Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)
1915-09-23 / 38. szám
2 NAGYBÁNYA 1915. szeptember 23. szabb esetben is 10—20 vagy 100 korona a birság. Innen van, hogy a helyi hatóságok — vezessék bár őket a legnemesebb in- tencziók, hassa át bár őket a legpedan- sabb kötelességtudás — teljesen tehetetlenek. Sem a terményuzsorások túlkapásával, sem pedig a vásárló közönség fegyelmezettlenségével nem képesek megküzdeni. Mert a 10—20 koronás bírságoktól nem riad meg senki. Törvényt kell hozni nálunk is, szigorú, kíméletlen törvényt, mint hoztak Németországban a terményuzsora leküzdésére, de egyúttal a vásárlók fegyelmezetlenségének is a megrendszabályozására s mi hisszük, hogyha ezzel a teljesen normális viszonyokat nem is fog sikerülni visszaállítani, de mégis csak végét vethetjük a mai lehetetlen állapotoknak. Ha a drágaság leküzdésére az egész országban egységes lesz az eljárás a hozandó törvény alapján s ha az uj törvény végrehajtására nem sine cura-kat, hanem egy valóban derekasan dolgozó külön osztályt állítunk föl, nincs kétség benne, hogy a mesterséges árak le fognak törni. Mert csupán mesterséges árakról van szó s nem egyébről. Most mindenki úgy árul, ahogy akar, a fogyasztó pedig kénytelen-kelletlen fizet, mert nincs aki megvédje. A tizenkettedik óra küszöbén állunk. A tél immár kopogtat ajtónkon minden borzalmával. A napi kiadások ismét többre fognak rúgni a fakiadással, a téli nemüekkel. A legsürgősebb védelmet kérjük a hivatalnok és középosztály s a kis emberek nevében, akiknek házitűzhelye már most is kihülőben. Pedig a második téli hadjárat előtt állunk 1 é. m. Dr. Bányai Elemér emléke. Szeptember 22. A Budapesti Újságírók Egyesülete lapunk utján a következő előfizetési felhívással fordul a mi közönségünkhöz: közepette búcsúzott el tőlünk és ép bőrrel távoztunk el a rendőrségről. De nem sokáig maradtunk baj nélkül. Hiszen a főgondunk az volt, hogy a hol csak lehet, hozzájussunk azokhoz a felszerelési tárgyakhoz, a melyek miatt felkerestük ezt az országot. A hadgyakorlatok valami ötven mértföldnyi távolságra fekvő helyen folytak, mire mi turistáknak öltözve haladéktalanul oda utaztunk. A pályaudvar közelében megszállottunk egy kis vendégfogadóban és a következő napokon óriási utakat tettünk, hogy a csapatokat követhessük és megfigyelhessük nagy területen folytatott gyakorlataikat. Végül sikerült is a levegőben egy léghajót megpillantanunk; árkon-bokron igyekeztünk feléje. a mig elértük állomáshelyét. Mikor a léghajó azután leszállóit, lekötötték a földre, a legénység visszament ebédelni a táborba és felügyelet nélkül hagyta. Beszállottunk a kosárba és pontos jegyzeteket vettünk fel a gyárról és a műszerek alakjáról olyképen, hogy tájékozva voltunk mindenről, még mielőtt a katonák visszatértek. A következő czélunk az volt, hogy megismerjük azt a világitó szert, a melyet az éjjeli harczoknál akartak alkalmazni. Vándorlásaink során egy nagyobb erődítésre bukkantunk, a melyről az éj folyamán fényszóró világított. Az erőd körül mintegy húsz yardnyi távolságban fálállitott táblák hirdették, hogy körzetükben belül tilos tartózkodni. Meg voltunk győződve róla, hogy ha egyszer bejutunk erre a tilos teA magyar újságírás emléket készül állítani harcztéri első nagy halottjának, dr. Bányai Elemérnek, aki mint katona hősiességével, mint ember, lelkének jóságával, mint iró, gondolatainak és nyelvművészetének sajátosságaival vált ki sorainkból. A