Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)
1915-07-08 / 27. szám
2 NAGYBÁNYA 1915. julius 8. A városok bevonása a kormány élelmezési akcziójába legközelebb a liszt árak megállapításánál volna elsősorban kívánatos, amit nagy sajnálattal a gabona árak megállapításánál nélkülöznünk kellett. Végül még egy részletre óhajtjuk a magas kormány figyelmét felhívni, nevezetesen, hogy a gabona kiörlési százaléka a mainál kedvezőbben állapíttassák meg. Mindezek alapján a városok kérelme a következőkben csoportosítható: I. A gabonának maximális ára leszálli landó és pedig a búzánál a 40-50 korona 36—50 koronás skálát 34 — 30 koronára, a többi gabona neműnél (és az országrészenkénti eltéréssel) ennek megfelelően. 2 A gabonán kivöl a többi fontos élelmi- cikknek a maximális ára országosan esetleg körzetenkint eltérő módon megállapítandó és pedig külön külön a termelő, a nagykereskedő és a kiskereskedő számára 3 A városoknak meg kell adni a jogot arra, hogy olyan fontos élelmicikkeket, melyek maximális ára nincs országosan megállapítva, a helyi fogyasztás számára maximálhassák és a szükséghez képest úgy az ilyen, mint országosan is maximált áru élelmi cikkekre a helyi kiviteli tilalom és a helyi rekvirálás eszközével élhessenek. 4 A tojásra a kiviteli tilalmat ki kell mondani. 5. A városokat közélelmezési feladataik megoldásában anyagilag támogatni kell s különösen a készenlétből eredő károsodásokért kár- ! pótolni. 6. A városok képviseletét a liszt árak megállapítása előtt e tekintelben meg kell hallgatni. 7. A városi lakosság élelmiszerrel való intézmény ellátásának kérdését a kormánynak föl kell venni működési körébe. 8 A gabona kiörlési százalékát a mainál kedvezőbben megállapítani. 9 A városi lakosságra nézve fejénkint és havonként 10 l g ban megállapított gabona kontingenst 15 kg.-ra kell fölemelni. 10. Meg kell engedni, hogy a nem mező- gazdasággal foglalkozó városi lakosság is vásárolhasson házi szükségletre tartott vagy hizlalt állatai részére szemes takarmányt. II. A 2072/915. M. E sz rendelet 14 § - ában foglalt beviteli tilalom elejtendő. 12 A cséplés alkalmával a gabona kész leteket fel kell vétetni és azután a tulajdonos változását a helyi hatóság által nyilvántartatni. 13 A városok részére megállapított vásárlási határidő 1915 szeptember hó 15 tői 1915 november hó 15-ig meghosszabilandó. 14 Biztosítani kell azt, hogy mindazok a kereskedők, akik megfelelő minősítéssel bírnak, a gabona szerzés műveletében a gabona hadi termény r. t. részéről igénybe vétessenek. Ezek volnának azon intézkedések, melyek föltétlenül keresztül viendők, ha a jelenlegi súlyos bajokból még a háború folyamán ki akarunk gázolni. A hazafiság. — Sokak figyelmébe. — Julius 7. Ez a szép fogalom soha sem volt olyan közkeletű, mint a mostani nagy időkben Szebb példáit látni alkalmunk nem volt Megnyilatkozásaiban magasztosabb eredményeket, dicsőbb tetteket, az érzelmek árjának kiterjedtebb hullámzását még nem tárta elénk. A harctereken lelkelemelő eseményekben, itthon osztály rétegekben, egyesekben alig hihető formákban nyer hatalmas ereje kifejezést. Katonák ezer, ismeretlen élelveszedelmet rejlő föladatokra, soha nem képzelt szenvedések és gyötrelmek elviselésére vállalkoznak vetekedve, sőt nem egyszer önként föláldozzák életüket, hogy tanúbizonyságát nyújtsák lángoló hazaszeretetüknek. Polgárok, férfiak úgy, mint asszonyok ön- feláldozásban, áldozatkészségben ennek a kornak szokatlan példáit ragyogtalak. Nem tudjuk, hogy a véghezvitt s szinte hihetetlen teljesítményeket, vagy az anyagi áldozatok páratlan nagyságát bámuljuk-e meg jobban Nem csoda-e például, hogy egyetlen lapnak a vak katonák részére