Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1917-01-18 / 3. szám
XV. évfolyam. lOlV. ü<5 la. 3-ik S25ó,na. Előfizetési árak : Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, Felelős szerkesztő • negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. ✓ ' Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 6—8 oldalon E G L Y M I H A L Y. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvlzl-ut 14. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők Hirdetések felvétetnek Kovács Ojula könyvkereskedő üzletében is. A város közélelmezése. — A szatmári példa. — Január 17. Nagybánya város közellátási bizottságától megbízást nyertünk dr. Vass Gyula biz. taggal együtt, hogy városunk közellátásának lehető javítása czéljából nézzük meg s egyúttal tanulmányozzuk is Szatmár város közellátását. E megbízásnak eleget téve, azt hiszem közérdekből szükséges, ha röviden összefoglalom az ott látottakat. E dolgoknak nyilvánosságra hozásával remélem elérni azt, hogy egyrészről az ott tapasztaltak alapján mi magunk meg fogjuk tenni mindazt, amit a közönség jól felfogott érdekében szükségesnek tartunk, másrészről pedig maga a közönség is higadtabb mérlegelés alá veti a háború folyamán oly gyakran ismétlődő kényszer- helyzeteket. Szatmár város közellátását egy, a városi közigazgatástól teljesen elkülönített közellátási hivatal intézi. E hivatal élén Papp Ottó városi tanácsos áll, ki fel van mentve a közigazgatási teendők végzése alól, hogy kiváló rátermettségével teljesen a háborús idők egyik legfontosabb közügyének, a nép élelmezésének szentelhesse minden idejét és tevékenységét. Már maga ez a gondolat, hogy egyik városi főtisztviselőt mentesítenek rendszeres hivatali teendőinek végzése alól, kézzelfoghatóan bizonyítja, hogy a hadviselés mindenek felett való érdekei után a közélelmezés következik; bizonyítja azt, hogy Szatmár város közönsége felette áll gondolkozásban a mi városunk telt kamaráju, de mindenben gáncsot tevő embereink gondolkozása felett; bizonyítja azt, hogy ott belátták azt, miszerint a rendkívüli idők olyan feladatok megoldására kényszerítik a városokat, amelyeket elintéztetni, az egyéb hivatalos teendőkkel úgyis megterhelt egyénekkel nem lehet. Szatmár városa közélelmezés czéljaira egy fél millió koronát bocsátott a közellátási hivatal rendelkezésére s ez összeg teljesen elég arra, hogy mint forgó tőke az összes közszükségleti cikkek állandó beszerzését és raktáron tartását lehetővé tegye. A közellátási hivatal tizenhárom hatósági üzletet tart fenn, magában a hivatalban ez időszerint huszonegy tagból álló személyzet dolgozik, van külön számvevősége, melynek tagjai a városi számvevői hivatalból lettek áthelyezve a közélelmezés tartamára. A hatósági boltok felállítására azért volt szükség, mert a közszükségleti czik- kek kiárusításának ellenőrzése, mig azt magán czégek eszközölték, szinte lehetetlen volt. Ezekben r ■- üzletekben a közönség kiszolgálása a lehető legnagyobb rendben történik, ott nem fordul elő az, ami nálunk liszt kiméréskor - a jó Isten tudja hányszor - előfordul, hogy a kiadott két kilogram lisztből 28 dekagram hiányzik, nem történhetik meg az, hogy mig a saját házamnál hetek óta egy gramm főző vagy nullás lisztet nem látok, addig a szomszédomat vallás felekezeti szimpátiából csak nullás és főzőliszttel elégítik ki. Van a közellátási hivatalnak hizlaldája is, amelyben ez idő szerint 230 drb sertést hizlalnak, ami elég biztosíték arra, hogy a közönség zsirszükségletének fedezésében hosszabb időre fennakadás elő ne fordulhassák. Mindazok a czikkek, amelyek a köz- fogyasztás czéljaira szolgálnak, a hatósági boltokból úgyszólván ki nem fogynak, természetesen az állandó készletet biztosítani siirgönyözéssel és telephonálással nem lehet ott sem s ezen úgy segített az ottani közellátási hivatal, hogy állandó megbízottja van Budapesten, aki a minisztériumokat és központokat sürgeti, mert ez másképen nem megyen. A közélelmezés ügyében minden lehetőt elkövetnek és sokszor olyan rizikóval dolgoznak, amit magán gazda talán meg sem engedhetne magának. A közellátási hivatalnak kiadásait, a hatósági boltoknak bérösszegét s az alkalmazottak fizetését az an gró és detail árak közötti különbségből fedezik, sőt abból fizetik a fél millió korona kamatját is, mindenre jut pénz a közönség észrevehetőbb megterhelése nélkül. Városunk több rendbeli közszükségleti czikkel