kárpáti harczokban elkövetkezett hősi halála, kiragadta őt a Zuboly álnév leple alól, amely alá irói munkáját nagy szerényen rejtette. És egyszerre ráirányította a figyelmet azokra az értékekre, amelyeket két évtizedes pályafutása alatt rejtett el a napilapokban, folyóiratokban. A magyar újságírás érzi kötelességét, hogy az ilyen értékeket veszni ne hagyja. Az időszaki irodalom mindennapos áradatát igazi tehetségeink évtizedek óta szellemi kincsekkel szórják tele, amelyeknek legnagyobb része pillanatnyi hatás után elvész az áradaibau. Pedig mennyi eredeti gondolat, mennyi szép és üdvös eszme, az írás és a magyar nyelv mű vészeiének mennyi dokumentuma kallódik el szerteszórva, holott egybegyűjtve uj kincsét jelentené szellemi életünknek. Jó mindnyájunk közül első sorban Bányai- Zuboly volt az, akin megbizonyult ennek az igazsága. Az ő hősi halála érlelte tudatossá azt a mindnyájunkban régóta lappangó gondolatot, hogy a magyar újságírásnak saját magával, valamint a magyar szellemi élet egyetemével szemben is kötelessége megörökiteni az eleddig feledésre kárhoztatott ilyen értékeket. Az ő emlékezetére teljesiljük tehát először ezt a kötelességünket. Emléket állítunk neki a saját szellemének kincseiből: összeg}üjtjttk legszebb, legértékesebb irodalmi munkáit. Karddal és tollal szolgálta hazáját és a kuliurát. Kardjának emlékét megbecsüljük azzal, hogy tetemeit hazahozatjuk. Tollát, melyet a háború őrök mozdulatlanságra kárhoztatott, hosszú emlékűvé akarjuk avatui Írásműveinek gyűjteményével. Végül az embert, a jó és igaz embert örökítjük meg azzal, hogy összegyűjtött írásainak jövedelméből az újságírók árvái számára teremtünk alapot. Ehhez kérjük a művelt magyar társadalom érdeklődő támogatását. A könyv, melynek megszerkesztésével dr. rületre, mindegyik őrszem vagy titkos rendőr természetesnek fogja venni, hogy megvan az enge- delmünk arra, hogy ott tartózkodjunk. Megpróbáltuk hát a dolgot, a mely kitünően sikerült. Bátran, habozás és félelem nélkül haladtunk át a táboron és senki meg nem szólított bennünket. Csak az elzárt területen át juthattunk az erődítésbe, és ott oly szabadon jártunk- keltünk, mintha a miénk lett volna. Csak némi ügyességgel kell ismeretlen helyen úgy fellépni, hogy az ember idegen voltát azonnal fel ne ismerjék. A mi a ruházatot illeti, a melynek nincs is nagy jelentősége, ajánlatos olyan kalapokat, csípőket és nyakkendőket viselni, a melyeket az ember abban az országban vásárol, a hol tartózkodik, mert az Angliában készült holmi bizonyára azonnal feltűnik a figyelmes rendőrnek. Fontosabb az ember viselkedése, ügy kell fellépni, mint az odavalók szoktak, hogy azt a látszatot keltse az ember, mintha hozzá szokott volna a helyi viszonyokhoz és kitünően ismerné őket. Ha az ember eljut egy ismeretlen erődítésbe, ne viselkedjék úgy, mintha idegen városban volna, s óvatósan ügyeljen arra, hogy beavatottnak lássák. Tegyen úgy mintha jólismert utón haladna egy meghatározott czél felé és ne musa- son érdeklődést a környezete iránt. Ha tiszttel vagy olyan hivatalnokkal találkozik, a kit mindenki köszönt, szintén üdvözölje őt, hogy fel ne tűnjék. Ha valami különöset akar megfigyelni, tegyen úgy, mintha újság olvasásba volna elmélyedve; Mikes Lajost bíztuk meg, karácsony fáján jelenik meg, dr. Kunfi Zsigmondnak Zubolyról szóló bevezető tanulmányával, Ady Endre, Krúdy Gyula, dr. Lukács Hugó, Révász Béla, Schöpflin Aladár, Szász Zoltán