Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1916-06-01 / 22. szám
i 1916. junius 1. ben (kenyérmagvak lisztje, burgonya, hüvelyesek magvai) és elég bőven a tejben is tejczukor alakjában (majdnem 5%) és édes gyümölcsökben is. Használatos répaczukrunk persze tiszta czukor. Milyen mértékben van szükségünk fehérjére, zsírra és czukorra vagy keményítőre? Legfontosabb a fehérjeszükséglet ismerete, már azért is, mert ez a legdrágább tápanyagunk s mert éppen ezzel történik a legnagyobb pazarlás. A fehérje felnőtt és teljesén kifejlődött emberben két czélra használódik fel. Egy része pótlására szolgál annak a fehérjemennyiségnek, amely munka közben az emberi gépezetből mintegy elkopik, egy másik részét pedig elégetjük mint fűtőanyagot. A növekedő, serdülő szervezet még egy harmadik czélra is használja a fehérjét, t. i. testének növelésére, mint építő anyagot. Felnőtt és teljesen kifejlett embernek az elfogyott fehérje pótlására nem sok kell, de ezt a keveset (naponta 40-50 gr-ot) feltétlenül meg kell kapnia szervezetének. Rendesen sokkal több fehérjét eszünk, mint amennyire szükségünk van. A középsorsu ember által elfogyasztott húsnak pl. egy negyedrésze is bőven elegendő ahhoz, hogy a szükséges fehérjemennyiséget szervezetünkbe vigyük. Ha ennél többet eszünk, akkor a felesleges fehérjét a szervezet elégeti s ezáltal meleget termel, amire ugyan szükségünk van, de felesleges fényűzés testünket fehérjével fűteni, mert éppen olyan jól fűthető az cukorral is és még jobban zsírral, amik sokkal olcsóbbak, mint a hús. Ha több húst eszünk, mint amennyire szükségünk van, akkor úgy teszünk, mintha kályhánkat közönséges fa helyett, drága mahagóni bútorokkal fűtenők. Persze nem jut eszünkbe azt tanácsolni, hogy a húst töröljük egészen étrendünkből. Ez egyebektől eltekintve már nemzetgazdaságilag is káros volna, mert van egy csomó növény, amit csak az állatok esznek meg s amiknek értékes részeit az állati szervezet hússá és zsírrá alakítja át és ilyen módon azok az emberi szervezetre közvetlenül értéktelen növényi anyagok közvetve igen értékesekké válnak. Azonban teljesen elég, ha napjában csak egyszer eszünk húst és azt is kisebb mennyiségben mint eddig. Fehérjét vehetünk azonban magunkhoz más alakban is, nemcsak hús alakjában. Kisebb gyermekek például, akiknek növekedésük miatt mint a test egyik építőanyagára aránylag több fehérjére van szükségük, mint a felnőtteknek, egész fehérjeszükségletüket a tejből fedezhetik. A gyermeknek főtápláléka a tej legyen s nem baj, ha emellett csak igen kevés húst kap. A tejet most főleg a gyermekek számára kell tartogatnunk, mivel nemcsak húsban, hanem tejNAGYBÁNYA ben is szűkén vagyunk. A tejjel a gyermek a fehérje mellett még zsírt és czukrot is kap, sőt bizonyos fontos és szükséges sókat (mész- sókat) is. A tej fehérjetartalmát két módon tudjuk az eddiginél még jobban kihasználni. Egyrészt sajtok, túrók készítése által, ami lehetővé teszi azt, hogy nagymennyiségű tejet, amely különben talán elromlanék, konzerváljunk és hosz- szabb ideig eltartsunk; ezáltal igen értékes és aránylag olcsó táplálékhoz jutunk. A zsíros sajtok (emmenthali) és túrók (pl. liptói) tápértéke u. i. még meghaladja a középzsiros ;husok értékét. Czélszerü tehát, ha a hús egyrészét már most is sajtokkal és túrókkal pótoljuk. Egy másik módja annak, hogy igen nagy fehérjemennyiségekhez olcsón jussunk a tej utján az, hogy az édes tejből való vajkészitésnéi visszamaradó irót emberi táplálékul felhasználjuk. Egyes vidékeken ezt meg is teszik, például a Szepességen; legtöbb helyen azonban a sertéseknek moslékul adják, sőt egyes vidékeken még ruha fehérítésére is használják. Az iró az édes tej összes fehérjeit és egész cukor- tartalmát magában foglalja, tehát jelentékeny a tápértéke, mert csak a tej zsírja, t. i. a vaj hiányzik belőle. Ha az iró elárusitását nagyban szerveznék, akkor óriási mennyiségű fehérje kerülhetne forgalomba s emellett a vaj ára is csökkenthető lenne és nem kellene a vaj termelését sem megszorítani, ami pedig már meg is történt. Az iró kevés cukorral megédesítve, igen jóizü italt ad és tésztákhoz keverve a