Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1916-12-21 / 51. szám
1916. december 21. HIRE K. Deczember 20. Személyi hir. L. Bay Lajos orsz. képviselő kis leányának látogatására Amsterdamba utazott, honnan csak a koronázási ünnepélyekre tér vissza. Nyugdíjazás. Bay Károly Felsőbánya város rendőrkapitánya nyugdíjazás iránti kérvényét benyújtotta. Felfüggesztett rendőrkapitány. Ilosvay Aladár alispán Demidor Ignácz nagykárolyi rendőrkapitányt állásától felfüggesztette. Karácsonyi istentiszteletek. A r. kath. plébánia templomban vasárnap délután 3 órakor háborús ájtatosság. Éjjel 12 órakor ünnepélyes nagymise. — Hétfőn d. e. 7 órakor csendes mise, 8 órakor énekes pásztormise, 9 órakor csendes mise, 10 órakor nagymise. Délután 5 órakor szentbeszédet mond dr. Czurnbcl Lajos segédlelkész; utána litánia és áldás. - Kedden délelőtt 7 és 8 órakor csendes mise, 10 órakor nagymise. Délután 5 órakor szentbeszédet mond Szőke Béla plébános; utána litánia és áldás. — Az ev. ref. templomban 24-én délelőtt 10 órakor tartandó istentiszteleten prédikál Horváth Kálmán s. lelkész; a délutáni istentiszteleten Soltész Elemér lelkész. Karácsony első napján d. e. 10 órakor tartandó istentiszteleten szent beszédet mond Soltész Elemér lelkész', délután Horváth Kálmán s lelkész. Karácson másodnapján délelőtt Horváth Kálmán s. lelkész mondja a szentbeszédet, Soltész Elemér lelkész Erdőszádán oszt Úrvacsorát. - Az ev. templomban ünnep első napján d. e. 10 órakor lesz az istentisztelet. Szentbeszédet mond Révész János lelkész. 11 órakor Urvacsoraosztás. Másodnapján szintén Révész János lelkész prédikál. A nagybányai rokkant katonák alapjára. A nagybányai rokkant katonák alapjára újabban a következő adományok folytak be: Nagybánya város takarékpénztára Konczvald Károly nyug. főkönyvelő elhunyta alkalmából koszorumegváltás czi- mén 100 korona, Nagybánya város takarékpénztárának tisztikara Konczvald Károly nyug. főkönyvelő elhunyta alkalmából koszorumegváltás czimén 40 K, dr. Kádár Antalné a N. és V. utján 10 K. Fuchs Róza 5 K, Tréger Lajos 10 K. Lapunk legutóbbi számában 3295 K 88 fillért mutattunk ki. Az újabb adománynyal az alap 3460 K 88 fillérre növekedett. További szives adományokat kérünk ! Nagy karácsonyi hangverseny. Karácsony harmadnapján, f. hó 27-én nagyszabású S erre azt felelem: a rendetlenség nem rend s a kin és szenvedés nem öröm, az álla- tiasság nem emberiesség s az erőszak nem erény, a hörgés nem ének s a sötétség nem világosság, a harcz nem szeretet s a seb nem virág; de a rendetlenség és állatiasság, az erőszak és sötétség ne nyelje el a lelket, mert hiszen nemcsak ez a szétszórt fészek az ő fészke s nemcsak ez az egyénileg s családilag s fajilag stilizált kis világ az ő világa. Az embernek saját pusztuló világa fölé kell emelkednie s át kell magát vágnia annak az eszményi s nem emberi hatalomnak zónájába, mely a nagy történést igazolja s érdekében az emberi berendezkedésnek s a társadalomnak kis világait is összetöri és felforgatja. Hinnünk kell valakiben, aki világokat épit s aki a maga kifürkészhetetlen terveibe a relativ, véges embert is beállította napszámosnak s taligásnak. Természetes, hogy az ilyen zsellér botránkozik, mikor a nagy világépitő fölforgat házakat s mikor kirnéletleniil pazarol vért, érzést s boldogságot. De hát a tücsök is botránkozik, mikor az ekevas kifordítja a hantot, mely az ő háza s hazája s földönfutóvá teszi; pedig ezt szántásnak hívják az emberek s a tücsökház romlása s a rög kifordulása kalászt termel s kenyeret ad s a fejlődést szolgálja. Hinnünk kell az észt meghaladó észszerü- ségben, hinnünk kell a lappangó isteni gondolatokban, hinnünk kell a minket leteperő s az ellenünk is érvényesülő ross« daczára