és Szép Ernő Zubolyról irt megemlékezésével, díszes kiadásban Pólya Tibor eredeti arczképvázlatával, számos illuszíráczióval. Előfizetési ára 5 korona. Jövedelmét elhunyt hősünk síremlékére s a magyar újságírók Zuboly-alapjára fordítjuk, amely czélra minden felülfizetést is köszönettel nyugtázunk a nyilvánosság előtt. Előfizetéseket elfogad a Budapesti Újságírók Egyesülete (Budapest, VI., Nagymező-uícza 36. sz.), valamint a Nagybánya szerkesztősége. Népfoglalkoztatási tanműhely. — Városunkban is lesz tanfolyam. — Szeptember 22. A mai rendkívüli idők aggasztó munka- nélkülisége, a nép foglalkoztatásának szocziális nézőpontjai, a rokkanttá váltak munkabíróinak mesterséghez való segítése adták meg a gondolatot, hogy egyes helyeken, igy városunkban is egy nép foglalkoztatási tanműhely szervezését vegyük tervbe. Ezen a népfoglalkoztatási tanfolyamou tanítanák és mindenki elsajátíthatná, hogy mikép kell fából szekeret faragni, továbbá elsajátíthatná mindenki a kocsi és más gazdasági segédeszközök készítését. Ez a tanfolyam, mely első sorban városi intézmény volna, a debreczeni kereskedelmi s iparkamara felügyelete és ellenőrzése alatt áll. A kamara szervezi, irányítja, rendezi be, szóval a tanfolyamnak üzemképességet ád A tanfolyam látogatói messzemenő kedvezményben részesülnek. Jelesül: 1. A tanfolyamon résztvevők a szükséges tanulási és készítési anyagot ingyen kapják. 2. A szükséges esetleges gép és szerszám berendezés államköltségen történik. Ezek egyelőre csak használatra engedtetnek át a tanfolyamnak, de végleges átengedése is a tanműhely állandósítása esetén a kamara közben- jöttével kérelmezhető. 3 Az ingyenes anyagból készítendő czik- kek a tanfolyamon résztvevők tulajdonát fogják képezni. A tanfolyam befejeztével azokat szabadon értékesíthetik. 'Tervbe van véve az is, hogy esetleges napszámpótlékkal az áruk egy része visszatartatik, 4. A tanerőket az államsegély terhére a kamara alkalmazza. Ezzel szemben a városnak meg kell hozni városban közvetve figyelje meg, a mi érdekli, s ha alkalma van rá, használja tükörnek a kirakatok üvegjét. « Abban az országban, a hol voltunk, a kémkedést öt évi szabadságvesztéssel büntetik: a büntetést pénzbírságra átváltoztatni nem lehet és az ítélet ellen nincs fellebbezés. Miután tehát az említett módon eljutottunk az erődbe, és — a mi ismét egészen más — szerencsésen ki is jutottunk belőle, a sikertől felbátorítva, a sötétség beálltával, még egyszer megpróbálkoztunk vele. Az éj folyamán azonban az erőd ellenséges támadást várt és ezért egész sereg gondosan figyelő őrszemet állított fel. Ez a körülmény természetesen nagyon megnehezítette tervünk megvalósítását. A főállások leple alatt próbáltuk kikutatni, hogy hol áll az őrszem. Sikerült végül az őrtálló katonát megkerülni és elérni a várat. Ezúttal oly észrevétlenül kellett álsiklanunk, a hogy csak lehetett, és ez is sikerült. Szerencsés véletlen folytán a világitó rakéták kipróbálása előtt érkeztünk. Mindenkinek a figyelmét kizárólag e kísérletek tartották lekötve és senki nem vett észre bennünket. Láttuk az előkészületeket és a kisérlelek eredményeit, és miután az összes részleteket pontosan megfigyeltük és megszereztünk néhány rakétát, továbbá a világitó anyagot, eltávoztunk. A kincseket habozás nélkül egy bizalmasunkhoz juttattuk, a ki Angliába szállította őket. Ezután arról akartunk meggyőződni, hogyan úsztat át a lovasság a folyón. Egy hozzánk érke-