konyhában is igen jól értékesíthető a főzésre használt drága tej helyett. A vaj kiköpülése után az íróból vagy az aludtejből leválasztható túró lehetőleg koncentrált fehérje s nagy tápértéke van; a vele készült ételek tehát jó húspótló vagy huskiegé- szitő szerepet játszanak. A húson, a tejen és a drága tojáson kívül, mely utóbbit épugy, mint a tejet, inkább a betegeknek tartogassuk, a növényi táplálékban is van fehérje, de - eltekintve a hüvelyes magvaktól - kisebb mennyiségben, úgy, hogy ha az előbb említett feltétlenül szükséges fehérjemennyiséget pl. kizárólag kenyérből, burgonyából és zöldségekből akarnók fedezni, akkor ezekből túlsókat kellene magunkhoz vennünk, amit gyomrunk csak nehezen birna meg. Ha azonban, ami éppen nem valószínű, a húsból egészen kifogynánk, akkor sem kellene még kétségbeesnünk. A hüvelyes vetemények magvai elég bőven tartalmaznak fehérjét (23-25 %-ot) és igen jól szerepelhetnek, mint a körül- belől éppannyi fehérjét tartalmazó hús helyettesitői, főleg ha áttörve (passzirozva) készitetszobába. Az lesz az ő igazi otthona, ahol legfeljebb az anyám halk lépteit, elfulladt sóhajai fogja hallani, ahol szabadon és vidáman trillázhat kedve szerint. Mi köze neki, szegénv kis madárnak, árva és magányos énekesnek a háborúhoz ? Miért kelljen neki szenvedni, reszketni, vagy meghalni olyasmiéri, amit tulajdonképp az emberek kölcsönös pusztítására talált ki valami gonosz isten ? Menjen, éljen és daloljon és ha már nem lehet szabad ligetek szabad lakója, legalább könnyit- sük meg a rabságát szegénynek. A kocsik fájdalmasan nyikorogtak az éjszakában. Már nem lehettünk messze a malomréti utkeresztezéstől és itt már attól lehetett tartani, hogy az ellenség figyelmes patrouille- jai észreveszik az országúton tovadöczögő lőszeroszlopot. Csakugyan igy volt. Eldördült egy lövés, utána a többi és most már sürü ropogással küldték felénk a golyókat. Attól nem féltem, hogy el is találnak, mert hiszen az éjszaka oly sötét volt, hogy czélzásról szó sem lehetett. De az oroszok az országutat tartották tűz alatt, a hova már nappal belőtték magukat. A mi lassan haladó kocsisorunkra pedig még ezek a bizonytalan lövések is veszedelmesek lehetnek, mert mialatt túlhaladja ezt a kanyarulatot, valahol. valamelyik része okvetlenül belekerül az ellenséges fegyverek szórásterületébe. — Csak gyorsan, gyorsan, vágtában tovább! — kiáltottam az előttem baktató kocsisnak, aki tovább adta a parancsot. Vágtatni ugyan nem igen lehetett, mert az élen haladó kocsis aligha láthatott messzebb a lova fejénél, de legalább gyors ügetésben hagytuk magunk mögött a malomréti utkeresztezést. A golyók szakadatlanul sziszegtek körülöttünk, némelyik közel járt, élesen a fülünkbe fütyült. Kapkodtuk a fejünket, káromkodtunk, lekuporodtunk az ülés védelme mögé, miközben hallottuk, amint egy-egy golyó hangos csattanással beleütődött a kocsiba. A kalitkát azonban egy perezre le nem tettem volna az ölemből. Jobbfelől jöttek a golyók és ahogy leguggoltam az ülésen, egyik kezemmel a kalitka tetejét fogtam, a másikkal a kocsi korlátjába kapaszkodtam. — Csak gyerünk, gyerünk - sürgettem a kocsisokat, amikor a szemközti fekete hegyoldalon, melynek gerincze összeolvadt az éjszakával, hirtelen elémragyogott a tábortüzek ezernyi apró csillaga. Sejtelmes mélységeivel, titokzatos fényeivel és láthatatlan kontúrjaival olyan volt ez az éjjeli panoráma, mintha egy pompás tengerparti város távoli illuminátiója felé közelednénk. A lövések gyérültek, végül egészen elmaradtak és néhány perez múlva találkoztunk az országút mentén czirkáló saját előőrseinkkel. — Messze van még a csontosi állomás ? — kérdezgettem türelmetlenül. — Még félóra innen — hangzott a felelet. De nem telt egy negyedórába sem, már berobogtunk a községbe, amely akkor már zsúfolva volt mindenféle trainnel, parasztszeke- rekkel és sanitéts-kocsikkal, tábori kovácsmühe- lyekkel és málhás lovakkal, hordókkal, ládákkal és zsákpiramisokkal - mindennel, ami a környék magaslatain beásott csapatok harczi üzemének fokozásához nélkülözhetetlenül szükséges. Az állomást nem volt nehéz megtalálni. Arra tartottak és onnan jöttek a végtelen kocsisorok; különféle szinü lámpák, irányjelzők és fáklyák mutatták az utat odáig. 