Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1916-12-21 / 51. szám
XIV. évfoly am. 1916. dLecemtoer laó SI. Sí-in szám. NAGYBÁNYA TARSAOíLLiMII 3ÉSÍS SÄ^^I:FLC>X>.A.:IL.M:I BEBTIXAF. Előfizetési árak : Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héteu csütörtökön reggel 6—8 oldalon Felelős szerkesztő : ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvlzi-ut 14. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. E földön békesség . . . Deczember 20. A szent hajdankor legelső pillanataiban, Jézus születésekor, mennyei seregeknek sokasága zengé Betlehem mezején az Urnák dicsősége által körülvett, nagy félelemmel megfélemlített pásztorok előtt az égi hatalom és dicsőség e nagy evangéliumát: E földön békesség, hozzáadván e szavakhoz azt is: és az embereknek jóakarat! Hányszor és hányszor, hány és hány millió ajakról zengett ama betlehemi estve óta, legtöbbször a zúgolódó követelés hangján, nemzetek, családok, egyesek részéről e sző: békesség! Hová, hová tűnt el a nagy, a dicsőséges mennyei adomány, mely a gyermek Jézussal szállt alá a földre, hová rejtőzött az? Vagy az is visszaszáll a mennybe költözött Istenfiával az égbe s talán irigy volna a menny újra visszaadni nekünk azt, amivel pedig már egyszer jókedvé- beír megajándékozott bennünket. És soha, de soha annyi ember e földön nem kívánkozott még a békességre, ennek áldásai után, mint amennyien a népek százmilliói — epekednek ma utána. Mi is az a békesség ?! A lélek benső háztartásának lágy zenéje az, nyári vasárnapnak enyhe napsugara. A békesség édes testvére, tejtestvére a szeretetnek; felhőtlen azúr az a tükörnek lapján; a békességes lélek fönségessé válik a maga boldog nyugalmában ; IstencaamaritwnararHHrrtwa im nek áldó kegyelme mosolyog le reá; valamely felmagasztosult harmonia lakozik a lélekben, ha békességben él, kiszorítván az emberi élet köréből minden, azt zavaró elemet, minden olyat, ami akadályozza azt, hogy hangjával beleoldvadjon a mennyei karok harmóniájába. A békesség tudja legjobban elvégezni az építés s a tisztogatás munkáját. Ha a háborúskodás viharaiban romokba dőlnek a házak, a várak, mindenütt felüti fejét a burján, hogy a romok fölött szétterjeszkedjék,~ s a békességnek válik feladatává, hogy újra felépítse a lerombolt házakat, városokat s kitépje a burjánoknak még a gyökereit is! Egy bölcs ember azt mondá, hogy minden ember — és tegyük mi hozzá: minden nemzet is — könnyebben sülyed, mint emelkedik, de inkább fárad, midőn magasról le, mint amidőn fölfelé megy. Mennyire elfáradhatott tehát — úgy gondolhatjuk mi — a most egymással harczok viharaiban álló sok-sok ország népe, mig a béke áldásainak magaslatáról, a fényből, a világosságból alászállott a háborúskodás örvényeinek sötétlő mélyeibe ! ? S miért nem igyekszik akkor fölfelé, a békesség hegyeinek ormai felé, amely útja, ama bölcsnek szavai szerint köny- nyebb volna s megnyugtatná a népek millióit?! A békesség a biblia tanítása szerint a hitnek leánya. Hit nélkül pedig nincsen élet. Hát önként és természettelenül meg akar már halni az egész emberiség? Úgy érzi, hogy betöltötte már teljesen e földön való hivatását, mely pedig abban a dicsőséges munkájában áll, hogy Istennek munkatársa legyen e világ kiépítésének fönséges nagy munkájában! Végképen kiszakította volna leikéből a hitet, amely az ő benső életének üdítő vizeket nyújtó forrása?! Ha valaki házat akar építeni s más tervet gondol ki arról, mint amelyet az építőmester kigondolt: micsoda nagy zavar keletkezik abból! Hány már fölépített falat kell újra lebontani, hány ajtót és ablakot kell más helyekre áttenni, mig a két tervet összhangba tudják egymással hozni?! Az emberek és a nemzetek épületének Isten az építőmestere s az emberek és a nemzetek annak építői. És ha ezek más terv szerint akarnak dolgozni, mint amelyet