Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1916-09-07 / 36. szám
Előfizetési árak: Egész évre 8* *-k,?ronh* félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám “ara 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 6—8 oldalon Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. Felelős szerkesztő Orvtámadás. Szeptember 6. Sokan vihart jósoltak kelet felől. Azonban a csillagok járását teljesen nem ösmerő bizakodó hiszékenység kétséges- kedett a vihar előidézésében, sőt annak kitörését lehetetlennek tartotta a szó legszorosabb értelmében, hiszen királyi szó tagadta a vihar keletkezését, támadását s a királyi szó szent és igaz szokott lenni, tehát bizakodni bátran lehetett, hogy annál nagyobb legyen a csalódás és teljesen kétségessé tegye némely királyok szavának tisztességét, becsületességét, szentségét. Az előre látóknak, a kételkedőknek igazuk volt s igy sajnos a vihar elementáris erővel kitört. Nem csendes, jámbor szellő előzte meg a vihar kitörését, hanem egyszerre zúgva, morogva, dörögve, recsegve, ropogva jelent meg hazánk délkeleti és keleti határain és rázúdult teljes erejével a fenyvesek alján csöndes fészkeikben szorgalmasan munkálkodó családokra. Mily ádáz végzet, mily kegyetlen sors csapásai érték Erdély méhszorgalmu, takarékos, istenfélő, rendszerető népét 1916. augusztus hó 27-én az esti és az éjjeli órákban egész váratlanul! Az rettenetes! Felbérelt orgyilkos fegyverek ezrei ropogtak meg egyszerre, egy órában, talán egy pillanatban a magyar határt délen és délkeleten övező Kárpátok bérczein, völgykatlanaiban, hogy a hatás borzalmas és a védekezés teljesen lehetetlen legyen. A czélt elérték. Az orgyilkos fegyverek gyors ropogása s egy-egy ágyu- szónak beleorditásá a borzalmak borzalmát idézték elő a legerősebb idegekkel megáldottakban is. Pedig erős idegzettel van megáldva Erdély minden népe és mégis a szörnyű meglepetés hatása alatt őrült kavarodás támadt, siralmas pusztulás azokban a völgyekben, hol az erdélyi székely, a magyar, a román, a szász és a német szétszórtan vagy tömegesen élt. A méh szorgalmával dolgozott a székely, a magyar, a román, a szász és a német Erdély bérezés völgyeiben. Szántott, vetett, ipart űzött, kereskedett. A mi erdélyi románjaink sokat tanultak a magyartól, a székelytől, a szásztól, a némettől s igy kulturálódtak ők is és haladtak a föld- mivelésben, az iparban egyaránt s hovatovább nőtt az erdélyi románság a kultúrában, annál inkább simult a régibb kultúrával biró magyarhoz, székelyhez, szászhoz s igy egymást megértőén, testvéries együttérzésben munkálkodtak a boldog megelégedett családi é'etért, a leendő nagy és gazdag Ma pym'ors-ígért. Fejlődtünk, Haladtunk’nbekéss'égberi, bárha néha olykor-olykor akadtak túlzók, kik a békés fejlődés és haladás útjáról némelyeket a csalfa álom világba való bevezetéssel eltéríteni szándékoztak az igaz útról, mégis megfértünk egymással és együtt éltünk. A megértésnek, az együtt való békés egyetértésnek volt a folyománya az, hogy erdélyi testvéreink vagyonszerzés szempontjából át-átrándultak Romániába s ott megtelepedve megteremtették a román ipart. De mert Románia vagyonosabb osztálya, az úgynevezett bojárok a romániai síkságon a nyári időszakban lévő hőséget elviselni nem tudják, a magyar határhoz közel fekvő Sinajában és Pelesen nyaralókat építettek és kirándulási főhelyük a brassói és háromszéki gazdag fenyves vidék volt. Mint jó szomszédok jöttek-mentek az erdélyiek a román földre, a romániaiak a magyar földre. Nyaranta a román urak beretvált képű kaftános, öves kocsisaitól voltak hangosak a brassói, háromszéki vidéki korcsmák, mert a romániai urak leggyakrabban négyes fogaton rándultak át Brassóba, Tusnádra s eme vidékeken földet, telket szereztek, nyaralókat építettek. Az álnokul mutatott romániai barátság most tenger vérbe fulladt. A magyar haza keleti és délkeleti bástyáin őrt állott népet hontalanná tevék dúló fegyverekkel, bősz orditással beözönlött vérszomjas katonák. Erdély földje megrendült, népe megremegett s kétségbeesve védte százados hajlékát. Szegény népünk, szegény véreink, rokonaink, testvéreink, pokol lett házatok, puszta lett földetek s elmenekültetek. Szivetek vérzik, szivetek fáj, tudjuk, veletek érezünk, szivünk nekünk