a diadalmas jóban 1 Hinnünk kell a nálunknál nagyobban! Minthogy sötét felhőből villámok czikkáznak, NAGYBÁNYA hangverseny lesz a Lendvay-szinházterem- ben, melyen zenei virtuózaink szine-java részt vesz. A rendezőség élén Orlowszky Frigyes gordonka-művész áll s úgy az ő neve, mint a hangverseny többi szereplőié teljes garancziát nyújtanak arra, hogy a közönségnek ritka műélvezetben lesz része. A hangversenyen közreműködnek Almer Annuska, aki félévi fővárosi tartózkodása alatt, mely alatt a leghíresebb tanárok vezetése alatt állott, most lép fel először nyilvánosan; Orlowszky Frigyes, Kovács Lajos dr., Homola László és Németh Béla. A szóló-számok zongora kíséretét Soltész Elemér látja el. A karének összehozásának és betanításának munkáját Szőke Béla plébános vállalta el. A hangversenyen bizonyára találkozót fog adni egymásnak városunk előkelő társadalma, annál is inkább, mert a hangverseny tiszta jövedelmét jótékony czélra fordítják. Felét a nagybányai rokkant katonák javára adják, másik felét pedig az erdélyi elpusztított falvak fölsegélyezésére. Újévi üdvözleteinket váltsuk meg a nagybányai rokkant katonák alapjára. Bármily szerény adományt is szívesen veszünk. Jelölés a Petőfi-társaságba. A Petőfi-társa- ságban ma tartják meg a tagválasztó közgyűlést. Rendes tagnak Révai Károlyt is ajánlja: Zempléni Árpád és Csengey Gusztáv. Csodálkozunk azon, hogy Révai Károly, aki igazán szivünk szerint való poéta, elfogadta az ajánlást s ismét odaadja nevét a biztos bukásnak. Hiszen tudhatná a mi jó öreg kollegánk, hogy a Petőfi- társaság tagválasztó közgyűlései minden egyebek, csak nem az igaz érdemek jutalmazói. A törtetőké ott az elsőség s nem a vidék érdemes poétáié, akik egy egész életen át gyönyörködtették s lelkesítették olvasóikat szívhez szóló dalaikkal, verseikkel. Vigasztalódjék Révai a bukás biztos tudatában is; csak Révai marad ő a Petőfi társaság nélkül is. A legmélyebb részvéttel vesszük a hirt, hogy Gö- nyey István Szatmár vármegye nyug. főszolga- birája, hosszú időkig I. aljegyzője, régi patrícius család sajra, az elmúlt héten jobb létre szende- rült. A boldogult mint a vármegye első aljegyzője hosszú időkig szoros összeköttetésben volt városunkkal s megnyerő modorával, szolgálatkészségével nemcsak sok tisztelőt, hanem sok jóbarátot is szerzett magának. Halálának hire bizonyára igaz úgy gyulnak ki az embertelen s érthetetlen hatalmak s erők ütközésében a léleknek világfölényes gondolatai s érzései. Bizhatunk benne, hogy itt czélok érvényesülnek, melyeket nem mi tűztünk ki s hogy itt oly terveken folyik a munka, melyeket nem mi rajzoltunk meg czeru- zával, hanem az Isten a világuralom jogarával. Ez a világíölényes hatalom a mi lelkünk központi napja, melybe bele vagyunk kapcsolva s melynek vonzása nem mint mechanikus vonzás, hanem mint világfölényes öntudat, mint érvényesüléséről való nagy hit s mint a jónak győzelmébe vetett erős s biztos remény nyilatkozik meg bennünk! S megnyilatkozik éppen akkor, mikor romba dől sajátságos kis világunk. Az emberi lélek ugyanis önmagát, mint uj erőt s mint uj energiát éppen ott mutatja be s erkölcsi erejének legnagyobb győzelmeit éppen ott vívja ki, ahol történeti kis világa szótfosz- lik s elpusztulnak az anyagi s testi jólétnek féltett létföltételei. Hősök s vértanuk ott serkennek s a lelkiség ott virágzik ki vértüzes és szellemmel sziporkázó pompában, hol az Isten szántott alája az erőszak ekevasával. Tudom, hogy a vértanuság nem rendszer s a hősiesség nem életpálya, de nélkülözheti-e az élet a hősiességet s elkerülheti-e a vértanuságot ? Lehet-e világrend harc s áldozatok nélkül s van-e kilátás oly földi életre, melyből az ütközés s a szenvedés ki legyen zárva ? S ha mindezek dacára