Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1916-11-01 / 44. szám

J. a lóállománynál, mely azonban a kellő időben megtett óvintézkedések folytán szintén gyorsan pótolható lesz. A sertés és juh állo­mány ha mutat is némi apadást, az a különféle játványos kórok következtében állott elő, ami tehát békés időben is hullámzóvá szokta tenni a létszámot s igy a háború rovására nem ir­ható. Mindezeknél fogva tehát ha a ládafiában csomóban fekszenek a bankók és a takarék- péntárak betétállománya hatalmasan íelduzadt, ez nem csupán pénbőséget, hanem egészsége­sebb kifejezéssel megjelölve vagyont jelent, ami bizony a háborús konjukturák mai örvendetes állása szerint olyan állapot, amely köz és nem­zet gazdasági viszonyainkra nézve a legszebb jövő kilátásait tárja elénk. Ettől a szép kilátásokkal kecsegtető jövő­től most még elválaszt a háború, de a háború­nak sikeres befejezéhez most inár igazán egy utolsó erőfeszítésre van szükségünk. Ellenségeink sora Románia beavatkozásá­val bezárult és ez a minden tekintetben utolsó ellenség is alig kezdte meg a háborúskodást, hadserege már szétverve fut a szövetségesek bosszúálló fegyverei elől. Egy, — egyetlen egy utolsó erőfeszítésre van még szükség és ha ez az erőfeszítés elég erős lesz részünkről, mint amilyen tőlünk már nem egyszer kitelt, akkor megbillen a háborús mérleg serpenyője, még pedig olyan lendülettel, melyet visszabillenteni nem lesz képes többé ellenségeinknek végleg megbénított ereje. Hadseregeink készen állnak erre az utolsó erőfeszítésre, csak adjuk meg részökre a szük­séges anyagokat, illetve azok előteremtésére a szükséges költséget. Erre való lesz a legközelebb jegyzésre kerülő ötödik hadikölcsön. Sok a pénz, sok a heverő tőke. Most pe­dig mikor minden erőre szükségünk van, a pénz erejét legkevésbé szabad hevertetni. Akár­milyen kicsiny, vagy akármilyen nagy az a tőke, hasznosabb és szükségesebb czélra nem fordít­hatjuk azt, mint, ha azzal elősegítjük a háború sikerét, elősegítjük annak győzelmes és mielőbbi befejezését, úgyszólván megvásároljuk azon a mindnyájunk által óhajtott békét. Katonáink vérüket, életüket áldozzák fel, ők adják mindenüket, amijük van, mi tőlünk még a heverő pénzünket sem áldozatként kéri 1916. november 1. _________________ ór ájában fényes példáját adta nemes egyénisé­gének. Sokan látták, amint leoldotta derekáról a mentőövet és átadta egy asszonynak, a ki­nek két kis gyermek sirt a karján. Ez a ma­gyarázata annak, hogy a milliárdos Vanderbilt is életét vesztette a borzalmas katasztrófánál. Frohmann, a hirneves színházigazgató szin­tén nyugodt volt. — A férfiak - mondja egy másik szem­tanú - átengedték helyüket a csónakokban az asszonyoknak. A tisztek és a legénység intéz­kedő szavain kívül csak gyermeksirást lehetett hallani. Minden hajótiszt és tengerész a kapitány utasítására tartott rendet az utasok közt: — Csak nyugodtan! Nők és gyermekek előre! „A nők és gyermekek előbb“ szabályt szi­gorúan megtartották és ez az engedelmesség a borzasztó pillanatoknak valami hallatlan megin­dító fényt kölcsönzött. A csónakok leeresztése rendkívül nehéz­séggel járt. A menekültek nagy része azt mondja, hogy a hajószemélyzet testileg gyenge volt ilyen munkára. Ez nem is lehetett másképen most, a mikor a tengerészet virága a hadihajókon, a patrouillehajókon, az aknarakó és aknakereső hajókon teljesiti kötelességét a haza iránt. De mégis a bátorságot és a lovagiasságot a hajó­személyzettől megtagadni nem lehet. Apró szerencsétlenségek is történtek. Egy kötél elszakadt és a csolnakot, a mely rajta függött, elvitte a viz. Volt