Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1916-01-13 / 2. szám
NAGYBÁNYA 3 Mikor az áram megszakad s a lámpák fénye elapad — kigyul a szív — mi több — dagad, lepattan róla a lakat. Szabad a csók — mondják — szabad s ha két megértő lény akad: hideg sötétből láz fakad. A perez hatása elragad: karod ölel, a szád tar>ad . . . mikor az áram megszakad. Refrén : Ha a fény visszatér Ne szégyeld magad: A pasas, ha ravasz, Konokul tagad. Apad, tapad, szabad, Akad, lakat, szakad, Dagad, fakad, ragad, Magad, magad — tagad. Hatásos jelenei a második felvonásban. De példáui gyermek-előadásokon rumi volna célravezető. A vidéki színigazgató — költői lélek — nem hagyja ki, ellenben átalakítja ilyenformán : Mikor az áram megszakad s a lámpák fénye elapad — kigyul a gyertya — ha akad s ha leragasztják, leragad (t. i. az asztalhoz tapad). De játszni vele nem szabad : a lángból könnyen tűz fakad ! Oszt’ nincs rajta többé lakat és mint az ár, bőszen dagad, elég a ház, elégia pad. Ezért szépen viseld magad, mikor az áram megszakad. Refrén: Ha a fény visszatér Száz kutya ugat, Mit a kis gyerek is Örvendve fogad. Satöbbi. Tanulságos és szórakoztató. Avagy : a kellemes a hasznossal. (Kották teljes szöveggel Vizvölgyinél.) Akkor éppen az uccán járkáltam, kevés céllal, hogy ne mondjam céltalanul Lassan, hogy úgy mondjam, észrevétlenül megjön az est, (sőt Az Est) és nem gyulnak fel az ucca- lárnpák mint máskor. Nem ismerek fel senkit, a hitelezőimet éppen nem engem se ismer meg senki, — még az adósaim se. A sötétben egyesek »Gyújtsál gyertyát, angyalom« — kiáltással a helyzet magaslatára emelkednek, mire lassan világok és félvilagok gyulnak az üzletek mélyén. Vastag gyertyák, rövid gyertyák, üvegben, vagy anélkül, páiin1916 január 13 Ahányan a szobában vagyunk, átérezzük a pillanat drámai jelentőségét. Hány éves vagy? Az adandó választól függ e percben a legnagyobb dolog: egy emberi élet kialvása. Siri csendben felel a fiú: — Huszonegy. A halálos ítéletét mondta ki. Eldőlt. A két asztal körül a némaság után ideges fészkelődés. Az egyik a borát hörpinti ki reszkető pohárból, a másik meg kialudt szivarját éleszti lankadatlanul. Mindenki meg akar győzni mindenkit, hogy a dolog hidegen hagyja. Csak az asztal végén sóhajt egy csupaszképü kadét. — Vigyétek! Hadnagy ur, értesítse az auditor alezredest I A nyomorúságos vadállatok távoztával megélénkül a társalgás Hál ez a rákfenéje minden hadi műveletünknek 1 Akármit eszelünk ki, akad legalább egy ilyen áruló gazember. És nincs védekezés ez ellen, mert a fő a »humanitás« Azután ha hurokra kerül egy-két ilyen gazember, akkor jön a paragrafus. Mert a paragrafus a fő, nem pedig a sok-sok ártatlan áldozat vére . . . S mintha végszóra érkeznék, e pillanatban siet keresztül a szobán kifelé a »paragrafus«: az auditor. Hosszú prémgalléros kabátjából éppen csak az arcza élét látom meg. Férfiasabb arczólt keveset láttam életemben Valóságos plakett-arcz S amint mellettem elhalad, mégis érzem, hogy visszafojtott indulattal tekintek utána én is. Ez most kéjelegni fog abban, hogy valami paragrakás pohárban, vagy a számoló automata csúcsán. (őszintén szólva Ady Endre jut eszembe otthon, Csúcsán, és a Zilah-csucsai autójárat, — de csak úgy futólag. Utólag Mucsa is eszembe jutott) A