volna, mint épen a mi városunkban. Büszkék lehetünk reájuk. A hang versenyt Orlowszky Frigyes főgimn. tanár gordonka szólója vezette be. Haydin-Popper C-dur konczertjéből a 2 tételt, Raff. Cavatine-ját és Golterman Gy. III. koncertjéből a 2. és 3. tételt adta elő ifj. Soltész Elemér zongora kisérete mellett. Bravúros technikája ezúttal is frappáns hatást tett s a zongorá kiséret egészen hozzásimult művészi játékához. Aimer Anna Chován Kálmán magyar rapszódiáját mutatta be nagy virtuozitással. Valósággal brillírozott. Igazi, vérbeli művésznő, ki egészen magával ragadta a közönséget, mely zugó, szűnni nem akaró tapsaival kétszer is a lámpák elő szólította. Kovács Lajos hegedüvirtuoz briliáns jótékát már jól ismerjük. Csak hálával adózhatunk neki, hogy eljött a mi hangversenyünkre s ismét gyönyörködtetett az ő páratlanul könnyed s a legnagyobb technikai nehézségeket is játszva legyőző Ez az alpini reggel óta utazott felénk e rövid távolságból. Neki magának kellett megásnia útját a feneketlen hó sivatagában. A fagyos két kezével kapart magának szűk alagutakat az öles hóban, négykézláb mászott, kínosan vergődve lépésről-lépésre e járhatatlan területen s igy jutott át az ellenséges ágyu- tüzön. Itt állott előttünk a ragyogó hóban rongyosan, mosolygósán, kipirult arczczal, mint kirándulásról érkező iskolásfiu. Tiz perez múlva kihirdették az egész sereg előtt: „A Kis Pál védőcsapata még életben van. Hősiesen védekeznek. Bármely áldozat árán meg kell őket mentenünk; segélyére kell sietnünk körülzárt bajtársainknak, kik halálveszélyben várnak reánk és a közös győzelemre!“ Úgy vonultunk szép rendben előre, akár a gyakorlótéren. Három emberként kicsiny osztagokra csoportosultunk, hogy ezáltal dezorien- táljuk az ellen tüzét. Mihelyt megláttak az osztrákok egy ily kis csapatot, azonnal lőni kezdték. Ezek akkor szerteoszoltak, csatlakoztak a többi kis csapathoz; örökös imbolygás, ide s oda járás volt ez a végtelen hómezőn. Az osztrákokat tényleg megzavarták e furcsa mozdulataink ; nem tudtak hova lőni és vakon czéloz- tak a téren, hol erre, hol amarra. Az állandó bombázástól első sorunk előtt valóságos felhőkben szállongott a fölvert hó, mintha szivaty- tyuk dolgoznának a hótenger mélyén. A lég rengett az egygyéolvadó dörrenésektől, a bérezfa- lak visszhangjában megzavarodtak a hangok, egyetlen végeérthetetlen csattanás volt az egész. S e pokoli dörgés alatt a csendes hómezőn hármas csapatokban apró emberkék bukkantak, szinpompás játékával, mely őt leghíresebb hegedű virtuózaink mellé állítja. Drdlla F: Souvenir, Mozart: Menuett és Wieniawszky H: Legenda darabjait mutatta be Domokos László zongora kisérete mellett. Brilliáns művészetének a közönség hosszantartó tapsokkal adózott. Domokos László zongora szólója (Hässler: Grand Gigue, Chopin: Nocturne) általános föltünést keltett. Nagy sikert arattak Orlowszky és Domokos Goltermann Gy. I. konczertjének bemutatásával. A hangversenyt Kovács Lajos, Nemeik Béla, Homola László és Orlowszky Frigyes négyese zárta be, mely méltó lett volna bármely nagy város hangverseny termébe is. Hosz- szantartó zajos tapsokat arattak. A hangverseny nemcsak erkölcsileg sikerült fényesen, de szed összeget juttatott a jótékonyezélra