azonban a fedél­zeten nagyszámmal összehajtható csónak is, a haza, hanem kölcsön, jó kamatra, rövid időre. Mikor tehát ilyen szent, nemes célra oda­adjuk feleslegünket, egyúttal jól gyümölcsöztet- jük pénzünket, olyan jól, melyet ma sehol má­sutt el nem érhetünk. Szép sikere volt eddigi hadikölcsöneinknek, de a mai helyzet már olyan, mely garancziát hord magában arra nézve, hogy az ötödik hadi­kölcsön minden eddigit felül fog múlni fényes eredményében, de kihatásában is. NAGYBÁNYA___________ HÍ REK. Október 31. A hó elseje alkalmából kérjük hát­ralékos előfizetőinket, szíveskedjenek hát­ralékaikat beküldeni, hogy kötelezett­ségeinknek mi is eleget tehessünk. A mai abnormis helyzetben, amikor minden­nek az ára ötszöröséré-1izszeresére szö­kött fel, valóban a vidéki lapok küzde­nek a legnehezebb helyzettel, hiszen az előfizetési dijak ma is olganok, mint voltak félszázaddal ezelőtt. Becsületes, hazafias munkájukért valóban megérdem­lik, hogy legalább a hátralékok felhal­mozásával ne nehezíts ék helyzetüket. Személyi hírek. Pajtás László tüzérfóhadnagy pár napig városunkban időzött. — Dr. Markovits Már­ton marosvásárhelyi ügyvéd, zászlós, aki az orosz fron­ton lőtt sebet kapott, a betegállományból ma ismét bevonult ezredéhez. — Dr Bertalan István ügyvéd, zászlós, lapunk munkatársa a frontról szabadságra haza érkezett. Áthelyezés. Szabó István főgimnáziumi ta­nárt, tart. főhadnagyot a nagykanizsai katonai reáliskolához helyezték át tanárnak. Helyettesités. Nagy Bertalan szinérváraljai kir. közjegyző elhalálozásával megüresedett szi­nérváraljai közjegyzői állásra a debreczeni köz­jegyzői kamara helyettesként dr. Heppes Béla nagybányai kir. közjegyzőt rendelte ki. Királyi kitüntetés. Őfelsége a király Kulcsár Lajos Máv. főellenőrnek, a szatmári állomás főnökének, a hadiTorgalom terén teljesített ki­tűnő szolgálatai elismeréséül a koronás arany ér­demkeresztet adományozta a vitézségi érem sza­lagján. A király köszöneté. Őfelsége a király a nagybányai és felsőbányái gör. kath. esperesi kerületek hódolatát és hűség- nyilatkozatát legkegyelmesebben tudomá sül venni méltoztatott. azután ezeket is leeresztettek, természetesen | zsúfolásig telve utasokal. Egy menekült beszéli, hogy volt egy hajóaltiszt, a ki pipával a szájá­ban a legnagyobb nyugalommal dolgozott, egy- ! másután eresztette le a mentőcsonakokat, biz- ; tatta az embereket és úgy rakosgatta az asz- szonyokat és gyerekeket hogy minél többen rá­férjenek egy-egy hajóra. Ekkor már tragikus jeleneteket, megin­dító bucsuzásokat is láttunk. Volt ott egy gö­rög házaspár. Az asszonyt a férj tette be a csolnakba, megcsókolta és szerencsés utat kí­vánt neki. Be nem szálhatott, mert még voltak asszonyok, akiknek nem volt helyük. A csolna­kot leeresztették, az asszony kendőjével intett a férjének: nézett utána, de egyszerre két ke­zébe takarta arczát, a kémény rázuhant a fér­jére és ott a szemeláttára megölte. Asszonyok és gyermekek kapaszkodtak a a kötélbe, a mint a hajó fokozatosan sülyedt. A gyermekek sírtak, de a hajóban az embereknek az volt az érzésük, mintha valami végtelen tá­volságba néznének előre - mintha nem is az életük volna koczkán ... A vég két óra hu­szonhat perczkor következett be. Pontosan ekkor. Az órák a vízben ennél a percznél állottak meg. A hajó hátúja mind mélyebbre és mélyebbre sülyedt, a csúcs pedig emelkedett és lassan-lassan eltűnt ahullámok közt. 3 A nagybányai rokkant katonák alapjára. A nagybányai rokkant katonák alapjára sirvilágitás megváltás czimén újabban a következő adományok folytak be: Dr. Lovrich István, Józsi és Gyula 50 K, Kende Erzsébet 30 K, Stoll Béla, Szentkirályi Jó­zsef, dr. Makray Mihály, Ludinszky Lajos, Simon Béláné 10-10 K, özv. Barthos Zsigmondné, Radó Dezső 5 - 5 K, Gallisz Györgyné 4 K. Lapunk legutóbbi számá­ban 2582 K 88 fillért mutattunk ki. Az újabb adományokkal az alap 2726 K 88 f-re emelkedett, mely összeget a városi ta­karékpénztárban kezeltetünk. További szi­ves adományokat kérünk. "Thörnia Béláné. Megrendítő gyász érte------------...