Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)
1915-09-23 / 38. szám
szín. éTrfoi^a.m. 3B-iIc szám. 1915. szeptember lió 23. IEiS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉG L Y MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében Is. A második téli hadjárat. Szeptember 22. A kalendárium még csak szeptembert mutat, de a már reánk szakadt esős, hűvös, télies időjárás mintha csak figyelmeztetni akarna mindenkit, hogy íme: a második téli hadjárat előtt állunk. Vitéz hadseregünk győzelemről győzelemre száguld előre s mi az itthoni front mögül a legnagyobb áldozatokra is készen mindent elkövetünk, hogy fiainknak a gigászi küzdelemben semmiben se legyen hiányuk, mindennel bőven ellegyenek látva, ami képessé teszi őket az emberfeletti fáradalmak elviselésére s a szavakkal szinte le sem irható erőfeszítések kifejtésére. S amig a mi szerető gondoskodásunk ezer és ezer alakban ott virraszt a tábortüzek mögött, amig az emberies érzelmek ezer és ezer alakban ostromolják a könyörületes sziveket, hogy vegyenek részt a mentés nagy munkájában, segítsenek bekötözni a vérző sebeket, letörüini a könnyeket — addig megdöbbenve kell tapasztalnunk azt, hogy a tűzhelyeket, honnan a háború kezdete óta ez az áldásos munka kiindult, a legteljesebb tönk fenyegeti. Itthon, a belső front mögött rettenetes ellenséggel kell viaskodnunk, melyet nem tudunk legyőzni. Wem tudunk legyőzni, mert minden hatósági intézkedés, mely az élelmes spekulánsok és éielmiszeruzsorások letörését czélozza, csak ideges kapkodás, melyek nemhogy javítanák a helyzetet, sőt határozottan rosszabbá teszik. Például csak a piaczi áruk árának maximálására utalunk. Mikor a mi pia- czunkon is maximálták a tojás, baromfi árát, már a legközelebbi vásárokon absolute nem lehetett kapni semmit s nem is hoztak be városunkba mindazideig semmit, amig a maximális árak érvényben voltak. Ennek fölemlitésével dehogy is akarjuk mi a helyi hatóságokat" vádolni. Aminthogy nem is helyi baj az, hanem országos. Ahogy nálunk történt, szakasz • tottan úgy történt mindenütt, ahol csak a maximális árakkal kísérleteztek. Mi lehet ennek az oka? Aki egy kissé mélyebben lát bele e misztériumba, az előtt rögtön világossá lesz a homály. Mert pusztán félintézkedésröl van szó. Az árak maximálása csupán félinlézke- dés, ha ezt meglehetősen szigorú büntető szankcióval föl nem ruházzuk Hogy ez igy van, bizonyítják az összes államok, amelyekben a háború kitörése óta mindenütt sokkal olcsóbb volt a lakosság élelmezése, mint nálunk, jóllehet, minket illet az a díszes jelző, hogy Európa éléstára vagyunk. Nézzük csak, hogyan védekezik a drágaság ellen az erélyes Németország? A gondos és előrelátó németek egy pillanatra sem engedték felülkerekedni azon elemeket, akik még e borzalmas világháború alkalmával is csak a saját zsebeik megtömésére gondolnak, hanem a törvényhozás után intézkedtek, hogy 10.000 márka pénzbüntetéssel és egy évig terjedhető fogházzal büntessék azokat, akik az árukészleteket szándékosan visz- szalarlják vagy pedig azokért indokőlat- lan magas árakat követelnek. S annak a törvénynek gyors és energikus végrehajtásával, melyre egy külön hatósági apparátust állítottak föl, biztosították az áruuzsora leküzdését úgy, hogy Németországban most, a háború második esztendejében alig valamivel magasabbak az árak, mint rendes, normális időkben. A mi tejjel és mézzel folyó kanaán- földünkön pedig a saját élhetetlenségünk folytán efértük azt, hogy mindama élelmiszerczikkek, melyek a legegyszerűbb háztartásban sem nélkülözhetők, kétszáz, sőt háromszáz százalékos áremelkedést mutatnak. Mert nálunk az éielmiszeruzsorások büntetése nem 10.000 márka és nem egy évi börtön, hanem 10 -20--‘d0 korona, melyet az uzsorás, aki százas per- czentekre dolgozik, nevetve fizet ki Hiszen gyakori a egy két hét alatt többet keres, mintha az év minden napjára kirónák rá e nevetséges büntetést. Ezért az operett-büntetésekért van azután, hogy az elmúlt tavasszal garmada számra került elő mindenfelől az eldugott és megdohosodott gabona, a félig megromlott krumpli, mert a hatóságok kérhették bármily szép fuvola hangon is a készletek bejelentését, a