Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1916-01-13 / 2. szám
2 NAQYBÁNYA 1916 január 13 Pótoljuk az elmaradt őszi vetéseket. Január 12. Az elmúlt ősz esős időjárása s a rendelkezésre álló munkaerő megcsökkent volta miatt a gazdák az ország sóit vidékén az őszi vetési munkálatokat elvégezni képesek nem voltak s igy előreláthatólag sok helyen nem lesz csekély azon terület nagysága, mely bár őszi gabonával való bevetésre volt szánva, mégis bevetetlen marad A mai viszonyok figyelembe vételével a rendesnél is nagyobb fontossága van annak, hogy az országnak állati és emberi élelmezésre alkalmas terményekkel rendszeresen bevett területe ne csökkenjen, s igy azon területek, amelyek őszivel bevethetők nem voltak, megfelelő lavaszi terményekkel vettessenek be. Hogy e foutos cél elérhető legyen, annak természetszerűleg legelső feltétele az, hogy a gazdának kellő mennyiségű tavaszi vetőmag aljon rendelkezésére. Ebből a célból a földmive- lésügyi miniszter az ország különböző részeiben raktározott nagyobb mennyiségű vetőmag készletekről gondoskodott, melynek az egyes gazdák részére leendő eladás tekintetében a következőleg intézkedett: A vármegye törvényhatóság területén Csaba Adorján főispán elnöklete alatt egy 3—4 tagból álló vetőmag ellenőrző bizottság alakul. Vetőmagot rendelhetnek egyes gazdák, továbbá községek, gazdasági egyesületek, körök és szövetkezetek saját tagjai részére: ezek a megrendelések részletes kimutatást tartoznak csatolni arról, hogy a vetőmag tagjaik között miként fog felosztatni. A v.-mag beszerzésének leggyorsab módja az, hogy a megrendelő egyúttal megjelöli azt a közelfekvő a Haditermény rt.-nak bejelentett, de a termelőtől át nem vett készletet, amelyből a vetőmagszükségletét fedezni kivánja. Ilyen esetben a vevőt a maximális áron felől, a Haditermény rt.-nak vagy bizományosának járó métermázsánként JJí,or. 50 fillér jutalék terheli. Azon tavaszi vetőmagrendéléseknél, melyeknél a megrendelő a készletei megjelölni uem tudja, a vetőmag a Magyar Mezőgazdák szövetkezete által a megrendelőhöz legközelebb fekvő helyről fog megküldetni, hogy a szállítás meutöi gyorsabb legyen és a megrendelőt mentői kevesebb száílilási költség terhelje. A Magyar Mezőgazdák Szövetkezete által szállított vetőmagvak csak zsákkal együtt szállíttatnak és azoknak ára zsákkal együtt métermázsánként a következő: tavaszi búza — —- — 50 K árpa — — — — — — — 42 K zab — — — — — - 38 K csinquanlin tengeri — —- — 40 K közönséges — — — —- - 37 K köles — — — — — — — 60 K bab — — — — — — — 55 K Ezenfelül a megrendelő! terhelik a feladó állomástól számítandó szállítási költségek. A megrendelések akár a vetőmagnak egy j már kiszemelt készletből való kiutalásáról, akár ! máshonnan való megküldéséről vau szó — a I teljes vételárnak a vm gazdasági felügyelőnél j készpénzben való lefizetése mellett legkésőbb 1916. évi január hő 15-ig eszközlendők. (Ez a terminus azonban feltétlenül meghosszabbítandó, ; mert a gazdák jó része csak utólag értesült a i miniszter rendelkezéséről.) A vetőmag ellenőrző I bizottság a beérkezett megrendeléseket álvizs- I gálja, amennyiben igazoltnak találja, hogy a I megrendelni kívánt mag tényleg vetésre szük- I séges, az általa jóváhagyott megrendeléseket — i akár valamely kiszemelt készletből való kiutalásról. — akár a vetőmagnak máshonnan való I megküldésiről van szó, — (a tengerire é.s kö- [ lesre vonatkozók kivétel) a Magyar Mezőgazdák szövetkezeténél eszközli. Amennyiben pedig a megrendelőnek a vá- I sároini kívánt vetőmagra abból a célból