3 jük el azokat. Ma ugyan ezekből is kevés áll rendelkezésre s ezért drágák is, de már a tavasz végén nagy mennyiségek fognak piacra kerülni, különösen, ha foganatja lesz annak a hasznos tanácsnak, hogy minden használható, eddig parlagon álló kis földdarabkát, kerítés- mentét kertjeinkben, udvarainkon, babbal, borsóval vessünk be. Állati tápanyagaink egyik főalkotórésze a zsir is jelantékenyen drágul és mind nehezebben lesz hozzáférhető. A zsir szerepe a táplálkozásban ugyanaz, mint a cukoré és a keményítőé, t. i. testünk fűtőanyagaként szerepel és munkaképességünket biztosítja. Épugy, mint a gőzgép is csak akkor működik, ha fütjük, szervezetünkben is munkaközben folyton lenni kell olyan anyagoknak, a melyeket a szervezet el tud égetni. Ilyenek a zsir, a cukor s a keményítő. A szervezetnek egészen mindegy, bogy ha zsírral, vagy cukorral, illetve keményítővel íüt- jíik-e, de tudni kell azt, hogy ugyanarra a munkára körülbelül kétszerannyi kell az utóbbiakból mint a zsirból. A mai helyzet arra kényszerít bennünket, hogy a rendesnél kevesebb zsírt és több cukrot együnk, mert cukorral — úgy tudjuk — bőven el vagyunk látva. Az állati zsírok közül hazánkban főleg a disznózsírt használjuk, de ha szükséges, éppen olyan jól használhatjuk fel a marhazsirt is (margarinná feldolgozva,) amely csak izében különbözik a disznózsírtól, do tápértéke ugyanakkora. Ugyanez áll az úgynevezett növényi zsírokról is, amelyeket olajos magvakból állítanak eló és amelyeknek tápértéke teljesen azonos az állati zsírokéval, A növényi zsíroknak, olajoknak kezdetben idegen izét is hamarosan meg lehet szokni, mint azt mindenki, aki Olaszországot megjárta tapasztalhatta, mert ott tudvalevőleg túlnyomóan növényi zsírokkal főznek. Végül a cukorról és a keményítőről kell még szólanunk. Cukornak, mint már említettem, bővében vagyunk és ezért ezt a becses fűtőanyagot minden módon és oly nagy mennyiségben kell most ételeink készítésénél felhasználnunk a zsir helyett, a mennyit csak lehet. Persze ennek is van határa. Kizárólag cukorból nem fedezhetjük összes fütőanyagszükségletün- ket, mert az emésztő szerveink el sem tűrnék, s mert a sok cukrot alkalmas ételformákba sem tudnók mindig feldolgozni s kizárólag vele élve. csakhamar megundorodnánk tőle, sőt bélmükö- dési zavarok is keletkezhetnének. De a cukor tápértékével bírnak lisztjeink is, melyek keményítőt 70°/o-on felül tartalmaznak, amiből cukor lesz szervezetünkben. A lisztféleségek mostani pillanatnyi hiánya meg fog szűnni, ha a hatóság bölcs intézkedését kellő becsületességgel meg Jelentkeztem a parancsnoknál. — Hány kocsija van ? — kérdezte. — Nyolcz — feleltem. — Akkor ötvenhat ládát vihet magával. Elintéztem ezt is, felpakoltattam a ládákat és ekkor vettem észre, hogy a kalitkát még mindig ott szorongatom a kezemben. Hát persze a kanári! Hiszen a hanári sorsáról is gondoskodnom kell. Odasiettem a sebesültek csoportjához és kerestem valakit, aki aradi kórházba utazik. Akadt egy, akit tényleg oda- irányitottak; jóképű, bekötött fejű magyar, erre fogom bízni a madarat. Egy lámpa alá mentünk, ahol felírtam a czimet és magyarázgattam, hová menjen és kinek adja ál a kalitkát. A katona kezébe vette, forgatta nézegette, rázta, egyszerre megszólal:-- Kérem, hiszen ez döglött! — Bolond vagy ? Kiveszem a kezéből a kalitkát, nézem, hát csakugyan: a kis madár szétszaggatva hevert a kalitka fenekén. Szép világossárga tollazata felborzolva, megtépve és összetapadva a kevéske megalvadt vérben. Már nem is volt madárformája, csak egy pihés kis husezafat volt az egész . . . Tűnődtem : mi történt, hogy történt ? A kalitka egyik oldalán egy drótpácika ketté volt szakítva: itt ment be az ostoba golyó és eltalálta épen őt, ezt az ártatlan énekest, szegény, szegény fegyvertelen baj társamat, aki nem volt katona, nem volt kombattáns, nem viselt csukaszürke uniformist, nem harcolt és akinek mégis ugyanaz lett a sorsa, mint a többi sok-sok ezernek : hősi halált halt az Ur ezer- kilencszáztizenötödik esztendejében . . . Franyó Zoltán.