is. A tiszta jövedelem 560 korona volt, melyből 280 koronát a nagybányai rokkant katonák alapjára, 280 koronát pedig az erdélyi menekültek fölsegélésére fordítottak. f Senkálszky Mihály. Igaz részvéttel vesszük a hirt, hogy Senkálszky Mihály, Nagybánya sz. kir. r. t. város rendőrkezelő tisztje folyó hó 3-án, ma délelőtt, életének 77-ik évében, rövid szenvedés után elhunyt. A boldogult 34 éven állott a rendőrség kötelékében, előbb mint rendőrőrmester, később buzgó szolgálatainak elismeréséül a városi közgyűlés mint rendőrkezelő tisztet a hivatalnoki statusba osztotta be. Tipikus alakja volt városunknak, a legszélesebb körökben ismerték s becsülték. Mint rendőrtisztviselő hosszú évtizedekre rugó önzetlen, buzgó szolgálataival megszerezte felebbvalói elismerését. A boldogultat folyó hó 5-én délután fél 3 órakor fogják örök nyugalomra helyezni. A család a következő gyászjelentést adta ki: Özv. Senkálszky Mihályné Molnár Karolina özvegye, özv. Lajos Imréné Senkálszky Irma, Szentkirályi József és neje Szalontay Júlia, Senkálszky Kálmán és neje Várady Julia, Senkálszky Mihály és neje Nagy Ilona, Senkálszky László és neje Placsin- tár Mária, Virágh Lászlóné Senkálszky Terézia gyermekei, Szentkirályi Juliska, Laczi, Gábor, Senkálszky Ilonka, Lili, Senkálszky József, Sárika, Zoltán, Liliké, Senkálszky Laczi, Antika, Virágh Laczi, Gabi, Sándor unokái, Molnár Gyula sógora, Incze Arpádné Molnár Erzsébet és családja mint húga, valamint az összes rokonok nevében is mélyen megrendülve tudatjuk, hogy a felejthethetetlen hitvestárs, jóságos édes apa és szerető nagyapa Senkálszky Mihály Nagybánya szab. kir. rend. tan. város rendőrkezelő tisztje folyó hó 3-án reggel fél 9 órakor fáradhatatlan életének 77-ik, boldog házassága 52-ik tünedeztek, felmerültek és elbuktak mindig; hárman egyszerre, mindig távolabb a völgynyi- lástól. Belémerültek váratlanul s hangtalanul a hevenyében felhánvt árkokba, kezet nyújtottak egymásnak s botvégen tartották egymást a meredek szélein. Sok, nagyon sok volt az ilyen meredek pont. A legnyaktörőbb lejtőkön kapálózva gurultak alá hóba temetkezett vitézek, beléme- rülve derékig a szikrázó habokba, mint óczeán úszói. így érkeztek hógörgetekbe bugyolálva a völgyfenékre s esésüket apró lavinák gördülése követte hangtalanul, mert az ágyudörgés zengő visszhangja minden más lármát elnyomott. Hanem a ráhullott lavina alól hamarosan kikász- málódott megint a fura hangyaember és rendületlen nyugalommal megindult ismét a csúcsok felé. Akkor még nem voltak súlyos veszteségeink. Hanem az északi szél nehéz ködfeilege- ket kergetett felénk. Ezek rátelepedtek a hegycsúcsokra és egész támadásunkat elborította a hóköd ólomnehezéke. Azonfelül az osztrákok sürü gépfegyvereket állítottak fel a csúcs két oldalán, hosszú lövészároksorokat ástak és mi tisztán hallottuk a lövések minden robaját, mint a hogy hallottuk a mi gépfegyvereink jól czél- zott lövegeinek pattogását az osztrákok mellvédjein. Egyszer azután közvetlen közelünkben felmordult egy hatalmas olasz tüztorok. A katonák azonnal megismerték a hangját és lelkesülten ordítoztak feléje: „Bravo Carlino! Viva Carlino!“ Két kicsiny bronz hegyi ágyunk itten él a Kis Pálon a gyalogsággal együtt. Benne
