Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1916-11-01 / 44. szám
2 NAGYBÁNYA 1916. november 1. törvények, kormányrendeletek és hatósági intézkedések alakjában érezteti áldásos hatását. A háború azonban uj helyzetet teremtett és gyors intézkedéseket kívánt. Állam és társadalom, egyesek és testületek egyszerre munkába léptek: mindenki érezte, hogy tartozik valamivel s fokozott munkával kell részt vennie a nagy küzdelemben, A nagy felzúdulás szülte intézmények és eleinte rendszertelen, hirtelen intézkedések káoszából lassanként kialakulnak azok intézmények, hivatalok, akcziók, melyek a háború hosszú folyama alatt valóságos állandó jellegüekké váltak s melyeknek fenmaradását a háború befejezése után is hosszú időn át szükségesnek tartjuk. Az állami hadi segélyezés nagy munkája (mint minden hirtelen készített munkálat) természetesen nem lehet hibák nélkül. Daczára a később kiadott nagyszámú rendeleteknek, melyek a gyakorlati élet szükségleteit is igyekeznek figyelembe I venni, sok benne az igazságtalanság, mél- 1 tánytalanság, de maga az egész intézmény ; feltétlen elismerésre méltó és erkölcsi jelentőségét illetőleg igen nagy fontosságú. A háború befejezése után a törvény- hozás fontos feladata lesz a hadi rokkantak, továbbá a háborúban elesettek, elhaltak hátrahagyott családtagjaira vonatkozó segélyezés további kiépítése. A m. kir. honvédelmi minisztérium kebelében létesült hadsegélyző hivatal s a vidéki városokban létesült hasonló intézmények sem szűnhetnek meg azonnal a háború befejezése után. Ezen kipróbált és áldásosán működő szervnek továbbra is rendelkezésére keli állania a katonák' özvegyei és árváinak s a rokkantaknak. S továbbra is közre kell működnie e háború sebeinek beheg- gesztése körül. A Vöröskereszt Egylet, melynek a a sebesült ápoláson kívül czéljai közé tartozik a rokkant katonákat és a háborúban elesett harcosok családját segíteni, továbbá minden emberbaráti irányban közhasznú tevékenységet kifejteni, szintén nem fejezheti be működését a békekötéssel egyidejűleg. Azon társadalmi erő, melyet az egyefeszültségében és agóniájában az emberi elme nem megbízható. Akadnak tanuk, kik azt mond- ! ják, hogy körülbelül félpercczel az első torpedó j után egy másik lövés is érte a Luzitaniát. Az első robbanás két óra öt perczkor történt. Pánikot, vagy nyugtalanságot nem okozott. Emlékezhetünk arra, hogy amikor a Titanic el- sülyedt, sokan a hajón azzal vigasztalták magukat, hogy a hajó nem stilyedhet el és úszni fog a tengeren. A Luzitánián kevesen áltathatták magukat ezzel a reménykedéssel. Minden férfi, nő és gyermek a halál küszöbén állott, tudta is ezt mindenki, és mégis a tisztek izgatott parancs-szavain kívül csak a gyermekek sírását lehetett hallani, a kiknek ösztönük súgta, hogy valami rettenetes dolog van elkövetkezőben. A szikratáviró-kezelők lázasan dolgoztak, de a megpróbáltatás perczeiben is bámulatos higgadtságot mutattak. A nagy vészjelet: a „S sülét a háború alatt életre kivott, s azon anyagi erő, mely a háború után még rendelkezésre fog állani, a háború befejezésével felmerülő nagyszámú problémák megoldására lesz felhasználandó. A rokkantügyi intézmények mindaddig fentartandók, inig a háború mindazon ■ rokkantjai visszaadatnak a munkának, kiknek az orvosi és sebészi tudomány mai állása szerint munkaképessége csak visz- szaállitható. De ne csak munkaképessége állíttassák vissza a lehetőség szerint a rokkantnak, hanem részére munkaalkalom is biztosittassék. Azonban nemcsak a háborús intézmények, hanem az általános népjóléti intézmények fenntartása és létesítése is fokozott fontossággal fog birni. S e téren főként hazánkban még igen sok a tennivaló. Miután az élelmezési viszonyok a háború után is — bizonyára még hosszú időn át — igen nehezek lesznek, e téren a kormányra és a hatóságokra még fontos feladatok várnak. Az a nagy vérveszteség, mely a nemzetet a háború alatt érte, az egészség- ügyi viszonyok javítását, s a halálozások csökkentésének előmozdítását a nemzet életérdekévé teszi. Itt lép előtérbe az anya és a csecsemővédelem nagyfontosságu kérdése. Az egészségügyi és gyermekvédelmi intézmények tehát azok, melyek jövendőbeli szociálpolitikai tevékenységünknek legfontosabb részét kell, hogy képezzék. A háború megmutatta, hogy nem a nyers erő dönti el a harczok sorsát, hanem a szellemi fölény s az erkölcsi bátorság. Népünk szellemi standard-jének emelése népoktatási és nevelési intézetek létesítése utján fokozottan kötelességünk. Kimondhatatlan számú munkáskéz elvesztése mezőgazdasági és ipari munkásviszonyainkban is bizonyára lényeges változást fog létrehozni. Hogy ennek káros hatását mezőgazdaságunk és iparunk túlságosan meg ne érezze, idejekorán megfelelő törvényhozási, vagy kormány intézkedésre lesz szükség. A női munkaerő fokozottabb igénybeö. S.