megindított gyűjtése rövid két hónap után a félmillióhoz közeledik? Szóval úgy tűnik föl, hogy ez a nemzet a nagy időben megértette hazája jajszavát, ismeri és teljesiti kötelességét. ügy is kell legyen, mert létünk és nem létünk kérdése döf el ebben a megmérhetetlen tusában, melyben velünk szemben egy világ veszi föl a küzdelmet. Igen, igy kell legyen, vagy legalább is igv kellene lenni. Azonban mindezek után is vessünk számot magunkkal, vizsgáljuk meg alaposan és igazságosan hazafias lelkiismeretűnket, megtettük és megteszünk-e igazán mindent úgy és annyiban, mint ahogy tőlünk telik, vagy erőforrásaink bármelyike azt nekünk megengedi? Ennél az önvizsgálatnál természetesen elsősorban sietve kapcsoljuk ki a negatívumokat, í Arra, hogy nem voltunk gaz szállítók, csalók, esztegetők, uzsorások, árulók vagy kémek, egyetlen futó gondolatot se pazaroljunk, mert már az is bűn volna. Vegyük tisztán csak a pozitívumokat. Vájjon azért, mert néha-néha egy elénk tartott gyűjtőivé«, előkelő, vagy pláne női kezektől nyújtott urnákba talán udvariasságból meg lehet még álszeméremből is, sőt olykor egy kis farizeuskodásból kisebb-nagyobb összeggel leadó- zünk, vagy ha leszámítjuk apróbb fáradozásainkat, vagy az olyan áldozatkészségünket, amelyek teljesítésére sokszor igazán csak a társadalmi állásunk, vagy érdekeink rejtett czélja vezet, nyugodt lélekkel hitetjük, hogy már mi mindent elvégeztünk, amit csak egy jó hazafitól a bajában reánk szorult haza megérdemel és el is vár? Kezdjük csak az apróságokon. Egyszer prémet, aztán fémnemüeket. majd aranyat kértek vasért mindnyájunktól, adlunk-e mindig csak annyit, amennyit igazán könnyen nélkülözhettünk? Jött a hadikölcsön, az első, a második. Ugyan többet sunái, mint : mennyit jól •»felfogott érdekeinkkel összeegyezhetőnek találjunk jegyeztünk e ? Világosabban szólva: azt, amit jegyezlünk, nevezhc jük-e komolyan áldozatnak ? Önként, tisztán hazafias felbuzdulásból indítottunk e mozgalmat, folytallunk-e propagan- j dál, hogy bármiféle irányban a sikert biztosit- ! suk, vagy csak jő előre mozdítsuk ? Teltünk-e I lépéseket, hogy mindenki megértse, teljesítse j azt az ezerféle kötelességet, amely most elen- ; gedhetetlen? Jönnek a szomorú halálhírek, hogy egyikmásik polgártársunk elesett érettünk és a ha* j záért, utána jártunk e, hogy maradt az özvegy és hány az árva? Gondoskodtunk-e arról, hogy a bénán, betegen s keresefképlelenüi hazakerülő hős polgártársaink tanúságot szerezzenek hálás gondoskodásunkról? Tegyük kezünket szivünkre s legyünk ma- : gunk előtt őszinték, hogy igazán olyan jó haza- ! fiák vagyunk-e rniut amilyennek látszani akarunk mások előtt? Tegyük csak mérlegre ősz- szes tiz hónapi teljesítményünket, aztán őszintén valljuk be: lehelünké büszkék vagy legalább megnyugodtak? Gyónjuk meg magunknak becsületesen, hogy egész életünkben a világ előtt szájjal, szóval hangoztatott hazafisá- gunk után várhat e az a világ, vagy a haza a megmérelluél talán többet is? Ha aztán meg vagyunk elégedve, ha meg- veregctheljük saját válíainkat, úgy folytassuk tovább az eddigi mértékben a jövőre is. Do ha beismerjük magunk előtt adósságunkat, úgy előre, van idő, van alkalom még sok, hogy pótoljuk mulasztásainkat. Nem tudjuk eltagadni, hogy sok ilyen mulasztást látunk, nagyon sok adóst sorolhatnánk fel, mert látjuk, tudjuk mindenkinek súlyát, érA „Nagybánya" tárczája. Ütközet a tenger alatt. A háború története uj fejezettel bővül. A csaták szintere a mezőkről, halmokról, hegyekről, tenger színéről lekörözött a tenger mélységeibe ia. A hadviselés legújabb fegyvere, a tenger alatt járó naszád teremtette meg azt az uj csodát. A tenger alatt járó naszád kilünő fegyvernek