kávéházusban hosszú, frissen bontott gyertyák gyulnak, csodálatosképpen nem rek- virált fémtartókban, minden asztalnál, a középen. Elszórtan misztikus fejek, Rembrandt fényben, intenzív füstkarikákkal, — milyen jó, nem kell gyufa a szivarhoz. Azt mondják az ilyen világítás a szemet se rontja. A levegőt? — Na azon nincs mit rontani. Mégis irni-olvasni csak ősöm tudna, itt az éji félhomályban, — bizo nyosan tudna, ha nem felejtette el A méteres (ezelőtt Rőfösch) boltban gyertyával másznak a létrára, nagyobb hatás kedvé ért. Csodálatos, ilyenkor is vásárolnak az ern- ; berek persze a kívánt villámvörös nyakkendő ! helyett krokodiluszöidet, tévedésből. Hasonló j esetek másutt is. Hogy azonban zsebóra helyett ; mamáiul krumplit és seprű helyett »Lövészárok« ■ letüport nem adnak, annak csak az az oka, I hogy ezeket a cikkeket nem árulják egy helyen Itt említem meg, nem lehetek róla, hogy ennyi zöldet összeírtam, — én meg mertem volna esküdni hogy kék. Ellenben mi sem könnyebb ilyenkor, mint kétkoronás jancsibankó (jankó bankó) helyeit mozijeggyel, piszkos számolócédulával, szükség esetén bármilyen elnyűtt papirosdarabbal fizetni, különösen ha az ember még vissza is kap belőle. Korona helyett hatost adni csak akkor célszerű, ha a vásárlás összege csekély, de mindenesetre kevesebb négy piculánál. Mondják, hogy egy Schorchs nevű felebarátunk azon az estén fölöttébb meggazdagodott, ezen a módon, Meginterjúvoltam félig barátságosan: — Hogyan szerezte üraságod a vagyonát ? — Kicsin kezdtem. Gyufát, gombostűt, szeget és egyéb apróságokat vásároltam egy fél- vaggonnal (Titokban azt is megmondta, hogy gyógyszetlárba és hentes üzletbe nem ment.) A postán minden asztalon három—tizenkét gyertya égett, a pénz, és a bélyegek behatóbb vizsgálata céljából. Felebarátunk ide se jött aznap. Nem érdemes — sejtem — sötétben hazamenni, mit csináljon az ember? Elmerülök tehát a boltajtók mögött feltalálható korképek szemléletébe. Konyhalámpa, mozilámpa, vásári acetilén lámpa, (Mindegyik a hozzáértendő bűzzel) Milyen érdekes. Éles, sötét körvonala a házaknak, tornyoknak. Ködös feketeség, mint London, vagy Felence bombázásakor, Kár, hogy nálunk c-^ak sötétség van, bomba nélkül. Legcélszerűbb volna ilyen alkalmakra egy aviati- kust, vagy magát Zepelin grófot szerződtetni Nagyon elgondolkoztam a sőt (ben, barátaim egyikébe ütközvén. — Mindeneseire ez kifizeti magát, mondja, — a szó legszorosabb értelmében. — A sötétség? Magát ? — Na igen, mert a fogyasztó közönség ezért nem fizet. — Szerző. (Önmagára mutat.) Eltelik egy félóra Aztán egy másik félóra. Fekeie tömegek keringenek az űrben. Minden forduló egy-egy évszázad. A világítási technika történetét meg lehelne irni induktiv alapon. Rohamos haladás észlelhető a gyertyák elhelyezésében, aztán petróleumot gyújtanak s már a gázvilágitást akarják feltalálni, miközben hívatlanul betolakszik minden zugba a világosság. Milyen fényes Pedig ha más városból jön az ember, lömlöc-söíéinek tűnik. Na igen, mert náluuk kimentek a divatból a ragyogó kirakat- lámpák. Kár. — Különben ez is relativ dolog, mint a Prokruszíesz ágya. Nekem rövid, másnak pedig nem elég hosszú Sejtem, hogy ez a kroki mindenkinek hoszu L. T. N. T. HÍREK. Január 12 Személyi hír. Moldován László huszárhadnagy