“ még idejében szétvitte a szikratávíró, de sietni is kellett vele, mert a viz beözönlése megállította a dinamógépeket és a villamos- áram egyszerre megszűnt. Azonnal bekapcsolták a szükségtelepet is, de a hajó olyan gyorsan sülyedt, hogy attól lehetett tartani, hogy a légi áram magával viszi a szükségáram elektromosságát is, a mi valóban meg is történt. Köröskörül nem volt segítség. Sehol egy hajót látni nem lehetett, az ir partok pedig 8-10 mértföldnyire voltak. Turner kapitány azt mondja, hogy a hajó a torpedólövés utón 17 perczig úszott. Mások húsz perezre becsülik ezt az időt, sőt vannak olyanok is, a kik félórának mondják. Egy időben úgy látszott, mintha a hajó ismét rendes helyzetbe jött volna, valamivel későbben azonban az orra irányában meghajolt és a mint a viz az ablakon és a rettenetes szakadékokon át beömlött, a hajlási szög mindinkább nőtt. vétele s a nőknek a különböző pályához tódulása, valamint a két nem arányának rendkívüli felbillenése mind olyan problémák, mellyekkel idejekorán foglalkozni s melyeket a lehetőség szerint helyesen megoldani kell. Ha még a háború alatt ijesztő mérvben elszaporodott veneriás betegségek elleni küzdelem nagy fontosságára rámutatunk, körülbelül megrajzoltuk azon kereteket, melyeken belül jövendőbeli szociálpolitikai tevékenységünknek mozogni kell. Rámutattunk arra hogy a háború szülte népjóléti intézményeknek a háború után is fenn kell maradniok s a kitűzött irányban haladniok. Az a nagy erőveszteség, mely a nemzetet a háború alatt, érte kötelességünkké teszi, hogy a nemzeti erőt gyara- pitsuk, istápoljuk. Tatay Zoltán dr. Az utolsó nagy próba. Október 31. Sok csodát produkált már a világháború, a sok közül bizonyára nem a legjelentéktelenebb az az általánosan elismert és minduntalan hangoztatott megállapítás sem, hogy sok a pénz. Most, mikor Montenczuczoli nélkül is tudja mindenki, hogy a háborúhoz sok pénz kell, mi most a háború harmadik esztendejében is bővelkedünk a pénz dolgában, amit a háborús viszonylatok között is bátran nevezhetünk reális néven vagyonnak is. Jogot ad erre az a körülmény, hogy Magyarország földművelő, tehát termelő ország, hol a vagyon alapját a föld és annak művelésével szoros összefüggésben levő jószág állomány adja. Pénzintézeteink és talán még hiveb- ben telekkönyveink világosan mutatják, hogy a földbirtokok tehermentesítése soha nem öltött olyan nagy arányokat, mint az utóbbi másfél év alatt, a tehermentes birtokok száma napról-napra szaporodik, de nagy számban fogy a személyhitellel terhelt adósok száma is. A földárak magasak. A jószág állomány sem csökkent lényegesen a háború alatt és különösen nem a háború miatt. Ami hiány az igás szarvas marhánál mutatkozik, az csakhamar pótolódik a megnövekedett számú növendékmarhából, mellyel zsuf- folva vannak legelőink. Némi apadás észlelhető Az emberek jöttek fel a fedélzetre, a legénység kezdte leoldani a csónakokat, de ez egy időre megakadt, mert, a mint egy szemtanú mondja, egy tiszt utasította őket, hogy hagyják abba, mert a vizbiztos-ajtókat bezárták és ez a robbanás hatását szükebb térre szorítja s megakadályozza a viz beömlését is, úgy, hogy bízni lehet abban, hogy a hajó nem merül el. Az első pillanatban a robbanás után tényleg úgy látszott, mintha Turner kapitány valamennyire előre tudta volna vinni hajóját a part felé. De nemsokára elmúlt minden reménység. Az utasok tömegesen jöttek a fedélzetre. Rendetlenség, tolongás nem volt a csónakok körül, a melyeket most már egymás után eresztettek el. Mindenki látta Vanderbiltet ezekben az izgalmas pillanatokban. Azt mondják, a legzavartalanabb nyugalommal állott ott, mint aki a pályaudvaron a vonata előtt áll, hogy beszálljon. Életének utolsó A burgonya rekvirálása Aki tehát f. év szeptember hó 21-iki hirdetésünk értelmében 1916. október hő. 31-ig eladásra kötelezett burgonyamennyiségét nem jelenti be, annak burgonyatermését elrekvirálják és burgonyád jáért méter mázsánként 1 koronával kevesebbet fog kapni. Országos Burgonyaközvetitő Iroda Szatmármegyeí Kirendeltsége. A m. kir. minisztérium 1916. november 1-re elrendelte a burgonya rekvirálását!