Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1917-06-21 / 25. szám
2. oldal. NAGYBÁNYA 1917. junius 21. vágni, hogy rettenetes hallgatni énekét. És Petroniusz, hogy abba hagyassa, konvencionális hazugsághoz folyamodik. Törülközőt ragad s betapasztja vele Néró száját. El- szönyörködés, mi lesz vele most ? És szól Petrionusz : isteni Néró, kíméld hangodat, hiszen mi máskor is akarunk gyönyörködni isteni énekedben, kiméld óh Néró máskorra! És csodák-csodája, Néró a vad, a kegyetlen, a vérszopó, a zsarnok elmosolyodik, megöleli Petróniuszt ó igy szól: köszönön barátom, jó, hogy figyelmeztettél erre, dehát tudod, egészen elragadott a hév ... A lelkek megkönnyebbültek. Lám, mily fenomenálisan segített a bajon Petroniusz. Az aperte, nyíltan, nyersen megmondott igazság fáj, enyhébb az elburkoltan beadott igazság, de még mindig fájó érzést fakaszt benünk, de sohasem sért a javunkra megkoczkáztatott konvencionális hazugság. Sokan már nem tekintik hazugságnak az eféléket: ejnye be jól nézel ki (magában ? na ez kutyául néz ki), végtelenül örvendek a szerencsének (magában: hogy az ördög vinne el mihamarabb), hogy Ízlik az étel ? kitűnő, nagyszerű (magában: majdnem kifordul a számból) stb. stb. pedig ezek is hazugságok, mert valósággal ellenkezőt tartalmaznak. Aki szépet mond nekünk, ha hazugság is az, azzal békében vagyunk, ott már a holló és róka meséjében elját- szottuk a holló szerepét. Mi mindenre vagyunk kaphatók, ha hízelkednek nekünk, ha istenítenek minket, ha egyéni hiúságunkat legyezgetik a konvencionális hazugságokkal de mindent meg tagadunk, ha esetleg sérelem van régebbről, ha kérésében nem tudja a kérő kitapogatni a gyöngéket. „Mondj igazat, betörik a fejed!“ Sok igazság van benne. Talán le lehetne szokni a konvencionális hazugságokról, ha az egyéni hiúságokról is leszoknánk. Ám emberek vagyunk, telve gyarlóságokkal, világos, hogy kedves hibáinkról nem igen akarunk lemondani, éppen ezért az emberek mindig sikerrel fogják alkalmazhatni a konvenczionális hazugságokat. v. d hírek. Junius 20. Személyi hírek. Dr. Lovrich Sándor, fővárosi kórházi igazgató-főorvos két heti tartózkodásra városunkba érkezett. — Dr. Makray Mihály polgármester hivatalos ügyekben Budapestre utazott. — L. Bay Lajos orszgy. képviselő a képviselőház ülésére Budapestre utazott. — Plachy Gyula min. tanácsos, pénzügyigazgató hivatalos ügyekben városunkban időzik. Uj pénzügyi tanácsosok. A pénzügy- miniszter Lestyán Ödön és Schnébli Károly nagykárolyi pénzügyi titkárokat tanácsosokká nevezte ki. Reaktiválás. A kereskedelmi miniszter Juhász Kálmán nyug. vasúti ellenőrt reaktiválta. Juhász ellenőr már el is utazott a debreczeni üzletvezetőséghez. Földes Béla közlekedési miniszter. Az uj kormányban Eszterházy miniszterelnök fölkérésére tárczát vállal országgyűlési képviselőnk is: dr. Földes Béla. A miniszterelnök az újonnan alakítandó közlekedési minisztérium élére hívta meg s mihelyt az uj minisztériumot a törvényhozás megszavazza, dr. Földes Béla miniszteri állását elfoglalja. A régi gyakorlat szerint dr. Földes Béla miniszterré történt kinevezése alkalmából le fog mondani mandátumáról, tehát rövidesen uj választásnak nézünk elébe, mely előreláthatólag egyhangú lesz. Városunkból dr. Földes képviselőt már ez ideig is igen számosán üdvözölték. Ki lesz Szatmárvármegye főispánja? Mióta Csaba Adorján a kormányváltozás miatt főispáni állásáról lemondott, a legélénkebben foglalkoztatja Szatmár- vármegye közvéleményét az a kérdés, hogy ki lesz a vármegye főispánja? Természetes, hogy a legszélesebbkörü kombinácziók indultak meg, melyeknek azonban semmi alapjuk nincs. Fővárosi tudósítónk