Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)

1915-09-23 / 38. szám

2 NAGYBÁNYA 1915. szeptember 23. szabb esetben is 10—20 vagy 100 ko­rona a birság. Innen van, hogy a helyi hatóságok — vezessék bár őket a legnemesebb in- tencziók, hassa át bár őket a legpedan- sabb kötelességtudás — teljesen tehetet­lenek. Sem a terményuzsorások túlka­pásával, sem pedig a vásárló közönség fegyelmezettlenségével nem képesek meg­küzdeni. Mert a 10—20 koronás bírsá­goktól nem riad meg senki. Törvényt kell hozni nálunk is, szi­gorú, kíméletlen törvényt, mint hoztak Németországban a terményuzsora leküz­désére, de egyúttal a vásárlók fegyelme­zetlenségének is a megrendszabályozására s mi hisszük, hogyha ezzel a teljesen normális viszonyokat nem is fog sike­rülni visszaállítani, de mégis csak végét vethetjük a mai lehetetlen állapotoknak. Ha a drágaság leküzdésére az egész országban egységes lesz az eljárás a hozandó törvény alapján s ha az uj tör­vény végrehajtására nem sine cura-kat, hanem egy valóban derekasan dolgozó külön osztályt állítunk föl, nincs kétség benne, hogy a mesterséges árak le fog­nak törni. Mert csupán mesterséges árak­ról van szó s nem egyébről. Most min­denki úgy árul, ahogy akar, a fogyasztó pedig kénytelen-kelletlen fizet, mert nincs aki megvédje. A tizenkettedik óra küszöbén állunk. A tél immár kopogtat ajtónkon min­den borzalmával. A napi kiadások ismét többre fognak rúgni a fakiadással, a téli nemüekkel. A legsürgősebb védelmet kérjük a hivatalnok és középosztály s a kis em­berek nevében, akiknek házitűzhelye már most is kihülőben. Pedig a második téli hadjárat előtt állunk 1 é. m. Dr. Bányai Elemér emléke. Szeptember 22. A Budapesti Újságírók Egyesülete lapunk utján a következő előfizetési felhívással fordul a mi közönségünkhöz: közepette búcsúzott el tőlünk és ép bőrrel távoz­tunk el a rendőrségről. De nem sokáig maradtunk baj nélkül. Hi­szen a főgondunk az volt, hogy a hol csak lehet, hozzájussunk azokhoz a felszerelési tárgyakhoz, a melyek miatt felkerestük ezt az országot. A hadgyakorlatok valami ötven mértföldnyi távol­ságra fekvő helyen folytak, mire mi turistáknak öltözve haladéktalanul oda utaztunk. A pálya­udvar közelében megszállottunk egy kis vendég­fogadóban és a következő napokon óriási utakat tettünk, hogy a csapatokat követhessük és meg­figyelhessük nagy területen folytatott gyakor­lataikat. Végül sikerült is a levegőben egy léghajót megpillantanunk; árkon-bokron igyekeztünk fe­léje. a mig elértük állomáshelyét. Mikor a lég­hajó azután leszállóit, lekötötték a földre, a le­génység visszament ebédelni a táborba és felü­gyelet nélkül hagyta. Beszállottunk a kosárba és pontos jegyzeteket vettünk fel a gyárról és a műszerek alakjáról olyképen, hogy tájékozva vol­tunk mindenről, még mielőtt a katonák vissza­tértek. A következő czélunk az volt, hogy megis­merjük azt a világitó szert, a melyet az éjjeli harczoknál akartak alkalmazni. Vándorlásaink során egy nagyobb erődítésre bukkantunk, a melyről az éj folyamán fényszóró világított. Az erőd körül mintegy húsz yardnyi távolságban fálállitott táblák hirdették, hogy körzetükben belül tilos tartózkodni. Meg voltunk győződve róla, hogy ha egyszer bejutunk erre a tilos te­A magyar újságírás emléket készül állítani harcztéri első nagy halottjának, dr. Bányai Ele­mérnek, aki mint katona hősiességével, mint ember, lelkének jóságával, mint iró, gondolatai­nak és nyelvművészetének sajátosságaival vált ki sorainkból. A