való ellátása ügyében felkerestük a szatmári Kereskedelmi Bank R. T. igazgatóját, aki szives volt velünk hosz- szabb ideig ezen dolgokról beszélgetni és megígérte támogatását; megemlítette azt is, hogy tárgyalások folynak az egész vármegye központosított élelmezéséről, amely szerint a vármegyében levő városok és községek élelmezése egy a vármegye területén felállított élelmezési közA „Nagybánya“ tárczája. Farkasverem. — Ifj. Radd Antal nagy sikert aratott kötetéből. Borzalmas ítéletidő, — kint vadul üvölt a szél, zúg a zápor, a sötét éjben a vihartól rázott fák fekete lombkoronái mint siránkozó fantomok hajlongnak. Ott messze a rombadőit vasútállomás felé, széles szénrétegeket, felhalmozott fekete dombokat felgyújtottak a menekülő oroszok, — azóta mindig ég a sötét távolban halvány, rózsásan derengő fényt bocsát magából, vörös, izzó parázsszemek hunyorgat- nak, a záporeső, mint milliónyi aranyhúr, rezeg, csillog a piros auroleában. Búsan égnek meredő, csupasz kémények, megsemmisült kis, rongy házak, a lezuhant, összegörbült, füstös bádogtetővel letakarva, mint valami nehéz szemfedő, alig látható körvonalakban a vizes, hideg, üvöltő, jajgató éjben. Borostás arcú, szinpatikus huszárfőhadnaggyal ülök az ablak előtt, melyen kivülröl patakokban folyik az eső. Cvikkeres, vékony ember, tartalékos, nagy kitüntetés a mellén. Halk, monoton hangját néha ejnyomja az ablakot döngető vihar vijjogása. 0 is vendég itt a tiszteknél, mint én, - utazik az ezredéhez, Orosz-Lengyelországba, nem lehet idős ember, egészben nem sokkal a három X felett, de sovány arcát kemény, nehéz ráncok barázdálták; ajka szélén keserű vonás, mosolygása fáradt, erőltetett szeme bizonytalan rebbenéssel kerüli a tekintetemet. Beszélgetünk a háború borzalmairól, romboló pszikhikai hatásáról, összetört lelkekről, elfásult szivekről. — Mit tudnak az urak a háború rettenetességéről ? Mit tudnak arról a hihetetlen testi és lelki megpróbáltatásból, amin a katonák keresztülmennek ? Vajon mit jelentenek azok a rövid, lakonikus szavak, melyek egy győzelmet tudatnak? Egy-egy ilyen szóról könyvtárakat lehetne Írni, - ha ugyan egyáltalán a nyelv és a toll primitiv eszközeivel ki lehet fejezni azokat a nagy, igen nagy dolgokat. Azt hiszem ezeket csak érezni lehet, ezek benn, a lélek legmélyén feküsznek, mint halottak, feljáró, kisértő halottak; az ember egész életében egy temetőt hurcol majd magában. Mi voltam én még egy esztendő előtt, Uram Isten ! Nem volt más gondolatom, mint a Chrysopras ékszer a Blanchenak, meg hogy ma este ki tartja a klubban a bankot, meg hogy a Derbyn mik az esélyek, nagyfontosságu kérdések, ugy-e ? Most, ne vegye rossz néven, szivből gyűlölöm magát, mert az imént tréfált és nekem udvariasságból mosolyognom kellett! Nem, — nem ne vegye komolyan, csak illusztrálni akartam lelkiállapotomat. Látja, - abszurdum, milyen udvariatlan vagyok, — s tudja-e, hogy tavalyelőtt azzal hizeleghettem magamnak, hogy én csak Talleyranddal tudnék méltóképpen, magamhoz illőn beszélgetni. Engesztelésül elmondom magának, hogy vedlettem át egy éjen keresztül a jókedvű charmeurből ködös lelkű misanthroppá. Orosz földön álltunk, — dühös harc folyt egész délután ; előttem a falu vörösen kavargó lángtengerben állt; ijesztő, óriás íüstgomolyok lökődtek az égre, bőgött az ágyúzás köröskörül, pereltek a gépfegyverek a falun túl, ahol gyalogságunk nyomult előre az erdő felé. Esteledett már, mire tajtékos lovu ordonánctiszt hozza a parancsot, előre a falun át, a jobb- szárny támogatására ! — Absitzen ! — Bajonett auf! Laufschritt, - marrrs! — Széditő hőség az égő utcákon, izzó füst, alig látni; recsegő robajjal omlanak keresztül az utón a nyomorult vályogfalak, lobogó lánggal égő gerendák hullanak, vakitó tüzfény, vörös világításban vörös árnyak sorai rohannak előre, a szuronyok szikrázva villognak. Füstölgő romhalmazokon, kidőlt, parázsos kerítéseken át, pattogó szikraeső közt rohantunk, karjainkkal védve verejtékező arcunkat! Kábitó dörrenéssel vág szét egy gránát, a tűzben láng és füstörvényt támasztva, — egy leomlott tűzhely fekete halma alól megszenese- dett kéz mered elő, karszerüen begörbült, fekete csontjukkal! Végre, lihegve, égő arccal, megperzselt, hajjal kint vagyunk ! Ziháló, füstös, fekete, alakok sorakoznak, - trombitaszó, - előre, tovább! — Előttünk sötéten emelkedik az erdő, — a szürke homály ezernyi, élesen felvillanó apró