jelenti, hogy a legnagyobb kilátása a főispáni székre dr. Falussy Árpádnak van, ki már a koaliczió idején főispánja volt a vármegyének s főispánsága alatt pártkülönbség nélkül a legnagyobb tiszteletet s közbecsü- lést szerezte meg nevének. A nagybányai rokkant katonák alapja. Smil Sándor, az egri káptalan gazdasági intézője a legszebb szavakkal adózva az immár három éve halált megvető hősiességgel küzdő vitéz katonáinknak, a nagybányai rokkant katonák alapjára 100 koronát küldött. Adakoztak még: Konyárdy Károly 1 K, Weisz Lázár 1 K 50 f, Nagy Károly 50 f. Az újabb adományokkal az alap 5856 K 57 fillérre emelkedett. További szives adományokat kérünk! Az alispán visszahelyezése. Fővárosi tudósítónk jelentése szerint Sándor János volt belügyminiszter távozása előtt Ilosvay Aladárt, Szatmárvármegye alispánját visszahelyezte állásába. Nincs kétség benne, hogy e hir egész Szatmárvármegyében osztatlan örömet kelt. A festőiskola. Nagybánya messzeföldön hires szabad festőiskolája még a háborús időkben is a legnagyobb vonzóerőt gyakorolja a művésznövendékekre. Már ez ideig is számos művésznövendék érkezett meg városunkba s a napokban jönnek meg a budapesti főiskola ösztöndíjas művésznövendékei is, hogy a nyári hónapokat városunkban töltsék. A művésznövendékek száma már ez ideig is 30—40-re rúg, de alapos a remény, hogy számuk a nyár folyamán igen tetemesen emelkedni fog. Az iskolát a nyári tanfolyam alatt Thorma és Réti mesterek vezetik. Gedeon Sándor jobban van. Gedeon Sándor zászlós, ki az orosz fronton fejlövést kapott, mint örömmel értesülünk, jobban van. Megoperálták s az operáció sikerült. Legközelebb valamelyik magyarországi kórházba szállítják. Halálozás. Mély gyász érte Hanay Sándor polgártársunkat. Szeretett fia, Hanay József szigorló orvos, hosszas szenvedés után elhunyt. A boldogultat nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra. — Özv. Seres Györgyné, kinek igen keresett varróterme volt, hosszas szenvedés után életének 41 évében elhunyt. — Gavallér Géza vasúti tisztviselő, tartalékos hadnagy a hareztéren szerzett betegségében a kassai katonai kórházban elhunyt. A boldogult holttestét haza szállították s itt temették el nagy részvét mellett. Péter Pál-napi gyűjtés. A nagybányai vöröskereszt egyesület választmánya Péter Pál napján az idén nagyobbszabásu gyűjtést rendez a fronton működő vöröskereszt egyesületi kórházak és kötözőhelyek javára. Délelőtt és délután perselyes gyűjtés lesz, nemkülönben ivek utján is, melyekre hölgyeink vállalkoztak. Délután és este villamos szini előadás lesz a Lendvay-szin- házteremben, mely alkalommal a lábbadozó sebesültek orsz. bizottságának szívességéből bemutatásra kerül A magyar föld ereje ez. nagyhatású filmdráma. A vöröskereszt egyesületnek ezen — Csak erre, — mondta igazgató, — mindenütt utánam. Vigyázzon, meg ne botoljon. Távoli dörgés dübőrgött, világitó rakéták kapaszkodtak az égre. Hevenyészett padlón mentünk egymás mögött, az igazgató zseblámpával világított lefelé. Ekkor vettem észre az elnyúló kígyókat alattam, a katonákat. Most megint dübörögve szólalt meg az ágyú és a rakéták fényében olykor megvillant a tájék. Ilyenkor felvonuló csapatokat láttam vergődni keskeny sziklás ösvényeké A fák közt hullák hevertek. — Látja, — mondja az igazgató, más gombot nyomva meg, mire nappali fény öntött el mindent — látja, minden igazi, nem kíméljük a pénzt. Igazi fák, látja? Igazi föld és igazi fegyverek. A hullák is igaziak. Mintha ágyban párnák közt haltak volna meg. Nézze, megfoghatja akármelyiket. Ez csak természethű lesz? Tölcsért csinált a kezéből és a zsinórpadlás felé kiáltott, — végtelen magasságban