Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1916-12-21 / 51. szám

4 NAGYBÁNYA 1916. december 21. désben elhunyt. A boldogult gondnoka volt a r. kath. egyháznak is s ez állásában is kiváló érdemeket szerzett magának. Az elhunytat f. 15-én a déli időkben helyezték örök nyugalomra igen nagy részvét mellett. A család a következő gyászjelentést adta ki: Konczvald Károlyné Böhm Emma mint az elhunytnak neje úgy a maga, mint gyermekei Adrienne, Elvira és József, anyósa özv. Böhm Alajosné Winkler Erzsébet, testvérei Hermin és Dénes és az öszszes ro­konok nevében fájdalommal tudatja, hogy sze­rető jó férje, az önfeláldozó apa, testvér, vő és rokon Konczvald Károly Nagybánya város Takarékpénztárának nyug. főkönyvelője, a nagy­bányai róm. kath. egyház gondnoka folyó év és hó 12-én éjjel fél 12 órakor élte 48-ik, boldog házassága 22-ik évében a mindennapi szent ál­dozásban és az utolsó kenet szentségében ré­szesülvén, visszaadta lelkét Teremtőjének egyheti szenvedés után. Felejthetetlen halottunk kihűlt tetemét folyó hó 15-én déli V212 órakor fog­juk a Rozália templomából a róm. kath. szer­tartás szerint örök nyugalomra helyezni, mig jó leikéért az engesztelő szentmisét í. hó 15-én reggel 8 órakor fogjuk az egek Urának be- mutattatni. Nagybánya, 1916. december 13. Az Ur Jézus legyen örök jutalma. A 24-32 éves felmentettek behívása. Jól in­formált helyről írják Bécsből, hogy a 24-32 éves felmentettek behívását a legkomolyabban tárgyalják és erre már legközelebb sor kerül. A felmentetteket 43 — 50 éves alkalmas népfel­kelőkkel pótolnák, illetve helyettesítenék. A be­hívások időpontja még nincs meghatározva. Erre nézve az alkalmasság foka mérvadó mindenek­előtt. A fiatalabb évi folyamok felmentettjei 1917. első évnegyedében újból egy szemlebi­zottság előtt fognak megjelenni és nemsokkal később megtörténik bevonulásuk. Az 1917. év későbbi folyamán az idősebb évfolyambeliek fel­mentettjeinek behívása is meg fog történni. A felmentettek száma az egész monarchiában 7-800.000 emberre rúg. A felmentettek kicse­rélése alkalmatlanokkal a hadiszolgáltatási tör­vény alapján fog megtörténni. A nőegyesület karácsonya. A nőegyesület ka­rácsonyára újabban adakoztak: Langer Sándorné 10 K, Huszthy Mátyásné 10 K, özv. Kremnitzky Albertné 12 K, Révész Jánosné 4 K, dr. Kádár Antalné, Morágyi Istvánná 5-5K, Mendihovszky Józsefné 2 K, Kissné Kosztolányi Aranka 4 K, özv. Veres Lászlóné 15 K, Kupás Mihályné 4 K, Virágh Istvánná 10 K, Városi Takarék 50 K, Robelly Lajosné 20 K, Wienerberger Béláné 5’40 K, özv. Hunteszhagen Ödönné 5 K, Dem- jén Lajosné 4 K, Damokos Ferenczné 10 K, Madarassy Lászlóné 10 K, Szűcs Károlyné 3 K, Kissné Kosztolányi Aranka ruhanemű. A kiosz­tást ma, deczember 20-án tartották meg a mókát s csatavesztést lát. A hősnek szeme ra­gyog, a gyászolójának szeme pedig könybelá- bad, a hős felszabadul s elmegy országába, a siratója pedig itt marad s zárt kripták ajtaja előtt kuporodik De hát ez már csak nem rend s nem har­mónia s ugyancsak ez nem lelki rokonság s s testvéri kapcsolat! Ha apáink, testvéreink s fiaink igazán hősök, akkor gyermekeik, felesé­geik s nővéreik is hősök legyenek s „ne fajul­janak el az Isten gyermekeinek nagy gondola­tairól.