-------- 1 norma Janos festő­művészünket. Édesanyja Thor ma Béláné sz. Fe­kete Gizella hosszas betegeskedés után elhunyt Veszprémben, ahová csak hetekkel ezelőtt uta­zott el hozzátartozói látogatására. A boldogultat Veszprémben helyezték örök nyugalomra igen nagy részvét mellett. A család a következő gyász- jelentést adta ki: Szomorú szívvel tudatjuk, hogy özv. csopaki Thorma Béláné gaíanthai Fekete Gizella meghalt, hosszas szenvedés után, életé­nek 68-ik évében Veszprémben, október hó 22-én esti fél nyolc órakor. A megboldogultban csopaki Thorma János édesanyját, Parrágh Béla anyósát, Parragh Endre, Ilonka, Sárika és Er­zsiké nagyanyjukat gyászolják, rokonai és jó­barátai a jóságos és igazlelkü embert. Temetése folyó hó 24-én délután 3 órakor lesz a refor- í mátus egyház szertartása szerint a halottasház­tól (Szabadi-u. 25.), ideiglenesen a Veszprém- városi temetőben helyezzük nyugalomra. Vesz­prém, 1916. október hó 22. Áldás és béke legyen hamvai felett! Ta karékpénztári választmányi közgyűlés. Nagy­bánya város takarékpénztárának választmánya szombaton délután tartotta meg rendes félévi közgyűlését dr. Makray Mihály polgármester elnöklete alatt. A közgyűlésen ez év első félévi mérlegét terjesztették elé, mely 36.000 korona tiszta nyereséget tüntet föl. A közgyűlés a be­mutatott számadásokat jóváhagyólag tudomásul vette s a szép eredményért L. Bay Lajos igazga­tónak s az igazgatóságnak elismerését fejezte ki. Halottak napja. Halottak estéjén az idén csöndesek lesznek a temetők. A világítási anya­goknak nagy hiánya arra indította a város ta­nácsát, hogy más városokhoz hasonlóan eltiltsa a sírok kivilágítását s elrendelje, hogy a teme­tőket este 6 órakor bezárják. Halottaink iránt érzett kegyeletünknek tehát adózzunk most csöndes visszaemlékezéssel szeretteinkre s azzal, hogy az ő emlékezetökre igyekezzünk enyhíteni a világháború okozta nagy nyomorúságot! Részvétnyilatkozatok. Smaregla János v. al­jegyző, honvéd főhadnagy elhunyta alkalmából Szatmárvármegye tisztikara nevében Ilosvay Aladár alispán, Szatmár sz. kir. r. t. város tisz­tikara nevében pedig Vajay Károly kir. taná­csos, polgármester igen meleghangú átiratban a város tanácsának részvétét fejezte ki. Elhunyt kir. körjegyző. Részvéttel vettük a hirt, hogy lázári Nagy Bertalan szinérváraljai kir. közjegyző 65 éves korában hosszas szen­vedés után a napokban Szinérváralján meghalt. Az elhunyt kir. közjegyző régebben Szatmáron működött mint ügyvéd, majd több éven át he­lyettes közjegyző volt és Szatmárról nevezték ki Szinérváraljára kir. közjegyzőnek. Az elhunytat özvegyén és gyermekein kivál kiterjedt család gyászolja. A Csend. E czim alatt fog megjelenni leg­közelebb Husella Ödön, a kiváló poétának, la­punk munkatársának legújabb verseskötete. Huzella színes, megkapó lírája sokkal ismer­tebb a mi olvasóközönségünk előtt, mintsem azt holmi lármás reklámmal ajánlanunk kellene. A verses könyv Singer és Wolfner bizományá- ban jelenik meg Mikes Ödön jeles festőművész illusztráczióival. A díszes kötet ára 2 korona s megrendelhető szerzőnél Nagyváradon vagy bár­mely könyvkereskedésben.

Next

/
Thumbnails
Contents