is vérzik érettetek, de lelkünk edzett, erős és sietünk támogatásotokra, minden földi javakban, mit elvesztettetek, kárpótol a magyar nemzet, hiszen tudjátok, hogy a Kárpátok elpusztított falvait, városait, amelyet orosz A „Nagybánya“ tárczája. Pillanatfelvételek a nagy napokból. Ma reggel elutazott, Berlin imádó féltésétől kisérve, Vilmos császár. Hová ? Ma senki sem tud biztos választ, következtetésnél egyebet felelni a nagy, mindenkit izgató kérdésre. Milliók rajongó szeretete kiséri, mindenki gondolata egy aggodalomban találkozik : a lángoló temperamentumu, hősi lelkű uralkodó ki ne tegye magát veszedelemnek. A landsturm be- vonultával lecsendesedik lassan a lázasan izgatott város, kezd több, sokkal több asszony járni az utczán, mint férfi — a földalatti jegyszedői, a villamosok kalauzai nagyrészt asszonyok. Csendesen sikló automobilokban fel-feltü- nik egy-egy német herczegasszony, (a német herczegnők egytől-egyig gyönyörűek) a közönség néma kalaplevétellel köszön és a herczeg- asszonyok komoly, csendes főhajtással felelnek: a jótékony intézményeket, a Vöröskereszt kórházakat járják. Férjeik csendben, feltűnés nélkül elutaztak, mind ismeretlen helyre. Hogy nem kímélik magukat jobban, mint akármelyik közlegényük, azt tragikusan bizonyítja a fiatal Lippe herczeg hősi halála. Három árvája, fiatal felesége siratja. A pályaudvarokon szolgálat szerveződött, mely az átutazó katonaságot eledellel és szigorúan alkoholmentes italokkal látja el. A császárné két menyével, a trónörökösnével, kinek férje már napokkal ezelőtt a hareztérre utazott, és August Wilhelm herczegnővel a neukölni állomáson órákig dolgozik. Nagy fehér köténynyel ellátva, osztogatják a kávét, kenyeret, szivart és virágokat az átutazó katonavonatoknak. Minden pályaudvaron hasonló munkát végeznek állandóan permanenciában levő hölgybizottságok. A császár búcsúja közvetlen és emberien természetes volt — méltó ahhoz az uralkodóknál szokatlan és éppen ezért oly jóleső stílushoz, melyet ő teremtett meg. Mikor a „Fehérterem“-beli világtörténelmi jelentőségű trónbeszédet elmondotta s utána az ünnepélyesen hűséget fogadó pártvezérek elébe járultak a megpecsételő kézszoritásra, miután az utolsó is elhaladt előtte, a császár arcza földerült s miután szürke tábori zubbonyát erélyesen helyére rángatta derekán, mint aki nagy munkának nekikészül - csendesen, mosolyogva igy szólt: — Und jetzt werden wir sie, verdreschen. * A sedan-i francia vereség évfordulója, a világ legjobb ómenjének napján, részeg boldogság az utczákon, énekelve hullámzik a „kihalt, reszkető“ Berlin ; s ahogy az ember végignézett az ujjongó, fiatal, erős emberek ezrein, megnyugodott a szivek legmélyén szégyenkező aggodalom is: az olyan ország, ahol ilyen daliás és ilyen töméntelen az „otthon maradt kettő-három nyomorult,“ - nem engedi magát legyőzni, ha még oly sok oldalról támadja is az irigység és a sötét középkor. A sedan-i napot az első ellenséges ágyuk ünnepélyes bevonulása nyitotta meg. Öt belga, két francia, tizenegy orosz ágyú és három orosz gépfegyver, egy sereg kozákló vonult végig ünnepélyes menetben a lelkendező városon; három ellenségtől, három országban kivívott zsákmány. Harminczhárom ágyulövés dörgése mellett állították fel őket a császári és trónörökösi palota előtt, de jutott belőlük a parancsnokság épülete elé is, mig a gépfegyverek Nagy Frigyes szobrának talapzatára kerültek, leírhatatlan örömujjongás közepette. Érdekes és jellemző, hogy az egyik francia ágyú szekrényében háborúban legalább is szokatlan fölszerelést — finom női fehérneműt találtak. Kell-e ehhez kommentár ? Emellett egészen eltörpül a másik szekrény tartalmának komikuma: rovarport és ricinusolajat őrzött a harczias „gloire“-védő fegyver. Itt csendes mosolylyal fogadták az ilyes jellemző apróságokat és siet minden a maga nagyszerűen szabályos utján előre, a dicsőség felé. Néhány apró adat: a tengerészeti minisztérium jelenti a közönségnek, hogy ilyképpen nincs további jelentkezésre szüksége - egyelőre. Az automobil-szolgálat is teljesszámu s igy sokszáz várakozó türelmetlenül lesi a besoroztatást. * Egy jellemző apróság: valaki, aki bejáratos a hadügyminisztériumba, beszéli, hogy a T NAGYBANYA' TÁR^gALMI ÉIS SZÉIÍ »IFlODiLLMI HETILAP.