kárpáti harczokban elkövetkezett hősi halála, kiragadta őt a Zuboly álnév leple alól, amely alá irói munkáját nagy szerényen rej­tette. És egyszerre ráirányította a figyelmet azokra az értékekre, amelyeket két évtizedes pályafutása alatt rejtett el a napilapokban, folyóiratokban. A magyar újságírás érzi kö­telességét, hogy az ilyen értékeket veszni ne hagyja. Az időszaki irodalom mindennapos árada­tát igazi tehetségeink évtizedek óta szellemi kincsekkel szórják tele, amelyeknek legnagyobb része pillanatnyi hatás után elvész az áradaibau. Pedig mennyi eredeti gondolat, mennyi szép és üdvös eszme, az írás és a magyar nyelv mű vészeiének mennyi dokumentuma kallódik el szerteszórva, holott egybegyűjtve uj kincsét je­lentené szellemi életünknek. Jó mindnyájunk közül első sorban Bányai- Zuboly volt az, akin megbizonyult ennek az igazsága. Az ő hősi halála érlelte tudatossá azt a mindnyájunkban régóta lappangó gondolatot, hogy a magyar újságírásnak saját magával, va­lamint a magyar szellemi élet egyetemével szemben is kötelessége megörökiteni az eleddig feledésre kárhoztatott ilyen értékeket. Az ő emlékezetére teljesiljük tehát először ezt a kötelességünket. Emléket állítunk neki a saját szellemének kincseiből: összeg}üjtjttk legszebb, legértéke­sebb irodalmi munkáit. Karddal és tollal szolgálta hazáját és a kuliurát. Kardjának emlékét megbecsüljük az­zal, hogy tetemeit hazahozatjuk. Tollát, melyet a háború őrök mozdulatlanságra kárhoztatott, hosszú emlékűvé akarjuk avatui Írásműveinek gyűjteményével. Végül az embert, a jó és igaz embert örökítjük meg azzal, hogy összegyűjtött írásainak jövedelméből az újságírók árvái szá­mára teremtünk alapot. Ehhez kérjük a művelt magyar társadalom érdeklődő támogatását. A könyv, melynek megszerkesztésével dr. rületre, mindegyik őrszem vagy titkos rendőr ter­mészetesnek fogja venni, hogy megvan az enge- delmünk arra, hogy ott tartózkodjunk. Megpróbáltuk hát a dolgot, a mely kitünően sikerült. Bátran, habozás és félelem nélkül ha­ladtunk át a táboron és senki meg nem szólított bennünket. Csak az elzárt területen át juthat­tunk az erődítésbe, és ott oly szabadon jártunk- keltünk, mintha a miénk lett volna. Csak némi ügyességgel kell ismeretlen he­lyen úgy fellépni, hogy az ember idegen voltát azonnal fel ne ismerjék. A mi a ruházatot illeti, a melynek nincs is nagy jelentősége, ajánlatos olyan kalapokat, csí­pőket és nyakkendőket viselni, a melyeket az ember abban az országban vásárol, a hol tartóz­kodik, mert az Angliában készült holmi bizonyára azonnal feltűnik a figyelmes rendőrnek. Fontosabb az ember viselkedése, ügy kell fellépni, mint az odavalók szoktak, hogy azt a látszatot keltse az ember, mintha hozzá szokott volna a helyi viszonyokhoz és kitünően ismerné őket. Ha az ember eljut egy ismeretlen erődítésbe, ne viselkedjék úgy, mintha idegen városban volna, s óvatósan ügyeljen arra, hogy beavatott­nak lássák. Tegyen úgy mintha jólismert utón haladna egy meghatározott czél felé és ne musa- son érdeklődést a környezete iránt. Ha tiszttel vagy olyan hivatalnokkal találkozik, a kit min­denki köszönt, szintén üdvözölje őt, hogy fel ne tűnjék. Ha valami különöset akar megfigyelni, te­gyen úgy, mintha újság olvasásba volna elmélyedve; Mikes Lajost bíztuk meg, karácsony fáján jele­nik meg, dr. Kunfi Zsigmondnak Zubolyról szóló bevezető tanulmányával, Ady Endre, Krúdy Gyula, dr. Lukács Hugó, Révász Béla, Schöpflin Aladár, Szász Zoltán és Szép Ernő