bizonyult a túlerővel szemben. Mert a tömeggel szemben az egyes embernek kínálja fel a leghatásosabb iniciativát, mint az egy német tenger alatt járó naszádnak, az U 9. nevűnek hőstette mutatja. Ez az egy kis naszád szep’ember 22-én el- sülyesztett az Északi-tengeren három angol páncélos cirkálót, az Aboukirt, a Hoguet és Cressyt, szinte hihetetlenül rövid idő alatt. Ez a csata rémületbe ejtette Angliát, de egyben bepillantást enged a jövő tengeri háborújába. Így történt: Az Északi-tengeren cirkált a három angol páncélos. Reggeli hat óra volt Egyszerre hirte- ienül, láíhatatlan helyiül torpedó érte az Aboukirt. A rettenetes robbanás kiszakította a hajó fenekét, mire a hajó oldalra fordult s legénységének annyi ideje sem Volt, hogy lebocsajthassa a mentöcsónakokat, hanem kénytelenek voltak a vízbe ugrani. Alig néhány perccel a robbanás ut&n a hajó már nem volt látható. A Hogue cirkáló, amely a közelben tartózkodott, hallotta a robbanást s rögtön látta a veszélyt. Az első pillanatban azt hitte, hogy az Aboukir tengeralatti aknába ütközött A Hogi e azonnal mentőcsónakokat bocsátott le s kezdte kimenteni a fuldoklókat. Ekkor őt is torpedó találta, teljesen azon módon, mint az Aboukirt. Ez a hajó is csakhamar elsülyed», de légénysége nagy részének si- keiült a saját mentőcsónakjain elmenekü nie. Közben a Cressy cirkáló észrevette, hogy német tengeralatti naszád van a közelben s nehéz lövegekkel lövöldözni kezdett reá. Ezalatt a , Cressyt is két torpedó érié s azonnal elsü'yedt. Íme, egyetlenegy embernek, a tenger alatt járó naszád parancsnokának báiorsága és kezdeményező akarata elégséges volt három hadihajó elpusztítására. Az U 9. parancsnoka Wedingen sorhajóhadnagy, aki már egyizben hősies cselekedettel hívta fel magára a figyelmei. A háború első nap jaiban hajójával felderítő útra indult Anglia keleti partjaira és feladatát oly sikerrel oldotta meg, hogy különös kitüntetést is kapott. E vakmerő vállalkozása után mcgházasodott, de ismét hajóra ment, amellyel egyszerre három ango' cirkálót tudott elsülyeszteni. A tengeri háborúnak ez az uj fegyvere most állotta ki először a lüzpróbát, még pedig fényesen. Láíhatatlan, titokzatos munkája a rejtélyesség nimbuszával veszi körül Milyen módon folyik egy ily ördöngős naszád lámadása? Milyen rajta, benne a szolgálat? Hogyan hajtja végre feladatait ? Egy müncheni katona irt erről néhány tanulságos jegyzetet, közvetlen tapasztalat alapján. Ő egy ily tengeralattjárón tette meg az u’at Skóciáig. Ezeket mondja e': »Ezerötszáz méternyire az ellenségtől vidá- mán h irmonikáztunk. És az ellenség nem is hallotta, sőt mi magunk sem, olyankor, ha a motor nagy zajt tcsapolt. Fülünk nem hallotta, amit a harmonika játszott. De láttuk a dalt a muzsikus mozdu’atain, arcjátékán, ujjain, amelyek a tsk'ust verték, magáa a hangszeren. És bár ordítozva énekeltünk, mégsem hallottuk a dalt. Ennyire lármáznak a gépek a tenger alatt járó hajón 1 Hogy mit tudok erről az u'unkról? Úgyszólván semmit \ Csak egyet (udtunk : vagy győ ni, vagy meghalni I Nem nagyon kényelmes ügy egy ilyen dióhéjban lenni! A legénységi terem semmiesetre sem táncterem és a levegő, amit az ember belehel, nem hegyi levegő. Petróleum, petroleum és megint petróleum! Milyen kapkodás van levegő után, amikor a hajó ismét a ma- ga-ba száll. Tiz napig voltunk utón. Nem tudtuk, hová megyünk. »A balálba, vagy a győzelembe. Többet magam sem tudok« — mondta a parancsnokunk. Több más tengeralattjáróval indultunk e.l. Kezdetben együtt haladtunk, később elváltunk egymástól. Az U. 15.-öt nem láttuk többé, elpusztult az ellenség előtt. Végighaladtunk az egész aDgoi parton. Időnként viz alatt Hat órai munka és