“ Szűnjék meg az ellentét hőseink s mi köztünk, némuljon el a, diszharmónia a himnusz s a koldusének közt. Épp az a mi bajunk s fájó egyoldalúságunk, hogy csak azt nézzük, amit vesztettünk s hogy elfelejtjük azt, amit hőseink s halottjaink eszményi példájában s áldozatában nyertünk, még pedig nemcsak mi, hanem az egész világ. Mi ugyan elvesztettük azokat, kiket szerettünk s kiknek visszatértét epedve vártuk; azonban a sötétség, melybe reménytelenül né­zünk s a veszteség, melyet fájlalunk, nem min­den; sőt az éppen csak egy oldala a küzdelmes létnek; a másik oldala a lélek, az erő, a győze­lem, az Isten, a minden! A sötétség mellett, mely a szemre borul, óriási lángkévék gyulnak ki a hivő lélekben; a halálban megtört szemek kialvó tűzhelyén uj tűz lobog, az ideális lélek lángoszlopa ha közel akarunk állni azokhoz, ki­ket szívből szeretünk s elfelejteni nem akarunk, akkor nekünk is meg kell nyitnunk szemünket az eszményi fényeknek s a gyász sötétségét a nagy hit világosságával kell földerítenünk. Nekünk is adni és áldozni kell tudnunk, Polgári Körben s a nagyszámban összegyűlt szegények mindenike megelégedetten s meg- rakodottan távozott a kiosztásról. Nem mu­laszthatjuk el, hogy a szegények nevében is köszönetét ne mondjunk a Hoffmann-családnak, akiknek főérdemük, hogy segítőtársaikkal e ka­rácsonyi segélyezést lehetővé tették. A rézátvétel utolsó napja. A honvédelmi miniszter f. évi 23007. sz. leiratával el­rendelte, hogy mindazon befőző, lekvár­főző és mosóüstök, melyeknek beszolgál­tatására az átvételi bizottság halasztást adott, továbbá mindazon háztartási réz­tárgyak (vasalók, mozsarak, kannák stb. stb.) melyek az első átvételnél be nem szolgáltattak, most múlhatatlanul be­szolgáltassanak. Az átvételi bizottság e réztárgyak átvételére két napot tűzött ki, f. évi deczember hó 18. és 21-nek dél­előtti 8 —12 óráját. A f. hó 18-án meg­tartott átvételnél csak igen kevesen jelent­keztek s különösen kevesen jelentkeztek azok közül, akiknek az első átvételnél a bizottság halasztást adott. Igen komolyan figyelmeztetjük e be nem szolgáltatott üstök tulajdonosait, hogy a rézátvétel utolsó napján, vagyis f. hó 21-én, hol­nap délelőtt 8 órától 12 óráig a vá­rosház tanácstermében üstjeiket az át­vételi bizottságnál okvetlenül szolgál­tassák be, mert ezen üstök a bizottság­nál nyilván vannak tartva s ha azok a kitűzött határidőben be nem szolgál­tatnak, úgy azokat az átvételi bizott­ság karhatalom utján, minden ellen­szolgáltatás nélkül fogja beszedni, sőt az üstök tulajdonosai ellen a kihágási eljárást is okvetlen megindítják. Ugyan­ez áll azon réztárgyak tulajdonosaira is, akik réztárgyaikat a jelzett határidőben be nem szolgáltatják. Karácsony a hareztéren. Amint azt vártuk is, Nagybánya város hazafias közönsége szép összeggel vett részt azon mozgalomban, hogy a szent ünnepek alkalmával a hareztéren küzdő tudnunk kell odaadni azokat, kik önmagukat adták oda. Mig ez nem történik, addig ütkö­zésben s diszharmóniában állunk, még pedig i törpeségünk ütközik fiaink s testvéreink hősies­ségével s repedtharang-lelkek zavarja a magas- j ban szóló ezüstharanglelkek harmóniáját. Mi magunk vagyunk az ünneprontók! Igazi ünnep a hősök ünnepe is csak akkor, ha mi is hősök leszünk, ha mi is áldozatot hozni tudunk s ha azokat tudjuk odaadni a magunk részéről, kik már odaadták önmagukat. Akkor az a felsőbb világosság fölragyog a mi lelkűnkön is s abban meglátjuk majd mi is, hogy a rendetlenségben s a brutalitásban is van rend, mely abban áll, hogy a szellem győ­zelmesen emelkedik ki a világbomlásból s áldo­zatainak energiájával lendít egyet a lelketlen világon; fölfelé lendíti az „iners moles“-t. Ezt a rendet a nagy rendetlenségben meglátják mindazok, akik megtapasztalják, hogy a rossz, a baj, a szenvedés is csak szolgahatalom, csak teherhordó „brutum“, melyet a lélek saját cél­jaira fölhasznál; fölhasznál arra, hogy fölküzdje magát a brutális hatalmakon, hogy simábbra csiszolódjék keménységükön s durvaságukon s | hogy kristálytisztává s átlátszóvá égjen ki azok­nak az erőmegfeszitéseknek hevében, melyeket a buta anyag elleni harcban kifejt. Tudom, hogy ez nehéz; de hőseink máris oda emelkedtek föl; hangoljuk hát mi is ma- ; gunkat e reflexiók által a hősiesség s a lemon- ! dás nem csüggeteg, hanem világfölényes s bizó ! harmóniájára. Prohászka