Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1916-05-11 / 19. szám
1916. május 11. NAGYBÁNYA 3 és zeneszerzők a legnagyobb készséggel siettek a művésznő segítségére s megküldték legújabb slágereiket, melyeknek betanítása már folyamatban is van. A művészestély programmja oly káprázatosán változatos s magas nívójú, hogy a legkényesebb művészi igényeket is kielégíti. Legközelebbi számunkban az egész programmot közölni fogjuk. A művészestély jövedelmét részben a nagybányai rokkant katonák alapjára fordítják s már e nemes intenczió is megérdemli a legszélesebb körű pártolást. Slel- láné Aradi Aranka nagy népszerűségére vall, hogy alighogy kipattant a művészest hire, máris megindult a helyek előjegyzése. Jól teszi tehát mindenki, ha helyéről idejében gondoskodik. Jegyek válthatók Kovács Gyula könyvkereskedőnél. A mérsékelt helyárak a következők: Nagy páholy 8 K, oldal páholy 7 K, kis páholy 6 K. Földszint I —IV. sor 2 K, V—VII. sor 1 K 50 f, a többi sor 1 K. Földszinti állóhely 60 f. Diák-jegy 40 f. Karzati ülőhely 60 f. Karzati állóhely 40 f. Vármegyei ülések. A számonkérő szék f hó 23 án d, e. 11 órakor ülést tart saját helyiségében; a vm. állandó választmánya 24-én d. u. egynegyed 4 órakor tartja ülését; a rendes közgyűlés pedig 25 én d. e. 10 órakor lesz. Lesújtó csapás érte ismét Károly Imre nyug. telek- könyvezetőt. A háború kitörése óta a harcztó- ren elvesztette vejét, Demjén főgimnáziumi tanárt, majd fia halt meg tífuszban, a fővárosban, aki szintén bevonulás előtt állott. Most az orosz harcztérről jött meg a szörnyű híradás, hogy másik fia: Károly Imre hadapród, aki a nagybányai főgimnáziumban tavaly tett érettségit, súlyos sebeibe a koveli kórházban elhunyt. A porig sújtott apa iránt általános a részvét városunkban. A fiatal hős emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni többi hőseink sorában! A nagybányai rokkant katonák alapjára. Nem mulaszthatjuk el, hogy minduntalan a nagy közönség szives figyelmébe ne ajánlanók a nagybányai rokkant katonák alapját. Az alap a legszerényebb kezdetből immár túlnőtt a másfélezer koronán s ez a tekintélyes dolta ezt, mint olyasvalaki, akinek még van ereje és bízik magában. — Nem lehet, — mondta Plessen. A fiatal nő előrehajolva beszélt tovább; hallani lehetett a lélegzetét: — ön bátor ember. Mindent megtett és mindent koczkáztatott volna a hazája megmentéséért. Elvállalta volna ugyanazt, ami most az én vesztemet fogja okozni. Boldog asszony voltam, ünnepelt művésznő, kedvese valakinek, aki önnek ellensége, de akinek az ereiben mégis az ön családjának vére folyik. Kedvese egy olyan férfinak, akit szeretek és akiért százszor is feláldoztam volna magamat. A legmagasabb rangú tisztek megszorították a kezemet, mikor erre a vakmerőségre vállalkoztam Legnagyobh pillanata volt az életemnek, mikor ezt a szörnyűséget a telkemre vettem, mert a hazámért koczkáztattam meg mindent, a hazámért harczolfam, és a hazám veszedelmének legborzasztóbb napjaiban elátkoztam az életemet, amért nem vagyok férfi, csak gyönge asszony. De most felszabadultam, most én is elvállalhattam a magam osztályrészét, mint annyi ezer más ... Ön katonatiszt, önnek minden idegszálában éreznie kell, milyen naggyá tette az életemet ez az áldozat. Hát becstelen vagyok én, nem vagyok méltó a részvétére ? — A ki igy harczol, annak tudni kell meghalni is — mondotta szemét lesütve a főhadnagy. — De nem tudok — felelte meredt tekintettel a nő — fiatal vágyók I Van lelkem, testem, amely még élni akar, nevem, emely ezreősszeg szinte parancsolólag kötelességünkké teszi, hogy a gyűjtést fokozatos buzgalommal folytassuk s idők folytán oly alapot teremtsünk, melynek kamataiból évtizedeken át jelentősen segélyezhetjük pár nagybányai rokkant katona