a frontról pár napi tartózkodásra haza érkezett. Kinevezés, őfelsége a király Thurzó György zászlóst hadnaggyá nevezte ki. Kitüntetés, őfelsége a király Slrohmájer József áilamépitészeti mérnököt, tart honVéd- főhadnagyot az ellenség előtt lanusitott vitéz magatartásának elismeréséül a signum laudis- szal tüntette ki. Föszolgabirói helyettesítés. Csaba Adorján főispán a szatmári járás főszolgabírói állására dr. Domahidy Pált helyettesnek kinevezte. Eljegyzések. Kádár Géza festőművész, a nagybányai festőkolonia egyik oszlopos tagja eljegyezte Budapesten Hevesy Rózsi zongoratanárnőt. — Mund Hugó festőművész, a nagybányai festőkolonia tagja eljegyezte Dömötör Gizi fesfő- művésznőt. fuícsavarral szembehelyezkedjék a jogosult köz- érzéssel . . . Kevéssel utóbb visszajön, tiszteleg a parancsnok előtt s kéri át a szomszéd szobába. Átmennek mindaketten, áthallatszik az ajtón az adutori hangja is, a tábornoké i.s. »Ennek végét kell vetni« — halljuk s nemsokára visszajön a kegyelmes ur. Homloka ráncolt, idegesen gyújt a cigarettájára. Annyit tudok meg, hogy »holnap lesz« , . . * És másnap uem lett semmi. Mi történt? Egyszerűen ennyi: Az auditor által megindított vizsgálat már első félórájában kiderítette, hogy a két paraszt ugyan szétrongált drót közelében találtatott — ebben az irányban folytatódik is a vizsgálat — ellenben nem lőtt rá senki a posztra, a katona sérülése nem revolvertől való, a patrontáskán nem revolver ütött lyukat s maga a revolver — nincs. A két ember őrizet alatt marad, mig a vizsgálatnak vége. Tehát hazudott, rágalmazott a baka? Azt nem. Mikor reggel az auditor kérte az elkobzott revolvert, a legény azt som tudta, miről van szó. Mikor megvizsgálták a patrontáskáját, hamarosan kiderült, hogy a lyukak puskagolyótól valók s a legény nyugodtan, nyíltan — mintha goha más verziót még csak nem is hallott volna — ejmondotta, hogy még kora délután az erdőben horzsolta keresztül tenyerét egy eltévedt golyó. Mikor erre tegnapi vallomását állították szembe mostani kijelentéseivel, a fiú — csodálkozott, A háborúi pszichózisnak nem is oly ritka esete. A délutáni sebesülés, az éjjeli találkozás a két gyanúsította1, az éjszakai mars hóban, fagyban, örökös halálos veszedelemben megingatta az amúgy is gyenge idegzetű legény lelki és értelmi egyensúlyát. Hogy csak egyet említsek: hiszen az este be akarta hozni az elkobzott revolvert I S akik tegnap halált kiáltottak a két nyomorult fejére, megkönnyebbülten sóhajtottak fel. S magam tizszer-százszor mondogattam magamban : nos hát nem, nem igaz, hogy itt egy-kettőre puffogíatják le az embert. S mikor már rég elhagytam a kárpáti tábort, szüntelen ott kísértett fejemben, szivemben a »paragrafus« profilja. Egész emberé, akinek az a megtisztelő bár, de kényelmetlen feladat jutott, hogy sokszor, nagyon sokszor mást akarjon, mint azok, akik körülötte, sőt valószínűleg — akárhányszor azok is, akik fölötte állanak. Katona, aki az áruló iránt érzett undorral eltelve a jogos felháborodással szemben, ha kell, megvó- delmezője. A kellemetlen biró, az ellenszenves »paragrafus « Nem kérdeztem, nem tudom, hogy hívják a prémgatléros, sasorru auditort. Jobb szeretem, hogy névtelenül, trónt gyönyörűséges puszta fogalom ól bennem klasszikus emléke. Laudauer Béla.