terményuzsorások s a számítók fütyültek minden hatósági kérelemre, hisz a legroszA „Nagybánya“ tárczája. Egy angol altábornagy kémkedése.") Sir Rollert Baden-Powel önvallomásai. Egy érdekes feladat. A csatatér éjjeli megvilágításáról érdekes találmány híre érkezett hozzánk. Egykémiai preparátumról volt szó, a melylyel bármely pillanatban nagy területet nappali világítással lehetett elárasztani. Az egyik hír szerint a preparátumnak olyan a világító ereje, mint a fényszóróé és a katona mégis kényelmesen zsebében hordhatja. A szer összetétele és a kísérletek fölött azonban a legmélyebb titoktartás fatyola lebegett. Ugyanaz a hadsereg próbálkozott még egy megfelelő léggömbbel is, a mely a legújabb rendszerű készülékekkel volt felszerelve. Álég az a hir is járta, hogy a felderítő szolgálat e két hatásos eszköze mellett kitaláltak még egy uj módszert is, a mely lehetővé teszi, hogy a lovassági csapatok könnyű szerrel és rövid idő alatt keljenek át széles folyamokon. Az európai nemzetközi helyzet abban az időben meglehetősen feszült volt, lehetségesnek látszott tehát, hogy ezeket a híreket mint oly sok mást, csak azért terjesztették, hogy az illető *)Mutatvány a Magyar Könyvtár e czimen most kiadott s nagy feltűnést keltő kötetéből. hadsereget különösen harezrakésznek tüntessék fel. Azt a parancsot kaptam tehát, hogy meg vizsgáljam, mi igaz ezekből a hírekből ? Nehéz volt dolgozni abban az országban, a melyben a kémkedés ellen a legmesszebbmenő j rendőri intézkedéseket tették, és épen ezért meg- ! lehetősen kilátástalannak látszott a kísérletem, i mert hiszen bizonyos voltam benne, hogy minden lépésemet figyelik. Később azonban rájöttem, hogy e rendőri intézkedéseket épen sokszerüségük folytán lehet kijátszani, mert ha az ember megfelelő bátorsággal indul útjára, az éber rendőr azt hitte, hogy rajta kívül még más is figyeli az illetőnek lépéseit és ébersége gyakran ellankadt egy kissé. Azután meg a kémek rendszerint egyedül dolgoznak, mig én ezúttal testvérem kíséretében jelentem meg. Két ember sohasem keit olyan feltűnést, mint egy, és ketten könnyen azt a látszatot keltik, hogy turisták, a kik csak a tájék szépségei iránt érdeklődnek. Az egyedül utazó férfi sokkal inkább magára vonja az emberek figyelmét és sokkal hamarabb kelt gyanút. Az országba való bevonulásunk nem volt szerencsés. A vasúti kocsi egyik ablaka miatt ugyanis összevesztünk a kalauzzal; ő ragaszkodott hozzá, bogy zárjuk be, mi pedig nyitva akartuk tartani. Velünk együtt utazott egy tekintélyes ur, a kiről Jó kedvemben kis vázlatot készítettem, Épen előkészültem a rajzzal, a mikor egy kar hajlik át a vállam föiöít és kiszakítja kezemből a képet. A kalauz titokban megfigyelte, hogy mivel foglalkozom és el vette tőlem a rajzot, hogy bizouyitéknak használja föl ellenem. A vasúti kalauznak abban az országban majdnem olyan tekintélye van, mint az ezredesnek a hadseregben, nem tanácsos tehát kikezdeni vele. Mikor a végállomásra ériünk, a csendőrök sorfala fogadott és a rendőrségre kisért bennünket. Felelnünk kellett a vasúton tanúsított magatartásunkért, hiszen ki mertük nyitni az ablakot, bár a kalauz azt követelte, hogy tartsuk zárva, azután meg egy «magasrangu» személyiség torzképét mertem megrajzolni. A rendőrbizíos előtt nem titkoltuk el, hogy kik vagyunk és átnyújtottuk neki névjegyeinket. E pillanatig sötéten nézett ránk és még mielőtt a részleteket meghallotta volna, látszott rajta, bogy a kiszabandó büntetés felől gondolkozik. A mikor azonban testvérem névjegyén megpillantotta ezt a szót: «testőrtiszt», evvel a kérdéssel fordult hozzánk: — Azt jelenti-e ez, hogy ez az ur Viktória királynő őfelsége testőrségének tisztje ? Testvérem igenlőleg felelt és a rendőrbiztos egy csapásra megváltozott. Felugrott a székéről, helylye! kinA.lt meg és kijelentette, hogy csak tévedésről van szó. A testőrségnek nyilván nagy tekintélye volt hazájában. Kijelentette, hogy a vasúton még vau ugyan néhány elavult előírás, a melynek parancsait, bár sokaknak terhére esik, követni kell, bennünket azonban természetesen nem feszélyezhetnek az ilyen jelentéktelen rendelkezések. Mentegelődzések és sürü meghajlások