kereszteződtek a fejünk felett. — Hé, Majer, egy kicsit balra a világítást. Aztán ide az előtérbe egy kis ütközetet szeretnék — ha lehet kézi tusával. És több hangot, több hangot. Az a katona ott rosszul áll; lőjje le. Rettenetes dörgés rázta meg a hegyeket, aknák robbantak, lassan halt el a viszhang, aztán sikoltozás, jajgatás, hörgés. Lovak nyerítettek és a sár csuppogott. Az igazgató felém fordult. A rendezés elég egységes ugy-e ? Mert nem szabad elfelejteni, hogy a mű, úgy a hogy házi szerzőim összetákolták, magába zavaros és sok helyen értelmetlen. Sokfelől szedtük az anyagot, Caesar, Hannibal és Napóleon nyomán kevés mese van benne, de annál több helyzet és szin. Nagy tömegeket mozgattunk, a legbiztosabb hatás. Hogy erre nem tudtam mit mondani, elmélkedni kezdett: — Hát persze, azt gondolja, ugy-e, mint valami fiatal idealista, hogy minek ez, minek ez a sok régi darab, újra meg újra felevenitve, mikor már ezer év előtt se volt sok értelmük. Tudom én azt, fiatal ember. Olvasom én a maguk Írásait, ha nem is látszik meg rajtam. Hát persze, tudom én azt jól, hogy többet érne valami újat kezdeni, valami szebbet, valamit, amiben tehetség, szellem és erő van, fiatal kedv, uj szempontok, uj erkölcs a megujhodott emberiségnek, — hogy ezen a gyönyörű színpadon, pompás felszerelésével, — ezen a nagy mezőn itt, fölötte pompás csillárunkkal, a Nappal, uj drámát kellene használni, uj miljőben, uj szépségek uj tanulságaival, hogy próbálni kellene már valami egyebet, hátha tudunk írni és játszani mi is úgy, mint a régiek, vagy talán még jobban ? még szebben? még igazabban? hogy talán nem is volt se szép, se jó, se igaz, amit ők csináltak és amit mi tehetetlen szokásból megcsodáltunk? Ezt gondolta, fiatalember, de mit tegyünk? A közönségnek ez kell, higyje el nekem, régi komédiásnak. A közönségnek klasszikusok kellenek, ez már igy van és én, ugye, üzletember vagyok, a mi annyit tesz, hogy szeretek jól élni. Erre, erre tessék, gyerünk vissza az irodába. Az ajtó bezárult mögöttünk és az igazgató hátra dőlt székében. — Szóval, hogy az üzletre térjünk, — mondotta és szórakozottan nézegette a körmét, — arról van szó, hogy ehhez a darabhoz nekem egy prológus kellene. Tudja nem hosszú, persze versben és könnyen szavalható formában. A téma igazán nem nehéz, adva van minden, a mi kell, tudja, úgy gondolom, hogy a prológusban nem kell elmondani a darab tartalmát, had lepődjön meg a közönség ezeregyszer újra azon a befejezésen, amit már ezerszer látott, hanem csak valami olyan lelkesítő dolgot gondolok, — hiszen tudja. Valami összefogó gondolatot, a mit a szerzők kifelejtettek a darabból. Valami olyasmit, tudja, mintha az igazgató beszélne a közönséghez, melegen és lelkesen, hogy ezt és ezt akartam : nemes és fenkőlt érzéseket akartam kelteni bennetek, hölgyeim és uraim, férfijellem, önzetlenség, hazaszeretet. A mi igaz, is, ugy-e mert a darabban tényleg vannak ilyen dolgok, a hogy emlékezem rá, de mondom, úgy kell azt megírni, mintha az igazgató azért adná elő a darabot, mert ilyen dolgok vannak benne és nem a siker végett. No, de hiszen maga majd tudni fogja. Én aztán ezt a prológust a műsorra nyomatnám. Várakozóan, de nem sürgetve nézett rám. — Nézze — mondta hirtelen, — hiszen maga azt meg tudja Írni nagyon hamar. Minek halasz- szuk a dolgot ? Van itt egy kényelmes mellékszoba, bőrajtóval, a színpad lármáját kicsukjuk, leül szépen a fotelba, maga elé tesz egy pár jó szivart, — ezt a bockot parancsolja; — egy üveg likőrt, elmereng, úgy e, a hogy maguk költők szoktak, és egy-két óra alatt ott lesz az a prológus a papíron. Én tizenegyig itt vagyok, bemegyek érte és mind