családját. Használjon fel mindenki minden alkalmat, hogy ez alapot növelje. Gondoljuk meg, hogy a mi véreinket fogjuk segíteni, támogatni ez alapból, akik most miérettünk küzdenek, szenvednek, véreznek. Sursum corda 1 Lapunk legutóbbi számában 1503 K 70 fillért nyugtáztunk. Újabban a következő adományok folytak be: dr. Barna Samu 20 K, a Nagybánya és Vidéke utján 11 K 40 f, Kovács Gyula könyv- kereskedő 10 K, Gurszky János névnapmegváltás czimén 10 K. Ez újabb adományokkal az alap 1555 K 10 fillérre növekedett, mely összeget a városi takarékpénztárban gyümölcsözőkig kezeltetünk. Pro patria. Mély részvéttel vesszük a hirt, hogy Lovassy László távirda vonalfelvigyázó, ki hosszabb időt töltött a fronton is, Horodenká- ban kiüléses tífuszban elhunyt. A Nyugat. Ignotus, Ady Endre és Fenyő Miksa szerkesztésében megjelenő szépirodalmi folyóirat 1916 évi május 1-i száma a kővetkező nagyrészt aktuális és igen érdekes tartalommal jelent meg: Tartalom: Schöpflin Aladár: Aforizmák a Szekfü ügy körül. Tóth Árpád: A Fleurä du Mal .élőhangja — Pantheismus — Ilda (Versek). Kassák Lajos: Misilló királysága (Regény II) Halász Imre: Törők-ma gyár vonatkozások (Második folytatás), Ambrus Zoltán: Háborús jegyzetek. Jékei Aladár: Tavaszunk kérdez (Vers)..' Ifj. Gaal Mózes: Félhomályban (Novella) Ady Endre: A földi kunyhóban — Bercsényi marsai huszárja (Versek). Figyelő: Tóth Árpád: Várady István halálára. Ady Endre: Egy ifjú költő. Disputa: Névay Aladár: Nem bús, de szomorú magyarok. Fő- munkatársak: Ambrus Zoltán, Babits Mihály, Elek Artur, Halász Imre, Kaffka Margit, Lackó Géza, Móricz Zsigmond, Osvát Ernő, Schöpflin Aladár. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX, Ló- nyai-utca 18 Szerkesztőségi órák d. u 4—6 ig Előfizetési ára: Egy évre 28 K, félévre 14 K, egyes szám ára 1 K 40 f. Megjelenik minden hónap 1-én és 16-án. Telefon: József 40—60. Mutatványszámot kívánatra küld a kiadóhivatal. Tarnay Alajos magyar estélye. Azon kevesek között, kik a zeneművészetben a magyaros jelleg kidomboritására törekednek s ennek kiket hoz lázba, én, a mi legnagyobb Íróink darabjait játszottam, én ... én szeretem azt, aki önnek talán több, mintha testvére volna . . . jobban szeretem mindennél a földön — és ön megmenthetne engem neki, meg nem történtté tehetne mindent . . . — Nem, — felelte Plessen. A nő felállt — és valami kétségbeesett, meg rendült extázisbán állt előtte: — Hát semmi mód nincs — uram Isten, semmi mód? — Semmi — mondta a főhadnagy tompán, hangtalanul. — Hát akkor fogasson el — felelte a nő daczösan, sértődötten, mint egy végtelenül szerencsétlen gyermek. A főhadnagy elkerülte a tekintetével; a hangja fáradtan, de határozottan csengett. — Huszonnégy órán belül egy fal melló állítanák és agyonlőnék . . . A nő szeme felvillant. — Hát van valami remény, hogy ez nem fog megtörténni? — Igen — mondta Plessen — épen azért jöttem, ön most leteszi az írásokat ide a kandallóra, én kárpótlást adok érlük. Kis elefánt- csont-agyu revolvert vett ki a zsebéből, letelte a kandallón álló nagy, aranyozott tükör elé és igy folytatta: — Akkor magára hagyom néhány pillanatig Mikor aztán megint belépek a szobába, halva találom önt. A nő elsápadt és tógrameredt szemmel dadogta: — Iszonyatos emberi — Olyan szolgálat ez, amit csak legjobb bajtársamnak tennék meg , . . fejezésre juttatásában a zenei műfajok között a dalköltészetet választották, kétségtelenül a legelsők között áll Tarnay Alajos, a budapesti m. kir. zeneakadémia tanára, a kiváló zongoraművész. Évek óta ismeretes ő a zenekedvelő közönség legszélesebb rétegeiben s ismeretesek azok a dalok is, melyeknek melegsége, intimitása, közvetlensége megkapóau tudja elébünk állítani mindazokat a thémákat, melyek a lelkek húrjait rezgésbe