Ottokár. katonáinkat megajándékozzuk. Widder Péter gyüjtőivén folytatólag még adakoztak: Morágyi István 5 K, Havasy Mihályné 4 K, Platthy Géza 10 K. A begyült 84 K 60 fillér összeget a ka­rácsonyi szeretetadományok számlájára küldöt­tük el. — Soltész Elemér ref. lelkész gyüjtőivén a katonák karácsonyi ajándékára 400 korona folyt be, mely összeget szintén a karácsonyi akczió központi vezetőségének küldték el. - A Nb. és V. szerkesztőségéhez 40 korona folyt be, melyet szintén illetékes helyre juttattak. Itt említjük meg, hogy a város tanácsa a Nográd- verőezén üdülő 5-ös bakák osztagjának kará­csonyi ajándékára 50 koronát utalt ki s küldött el a község elöljáróságának. Választmányi ülés. A gazdasági egyesület í választmánya folyó hó 17-én, vasárnap délelőtt Szabó Adolf elnöklete alatt ülést tartott, melyen főleg a vértetü veszedelemmel szemben köve­tendő védekezést beszélték meg. Hogy a baj igen komoly, azt mutatja az is, hogy vértetves fákat már nemcsak a veresvizen, hanem itt-ott a szőlőkben is találtak. Ha idejekorán és alapo­san nem védekezünk, messze földön hires gyü­mölcseink fölött alighanem megkondul a lélek­harang. Különösen kérjük a gazdasági egyesü­letet, hogy e kérdést ne engedje a napirendről letűnni, rnig gyökeres megoldást nem nyer, hi­szen elvégre is gyümölcsöseink jövőjéről van szó. A választmányi ülés foglalkozott a vető­krumpli beszerzésének kérdésével is. A hadikölcsön czélja. Az áruló Romá­nia bünhődése legszebb gyümölcse az eddigi hadikölcsönökben kifejezésre jutott nemzeti erőnek. Ez az ut vezet végső győzelmünkhöz is! A haza hivó szava elől nem térhet ki senki, hisz a kölcsön feltételei úgy vannak megállapítva, a pénz­intézetek előzékeny készsége oly jegyzési könnyítésekkel siet segítségünkre, hogy csak a teljesen szegénynél, a földhöz ra­gadt nyomorultnál találhatunk mentséget az elmaradásra. A sikernek teljesnek, nagy­szerűnek kell lennie, ezt a nagy czélt ne szűnjünk meg lelkes szóval, példaadó tet­tel következetesen törhetetlenül munkálni. E munkával a győzelmes béke áldását és virágzást osztó nagy müvén munkálko­dunk. Siessen mindenki e munkával, hogy a jegyzés lezárásakor, e hó végéig anya­giakban vértezetten léphessük át az uj re­ményteljes 1917. esztendő küszöbét . . . A szeretet, ünnepe alkalmából ne feledkezzünk meg a nagy bányai rokkant katonákról, akik mi érettünk véreztek s mi érettünk vesztették el testi épségüket. Szatmárvármegye a koronázáson. Szatmárvár- megyét a koronázási ünnepeken Ilosvay Aladár alispán, Falussy Árpád, Domalády István és Kende Zsigmond törvényhatósági bizottsági ta­gok fogják képviselni. — Itt említjük meg, hogy Szatmárvármegye a koronázási dombra a maj- tényi-sikról küld földet. A városi takarékpénztár részvéte. Konczvald Károly nyug. főkönyvelő elhunyta alkalmából, ki 22 évig állott az intézet szolgálatában, a ta­karékpénztár igazgatósága részvétének jegyző­könyvileg adott kitejezést s az elhunyt özvegyé­hez részvétiratot intézett. A gyufa ára. Úgy látszik, hogy a gyufa kartell igen jól ösmeri a maga embereit: a ke­reskedőket, mert már több ízben figyelmeztette a hírlapok utján a közönséget, hogy egy doboz gyufáért ne adjon többet 4 fillérnél, ennél többet a kereskedőnek kérni nincs joga, mert az őt megillető haszon benne van a 4 fillérben. Ennek a figyelmeztetésnek dacára, egyre-másra kapjuk a panaszokat gyufaeladással foglalkozó kereskedők ellen, hogy egy doboz gyufáért 5 és hat fillért vesznek. Sőt mutattak nekünk egy dobozt, amely csak félig volt gyufával meg­töltve és mégis 6 fillérért adták el, illetve az­zal a kifogással, hogy nincs aprópénz, egy fél skatulya gyufát adott vissza 6 fillér helyett. A kereskedők, akik azzal szokták a leglelkiisme­retlenebb árdrágítást is indokolni, hogy a gyá-

Next

/
Thumbnails
Contents