van I szüksége, hogy ezzel az elmaradt őszi vetést pótolja, a vetőmag ellenőrző bizottság feladata a I megrendelés továbbítása eiőtt meggyőződni ar- j ról, hogy az őszi vetés elmaradása folytán fel- ; maradt őszi vetőmag a Haditermény Részvénytársaságnak megvételre felajánltaíott e. A törvényhatósági vetőmag ellenőrző bizottság kikerülésével vagy a megállapított ha- I táridőn túl tett megrendeléseket, úgyszintén az ! oly megrendeléseket is, melyeknél a megfelelő j vételár a vm. gazdasági felügyelő egyidejűleg be nem fizettetik, a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete el nem fogadhatja és nem foganatosíthatja. A vetőmagnak múlt évi elárusitása során í azon sajnálatos tapasztalatot kellett a miniszternek szereznie, hogy egyesek nem törődve a közérdekkel, vetőmag cimén takarmányozásra és más célokra szereztek be terményeket. Az ily lelkiismeretlen eljárás a közérdek szempontjából az egyesek által nem is mérlegelhető következményekkel jár. Karrikaturák. Mikor az áram megszakad. Aznap homályba borult a város. Lement a nap — mondanák a költők ... és a lámpák nem adlak világosságot, —- mondaná a Biblia. A városi ember ilyenkor röviden nyilatkozik. Áramzavar —- úgymond — aztán nem zavar senkit. Napirendre tér és vár. Az operettiró gazdagodik egy ötlettel, ami eddig nem jutott eszébe. De nála majd az egész másképpen fest. Sói szó!: maradottak, hogy többet tudunk dolgozni, mint amennyit eddig dolgoztunk. Lehet, hogy ez a tudomány nem éri meg azt a tandijat, amelyet érette fizettünk, de nemzetünk jövendőjére, intensiv és extensiv boldogulásunk haladására való nagy fontosságát lehetetlen volna bárkinek is kétségbe vonnia. Nagy, végtelenül nagy tanulsága ez a mai háborús időnek! Szegénynek tartott, hirdetett nemzetünk a hadikölcsön czéljaira milliárdo- kat tudott összehordani. Sokkal kevesebb erővel, mint a mennyivel háború előtt rendelkeztünk, csaknem összes munkáinkat épen úgy el tudjuk végezni, mint ahogy a régi jó időkben végeztük azokat. Mert megtanultunk dolgozni, s megismertük a maga teljességében mindannyian a magunk munkaerejét. Nem is szégyenli többé senkisem a munkát, mert megtanított ez a háború bennünket annak a régi igaz mondásnak a vallására, követésére: >magad uram, ha szolgád nincs!« Földeinket bevetették, művelték, termékeinket betakarították eddig magokat elgyöngülteknek tartott & a munkától azután visszavonult öregebb emberek, vagy még nehezebb külső munkára alkalmatlannak vált gyermekifjak és leányok; urinők vették kezeikbe árván hagyott birtokaik kezelését; asszonyok állottak az ekék szarvai mellé, és sarlóval kezükben el tudták végezni a kaszáló férfiak munkáját. S hála Istennek, igy van ez a közélet legtöbb más munkaterén is. Megtanultuk, hogy a munkában van az élet, hogy aki élni akar, aki meg akar élni: annak dolgoznia kell. t Megtanultuk, hogy tudunk is dolgozni, hogy diadalmasan állja ki a csatát, szemben vésszel, szemben zivatarral, szemben minden fáradalommal a mi itthon küzdő seregünknek Isten kegyelméből adott, tudatosabban életre ébredett, áldva-áldott munkaereje: a mi munkaerőnk! A szobácska előbb még oly békés, előkelő csendjét gorombán felrúgta a megbotránkozás. Egyszerre beszélt, egyszerre szörnyüködött mindenki. Hát ezért akad e! mindig esténkint az összeköttetés C-vel? Ezért nem lehetett tegnap erősítést küldeni ? Ezek hiúsítják meg minden iparkodásunkat, tervünket, reményünket ? Egyszerre öten is a kapitányra támadtak. — Mi a f—k czipelted ids azokat a gazokat? Nem végezhettél volna velők mindjárt odakint ? — Nem tehettem, mert nem értem tetten. Hozzám már'csak úgy hozták őket. — Nos hát rendet csinálunk itt egy-kettőre — szólalt meg most a parancsnok — küldjék be ide a gazokat. A kisérő katona is jöjjön be ! Mialatt a kapitány kint járt az emberekért odabenn hirtelen elült a zaj Feszült várakozás váltotta fel az iménti kifakadásokat, ugv érezte mindenki, hogy a következő jelenetre össze kell szednie idegeit. Megint nyílik az ajtó, görnyedten lehorgasz- tott fejjel inkább becsoszog, mint belép a két. rusnyák. A kísérőjükkel együtt megállanak a lámpa alatt, szemközt a parancsnokkal, velem is. A háttérből, a kisebb asztal mellől is előre kerül mindenki s az előbb még izzó hangulat hirtelen megdermedt. Két emberélet sorsa dől el a következő pillanatban, két hitvány emberé, de emberé mégis. Legszélről a fiatalabb áll. Majdnem csinos az arcza, csak fakó. Orra körül ütött seb vére szivárog keresztül egy réteg megaludt, odafagyott véren. Tágra nyitott szemét le nem veszi a parancsnok arczárói, két keze ujjával idegesen babrál zubbonya vedlett prémszegélye körül. Mellette a másik. Lehet negyven esztendős, talán hatvan is. A nyaka táján körülnyirt hosszú, szüntelen haja. borostás zárgászöld arczából alácsüngő íorzonborz bajsza, szemét a szoba padlójáról fel nem veszi, egész alakja megriadt, megtorpant garázda bikáé, amikor jobbról-bat- ról agyonhessegetve, agyonriasztva, kábultan és fásultan várja a spádé kikerülhetetlen halálos döfését. Tudja-e, sejti-e ez a két emberfia, mi vár reá. Azt hiszem tudja. De már nincsenek képzetei a bajról, a halálról, iszonyatról. Órákig jöttek az éjszaka sötétjében a biztos halál felé. Nagy a nyomorúság, kinszenvedés az élet, sokkal rosszabb talán a halál sem lehet. Azután — nincs menekvés úgy sem. Most, talán a következő pillanatban rántja elő revolverét valamelyike a hatalmas uraknak s lepuffantja. Pálinka vagy halát, a kettő közül volt vált választás, pálinka kellett, halál jutott. Hiába minden — Hát ti gazemberek, elvágtátok a drótokat? — rivalt rájuk nyelvükön a parancsnok. Az öreg fel sem tekint. A fiú szólni akar s néhány ideges, majefnem hortyogó. ártikulátlan hanggal, rángatózó ghestussal olyasfélét akar megértetni, hogy ő csak felemelt ufjából egy drótot. — De rálőttél a posztra? — s rámutat a katonára. Most néztem legelőször rá a kisérő katonára magam is. Magas, hirtelen megnőtt vézna alak, irtózatosan csúnya fiú volt szegény. Arca egy tónussal fakóbb, szeme fénytelen, mintha két befuttatott üveggolyó meredne ki az üregből. Felső ajka idegesen rángatózik, néha egészen fogsora föló húzódik. Feszesen áll, de egy minutáig sem mozdulatlanul. Két könyöke minduntalan, mintha villamos ütésre, elugrik a testétől. — Igen, idelőtt — dadogja a poszt s a patrontáskáját gyömöszöli — innét meg ide — s bekötött véres kezefejót mutogatja. — Hát ehhez mit szólsz? — vallatja a fiút a parancsnok. Az csak mélyebben horgasztja fejét s mind nehezebben lélegzik. Mégis tagadó mozdulatfélét kísérel. — Talán nem igaz? Hál revolvered se volt tán? Mart ugy-e elvetted a revolverét? — kérdi a bakától. — Igenis — feleli a legény s kifelé akar indulni, hogy elhozza — künn hagytam. — Csak maradj itt — parancsolja az altábornagy, a fiúhoz fordulva — hát igaz, vagy nem igaz ? A fiú többé nem tagad. A vércseppek arcából most már álla hegyéig folynak alá, egy-kettő a padlóra cseppen, Már már minden mindegy. — Micsoda vadállatok ! — fordult felém a parancsnok — és amellett félek, hogy ez a kölyök még nincs huszesztendős és megmenekül. — Hány éves vagy ?