Isten alkotott meg, mennyi hasadék, szakadás áll elő azon az épületen, az ember vagy a nemzetek államépületének testén! Avagy nem mutatja-é ezt a mostani rémes világháború, ez a szörnyű össze- különbözés Istennek jószándéka és az emberek rosszakarata között?! De hát karácsonyi gondolatok ezek, holott mi a békességnek e nagy ünnepére akarjuk irni a mi gondolatainkat ?! Talán mégis alkalmiak lesznek e sorok, hiszen a békesség ünnepét kevéssel megelőzőleg léptek föl központi hatalmaink és a bolgár és török szövetségeseink az ellenséges hatalmaknak tett békeajánlatokkal, melyet eddigi fényes haditetteik büszke tudatával és hangján, önérzetök teljességében terjesztettek elő. A „Nagybánya“ tárczája. Háborús versek. Mennek a legények. Mennek a legények, nótával, virággal, Csókok emlékével, piros pántlikákkal; Verbunkos nótákkal, zengő muzsikával. Szürke sapkák mellett szallagok lobognak; Dobverők peregnek, marsokat dobolnak, Vig legények vidám 7iótákat dalolnak. Bolondos vidámság, csupa nóta, móka, Mintha minde7ikinek legjobb dolga vóna — S az egészen mégis mi?itha valami kis sirnivaló vóna . . . Sárga viola. Nóta csendül a fülembe: Régi nóta, nagyon régi, csak az éi'ti, aki érzi. „Sárga violának letörött az ága, az én bánatomnak 7iincs vigasztalása...“ Mintha a fülembe tárogató simá! Levert kuruc harcos 7nÍ7itha a vérivel írná ! S mintha Bárifa felől a szellő suhogná Arra felé, ott fenn, fehér Kárpátolmá' Sárga violának tördösődött ága — Kuruc 7nagyároknak hullt is el virága; De hála Istennek, 7iem hullott hiába !... Vértesy Gyula. Világosság és vigasz. „A föld pedig puszta és üres vala — mondja az Írás - és sötétség vala a mélység színén“; tehát sötétségen, pusztaságon s ürességen kezdődik minden, de az Isten azután e vak hatalmakkal szemben világosságot gyújt ki s napsugárba állítja bele a világot, hogy ez a bűvös energia villanyozza föl a rögöt s szőjje bele a káosz tespedésébe a színek s formák szépségét, így alakul ki a rend s a szépség bármilyen világban. így alakul ki a szellemi világban is. Oda is világosság, oda is olyan alakitó, bűvös energia kell! S van is belőle; mert ami a napsugár a földnek, az a szellem energiája s a hit világossága az emberi életnek. Puszta s üres ez is, még pedig egészen az érthetetlenségig s a két- ségbeejtésig, ha a világos ész s ha az ész fölött nagy hit nem világit neki. Azért hát a küzködő embernek is méltán az a jelszava, hogy „világosságot a sötétségbe, — még pedig napsugárt a földnek s napsugárt a szellemi világnak is“. Mivel pedig a szellemi világnak két fényforrása van, az egyik az értelmi fény, a másik a hit világossága: azért az egész világot, az anyagit s a szellemit egybefogva, hármas világosság hierarchiája igazgatja s alakítja a létet: a napsugár, az értelem világossága s a hit isteni fényessége. Ahol a napsugárnak vége van, ott ki- gyul az értelmi fény s ahol ez is kialszik, ott az isteni fényesség lesz napvilágunk. Aki a fények e hierarchiája ellen lázad, vaksággal bűnhődik; vak lehet szemeiben, vak lehet eszében, vak lehet hitében; öntudata sötétség, érzete kin. Kár kioltani egyetlenegy fényt is a sötét életben; kár a szemért, kár az észért, kár a hitért. Amily szükségünk van a szemre s az észre, oly szükségünk van a hitre is, még pedig azért, mert vannak a világban sötétségek, melyeket sem napsugár, sem értelem nem oszlat szét. Hogy csak egyet említsek: a háború oly sötétség, melyben elhomályosul búbánatban szemünk s megáll s megdermed eszünk; nem ért belőle semmit, sőt lázad ellene egész valónk. íme a képtelenségek s embertelenségek barbár éjszakája! Ki világit hát majd ez éjszakában? Filozófiák-e vagy tündérszemek opálos fényei igazi- tanak-e el benne? Egyet tudok, hogy világosságra vagyok teremtve s vakulnom nem szabad; tudom azt, hogy az érthetetlenség e benyomá-