nem haragszunk a világrendre, nem kell-e ráismernünk éppen a legnagyobb áldozatokban s erőfeszítésekben a lélekérvényesülésnek rendszerére s annak a nagy pedagógusnak vezető 3 részvétet kelt városunkban is. A vármegye legutóbbi közgyűlésén Csaba főispán emlékezett meg meleg szavakakkal a derék tisztviselő haláláról. Szatmárvármegye hódoló felirata. Szatmárvár- megye törvényhatósága legutóbb tartott közgyűléséből a következő hódoló feliratot intézte királyunkhoz: Császári és Apostoli Királyi Felség! Legkegyelmesebb Urunk! Királyunk! Abban a magasztos pillanatban, midőn a magyar nemzet büszke öntudattal, mély hódolattal helyezi Szent István koronáját Felséged nemes homlokára, Szatmárvármegye közönsége a századok viharában megedzett ki- rályhüség, a magyar nép leikéből fakadó törhetetlen ragaszkodás, az alattvalói szeretet és tisztelet legőszintébb érzelmével közeledik Felséged felkent Személyéhez! Nehéz, nagy idők rombolásai, a legádázabb küzdelem véres forgataga közepette foglalja el Fenséged ősei trónját. Nagy a feladat, mely Felségedre vár: A végső győzelemre vinni győztes hadseregeit, elhallgattatni a fegyverek dörgését, begyógyítani a sajgó sebeket, egy szebb, dicsőséges jövendő felé vezetni nemzetét! És mi bízunk és hiszünk! Bízunk Felséged Istentől megáldott hatalmas egyéniségében, hiszünk abban az erőben, mely a Magyar Szent Koronából a nemzeti nagyság, a nemzeti egység symbolumá- ból Felségedre sugárzik^ hogy ifjú lelkesedéssel, győzhetetlen karral, uralkodói bölcseség- gel megnyitja előttünk egy fényes, boldog korszak kapuit, valóra váltva sokat csalódott, sokat szenvedett nemzetünk legszebb álmait. A Mindenhatónak áldását kérve Felséged uralkodására, a legmélyebb hódolattal hajtjuk meg fejünket koronás királyunk előtt. Szatmárvármegye közönségének Nagykárolyban, 1916. évi deczember hó 14-én tartott közgyűléséből. A vármegye közönsége nevében Ilosvay Aladár alispán. Halálozás. Részvéttel vesszük a hirt, hogy Konczvald Károly, Nagybánya város takarék- pénztárnak nyug. főkönyvelője, aki mintegy 22 évig volt az intézet derék, szorgalmas tisztviselője, f. hó 12-én, életének 48-ik évéhen, szivszélhügondolataira s szándékaira, aki az emberiség lelkiségét kifejleszteni akarja ?! Aki elborul s kétségbeesik, az kikapcsolja magát az eszmények vonzásából s a szellemi világnak Isten felé, a diadalmas Jó felé való gravitácziójából s elsötétül és lehűl. Ez az el- sötétülés és lehűlés kétszeresen fájdalmas s sajnálatos, ha azoknak sírja s elveszte fölött szállja meg a lelket, kik a szó igaz értelmében hősök voltak s igy azt a kapcsolatot az eszményi kötelességekkel, tehát Istennel az áldozat tettében váltották ki. Sajnálatos az az eltörpülés, mely a vigasztalan fájdalomban lesz úrrá a szivén épp azoknak eleste s távozta fölött, kik önmaguknál lettek nagyobbak, mikor az egyéni, földi élet érdekeit, a szeretetet s boldogságot is föláldozták hazájuk s nemzetük jólétéért. Sajnálatos, hogy azok, akik kétségbeesve siratnak hősöket, épp akkor merülnek el sötétségbe, mikor hőseik az odaadás s áldozat tüzében kigyulva égnek s lobognak. Sajnálatos, hogy azok sötétülnek el, kik legközelebb álltak hozzájuk s úgy tűnnek föl hőseik mellett, mint világias árnyékai az eszményi lángnak. A láng a hősöké, az árnyék és hamu pedig a kétkedőké. Szinte meglepő, hogy mennyire más a hősnek, mint a hőst megsirató, kétkedő s kétségbeesett léleknek a hangulata. A hősben a lélek, a siratóban a depresszió, tehát a lelketlenség dolgozik. A hősben az akciónak éietnövelő s kedvetfokozó temperamentuma, a megsiratóban pedig az erőszak győzelmének gyááza uralko; a hős pozitív, a siratója negativ; a hős teremt és érvényesül, a siratója pedig csak hült nyoGönyey István.