Zubolyról irt megemlékezésével, díszes kiadás­ban Pólya Tibor eredeti arczképvázlatával, szá­mos illuszíráczióval. Előfizetési ára 5 korona. Jövedelmét elhunyt hősünk síremlékére s a magyar újságírók Zuboly-alapjára fordítjuk, amely czélra minden felülfizetést is köszönettel nyugtázunk a nyilvánosság előtt. Előfizetéseket elfogad a Budapesti Újság­írók Egyesülete (Budapest, VI., Nagymező-uícza 36. sz.), valamint a Nagybánya szerkesztősége. Népfoglalkoztatási tanműhely. — Városunkban is lesz tanfolyam. — Szeptember 22. A mai rendkívüli idők aggasztó munka- nélkülisége, a nép foglalkoztatásának szocziális nézőpontjai, a rokkanttá váltak munkabíróinak mesterséghez való segítése adták meg a gondo­latot, hogy egyes helyeken, igy városunkban is egy nép foglalkoztatási tanműhely szervezését vegyük tervbe. Ezen a népfoglalkoztatási tanfolyamou taní­tanák és mindenki elsajátíthatná, hogy mikép kell fából szekeret faragni, továbbá elsajátít­hatná mindenki a kocsi és más gazdasági segéd­eszközök készítését. Ez a tanfolyam, mely első sorban városi intézmény volna, a debreczeni kereskedelmi s iparkamara felügyelete és ellenőrzése alatt áll. A kamara szervezi, irányítja, rendezi be, szó­val a tanfolyamnak üzemképességet ád A tanfolyam látogatói messzemenő ked­vezményben részesülnek. Jelesül: 1. A tanfolyamon résztvevők a szükséges tanulási és készítési anyagot ingyen kapják. 2. A szükséges esetleges gép és szerszám berendezés államköltségen történik. Ezek egy­előre csak használatra engedtetnek át a tan­folyamnak, de végleges átengedése is a tan­műhely állandósítása esetén a kamara közben- jöttével kérelmezhető. 3 Az ingyenes anyagból készítendő czik- kek a tanfolyamon résztvevők tulajdonát fogják képezni. A tanfolyam befejeztével azokat szaba­don értékesíthetik. 'Tervbe van véve az is, hogy esetleges napszámpótlékkal az áruk egy része visszatartatik, 4. A tanerőket az államsegély terhére a kamara alkalmazza. Ezzel szemben a városnak meg kell hozni városban közvetve figyelje meg, a mi érdekli, s ha alkalma van rá, használja tükörnek a kira­katok üvegjét. « Abban az országban, a hol voltunk, a kém­kedést öt évi szabadságvesztéssel büntetik: a büntetést pénzbírságra átváltoztatni nem lehet és az ítélet ellen nincs fellebbezés. Miután tehát az említett módon eljutottunk az erődbe, és — a mi ismét egészen más — szeren­csésen ki is jutottunk belőle, a sikertől felbáto­rítva, a sötétség beálltával, még egyszer meg­próbálkoztunk vele. Az éj folyamán azonban az erőd ellenséges támadást várt és ezért egész sereg gondosan figyelő őrszemet állított fel. Ez a körülmény természetesen nagyon megnehezí­tette tervünk megvalósítását. A főállások leple alatt próbáltuk kikutatni, hogy hol áll az őr­szem. Sikerült végül az őrtálló katonát meg­kerülni és elérni a várat. Ezúttal oly észrevétlenül kellett álsiklanunk, a hogy csak lehetett, és ez is sikerült. Szeren­csés véletlen folytán a világitó rakéták kipróbá­lása előtt érkeztünk. Mindenkinek a figyelmét kizárólag e kísérletek tartották lekötve és senki nem vett észre bennünket. Láttuk az előkészüle­teket és a kisérlelek eredményeit, és miután az összes részleteket pontosan megfigyeltük és meg­szereztünk néhány rakétát, továbbá a világitó anyagot, eltávoztunk. A kincseket habozás nélkül egy bizalmasunkhoz juttattuk, a ki Angliába szállította őket. Ezután arról akartunk meggyőződni, hogyan úsztat át a lovasság a folyón. Egy hozzánk érke-

Next

/
Thumbnails
Contents