tudják hozni. Tarnay művész- leikét megrázták a háború borzalmai. Segítésre, a szenvedések enyhítésére törekvő nemes am- bicziói kielégítést kerestek azon a téren, ahol a háború szerencsédéinek fájdalmán enyhíthet. Hangversenykörutra indult az országban, nem anyagi előnyök, vagy ünnepeltetési vágytól sarkallva, hanem azért, hogy mindazt, ami a hangversenyek jövedelme czimén befoly, azt teljes összegében, még saját költségeit sem vonva le, a rokkant katonáknak adja. Végigjárta már Magyarország majd minden nagyobb városát. Feltűnésre nem vágyó reménységével, de az igaz hazafi szívósságával dolgozott és fáradt — s már az eddigi működésével elért fényes anyagi eredmény is felülmúlja igen sok hitbizományi örökösnek vagy latifundiumok tulajdonosainak nagyhangú áldozatkészségét. Ez a czél hozta városunkba is. Estélye, melyet ő magyar estélynek nevezett, pénteken este zajlott le a Lendvay- szinházteremben. Érthetetlen volt közönségünk közönye ez estéllyel szemben, de kárpótolhatja a művészt az a tudat, hogy akik jelen voltak, igazán az előkelőség soraiból kerültek ki. Szinte reá lehetett volna fogni ez estén színházunkra, hogy egy intim, zárt előkelő társaság összejövetele volt, mely nagy művészi igényekkel jött össze s e művészi igények teljes kielégítésre találtak. Tarnay ezúttal is, mint mindig, brillírozott. Bájos, szentimentális melódiái s ötletes, vidám dalai, melyeket jobbára Farkas Imre, Heltai Jenő, Makai Emil, Kisfaludy Atata, Jókai Mór, Kiss József, Endrődi Sándor, Falú Tamás, Jörgtuf Draskóczy Ilma verseire irt, hol megri- katták, álmodozásba ringatták, hol pajkos jó kedvre hangolták a közönséget. Csengő, kellemes tenorja egy csöppet sem fáradt bele a műsorba, szívesen is megismételte egy-két dalát a zúgó tapsviharra. Konferencziája pedig, mellyel zeneszámait tarkította, élénk, ötletes volt. Akik e hangversenyen jelen voltak, bizonyára feledhetetlen emlékekkel távoztak. Tarnay, aki ittléte alatt Szőke Béta plébános vendége volt, szombaton már Szatmáron tartotta meg művészestélyét a szatmári rokkantak javára. Rendkívüli fáradhatatlansága már ezideig is 20000 koronáu felül hozott a rokkantaknak! Sejteni, kifürkészni nem lehet biztosan, hogy mily számú sorsjegyek lesznek kisorsolva az uj, május 24 én kezdődő osztálysorsjátékban, de szerencséjét kipróbálni nagyon ajánlatos Mintha hirtelen valami rettentő, félelmes levegő borult volna a szobára. Mindaketten levegő után kapkodtak, mintha lidércsnyomás ülne a mellükön, vagy légüres térben állnának szemben egymással. A nő ismét visszaroskadt a székbe és gyermekes gyámoltalansággal kezdett beszélni: — De gondolja meg hát, én mégsem tudok meghalni . . . mégsem tudok . . . Görcsösen összekulcsolta a kezeit, arcza elfehérült izgalmában. Plessen nem felelt. Megint hallgatódzott, mind a kettő, mintha valami szörnyűség, valami bor- ralom közeleledett volna feléjük perczről-perczre. — Engedjen szabadon — jajdult fel ismét. — Gondolja meg, ki vagyok . . . mit használhat önnek az én halálom ? — Az ön élete ezernyi katöna életét teszi koczkára. Még ha mindent elszednék is öntől, borzasztó következményei lehetnének ránk egyes apró részleteknek, amik megmaradtak az emlékezetében. Ezrek hallhatnak meg a miatt, ezrek, akik asszonyt és gyereket tartanak el, a kikért asszony és gyerek reszket . . . A nő felálit. — De hiszen bezárhat . . . — Él az igazság törvénye, — mondta Plessen, ön aszony létére férfi szerpét válalta magára, ügy kell bűnhődnie, mint egy férfinek . . . legyen erős, nézzen szembe a sorsával, mint a katona . . . Ott állt előtte a nő. Álla leesett a mellére. Könyek folytak végig az arczán, a szájába. — ügy érzem, mintha kőt retlentes kéz szorongatná a nyakamat és lassan megfojtana, — dadogta. Károly Imre.
